Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.
1890-03-09 / 10. szám
ÁPAI Megjeleli minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre ... 0 fvt — kr. Fé 1 évre . . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: l'ájia, Szél-utcza 150. ház szám. bová az előfizetési és birdetéf-i dijak a kiadói teei;dí)]<kcl niegbizott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz kiUtíenCölc. Pápaváros - közegészségügye. Pápa, márczius 8. Még úszkálnak a komor felhők az égen, a hópelyhek a levegőben, még a hajnali fagy szeszélyes dérvirágait odarajzolja ablakainkra; de máikét hét mulva beköszönt a hivatalos tavasz, a napsugár ereje eloszlatja a tél fehér szemfödőjét s zöld bársony palásttal fed be erdőt és mezőt. Most a tavasz előn, midőn még a meleg napok nem következtek be, most midőn még rá érünk tervezni, most van az ideje beszélni városunk szomorú köztisztasági s még szomorúbb közegészség ügyéről, — feltárni a hanyagság által okozott sebeket, hogy azok mihamarább orvosoltassanak. Minden érző emberre megrenditő olvasni azt a kimutatást, mely arról beszél, hogy hetenként liány polgárát ragadta el városunknak a halál. Megrenditő, mert egész Magyarországon aránylag egy városban sem volt oly rohamos, oly tömeges a halálozás, mint Pápa városában. Nem volt járvány, nem volt nyavala, mely meg ne tizedelt volna bennünket. Maga az intluensa városunkban annyi áldozatot követelt, — mint tán sehol az országban. Jeles orvosaink minden buzgólkodása s megfeszített munkaereje daczára naponként egymásután vonultak keresztül a hosszu-utezán, vagy a KálA PÁFAI HÍRLAP ! I' TÁRCZÁJA. ' Kis halott . . . Szülő szívnek szép reménye ! Itten fekszel már letépve, Földi vészektől megóva, Virágos kis koporsóba : Holtra válva, hidegen. Mosolygó kis drága ajkad, Már örökre — néma, hallgat; A szülő sziv remeg érted, Oh de azt már te nem érzed . . . . Gyenge szived nem dobog. Alszol immár hosszan, mélyen, A halálnak éjjelében ; Éb resztgessiink bármi hévvel, Hívogató szép beszéddel: Nem ébredsz már, nem, soha. Arasznyi lét futó arnya, Mit vetettél a világra . . . Kis iir a nagy végrelenben, Oh, de azt az anyaszívben Ki nem tölti semmisem. Itt is ., . ott is egy bús emlék Szomorúan emleget méq . . . ... Ez a könyve, az ruhája, S mig rejtjük, pereg reája ; Síró szemünk harmata, vária felé azok a _ szomorú menetek, melyek városunk nagy családjának egy-egy tagját kisérték ki az örök nyugalom csendes hónába. Alicl ok van, ott okozatnak is kell lenni. Ennek a szomorú oknak városunkban is meg van a maga okozata is — és ez nem más, mint az a lelkiismeretlen hanyagság, az a mostoha bánásmód, amelyben városunk köztisztaságügye,közegéségíigye a. múltban részesült. Azokmtk akik a város élén álltak — volt szivük elnézni a hervadó gyermekarezokat; a temetőben a hant alatt tudni az ifjúkor, a férfikor egyéneit; de nem volt erő és akarat bennük a mai napig, hogy gátot vessenek a vigyorgó csontember, a halál dus aratásának. Mig a nemes városi tanács egy, előre sikertelennek jósolt artézikut fúrására elköltött a közvagyonból 14 ezer frtot, addig közegészségügyünk érdekében nem tett semmit. A város ivóvizét most is a Tapolcza vize képezi és ez a viz a mai állapotában az egészségre veszedelmes ugy annyira, hogy akielősször iszik belőle — menten belebetegszik. — Aki pedig állandóan ebből inni kénytelen, az a vízben lévő miasmákkal valóságos méreg ágyat vet szervezetében a járványos betegségeknek. A város nagy részén keresztül vezet egy széles, boltozatlan és kövezne! a mit a szívben hagytál: Busább, fájóbb mindazoknál.