Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-01-19 / 3. szám

Pápa, 1890. Harmadik évfolyam, 3. szám. Vasárnap, január 19. Előfizetési árak: Egész évre ... 6 frt — kv. Fél övre . . . . 3 „ — „ Nogyed évre •. . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Szél-utcza 150. ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a kiadói teei.dőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. A „Pápai Hírlap" tisztelettel kéri helybeli előfizetőit, hogy az uj évnegyedre kiküldött nyugtákat beváltani szíveskedjenek. Azon nagyszámú vidéki előfizetők pedig, kik előfizetési dijaikkal hátralékban vannak tisztelettel felkéretnek, hogy hátralékaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében akadály merüljön fel. A kiadóhivatal. Városi közügyek. in. Deputátiók jártak a hét folyamán a város polgármesterénél és a meg^e érdemes főispánjánál. A küldöttség tagjai a város képviselőtestületéből kerültek ki s kérelmük tárgyát az képezte, hogy a sertéspiacz a régi helyére helyeztessék vissza. A küldöttség nehéz munkát teljesített, de végre czélt ért és ezííltal sok ezer polgár hálájára tette magát érdemessé. A küldöttség egyes tagjainak felkérése folytán hivatva érezzük magunkat erről a dologról, — melynek orvoslását hírlapunk már régóta sürgette, — egyet-mást elmondani. — A küldöttség tagjai elősször Mészáros Károly rendőrkapitányt kérték fel, hogy vezesse őket a polgármesterhez és adja f elé kérelmük tárgyát. 0svaid Dániel a küldöttséget a lehető ridegen fogadta s midőn a rendőrkapitány a kérelmet előadta, hogy a sertés piacz helyeztessék vissza régi helyére, meglehetős, durva módon azt felelte, hogy „hozza hát vissza, ha tudja" és csodálkozásának adott kifejezést, hogy a rendőrkapitány az ügybe bele avatkozott. Erre Bognár Gábor városi képviselő indokolt beszédben terjeszté elő ismét kérelmét. Erre azután a polgármester ur lakonice kijelentette, hogy ő ebbe a dologba nem avatkozik, mert nála jártak már az alsóvárosiak is s neki azok sem mostoha fiai. Hiába volt minden kapaczitálás, az öreg ur hajthatatlan maradt. — A küldöttség a polgármester úrtól tehát meglehetős, lehangolt állapotban távozott el. De mert ügyét elejteni nem akarta, elhatározta, hogy ez ügyben személyesen kérelmezni fog Eszterliázy Móricz gróf főispánunknál is. A küldöttséget ide Néger Ágoston apátplébános ur vezette. Eszterliázy Móricz gióf főispán ur a „lehető szivélyességgel" fogadta a küldöttséget. Néger apát ur bevezető beszéde után Bognár Gábor városi képviselő ecsetelte szomorú helyzetünket. Elmondta, hogy a magyar nyugotti vasút forgalmát tőlünk — Kis-Ozellnek központi állomássá alakításával — elvonták. A kir. törvényszéket elvitték, kir. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósia-uicza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Ke'ziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. táblát nem kaptunk, az állami dohánygyártól egyesek kislelküsége folytán elestünk s most még ami egy megmaradt — a sertéspiaezot is elakarjákvárosunkból — Tapolczafő alá vinni. Utalt arra, hogy mióta a sertéspiaezot a város szélére helyezték — mennyi kárt szenvedett a pápai iparés kereskedelem s haigy marad, akkor mily szomorú jövő vár a város lakóinak egy nagy részére. Kijelentette azt is, hogy azért jött a köldöttség testületileg, mert nem bizik abban, hogy a polgármester a küldöttség kivánatát hiven tolmácsolná a főispán ur előtt. Kéri ügyüknek kegyes támogatását. Néger Ágoston apátplébános pártfogó felszólalása után a megye főispánja határozottan kijelentette, hogy az ügyet támogatni fogja s hogy a sertés piacz mielőbb régi helyére visszahelyeztessék, arra nézve személyes befolyását felsőbb helyen is felhasználja. Kijelentette, hogy