Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-03-02 / 9. szám

Előfizetési árak: Egész évre (» fri — Ír, Fé] évre . . . . 3 „ — Nagyeü évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ara 15 Kr. Kiadóhivatal: Papa, Szél-utcza 150. liáz FZáin, hová az e.ofizetési és hirdetési dijak a kiadói teei.dőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Veszprémvármegye. Pápa, 1890. febr. 28. Magyarország a 40-es évek alait uj életre ébredt. Hatalmas férfiak keltek fel a nemzetből és az apostoli ihIetség szózatával ösztönözték a szabadság-szeretetre, az előrehaladásra a magyar nemzet fiait. A minden szabadság, minden előrehaladás, minden felvilágosodás ellensége: a zsarnoki buta gőg 1848-ban fegyvert fogni készté Árpád nemzetét s mig diadalról-diadalra vonult, repült a szabadság háromszínű lobogója; addig a reánk özönlő északi csordák vérbe íulaszták az Isten által megszentelt legszebb emberi jogot: h szabadságot. Szomorú szívvel g-ondol a magyar, az elnyomatás, a hanyatlás hosszú napjaira, mely egy dermesztő álomként nehezült a nemzet testére, mig végre a 60-as évek alatt kezdett feltünedezni a hajnali napsugár, a tetszhalott megmozdult, a vér ereiben megpezsdült s a nemzeti előrehaladás kezdett tért foglalni Európa államai közt. Valóban nehéz, de dicsőségteljes munka volt a hosszú elnyomatás után kiküzdeni a többi államokéhoz hasonló helyzetet, ámde a magyar nép megmutatta szívósságát, megmutatta., hogy raig a csatatéren karddal kezében diA PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJi Az emancipátió. Felolvasva Dr. Strícker Adolf ügyvéd által a pápai leányegylet javára 1890. évi február hó 16-án. (Folytatás és vége), II. Mi történt nálunk Magyarhonban az igazság diadalra jutlatása érdekében ? Mi történt nálunk a nők helyzetének javulására ? Nálunk az utolsó évtizedekben, igaz, sok történt a nők önállóságának emelésére, de a mi történt, az vajmi kevés. Mert az állam alapított képezdéket, hogy a nők jó tanítónőkké képeztessenek, nyittatott felsőbb néptanoda is melyben vagyontalan családok leáuyai is magasabb műveltségre tehetnek szert. A múlthoz képest ez mindenesetre jelentékeny haladás, de ez nem elégítheti ki azokat, kik a nők előtt megszeretnék nyitni a kereset mindazon pályáit, melyek betöltésére alkalmasok. Mert mit érhetnek el a nők a felsőbb néptanodák és képazdékben ? Azt, hogy nagyobb műveltségre tehetnek szert, tanítónők lehetnek, megtauulják esetleg a müvirágkészitést is és egyebet, miáltal szerény keresetre tehetnek szert. Azonban a felsőbb néptanodákban nyert képzettség holt toké marad a nőknél, ha nem nyujtatik nekik alkalom és mód, azt értékesíteni ós gyümölcsözővé tenni. Már pedig e adalra viszi lobogóját: addig a békében a tudomány, ipar és kereskedelem terén is tud győzedelmeskedni. Tagadhatatlan tény, hogy a 60-as évek óta, — daczára a nagy adók és súlyos megterheltetéseknek — Magyarország vármegyéi kitűzték az előrehaladás zászlóját s vasúti összeköttetések, gyárak stb. létesítése által előmozdítva a haladást, jobb létet teremtettek a népnek, mely kézimunkájával keresi meg kenyerét. Csak Magyarországnak egy természeti szépségekkel,gazdagsággal megáldott megyéjében nem éreztük az előrehaladás áldását, hanem éreztük a hátramaradás terhét, átkát, mely koldustanyákká tette eddig viruló községeinket, mely arra íizi, kényszeríti e föld ősi népét, hogy elhagyja hazáját, tul a tengereken, az újvilágban keresse meg azt a nyomorult falatot, mely őt és családját az éhenhalástól megmenti. Pedig ez a vármegye a múltban és jelenben az értelemben és tudományban előkelő férfiakat szolgáltatott nemzetének, hanem mintha az átok nehezednék reánk, ezek a férfiak mig igazszivvel küzdöttek minden időben a nemzet összeségének jobb létééit, addig elfeledkeztek megvédeni sziilőmegyéjük érdekeit és igy megértük azt, hogy az egykor virágzó Veszprémvármegye, ma elszegényedve, kifosztva, elpusztulva szomorúbb sorsban leiedképzettség csak ugy válhatik gyümölcsözővé, ha alkalmat éá módot nyernek a nők szaktanulmányokat is folytatni, hogy ezek által önálló keresetre tehessenek szert; ha