Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-09 / 10. szám

Gazdasági culturánk pang, gyáraink nincsenek és csekély iparunk a végenyószettel küzd. — Még néhány évtized előtt a Bakonyban és vidékén virágzásnak örvendett a szeszipar, a számos szeszgyárban a termelők nyers terményeiket, nevezetesen a rozsot, tengerit burgonyát jól értókesithettók, kiselejtezett állatjaikat olcsón hizlalhatták meg és a gyárosok még akkor nem ny«natva a nagy adó által,fáradságuknak és befektetett tőkéjüknek szép gyüinölcsözését látták, a vidéki szegény osztály egész télen át biztos munkára számithatott holott az igavonó állattulajdonosok pedig folyton fuvarozhattak részint a nyersanyagnak ós a tüzelőnek odaszállitása részint, a feldolgozott szesznek elszállítása biztos jövödelmet nyújtott. S most tudtommal egyetlen egy számbavehető szeszgyár sincs az egész Bakon y-alján. Az ős Bakony rengetegei jobbára letarolva, a hol ezelőtt ezer, meg ezer ember kereste meg téli kenyerét favágással, a fuvarosok fahordással, most alig néhány embernek van silány keresete és erre is oly nagy a concurrentia, hogy a szegény munkás ép csak a száraz kenyeret keresi meg. A földbirtokosok és nagybérlők, kik ép ugy érzik a rosz terméseknek és alacsony gabonaáraknak szomorú következményeit, nem képesek a szegény napszámos osztálynak keresetet adni, gazdaságaikban kénytelenek megszorítani minden — még sokszor a szükséges kiadásokat is, termésüket maguk szállíttatják a legközelebbi vasút állomásra, holott azelőtt ezt fuvarosok teljesítették. Ezekben és nem másban találjuk a tömeges kivándorlásnak fő okait és ha azt gondolják az intézők, hogy bottal és erőszakkal — habár jogtalanul ós embertelenül cselekesznek is — a kivándorolni kénytelen népet visszatartani képesek lesznek, nagyon csalódnak, mert a kivándorolni akarók ismerik az akadályokat és Győrt elkerülik, az első állomáson ülnek vonatra, Bruck előtt leszállnak és onnét gyalog — a hol is a sok ügynök által tárt karokkal fogadva — folytathatják hosszú utjokat minden akadály nélkül. Most kérdem rosz néven lehet-e venni, ha a szegény nép a nyomortól és éhség által üldöztetve, szinte ösztönszerűleg családja és önmaga fentartása érdekében vándorbotot vesz kezébe, hogy becsülettel megkeresse ati a mindennapi kenyeret, amit idehaza, az egykori Kánán földjón nem találhatott meg ? A legutolsó budget vitánál igen helyesen rója meg a nmlt. földmivelési miniszter ur a gazdasági együsleteket inproductiv működésűkért és indolenliájukért, sőt jelzi, ha az egyesületek a jövőben működésükben haladást felmutatni nem lesznek képesek,az eddigi támogatást megfogja szorítani, Erre vonatkozólag nézetem az, hogy afőhiba ott rejlik, hogyazegyesületekvezetése oly kezekben van, kikben nem a nemes ügyórti lelkesedés, a munkában buzgóság és a szakértelem — hanem az emberi gyenge hiúság és az ezzel rendesen járni szokó indolentia van. Tegye meg a kormány ^ tegyék meg a gazda és iparegyesületek, tegye meg minden honpolgár kötelességót ós akkor nem lesz kénytelen egy magyar sem kenyér után Amerikába kivándorolni és valósulni fognak a nagy magyarnak ama magasztos szavai: hogy Magyarország nem volt, de lesz! Ifj. Perc2el Sándor. Mártius idusán. — Karczoiat. — Köszöntlek első tavaszi napsugár, kő szöntlek édes lehel'etü zephir, mely elhozod csókját ajkamra a bokrok alján szerényen megvonuló hóvirágnak, szende ibolyáknak. Köszöntlek téged is mártius, — az ébredés szakát, a szebb remények előhírnökét a szabadság havát üdvözlöm benned. Üdvözlégy általam bimbófakadásnak, levélrügyezésnek, szabadság nemzésnek virágos hónapja. Ezelőtt 42 évvel a te szellőd szárnyain reszketett meg a szabadság tettre hivó szava és te láttad a költőt, a ki aetherednek varázsparányait besziva, istenülten zengó a népek ezreinek: Talpra magyar hi a haza, Itt az idő most vagy soha ! Te láttad Őt, a száműzetés apostolát, a magyarok bálványát, midőn kimondá e szót: A haza, a szabadság vészben van. S te láttad, mint lett a sivatagból erdő, a békés polgárságból, a gyermekekből hadsereg, te láttad diadalmas fegyvereiket csillogni napod sugarában, láttad hős arczaikat, győzödelmeiket s először kiomlott píros vérüket. Oh, mártius idusa ejtsd sírjaikra harmat könnyűdet s takard be