fájlalva tapasztalta, hogy a kir. törvényszéket tőlünk elvették, kir. táblától, dohánygyártól elestünk, — gyávaság volna úgymond, ha most még a sertés-piaezot is kihagynánk vinni városunkból. A küldöttség tagjaiban — kikkel a főispán ezután szívélyesen kezet fogott — ez a szives igéret a lehető legjobb hangulatot keltett s a legszebb reményekkel eltelve hagyták oda a grófi kastélyt. A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Csitítgatom. i. Csitítgatom a szivemet, Mi haszna van? ha nem lehet! . . Az édes vágytól úgy dobog, Ha csak reád is gondolok. Az arc2*m sárga, halováuy. Nincs nappalom, nincs éjszakám, Valami bánat, valami üz, Leírhatatlan égi tüz ! Az életem örömtelen. Mi sem vidítja kebelem. Reád tekint szivem, szegény, Te vagy az üdv, a hit, remény. II. Mind elvoszett a régi kincs, A mult időkből semmi sincs, Te megmaradtál énnekem Szerelmem, éd«s gyermekem ! De mindenem megvolna bár És volna kincsem száz határ; Mit érne az élet nekem ?! Ha te nem volnál — gyermekem? III. Mikor mindenki elfeledt, Te felkerestél engemet, Mikor mindenki átkozott, Lelked reám áldást hozott, El nem felejtem sohasem, Ki voltál akkor kedvesem ! , , . Mikor mindenki üdözött, Te óvtál mindenek között, Hogy rám zudult a rágalom, Nem hitted édes angyalom ! Te híí, te szent, te szenvedő, Szerelmem, üdvöm, drága nő ! Bessenyey. Mese a rózsáról. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: SALGÓ. Egy csendes nyári estén kertemben bolyongtam. A fárasztó nappali munka után égő fejemre jótékonyan hatott a tiszta kerti lég. A. rózsalugasba érve, hol ezernyi rózsa illatozott feléra, ledőltem a gyepre félig ébren, félig álmodva. Az ezüst szinü hold egy-egy sugára be-belopódzott a szemérmesen egymásra boruló rózsák között és kivál?sztva a legszebb rózsát enyelget azzal. Édes érzet kábított el (mintha hallottam volna) hallani véltem a susogó holdsugár szerelmes meséit mitől a kis rózsa kelyhe még édesebben illatozott. A langyos esti szél végig lendült a bokrokon s a holdsugár elkezdett mesélni . . . . . . Egy tündérkirályfi szeretett egy tündér leányt s szerelme viszonlángra talált a kis tündér kebelben. Mind a két virágé oly tiszta volt szerelmük ; nem volt nap, hogy ne találkoztak volna és nem volt óra, hogy egymásra ne gondoltak volna. Egyszer hoszszabb időre kellett távozni a királyfinak. Fájdalmas volt a bucsu, mint kik érzik, hogy életük ugy össze van kötve egymással, mint virágé a napsugárral. A szép tündérlány nem szólt, nem könnyezett, csak ajkai vonaglásából csak szép szemeinek bágyadt tüzéből, látszott az az iszonyú fájdalom, a mely majd megrepesztette kis szivét. A tündérkirályfi egy rózsát hagyott ott emlékül, szépet, mint a hajnal, s édesen illatozót, melyet a leány azóta folyton kebelén viselt, hogy legalább emlékét csókolgathassa százszor-ezerszer annak, a kit ugy szeretett. . A rózsa a nagy szeretet daczára is egyszer csak elkezdett hervadni. Hervadt, hervadt s oly szomorúan nézett kis úrnőjére, mintha szemrehányást tenne neki a nagy szeretetért, ós csodálatos ! Ettől fodva, mintha élete a rózsával össze volna kötve — a lány is mindegyre hervadt. A kert alatt folyt el egy kis patak, csobogva-csevegve. Partja teli virággal, melyek vidáman illatoztak. Ide állitatta fel ágyát a szenvedő tüngérleány, ki még betegségben is olyan volt. miként a lemenő nap gyönyörű alkonya, szeme sugárával nyájasan, bár szomorúan mosolygott. Szenvedő arczávaloly édesen csüngött elhervadt rózsáján, mintha szerelmesével játszadozott volna. Egyszerre az eddig csak raadárdaltól zavart csendet kürt szava váltá fel, s a haldokló tündérlány előtt ott állott szűzi vágyainak és álmainak hőse ; a királyfi, izzadtan, kuszált hajjal, sápadt arczczal.