Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-16 / 11. szám

Előfizetési árak: Egész (ívív . . • <> frt — kr, .Fél évre ....?>„ — r Nagyed évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Szél-utcza 150. liáz Füáui, hová az előfizetési és hirdetési dijak a kiadói teendőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldeniük. Megjeleli mindesi vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-uicza 103(5 ház szám, hová a laj> szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. A nagy nap emlékezete. — Márczius 15-ére. — Már 42 éve. Az elnyomott, —meggyalázott, vérig sértett magyarság ezen a nagy napon kezébe ragadta a népszabadság ősi lobogóját s hadat tizent elnyomóinak. Pest utczáin estenden százezernyi nép ujjongott s melegült a kipirosló szabadság fényes napjának első sugaránál. Iíju szivii, lánglelkti szónokok a városháztéren, a múzeumnál, a Heckenaszt nyomda előtt kihirdették a magyar népnek 13 rövid pontba foglalt alkotmányát sa szabad sajtó első termékéül osztrák czenzura nélkül ötvenezer példányban jelent meg a „Talpra Magyar!" melyei; a nemzet lángszivil, ifjú dalnoka szavalt a lelkesült , izgult tömegnek . . . Majd -felrohant az óriási ember áradat Budavárba. Ott sinlett T á nc s i c s Mihály a nemzet bátorlelkü erős, de becsületes tollú újságírója a sajtófogház börtönében. A nép leteperte az örséget., szétugrasztotta a német porkolábokat, fölfeszítette Táncsics börtöne ajtaját s a kiszabadított ivói. ünnepi diadalmenetben, éljen viadallal hozta át Pestre. Egész éjen át hajnalig nem hunyta le szemét álomra senki. Egész Pest ébren érte át a szabadság első napját, A PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA, Isteni nap lehetett a"

7, A szabadság első napja / Szent csatába ment a gyermek Ep ugy, mint az édes apja, Ha az meghalt — a kardjával Harczolt tovább ez a másik/ „Talpra magyar*! hangzott a dal Kárpátoktól Adriáig ! Isteni nap lehetett az, Összetörtük a rablánczot A zsarnokság haldokolva Járta azt a halál tánezot . . . Reszketett a zsarnok trónja S Kossuth Lajos egy szavára ! Csata rendben, harezra készen Állt a nemzet ifjúsága ! Isteni nap lehetett az, A rablánczból lett a penge, A ki ma még szírzetes volt Másnap volt rajt huszár mentei S aki feggvert még nem látott, Másnap azután követte a főváros példáját az egész ország s a szabagság „éljenei" felharsantak Kárpátoktól Adriáig ! * * * A zsarnokság megrémült. A bécsi kamarilla boszorkánykonyhájában főzte a mérget, hogy azzal végre igazán megöljék az uj erőre éledt magyar nemzetet. Látszólag alkotmányt adtak a magyarnak, valójában pedig seregeket toborzottak s uszították nyomorult Jelasicsukkal ellenünk a horvátokatKossuth a nemzet előtt feltárta a kamarilla üzelmeit, figyelmeztette a jó, de gonosz tanácsosok által félrevezetett királyt esküjére s mikor a horvátság, puskás, lándzsás csőcseléke beözönlött a határokon, Kossuth fegyveres erővel állta útjukat. Azután jött ellenünk a szerb; az oláh, jött a ssá>/',ság, jött a felvidéki tótság s jött végül az osztrák , . . Honvédszuronyok várták Őket mindenütt a határokon ; száz diadalmas csatában vérbefullasztá a zsarnokság fényes seregét s óriás lázadó táborait diadalról — • diadalra rohant a nemzet ifjú haeserege, egy-egy „félisten" volt mindegyik, s mire március 15-ike évfordulója volt . , . az ország határain 9 oldalon rohantak ki véres fővel elleneink felébreit zsoldos hordái . . . S szabad volt az ország ! % * * A legyőzött, megalázott ellenség nyomornlt koldusként odavánszorgott a . minden oroszok fehér czárjának fekete trónja elé, oda ígérte neki minden földi javát s üdvösségét, csak segítse meg a magyarok ellen. Zsarnokságra, jogfosztásra s szabad népek legyilkolására kész volt a muszka mindig. Jött segíteni az osztráknak két© százezer muszka bérencz — s a győztes magyarság az ellen az óriás herda ellen is sikra szállt s a büszke muszka sas számtalan csatamezőn harapott a véres fűbe. Mig azután jött a Megváltás, — a vérrel szerzett népszabadság nyomorult J u d á s a — Görgey ! Világosnál... A nemzet gyászba borult. Az ellenség megkezdte égbekiáltó boszu müvét. A nemzet legjobbjait, kik előtt száz csatában nvulmódra futott a csőtJ cselék ... ez a csőcselék most akasztatta, lövette halomra. S az ég eltűrte ezt a kebellázitó munkát, melynél isszonyubbat nem mutat föl a világtörténelem legborzasztóbb korszaka ! Attól futott most az ellen . . . A hőssé vált gyermeksereg Harczolt a jel világ ellen ! . Isteni nap lehetett az, Regék szólnak most már róla, Mit tett az a magyar nemzet, Mikor ütött a nagy óra ? / Milyen láng volt a szivekben Duna mentén, Tisza táján ? / . . A kinek még volt ma apja / Hogy maradt a gyermek árván $ ! Isteni nap lehetett Emlékeznek sokan rája : Elő emlék utcza sarkon A szabadság katonája. A félkezét fölemeli Izsaszegnél a fél lába : Dobjatok egy rongyos fillért, Dobjatok a csákójába ! A puszta malom. — Alföldi kép. — Ott áll a felső sorok alján. Nincs neki már sein oldala, sem teteje, csak egy korhadó kerék, meg a malomkő mutatja, hogy mi volt valaha. A malom mellett egy szép tanyai szállás falai emekednek, körötte az aranykalászos róna, mellette a vadvirág erdő', melyből egy szép kuszált hajú leány kőt koszorút. Az arczán a fájdalomnak, a szenvedés' nek kiuyomata látszik, szemében méla, bágyadt zavar vau, ruhája rendetlenül felöltve, ajkán kétes mosoly reszket. Egy pacsirta szállt fel a közeli bokorból szált-szált, magasan az ég felé s közel az Istenhez rákezdett arra a kedves csicsergő, nótára. Az a szép leány ott a malom alatt csak kötötte azt a koszorút, azután, amint meghallotta annak a madárnak édes énekét, akkor olyan sajátságos, megborzasztó mosolyra vonta halovány ajkait. — »ügy » • 1 ugy . . . énekelj kis ma daram. Csicseregj, csicseregj .... Te is az én boldogságomat dalolod ... De boldogak is leszünk ha ... ha ... ha ! Igen . . < • boldogok ! . . . Már nem s

0ká tart . . . As