* Elűznénk ,.. de visszatéved. . , . Azt az árnyat, azt a képet Elrejteni nem lehet ! H. L. márczius 15. Kelj fel rabágyad kőpámáiról Beteg, megkínzott gondolat ! Vörösmarty. Szabadság. Néma, sötét éjben bolygottunk annyi időn át! Gondold és sajtó — mind lenyűgözve vala, lm kiderült egeden ma szabadság napja világol, Áldásos sugarát hintve reád le hazám ! Egyenlőség. Súlyos igát hordott jobbágyság ; pária volt csak, Mert ez az alkotmány sánczaiból kiszorult ; Am a soká vajúdó eszmék születésre megérvén — El az egyenlőség, megszabadulva a nép ! Testvériscg. Jiang, osztály, születés válaszfalt képeze köztünk, S elfordult a nemes önhona népeitől; Nézd ! a világ gőguek fagya is már engede végre: Testvérként öleié most kebelére maga ! * * Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-uicza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. zetlen csatorna, az úgynevezett „Czincza árok." Ez a födetlen árok gyűjtője mindennemű rondaságnak, szemétnek; mely szemét és rondaság a nyári időben, a meleg napok alkalmával hónapszám büzhődik ott a városon keresztül, eltöltve a levegőt mérgetlehellő miasmákkal, gyilkos bacaillusokkal a Graff kávéháztól kezdve a Bástya-utczáig és azon keresztül. És gondolt-e a városi tanács valaha arra, hogy ezt az óriási btizfészket egy csatorna által a Tapolczával össze kösse, mely csatorna pl. víznyomás által a Czinczába vizet vezetvén, azt kitisztítsa s amely csatorna legföliebb egy vagy két ezer írtjába kerülne a városnak, — vagy gondolt-e csak arra is, hogy ezt a csatornát beboltoztassa, vagy legalább kiköveztesse ? Nem, mind erre nem gondolt, hanem míg a csatorna blizös kigőzölgése száz és száz embernek okozta korai halálát, addig a nemes városi tanács csatorna rendezése helyett, az emberek életének megmentése helyett is kalandos tervbe, a szerencsétlen ártézikut fúrásába temette el a város tizennégyezer írtját. A város közepén, a forgalom központján fekszik a város leglátogatottabb vendéglője az „Arany Grifí" szálloda. A szálloda Eszterházy Móricz gróf jelenlegi főispánunk tulajdonát képezi. A városnak csatornahálózata nincs s igy történik az, hogy ebben Márczius idusa van ; hajnalfény pirkad az égen, Es millijók ajkán zeng ma a hálaima ; Mert a dicső eszmék szentháromsága valósult, Melyet imád a magyar s kilzde is érte híven. Fekete Zoltán. Gyászmagyarkák.*) Irta : Bársony István, Most nem mesélek. Egy országgyűlési képviselő mondta el sokunknak ezt a történetet; igaz ez, az utolsó betűig. Éu nem teszek hozzá semmit, nem veszek el belőle semmit. Csak krónikás vagyok. Ha magam eszeltem volna ki, önként jelentkezném a Kókus-korház megfigyelő osztályánál. Ha a semmiből gyúrt volna össze az agy velőm egy meg nem történt, a saját fantáziámban született e féle gyalázatosságot annak a nemzetnek a fiairól, a melynek én is szülötte vagyok, golyót lőnék bele. De előbb levágatnám azt a kezemet, a melyik le merte irni; és rátaposnék arra a tollra, a mely bűntársam volt a leírásban. * Vagy tizenöt esztendeje lehet már annak. A Károly-kaszárnvában, az udvaron, „abrichtolták* a katonákat. A komisz baká*) Mutatvány a „HÉT'-böl,
