Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-23 / 8. szám

ját, ott hagyta cserben, gyalázatosai, liütlenül, egy alattomos és gyilkos nyavala martalékául. De kiküzdte; szenvedvén a mit ember szenvedhet és most ott fekszik némán, csendesen, mozdulatlanul a csatatéren, Isztria egy kiskocl városában, Voloscában, a gyászbaborult házban. Kössetek fátyolt a kalapotokra magyarok : a legmagyarabbért ég ma a halotti áldozat. Tűzzetek fekete lobogót a házaitokra: vezérevesztetten maradt az élö nemzedék. Féifiak, ne röste?jetek sir ni, aszszonyok, öltözködjetek gyászba s tanítsátok meg gyermekeiteket a nevére. Sok idő nem termel még egyet, kiben ész, lélek, sziv és test oly harmoniában gyönyörködtessen elmét, szivet és szemet, mint ő benne j a kitirigység nélkül lehetett csodálni, aggodalom nélkül lehetett követni és érdek nélkül lehetett szeretni. És, a ki nosszu időn át nem keveset tett másokért és rövid idő alatt többet szenvedett magáért, mint a mennyi emberileg elviselhetőnek látszik. Húzzátok meg a harangokat országszerte, hadd legyen bus nyelvük országos gyászunk hirdetője. A pápai ipartestület évi közgyűlése. A pápai ipartestület évi közgyűlését f, évi február 23-án, azaa ma vasárnap délután 3 órakor tartja meg a városház nagytermében. Hírlapunk előző számában irtunk azon viszálykodásokról, melyek az ipartestület kebelében dúlnak azon czélból, hogy a testület feloszlattassék. A testület feloszlatásának lehetetlenségét a törvénykönyvből kimutatván, örömmel vettük tudomásul, hogy az iparos osztály értelmisége — még azok is, akik ezt a mozgalmat megindítottak — be!átták szavaink helyességét és azt, hogy tömörülve, válvetett erővel bármely nemes czélt jobban I egyenlőség mezején, hogy lassankért eloszlatnak a régi előítéletek és ht-gy az önkény által alkotott sorompók egymásután távolitatuak el. Hogy pedig ezek csakÍ3 előítéletek, azt legjobban igazolja a jelen század eddigi vívmánya. Elegendő, ha e tekintetben kiemeljük, miszerint még 40 év előtt általános feltűnést keltett volna nálunk, ha egy fiatal hölgy vasúti állásért merészkedett volna folyamodni. Egyszerűen kinevették volna. S íme ma önálló kereskedési, ipart űz, 8Őt vasúti, távirdai- posta hivatalokban nyer jövedelmező foglalkozást. És ezek daczára a világ még is áll, sőt az erkölcsi világrendszer sem lett ez által megzavarva; sőt ellenkezőleg sokkal jobb a világ mint volt akkor, midőn a rő csak szükséges rosznak tekintetett, ki szükséges volt a háztartásra, a férj ápolázára, de hasznavehetetlen valami volt a köztér ezer meg ezer tevékenységi körében. Ezen régi elfogultság még mindig kisért az állampolgárok és államférfiaknak minden régi iutézményen vakon függő homályos feje* iben s csak nagy nehezen sikerül majd őket lassanként arról meggyőzni, hogy az asszony voltaképen az élet minden vszonyai közt ép oly helyet érdemel, mint a férfiú. Ezen említett előítéletek maradványaként mutatkozik nálunk sok oly intézmény, mely sok szabadságkedvelő egyént méltó felháborodásra lobbant. Mily lealázó például az, hogy telekkvi rendeletünk szerint a nő még tanú sem lehet. elérhetnek, mintha az örökös viszálykodás nyer folyton tápot közöttük. A hangulat tehát nyugodtabb. Ezt constatálni járt szerkesztőségi irodánkban néhány iparos polgártársunk, kiket némelyek a testület foloszlására irány Dió mozgalom vezetőinek hittek. Ezek az iparos polgártársaink kijelentették előttünk azt, hogy ők a testület feloszlására nem izgatnak, mert mo«t már meggyőződtek arról, hogy a testület feloszlatására irányuló törekvés törvény által tiltott dolog, ők nem izgatnak és nem izgattak s igy rájuk az izgató elnevezés nem vonatkozhatik. 