Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-16 / 11. szám

Vessünk fátyolt a multakra. Régen volt, régen ! Már 42 éve. Azóta a nemzet alkotmányos királya megismerte az ő népét s a trón s a nép közé leszált a béke angyala, hogy boldogság, megelégedés üsse fel nyo mában tanyáját, ugy a Kárpátok szikba bérczei közt, mint az ezüstkalászos ronaságon. De azért legyen ez a nap örökmementója a magyar nemzetnek, hogy a vészben, bajban csak a maga erejében bizzék ! Növelje, gyűjtse, gyarapitsa ezt a nagy nemzeti erőt, — mert lehet, hogy jönni fog még idő, mikor megriad az éjszaki fenevadakkal való leszámolás végzetes, nagy nép csatájána k harczi harsonája, ottálljon emelt fővel, lengő lobogókkal a csatasikon, hói eldőlhet e nemzet élete, halála. — Velünk lesz a magyarok istene ! „ . . . S ha Isten is segit, ki bir velünk! Szabad népek valánk s azok leszünk !" Az adókivető bizottság. Közeledik a III. osztályú kereseti adó kivetésének határideje, mely körülménnyel már előzetesen foglalkozik városunk és vidékünk kereskedő és iparos osztálya. Pápa városában az adókivető bizottságot egyidőben Horváth Lajos főszolgabíró az ő klikkjéből való emberekből neveztette ki, illetve választatta meg. Igy történt azután, hogy van ebben a bizottságban mindenféle ember, csak olyan nincs amilyennek ott kellene lenni, aki az iparosok, kereskedők anyagi viszonyait tüzetesen ismerné s az adókivetés alkalmával szavát a polgárság ezen tekintélyes számának érdekében, felemelné, érvényesítené. Pedig ezen önérzetes szónak el kellene hangzani a legközelebbi adókivető mondta vissza jön. Éjfélkor jön vissza . . . tüzes paripákon, — azon megyünk el az esküvőre ha . . . ha , . . ha , , A kis pacsirta csak csicsergett tovább.. . — „Ezt a koszorút is akkorra kötöm.. Jó lesz az esküvőmre . . , szépen fog állani a fejemen ... Ez a búzavirág illik a hajamba. Ez a kikirics sárga, — nem kell . .. olyan mint akik . . . elakartak szólni tőlem. El akartak . . , ha . . . ha ! De most már nem lehet . . , Jön . , . már nemsokára jön . . . éjfélkor , . . . arany kocsin, . , . . tüzes paripákon ! Megesküszünk . . . azután meghalunk . . , . ha , . .-ha . , . . ha!" A boldogságtól halunk meg ! ha , . , ha . . . ha!" A rengő buzakalászt megingatta a déli fuvalom enyhe szellője, a pacsirta kis fiaihoz szállott, az a szép leány őrületesen elkaczagott, azután fejére tette azt a vadvirág koszorút s megindult nagy vigan, arra ahol három ákáczfa lombjai borulnak össze egy kis halom fölött . . . Azután rákezdett olyan busán, olyan szomorúan, érzékenyen, -- mintha csak nem :is őrült dalolta volna, arra a fájdalmas nótára : . , . „Szépen ragyog hajnal csillag az égen, Elfeledtél édes rózsám már régen; bizottsági .illésen is, mert mig városunk és vidékünk ipara és kereskedelme évrőlévre hanyatlik, a polgárság napról-napra szegényebbé vállik, addig ugy vagyunk értesülve, hogy a veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság ez évben ismét az adók fölemelésének indítványozásával foglalja el helyét az adókivető bizottságban. Ha van Magyarországnak vidéke, a hol az iparos és kereskedő osztály adóját fokozni és felemelni erkölcsi bün, ugy ez a vidék Pápa város és azok a községek, melyek e várossal összeköttetésben vannak. És tud^a, ismerve a. magyar kir. adóprés intencióját és ismerve vidékünk tönkre tett, nyomorúságos anyagi helyzetét ; az a megdöbbentő, hogy az adókivető bizottságban nem találunk oly férfiakat, kikre a polgárság erkölcsi megnyugvással tekinthetne, kikről ugy volna meggyőződve, hogy azok érdekeinket megvédeni képesek, ámde találunk oly férfiakat, kik egy érdekszövetkezet klikkjének, teremtményei, kik valamint hogy a múltban nem óvták meg kellőleg az iparos és kereskedő osztály érdekeit, ugy a jövőben sincs remény arra, hogy azt megfogják óvni. Pápa város és vidéke kereskedő és iparos polgárainak alapos kilátásuk van tehát arra, — hogy daczára, hogy napról napra kisebbaz üzleti forgalom, napról napra nagyobb az elszegényedés, a nyomorúság: — a jövőben még több adót fognak fizetni, mint fizettek a múltban. Erre a szomonr kilátásra való tekintettel a pápai kereskedők egyesülete a „Pápai Loyd" is megmozdult és annak a kijelentésével, hogy a jelenlegi adókivető bizottság tagjaiban a maga