Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.
1890-03-16 / 11. szám
Pá pa, 1890. látnak, sem nem hallanak, ámde nekünk a Horváth Lajos féle emberek manipuUtiói ellen védeni kell magunkat és polgártársainkat. Mert ha a polgárság saját órdokeinok megóvására résen nem áll, hanem kiszolgáltatja magát bizonyos, — esetleg részrehajló egyének eljárásának, akkor a jövő évben sok szegény ember portáján megütik az adóvégrehajtó dobját. Ki ád többet érte ? Először. Másodszor, Harmadszor! A magyar ipar jövője. Hogy a magyar ipar ós vele az egész iparososztály nincs irigylésre méltó helyzetben, azt tudjuk, és tudja mindenki; még az is, a kinek Magyarország közgazdasági viszonyairól csak halovány fogalmai vannak csupán. Épp ez az oka, hogy a kormányférfiak és szakkörök egy idő óta az ipar fejlesztésének problémáját úgyszólván a napi kérdósek közé vették föl és a jó ügyhöz méltó buzgalommal tanácskoznak és anketteznek, hogy a fejlődés és fölvirágzás törvényeit, kétséget kizáró biztossággal megállapíthassák és mint egyedül üdvözitő módot elfogadásra ajánlják az iparos közönségnek. Sok kisérletetet tettek e téren, de minden komolyabb eredmény nélkül, az akarat, talán a szakismeret is meg volna az illető körökben és he mindezek daczára a kivánt eredményt elérni nem tudták, annak egyedül az az oka, hogy a szak férfiak jóakarata gyakran alártndeli magát egyesek önös érdekeinek és a kormányférfiak buzgalmát félrevezetik és az érdekcsoportok féltékeny üzérszellemének besugásai. Azatán, amint elmúlt az egyik tavasz a másik után, amint felváltotta az egyik ősz a másik nyarat, ugy növekedett a két gyermek erőben, szépségben. Előazör együtt szedték a rengő buzakalászok közt a mezei virágot, kedves kaczagásuk benépesítette az egész tanyát, azután együtt jártak az iskolába s mikor jöttek a tanyai kutyák Jóska Őrizte meg azok elől Viczát s mikor jött a tél, akkor is Jóska vette ölébe annak a leánynak hópehely termetét, hogy megóvja mindentől mindentői a világon. Azután, amikor kiuottek az iskolából, mikor felmentették az öregeket a munka alól, mikor a Jóska átvette a gazdaság vezetését, a Viczuska meg a gazdaasszonyságot az édes anyjától, mikor már érezték, hogy nem gyermekek többé, s mikor erpirultak, ha egymást látták ; akkor érezték azt is, hogy az a testvéli szeretet helyett adott szivökben egy másiknak, egy nagyobbnak. Az a puszta malom, amely akkor még nem volt puszta, az volt a tanúja csendes, holdvilágos estéken, midőn az a legény azt a lányt Őrületes érzelemmel kebléhez szoritá, midőn az a lány pirulásban remegő arczát odahajtotta a legény vállára s félve susogta 2 Oh ha az apám ezt megtudná I ? A falevelek meg elkeztek susogni, az egész soron, a móvákban járta a szó, hogy a gazdag Balogék lányának az a senki fia, az az útszélre kilökött koldus gyerek huzgyürüt az ujjára. A falevelek rezgése eljutott az ÖregBaEnnek a sajnálatos ténynek aztán rondesen az a következménye, hogy a szakközönség a kormányra, a kormány a szakközönségre, a szegény iparosok pedig mind a kettőre neheztelnek és az örökös czivódásban az egyedüli nyertes a külföldi ipar, mely drága és rosz prodnctióyal elárasztja hazai piaezunkat. Ujabban ismét kísérletet akarnak tenni a magyar ipar fejlesztése érdekében és ezt illetékes helyen egy uj iparbank fölállításával vélik legbiztosabban elérhetni. A kormány az uj iparbanknak adóelengedési és egyéb kedvezményt akar nyújtani, viszont a létesítendő iparbank köteles iparvállalatoknak és egyes iparosoknak hitelt nyújtani s igy azokat pénzzel támopatni. Az ily törvényjavaslat örvendetes lépés ugyan az iparpártolás terén, ámde elég-e a magyar ipar üdvösségének az az adóelengedés, melyet a nagy tőkének nyújtanak azért, hogy iparvállalatok támogatása CLiinén annál könnyebben bocsátkozhassák nyaktörő spekulácziókba a kisebb iparosok megkárosítására. Mert ha ez uj iparbanknak nem a kis iparos segélyezése, hitellel való támogatása lesz a valódi czélja, akkor ez uj pénzintézet csak szaporítani fogja ama tőkegyüjtődék számát, melyek mindannyi foirásai a kis ipar romlásának. Ha az előzményeket és az uj pénzintézet létesítése körül fáradozó körök ügybuzgalmát vizsgáljuk, kétségtelenné válik. hogyitt bizonyos magán érdekek akarnak rendezni haj tó vadászatot a hasznos és jövedelmezőnek ígérkező területen. Mert ha nem ez volna a czól, akkor egyátalán nem volna értelme az uj bank