'Ők csak alkalmat és módot kerestek és keresnek egy üdvös eszméjük megvalósítására, amely abból áll, hogy az ipartestület kebelében egy temetkezési segélyegylet alakittassék. Kijelentették azt, hogy Ők a tagsági dijakat szívesen fizetik csak azt akarják a közgyűlés által megállapittatni, hogy ezek a tagsági dijak hova fordíttatnak, ipari üdvös czélokra-e, vagy máshova? és végül kijelentették azt, hogy miután már a pápai ipartestület — nézetük szerint — az iparos tanonczokról gondoskodott, — elérkezettnek látják az időt, hogy a testület az iparos mesterekről is gondoskodjék és ezt az eszmét ők leginkább a temetkezési segély egylet létesítésével hiszik elérhetőnek. Örömmel vettük tudomásul a mozgalom vezetőinek e kijelentését és kész szívességgel kijelentjük mi is hogy őket, kiknek ily irányú törekvéseik vannak izgatóknak nem tartjuk, de nem is tarthatjuk; hanem izgatóknak iaktjuk azokat, kik egy az állam törvényének rendelkezése folytán fentálló és annak védelme j alatt levő testületet alapjában megingatni törekednek, a kevésbé értelmeket ily törvényellenes cselekedetre izgatják jobb tudomásuk ellenére. Ezt kijelentenünk a törvény iránt tartozó tiszteletűnk parancsolja. A temetkezési segély egylet ügyét, azt hisszük a testület többsége kedvezően fogja elintézni, amit mi óhajtunk is azzal a megjegyzéssel, hogy ha gondoskodunk elhalt iparosainkról, hát talán jó lenne gcudoskodni élő es szűkölködő iparos polgártársainkról is. Hogy hogyan? Annak a módját eltalálni az ipartestület bölcsességének feladata lenne. Az évi közgyűlésnek egyik legfontosabb tárgya a választás lesz. A„ előljárósági tagokra nézve, azt hisszük már tisztábau vannak iparosaink. Fontos az ő állásuk is, azért Eltekintve attól, hogy a nő a közélet minden egyes köréből hermetice elzáratik. Igy üzletet nyithat, de fizet is adót. S minő jogot nyer ezen teherért? Semmit, mert a jogokban nem részesülhet. Pedig épugy megilleti a nőt bármely jog. mint a férfiút. Vagy nem bir-e egy művelt nő több képességgel a választási jog gyakoilására, mint sok etetés és itatással a szavazati urnához vezetett — haszon és érdekért választási jogával rutul visszaélő férfiú ? Ma midin a lét küzdelme egyaránt nehezedik férfiura és nőre, mindőn nem minden nőnek sikerül férj oltalmában részesülni, midőn a nő, sőt a férjes nő is épugy ki van téve az élet mindm viszontagságainak mint az erősobb férfin ; ma midőn a csaiád létfentartása minél gyakrabban a nő eszélyétől, tevékenységétől függ, a változott viszonyok közt nem létezik többé semmiféle észszerű ok arra nézve, hogy a régi korlátok fentartassanak. Amerikában e korlátok máris megsemmisíttetnek, A szabieság és egyenlőség ezen kiváló államában a nők már is kivívtak sok oly szabadságot, mely nálunk még a kod homályában alussza mély álmát. Máris birnak Amerikában a nők izavazati joggal, máris megválaszthatók békebirákká, máris gyakorolják az orvosi, ügyvédi pályát. Nálunk ezen czél elérésére alapfeltételt képez a ciyilisátió, a műveltség, a nevelés terjedése. Már Aristoteles is azt állította, hogy a leányok jó neveléséből áll főkép az országok csak arra kérjük a testület minden tagját, hogy ide is képzett, a testület és az iparosok érdekét szi\én viselő férfiakat válasszanak. Hauem a legfontosabb az ipartestületben a jegyzői állás. A jegyző a testület lelke. 