ugy a férjhez ment, mint a hajadonon maradt nőknek eszköz nyujtatik, a nyert szakképzés alapján önálló keresetre szert tenni és igy minden körülmények között biztosítani existenciájukat. A felsőbb néptanodák e bajon nem segítettek. Mert a pénzügyi és gazdasági viszonyok, a terjedő elszegényedés és a megélhetés nehézsége, másrészt pedig az igények szaporodása olyan abnormis állapotokat teiemtettek, hogy számtalan derék, de vagyontalan leány férj nélkül marad és az apai házban kényszerül maradni és szaporítja a fogyasztók számát, csökkenti a kenyérkeresők számát. Ezen kegyelemkenyérre kárhoztatott vén leányok társadalmi viszonyainknak szánalomra méltó áldozatai. Azonban szerencsésebbek-e azok, kik a szülői házat elhagyni kénytelenek, hogy mint nevelőnők, társalgónők komornák, karénekes nők, kávéházi cassiernok, vidéki színésznők stb. keressék kenyerüket ? Aligha ! Mert mennyi keserűség, menuyi fájdalom bánthat folyvást egy jobb házból származó, műveltebb nőt, ki aiva van utalva, hogy alantos foglalkozást űzzön, hogy úrnője szeszélyeinek játéklabdája legyen ! Akár kössék le magukat egy család szolgálatába, akár barangoljanak városról városra, itt kávéházban, ott czukrászdábau egyaránt ki vannak téve mindennemű megaláztatásnak, kísértésnek, erkölcsi bukásnak. Szerkesztési iroda: Pápá, Pósta-iücza 1036 ház szám, hová a la]) szellemi részét illető minden közlemény inté/eiidíj. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor G kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. zik a Kárpátok sziklabérczei közé ékeit Árvavármegyénél. Nem frázis ez, nem is költemény, hanem lelket megrázó, szomorú igazság. Tekintsünk csak kissé magunk körül Mig a megye központján a nép terhére milliós palotát építenek, addig a Balatonpart gyönyörű vidéke kopár hegy halommá változik s az a gazda, ki néhány évvel ezelőtt több ezer fori.it jövedelemmel rendelkezett, ma Budapesten 30 kr. napszámért, keservetes verejték-hullással keresi meg napi kenyerét. Mig a vármegye uj palotájában járja a restauratiós bankett, mig járja a táncz s mig hölgyeink százakat érő ruhákat silányitauak tönkre egy mámorító éj kedvéért; addig a pezsgős palaczkok durrogásától nem halljuk a vészt, mely a' Bakony-aljáról felsivit, amelyben a nép kenyérért esd, addig a mámor rózsaszínű ködétől nem látjuk azokat az embereket, kik könnyező szemmel borulnak le az ős Bakony földjére s aztán koldusbottal kezükben indulnak jobb hazát keresni — Amerikába. Szomorú kép, megrendítő, szivet rázó! És ha tovább tekintünk, mit látunk? Látjuk azt, hogy építettek ugyan nekünk vasutat, de ugy, hogy a veszprémmegyei vasut góczpontját Vasmegyébe helyezték s mi csak a gőzkocsi füstjét érezzük, annélkül, hogy áldásait élveznénk. S vasúti érdekeink Hány leány romlik aieg nálunk ekkép, a kiket a tisztességes keresetforrás hiánya dob a bün karjai közé ! Mert műveltségre, ismeretekre szert tehetnek, azután kilépnek az életbe a nélkül, hogy ismeretüket anyagi helyzetök biztosítására gyümölcsözővé tehetnék. Válhat ily nőből gouvernante, tanítónő, de csak néhányból, a többiek elől zárva van a kenyérkereset megannyi forrása. De hát mit kezdjenek a nők ? Szaporítják a szerencsétlen uoi existenciák számát! Pedig hány nő szeretne tisztességesen megélni ! És mi oka e szomeru állapotoknak ? Az, hogy a nőt nem képezik gyakorlati irányban, nem tanítják oly ismeretekre, melyek segélyével keresetet biztosithatna magának, nem tanítják önállóságra, hanem minden lépésnél mint gyámoltalan vakot az illem szabályaival környezik, hogy még lábát sem teheti az utczára kellő gyám nélkül ; és rniv'el vonakodnak a a nőnek alkalmat adni, hogy szaktanulmányokra adhassa magát, hogy nőorvos, tanár, ügyvéd, államhivatalnok lehessen, mivel nálunk sajnos a munka, a dolog megalázónak találtatik, mely a dolgozót, munkást nálunk társadalmilag degradálja, pedig csak is a munka nemesiti az embert. Ha azt akarjuk, hogy a nők no legyenek többé odadobva a keresetképtelenséguek, a nyomornak, az erkölcstelenségnek; ha azt akarjuk, hogy a társadalom nagyobb fele ne csak a fogyasztásban, de a termelésben és