Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-02 / 9. szám

ily lelketlen elhanyagolása által tönkre ttítttlk Pápa és Veszprém városok iparát, agyonütöttük kereskedelmét smig a kereskedő a bukás örvényébe sodortatva becsukja üzletét, mig az iparos kétségbeesve tekint éhező gyermekei sápadt arczára; addig mi stoikus nyugalommal nézzük a helyzetet, legfölebb — ahelyett, hogy az apán s igy a családon segítenénk — műkedvelői előadást rendezünk az éhező iskolás gyermekek javára. Amilyen városaink belső élete, olyan a külső is. Kövezetünk, vízvezetékünk, csatornázásunk, köztisztaság ügyünk olyan elhanyagolt állapotban van, hogy midőn nemes főispánunk utján Pápa, vagy Veszprém város részére a kir. táblát kértük, a miniszter és az ország kaczagása volt e kérelmünkre a felelet. És kérdjük, hallgassuk-e tovább is arczapirulással ezt a kaczagást? Nézzük-e tovább is összetett kezekkel az ipar és kereskedelem rohamos hanyatlását, nézzilk-e tovább is a Balaton vidék pusztulását, s nézzük-e a Bakony-aljának megnéptelenedését ?! Avagy nincsenek nekünk férfiaink, akik a pusztulás folyamát megállítanák medrében, akik ezt a természet által megáldott részét Magyarországnak a vasúti összeköttetések, gyáripar, háziipar létesítésével — a kereskedelem és ipar felvirágoztatásával — egy gyümölcsöző éden kertté varázsolnák ? Vannak férfiaink. A főnemesség közül itt vannak az Eszterházy, Zichy, Bathyányi, Sztáray, Wallis grófok. És vannak tekintélyes országgyűlési képviselőink, köztük egy államtitkár, egy képviselőházi háznagy és vannak előkelőségeink, ott vannak az Ányosok, a Bezerédiek,a Purglyk, a Véghelyiek, a Nagyok, az Ihászok stb. és vanhatalkeresetben is részt vegyen, ha megakarjuk szüntetni azon jogtalanságot, hogy minden jövedelmező foglalkozás ós pá[ya kizárólag a férfiak által aknáztatik ki; ha fellázad igazságárzetünk azon alárendelt helyzet miatt, melyet a legműveltebb államok is a nőnek a férfiúval szemben juttatnak, ha tisztában vagyunk az iránt, hogy mennyi értelem és munkaerő megy kárba az által, hogy a nők nem hasznosíthatják tehetségeiket az ipar és kereskedelem, az állami ós községi szolgálat, a tudományos pályák terén : akkor nagyon is elégteleneknek kell tartanunk mindazt, mi nálunk a nőnevelés és női kereset ügyében ez ideig létesíttetett. Másutt különösen Americában ezen kérdések bonyolult csomói közül már egynehány gyakorlatilag is megoldatott, mig nálunk még csak röpiratokban küzkődik az elmélet. Amerikában a nők előtt rég nyitva állanak az egyetemek tantermei s a társadalom megbarátkozott azzal, hogy nőket lásson a szószéken a főtanodák katedráin, a törvényszéki termek ügyvédi padjain s az orvosi consiliumban. Amerikában a tevékenység, munka, mely nem szégyen, sőt nemesítő, már évtizedek előtt belevonta a nőket a munká majdnem minden körébe. Ezen szereplés tágította is látkörüket, élesítette Ítélőképességüket s a társadalomban az európai nőknél sokkal önálóbb helyzetet juttatott nekik, ügy hogy az európai nő gyámoltalan gyermeknek tekinthető az americai nőhöz hasonlítva. Ezen önállóság az amemasfőpapságunk, mind-mind o7y tényezők, kik közül bármelyik, ha érvényesiti a kormánynál és országnál megyénk érdekében befolyását, akkor szebb napok fognak virulni sokat szenvedett vármegyénkre. Itt az ideje, hogy megyénk elei felébredjenek, hogy hozzákezdjenek ahhoz a magasztos, szent munkához, amelynek czélja a nép jóléte, amelynek következménye lesz az ipar és kereskedelem felvirágozása. Czudarság, lelkiismeretlenség volna tovább is összetett kezekkel nézni vidékek pusztulását, népek kivándorlását, az anyagi s ezzel kapcsolatos erkölcsi romlást: czudarság volna tőlünk, ha lelkiismeretünk meg nem szólalna és keblünk nemesebb részét tettekre ne ösztönözné a szomorú helyzet láttán. A vármegye fő- és alispánjának kell megkezdeni elsősorban a nyomorúságtól való megváltás szent munkáját, s ha ők ezt megkezdik; akkor hisszük, hogy hozzájuk fog csatlakozni a vármegye minden tettre kész férfi a. Czélszerii vasúti berendezést és gyárakat a megyének! Munkát a népnek! Okos gazdálkodási rendszert a földmivesnek! Ha ez meglesz, akkor ismét virágos és a munkások vidám dalától zengő kert lesz a Bakony és Balaton édene; de ha az meg nem lesz, akkor a kárhoztatás népünk eleire liull, akik meghagyják érni e föld lakóit az öngyilkosságra és akiknek lelkét örök időkre marni fogja a kivándorló kihulló könnye s az éhségtől zokogó gyermekek siráma ! ricai nőt védelmezi minden csalódás, megcsalatás, kísérlet ellen és oly helyzetet teremt részére, hogy a férfiak legutóbbika is lovagias kötelességének tartja a nőt védelmezni, tisztelni, becsülni. És teszik ezt az európai reactionárius berezegek, grófok