0 intézi úgyszólván a testület minden szellemi munkáját. Egy jó, lelkiismeretes jegyző áldás s egy értelmetlen, vagy kevésbé lelkiismeretes jegyző átok az ipartestületre nézve. A társulat jelenlegi jegyzője és ügyésze Siokoly Ignácz figyvéd — bátran kimondhatjuk, — hegy kettős tisztjét az ipartestületnél oly szakértelemmel, lelkiismeretes buzgósággal, előzékenységgel töltötte be, hogy ellene kifogást még ellenségei sem találhatnak, sőt nem is koholhatnak — azért a pápai ipartestület önmagát tiszteli meg akkor, midőn Szok>!ij Ignácz ügyvédet a mai napon egyhangúlag és újból jegyzőjévé és ügyészévé választja. Nem az ellen, vagy rokonszenv, hanem a tiszta meggyőződés mondatja ezt ki velünk. Bízunk az ipartestület összes tagjainak értelmiségében, hogy a gyűlés a legszebben, minden kérdés igazságos és méltányos megoldásával fog végbe menni. Sok szerencsét kívánunk ipartestületünknek ez évi közgyűléséhez és jövendő munkálkodásához. Összetartás, jó akarat és az áldás el nem marad ! » B ü c s u z ö — Dr. Breuer Salamon rabbitól. — II. Magyarország hírlapirodalmának tokintélyét az emelte a közbecsülés mai fokára, hogy soha az egyéni és családi tisztességet, a családi szentélyt meg nem támadta, és míg tisztességes emberek kezében lesz a hírlapírói toll, megtámadni nem fogja. Midőn mi Breuer dr. rabbi 14 évi működését lapunk egyik előző s/ámában méltattuk, távol estünk attól, — hogy egyéni jellemének hibáit — ha vaunak ilyenek — vagy családi magán életét a becsületes állapota, nemcsak azért, merú fele az ország lakosainak asszony, hanem azért is, mert a férfiak jó nevelése nagyrészt az asszonyok kezébe van letéve. Mert egyedül a műveltség az, mi a nőnek hatáskörét tágítani képes. Minden má.3 — születés, szépség, vagyon — műveltség nélkül a nő reszére társadalmi befolyást nem biztosithat. Minél inkább terjed a mivelődés, annál nagyobb tért hódit a szabadság és egyenlőség eszméje, annál előbb hullanak porba mindazon bilincsek, melyek a szabadságot, egyenlőséget békóban tartják ; annál jobban oszladoznak és tűnnek minden előítéletek, melyek a mult szomorú maradványait képezik ; annál jobban fog tért hódítani azon meggyőződés, hogy a nő nemcsak a családi tűzhely körüli forgolódásra képes és alkalmas, de hivatott bármely életpálya betöltésére. Mert ha hivatott -— mindezt a gyakorlati életben tapasztaljuk — betegápolyónőnek azért, mert már hivatásánál fogva született betegápoló ; akor még inkább hivatott a beteg gyógyítására. Hisz az aszszony ápolja férjét, gyermekeit, az asszony űzi ? beteg bnskomor kedélyéről szeretetteljes szavakkal a sötét gondolatokat és ezen a&zszony ne lenne képes a beteget gyógyítani ? Csak alkalom adandó a nőnek kiképzésére és részére az orvosi facul^ás csarnokai mielőbb megnyitandók és bámulva fogjuk tapasztalni, hogy mily jeles orvosok fognak az egyetem termeiből kikerülni. Minden nő természeténél fogva lélekbúvár. Sok oly körülmény, mely a férfiú figyel-