ismeretlen hantjaikat, himes, virágos, zöld szemfödeleddel ! Tavasz, virágos szép tavasz, ki ne szeretne tégedet? Gyermeki örömmel repes a sziv az újjá ébredésnek lombkoszorazta szakán. A farsang ezer mulatsága, kéje mi tehozzád képest illatos erdők mélye, ligetek édene ? Az a csók a mit ott loptunk és ott kaptunk a bálterem illatos levegőjében szép asszony ajakról, sokkal édesebb, kéjesebb a zöld lombok aljában. Tavasszal nem kell ott koncsorogni a szegény udvarlónak az ablak előtt és dobogó szívvel várni, a szép asszony intését. Oh, tavasszal a lomb árnya kéjre hiv s az andalító mámor bátrabb édesebb, mert a levél sokat eltakar. Fügefalevél takarta el Éva anyánkat is! A tavasz a szerelmesek barátja. Üdvözöllek tehát én is tavasz a mandolaszemü, kék szemű és bogár s^emü lánykák nevébeu is. És üdvözellek, jöjj mielőbb meleg sugaraddal mert — elfogyott a tüzelő fám. Csalavór. hies ír. -4§|M Márczius 15. A magyar szabadság emlékünnepe a következő szombaton virrad reánk. Pápa város minden szépért és jóért lelkesülő polgársága is mint e hazának minden hű íla kegyelettel dobogó szívvel ünnepli meg e napot és imát rebegő ajakkal fordul a magyarok Istenéhez, hogy e nemzetet a megpróbáltatások szomorú napjaiban se hagyja el soha, hanem adjon a hazának mindig oly fiakat, mint voltak azok, kik a mártius tizenötödikét megteremtették és a nemzet jogait később önvérükkel iktatták törvénybe. Városunkban a főiskola nemes és lelkes ifjúsága az állandó szinházban tart ez alkalommal díszelőadást, utánna pedig a „Griff* nagytermében bankettet és tánczvigalmat. Ezenkívül — értesülésünk szerint — a „Casino" a „Polgári kör" és egyóbb testületek és asztaltársaságok is mégüimeplik e napot s fel fog zendülni ezer ajkon a dal: Hazádnak rendületlenül Légy híve oh magyar, Bölcsöd ez majdan sírod is, Moly ápol s eltakar ! — Fenyvessy és — a kir. tábla. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő hozzájárult tudvalevőleg a megyei közig, bizottság ama fura határozatához, hogy Veszprémmegye a budapesti kir. itélő táblához csatoltassék a decentrálisátió esetében is. Most meg azt olvassuk a győri hivatalos lapban, hogy Fenyvessy legutóbb megígérte, hogy ő az országgyűlésen arra fog szavazni, hogy Győr város kapja meg a kir. táblát. Ugy látszik Fenyvessy ur is elolvasta e tárgyban irt czikkünket és igazat ad nekünk. — Hornig Károly báró megyénk nagyérdemű püspöke a hót folyamán a budai várkápolnában több izben szolgáltatott isteni tiszteletet a királyi család jelenlétében. Előkelő körökben ugy vannak meggyőződve, hogy megyéspüspökünk majdan még nagyobb móltóságot fog betölteni. — „Pápai izr, ifjúság társas köre" czim alatt szombaton este a helybeli izr. elemi iskolában egy körülbelül 40 ifjú által megindított mozgalom utján önművelődés és társaskör alakult, mely egyesület fötörekvóse a hazafiságot a vallásossággal egyetemben ápolni. A közgyűlést Pfeifer Mér helybeli derék tanitó nyitá meg, ki szép szavakban ecsetelte az egylet nemes célját, mire a tervezett alapszabályok felolvasása után, az egylet megalakultnak nyilváníttatott ós Pefifcr Mór zajos éljenzés között az egylet igazgatójává Gold Lajos elnökké, Koréin Dezső alelnökké, Nuszbaum József titkárrá, Löwenstein Jakab pénztárnokká ós Krausz Ármin könyvtárnokká választatott. — Somogy a balatoni hajózás érdekében. Somogyvármegye közönsége, mely a balatoni gőzhajózás kérdésében úttörő és zászlóvivő volt és a mely e közérdekű czél megvalósítása végett első hozta meg a szükséges áldozatokat, február havi közgyűlésén újból egyhangúlag szavazott meg a balatoni gőzhajózás létesítésére 10 évi kötelezettséggel évi 3000 frt, tehát tiz éven keresztül öszszesen 30,000 frt segélyt. Somogymegye már a mult évben elhatározta a boglári balatonparti kikötő kiépítését, mely körülbelül 9—10 000 frtba kerül. Zalavármegye is évi 3000 frt segélyt szavazott meg a febr. 10-iki közgyűlésén. — Iparunkat és kereskedelmünket nagyon rontja a fővárosi, különösen bécsi, kereskedők utazóhada, mely a magánházakba is ellátogatva, olcsó árak mellett rosz portékát akaszt a könnyen hivő közönség nyakába. Most már czipészek ós szabók is utaznak, s csak a napokban volt itt egy bécsi „grand magasin" utazója, aki ruhára kívánt mértéket venni, Fehér-