érdekeit megóva nem látja, abban nem bizik ; elhatározta, hogy kérvényezni fog a vármegye alispánjánál, hogy az adókivető bizottságba egy oly iparos kereskedő tagot is nevezzen ki, ki ismerve az iparosok és kereskedők anyagi viszonyait, nem a pajtáskodás, nem a klikk szövetség, hanem az összes iparos és kereskedő osztály érdeEifeledtél és még meg sem sirattál, Ugy elmentél, tőlem el sem búcsúztál!" — Elment ... ide ment a föld alá . . Meg sem siratott ; el sem búcsúzott . . ." Egy Őszbe csavarodott öreg ember jött ki a, szép szállásról . . . oda ment ahhoz az őrüit lányhoz, aki ott zokogott a sir felett s megfogta a két kezét s fölemelte, karjára fiizte s vezette hazafelé . . , Azután lesimította arról a szép arczárói azt a kuszált fürtöket, odahajolt ahhoz a lányhoz, megcsókolta é3 könnyezve susogta : Eu kedves, boldogtalan gyermekem ! A leány meg felkaczagott, azután kacagását az őrült szokása szerint a bánatba folytá s rá kezdett ismét mélán, szomorúan : „Szépen ragyog hajual csillag az égen" . . . * A senki fia volt. Valamelyik útszéli koldus ott felejtette a nagy fakereszt alatt, alig volt még három esztendős. Mikor Száraz István, a juhász megtalálta, még meg örült neki, hogy milyen jó áldomást fog ő kapni az öreg Balog Pétertől akinek háromszáz láncz földje fekszik a belső kében fog közreműködni az adókivető bizottság ülésein. Szomorú erkölcsi bizonyítvány ez melyet az összes pápai kereskedők álli tottak ki Horváth Lajos főszolgabírónak dr. Rechnitz Ede csatlósának és egész klikkjének. Ha egy csepp önérzet volna az adókivető bizottság tagjaiban, a polgárság ily tekintélyes számának ily demonstrátiója után, egyenesen lemondanának adókivető bizottsági tisztükről. Ámde ezt Horváth Lajos emberei nem fogják tenni, hogy miért nem ? ahhoz, azoknak, akik Horváth Lajos csatlósait ismerik nem kell commentár. Ily erkölcsi lépésre képtelennek tartjuk azt a Dr. Rechnitz Edét is, ki teljes életében önös czéljainak élt, aki a legközelebbi múltban is megcselekedte azt a dolgot, hogy annak daczára, hogy nem megyei bizottsági tag, Horváth Lajos utján kineveztette magát azon község számadásainak felülvizsgálójává, ahol ő is, mint körorvos érdekelve van, a hol tehát a községnek, Ugod községének Dr. Rechnitz által felszámított orvosi és gyógyszertari költségeit maga Dr. Rechnitz vizsgálta fölül és helyesbítette. Ilyen emberben bizonyára nem bizhatik meg a pápai iparos és kereskedő osztály. De vájjon az adókivető bizottság többi tagjaiban megbizhatik-e ? Tettek-e ezek az urak annyi szolgálatot a közügynek, hogy ezt a bizalmat a polgárság nekik előlegezze ? Nem, egyik sem tett. Egyedül egy tagja van az adókivető bizottságnak, akinek ha múltban e térenni tevékenységét bíráljuk, hát ugy remélhetjük, hogy a jövőben is a polgárság javára fogja értékesíteni tehetségét, befolyását — s ez Bartlialos István. A bizottság többi tagjai közül kettő — azonkívül, hogy az iparos és kereskedői osztály anyagi viszonyait legkevésbbé is ismerné még testi betegsége miatt is képtelen ebbeli hivatásának betöltésére, Igaz ugyan, hogy Horváth Lajosnak olyan emberek kellettek, akik sem nem tagban s ehhez a rengeteg vagyonhoz csak egy kis lányt adott a jó természet. Mikor azután Száraz juhász odavitte azt az éhségtől elcsigázott, rongyos kis poronytyot a csinos Balog szállására ; mikor megmondta, hogy ez olyan senki fia, akinek sem apja, sem anyja, aki után senki sem sir, akit ugy löktek ki az ut szélére ; akkor Balogné asszonyom — az Isten nyugtassa meg, —- két karja közé kapta azt a-reszkető kis istenteremtését, azután oda rohant vele Balog Péter uramhoz, — aki épen az idei termést csépeltette — s örömben ragyogó arczczal, könyben ázó szemekkel tartotta nz ura elé : — Nézd csak édes apjnk, ez a mi fiunk ! — Ugyan csak ne bolodozz asszonykám, a gyerekek nem szoktak három esztendős korukban jönni a viiágra. Hanem azért megörült neki Balog Péter uram is, majd eljátszanak a kis Viczuskával, aki még csak két esztendős s akivel tiz esztendei házasság után, nagy kérésre aján* dékozta meg az úristen őket. Kedves is lett a gyerek a háznál, akit azután Keresztes Jóskának neveztek el, ugy szerette a Balog família, mint az egy élő, saját gyermekét, tejbe, vajba fürösztötték, gazdag módra öltöztették,