alapításának. Ahhoz, hogy valamely pénzintézet az iparosnak kölcsönt nyújtson, log Péter uramhoz is, aki teljes teremtette életében büszke volt a famíliája vagyonára és nemesi voltára, gondolkodott egy nagyot s azután azt gondolta, hogy már abból ugyan semmi sem lesz. A falevelek azután elsusogták azt is hogy ott a malom alján mi történik csendes estéken. Mikor aztán eljött az első este, akkor az öreg Balog maga is megláthatta, hogy mi történik ott ? A lány ott csüngött a legény karján és legény valami édes dologról susoghatott neki, a boldogság verőfényes tavaszáról: „eljövök érted. tie^. leszek nemsokára, nemsokára." Az öreg odaállt eléjük, nézte őket; azok pedig észre se vették, őt Azután a mint nézte Őket, hát csatára kelt a szive a büszkeséggel sokáig vivodott magába ; hanem mégis az utóbbi gyözött ! Egy Balog leány nem lehet ogy koldus gyereknek a felesége, odaált most már egészen közel hozájuk. a lányt lerántotta a legény kebléről s a legénynek fölébe dörögte: — Te útszéli koldus kölyök, hát ez a hála, miér fölneveltelek még ma kitakarodsz a portámról! — Azután elment, az összerogyott lányt bevitte a karján, oda adta az anyjának. A legény az ott maradt, nem tudta, hogy a szive fáj-e jobban vagy a lelke hasad meg. Köny nem jött szemébe, a fájdalom, meg az elkeseredés kiszárította azt szivéből. Ránézett a malomra felkaczagott ós őrült határozat fogamzott meg szilaj lelkében* nem kell uj bankot fölállítani, hanem elegendő volna egy vagy több már létező bankintézetnek adóelengedést vagy egyéb állami kedvezményt nyújtani, ha az iparos osztály hiteligényeinek kielégítésére kötelezné magát alapszabályilag. Vagy nem czélszerilbb volna-e az ujabb alapítás koczkáztatásának elkerülésével egyszerűen állami kedvezményben részesíteni a vidéki pénzintézeteket ós ily módon a vidéki iparos osztályt kiemelni abból a kátyúból, melybe a sanyarú hitelviszonyok rántották? Ha a kormány által benyújtott törvényjavaslatban elvül kimondatnék, hogy az uj iparbank abban különbözzék a már fönnálló pénzintézetektől, nogy mialatt az utóbbiak csak kellő garanczia jótállás mellett nyújtanak hitelt, addig az uj pénzintézet a hitel megszavazása körűi egyedül csak a megszorult iparos egyéni megbízhatóságát, szorgalmát és képességét veti latba, mondjuk, ha az uj pénzintézet a már létező bankintézeteknek nemcsak győzelmes kokurrense, hanem a törekvő de a szegény iparososztály igazi és önzetlen jótevője is akar lenni, akkor az állami kedvezmények nemcsak jogosultak, de hasznosak is volnának és mindenáron azon kellene lenni, hogy az uj iparbank létesítése akadályokba ne ütközzék. De miután az uj bank valójában nem lesz egyéb oly pénzintézetnél, mely kápráztató frázisok haugoztatása mellett csak versenyt aKar csinálni a már létező hitelintézeteknek, valóban lehetetlen elfojtani azt az aggodalmat, hogy ez esetben is csak önös érdeknek sikerült diadalt ülni az országos érdek fölött. Mert ha az iparosnak pénzre lesz szüksége és nem fog tudni kellő jótállókat szerezni, ne higyje, hogy az uj iparbank Ki ment a méneshez, bevezette a négy legszilajabb csikót, azután odafogta a száraz malom elé, maga fölállt a kerék közepére éa a szilaj lovak közé vágott. Azok elkezdtek rohanni, mint a mesebéli sárkány, a malom gerandái ropogtak ; a korong malomkő szikrákat hányt, a töredező kerék fogai rémes dübörgést vittek véghez. A molnár fölriadva rohant a kerék házba és borzadva állt meg megnémulva a rémülettől. Az a legény meg őrületesen felkaczagott s oda kiáltott neki, hogy mondja meg az öreg Balognak, hogy most már nem koldus ő sem s azzal lefordult a kerekek közé. Mire a cselédség,_az öreg Balog, felesége, meg a leánya felriadtak a zajra akkorra Keresztes Jóska ott feküdt a félig összedőlt malom, romjái alatt holtan, — hidegen. Mikor azt a hideg holttestét a kerék sziláukjai.köziil kivették a lány nem szolt semmit csak nézte azt az összeroncsolt embert egy ideig, azután oda rohant hozzá megsimogatta kuszált szép haját, s reá kaczagott, fülébe susogta : Ugy-e eljösz, vissza jösz értem . . szüret után ... de boldogok leszünk . . . ha ... ha .... ha ! A puszta malmot nem építették fel többé. Ott áll most is a felső sorok alján, de pusztuló alkatrészeit nem bántja senki, nem keresi fel senki csak boldogtalan leány jár oda a vadvirágok közé koszorút kötni a pacsirta danája mellett esküvője napjára, M—r— Gy ~ a x