által megvetett americaiak, kik igaz, hogy rangkülömbségeket nem ismernek, de annál jobban tudják, hogy mi illik, mi nem a nővel szemben, kik tehát lovagiasság tekintetében az európai kékvérű kiváltságos osztályt a lovagiasság abcéjére taníthatnák. Amerikában közel 18 millió amerikai no közül majdnem <1 millió szerzi meg önálló kenyerét, az ipar terén 2 milliónál több, a földmiveléssel 600.000 foglalkozik. Itt megjegyzendő, hogy uz amerikai majdnem minden munkát géppel véges, hogy tehát testi, phisicai erője keveset vétetik igénybe. Az emerikai nők szabad óráikban eljárnak tudományos felolvasásokra, rendszeres előadásokra, meetingekre stb. élénken érdeklődnek a közügyek iránt; a politikai lapokból tájékozva vannak a jelentősebb politikai kérdések fölött, hisz a politikai kérdések a nő sorsát épugy érintik, mint a férfiakét. Könuyeu észrevehető tehát, hogy Amerikában a nok politikai emancipátiójára már meglehetősen elő van készítve a talaj. A mi természetes is. Mert Stuárt Mill korunk legtekintélyesebb és legszabadelviibb nemzetgazdásza szerint: „a nok époly jól végezhetnek el majdnem minden dolgot, mint a férfiak, ha a nevelés és oktatás javitja vérA. pápai molnár iparosok panasza. A pápai molnár iparos polgártársainknak jogos panaszuk van, mely a mult vasárnap tartott köygyülésük alkalmával is szóba került. A pauasz tárgya az, hogy molnár iparos polgártársainkat rendre bírságolják azért, hogy vasárnap délelőtt a városba lisztet szállítanak. A vasárnapi muukaszünetről szóló törvény még életbe léptetve nincs, de ugy tudjuk, hogy az általános munkaszünetet a leendő törvény is csak vasárnap déltől hétfő reggelig rendeli el. A molnárok a vasárnapi lis'/t, mint naponként szükséges élelmi czikk szállításával az istenitiszteletet nem zavarják, sem egyeseke' meg nem botránkoztatnak, sem közbotrányt nem idéznek clo s igy nem tudjuk magyarázatát adui — azon hivatalos feljelentéseknek, — melynek alapján molnár mestereinket megbírságolják s igy megteszik őket „büntetett előéletűnek ?" A molnár ipar az, mely városunk kereskedelmi életét kissé még lüktetésbe hozza, a molnár iparosok azok, kik nagyobb számú segéd munkást tartván ezek és maguk szükségleteit egyedül csak városunkban szerzik be s igy jövödelmeik nagyobb részét itt költik el, — azért nem tartjuk méltányosnak, hogy az ilyes feljelentésekkel kivttelképen csak a molnárok üldöztessenek. Tapasztaltuk eléggé, hogy hoznak be városunkba gabonát, bizonyos urak lovainak élelmiszert és sok más egyebet és még sem jut senkinek eszébe ez utóbbiakat följelenteni, megbírságolni. Hanem, ha egy molnár vasárnap egy kocsi lisztet hoz be, azt fogd meg, jelentsd fel, birságoltasd meg, mert annak van pénze, hadd fizessen. Hát ha a molnárokat megbüntetik, akik élelmiszert szállítanak ; akkor miért nem büntetik meg a tejhordó kocsik tulajdonosait, miért nem a vLhordó kocsikat és miért nem azokat a henteseket, akik vidékről vasárnap ép ugy szállítják a liust, mint más napon és miért nem az újságkihordókat, pékeket, pereczeseket stb. Hiszen az osztóigazság azt kívánja, hogy ami egyik embernek nem szabad, az a másiknak se legyen szabad. Üdvözöljük a vasárnapi munkaszünetet, de akkor mindenkire egyformán kell alkalmazni. A molnár iparosok ngy vannak, hogy pénteken lisztet nem szállíthatnak, mert akkor a lisztkeretkedő az átvételre nem ér rá, szommérsékletükből származó fogyatkozásaikat." S valébau a történelem is számos nőt mutat fel, kik koruk előítéletein túlemelkedve fényes állást tudtak maguknak a tudomány terén kivívni, kik országokat bírtak kormányozni, még pedig jól. Igy London városa tanügyi tanácsának elnöke 1876-ban egy no volt. Igy a negyedik század nagy mathema~ ticusának Theonnak leánya Hypatia 380-ban Kr. sz. u. Alexandriában mathematicai és csillagászati tárgyakról nyilvános előadásokat tartott és egész sereg tanítványa volt. Igy Aspasia, az ókor legszebb, leghíresebb és legszellemesebb nöi alakjainak egyike Sokratessel baráti viszonyban élt, Perikies felesége lett és szellemi tehetségeivel idézte elő a híres perikiesi görög aranykort. Egy óbb társadalmi tudományok mellett az orvosi tudománnyal is foglalkozott és 444-ben Kr. sz. e. a női betegségekről könyvet irt. Hagnodike athenai nő K. sz. előtti negyedik századnak legképzeltebb orvosa volt. Askenázi zsidó államférfiú és orvos özvegye I. Achmed sultánt 1603-ban gyógykezelte és férje befejezetlenül hagyott orvosi munkait folytatta és kiadta. A 14-ik században a selernói orvosi facultás egyik leghíresebb tanára Constautia Calenda asszony volt. Ugyanazon időben Bolognában az orvoíi tudományokat nagy hallgatóság előtt adta elő Borchi Dorothea aszszony. A mult század közepén Morandi Mag*