Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-23 / 8. szám

közönség előtt tárgyaltuk volna. Ehhez semmi közünk. Ámde van közünk minden embernek köztérenni működéséhez, elfogulatlanul bírálni azt, hogy megfelelt a hazafiúi kötelességének, megfelelt-e annak a bizalomnak, melylyel polgártársai őt maguk fölé helyezték. És daczára az egyik helyi lapban az „Egy hitközségi tag* védelmének, ismételten kijelentjük, hogy Breuer Salamon dr. rabbi nem felelt meg hosszú 14 óv alatt sem a hitsorsosai által ráiuházott bizalomnak, nem felelt meg a magyar haza iránti kötelezettségnek,mert nem volt magyar,hanem volt a germauismus, a germán szellem terjesztője s ép azért honfiúi szivünk őszinte kivánata az, hogy az a lelkész, aki Dr, Breuer Salamon után a pápai rabbi állást elfoglalja ne legyen utódja egyszersmind hazafiság tekintetében Dr. Breuernak, hanem inkább irtsa ki a zsidó hitközség kebeléből azokat a nemzetellenes fatyuhajtásokat, melyeket Dr. Breuernak sikerült elplántálnia. Szabadjon csodálkoznunk azon, hogy Breuer dr. rabbinak a pápai magyar érzelmű zsidó polgárság közül n y i 1 t védője nem akadt, de e csodálkozásunkat némileg enyhiti az a körülmény, hogy a pápai derék zsidóság közül senkinek sincs kedve, magát egy védői osztályba helyeztetni holmi olyas metszett fülű bocher suhanczokkal, akikkel tisztességes ember csak is keztyüs kézzel érintkezhetik. De háladatlan és nehéz szerepe is van aunak, aki a szerecsent fehérre akarja mosni, vagyis akarjuk mondani annak, aki Breuer Salamon rabbinak magyar hazafiságát beakarja bizonyitani, A budapesti lapokban olvastuk, hogy a közoktatásügyi miniszter előtt megjelent orthodox küldöttség szónoka Breuer dr. pápai rabbi volt. Olvastuk ászt is, hogv ez alkalommal Dr. Breuer rabbi magyar beszédet tartott, vagyis azzal azt árulta el, — hogy tud magyarul. No hát ha dr. Breuer Salamon rabbi tud magyarul, akkor hosszú 14 év alatt hogy merte elkövetni folyton azt a merényletet a neki kenyeret adó magyar nemzet ellen, hogy e Jehova templomában folytou és következetesen német nyelven tartotta egyházi szónoklatait, tartotta pedig német szellemben, azok előtt a felvilágosodott hitközségi tagok előtt, azok előtt a nők és gyermekek előtt, kik németül nem tudnak ugyan, de anyanyelvükön magyarul beszélnek és tiszta szivvel vonzódnak ahhoz a honhoz, [amelynek kehemét könnyen kikerüli, a nő figyelmét azonnal leköti ós éles eszével rögtön behatol a lélekállapot homályos titkaiba. Vegyük már most, hogy a törvényszéki csarnokban egy lélektanilag nehezen magyarázható bűntény rejtélyes esete tárgyaltatik. Van-e rá érthető, észszerüleg megmagyarázható ok, hogy miért záratik el a nő elől a védelmi pálya. Ismét csak alkalom nyújtandó a nőknek a jogtudományok megismertetésére és a szónoki tehetségnek, az ügyvédi pálya büszkeségére fognak szolgálni. Hisz Amerika példája mutatja, hogy a nők az ügyvédi pályát tökéletesen betöltik és hogy képesek jogi tanultsággal az ékesszólást egyesíteni, miáltal és különösen a nőnek veleszületett tapintatossága által a védelemnek kitűnő szolgálatot teljesítenek. Époly hivatott a nő bármely tanári állásra, mert épen a nő természeténél fogva hivatott oktató, nevelő tanár. Nincs tehát észszerű ok, hogy miért ne lehessen a no gymnasiumi, reáliskolai, egyetemi tanár, hogy miért ne lehessen az academia tagja, miért ne alkalmaztassák bármely életpályán. Persze ezer és ezer okot hoznak fel az elavult felfogás szónokai, hogy miért ne lehessen a nő mindaz, a mi még a férfiú részére van fenntartva. De ezen okok lassanként elavultaknak fognak felismertetni épugy, mint már most is sok régi előítélet csak gúny tárgyául szolgálhat. Vagy nem volna-e nevetséges azt állítani, hogy a nő nem képes tanilében élnek, és amelynek földje egykor takarni fogja porló tetemeiket ? ! Valóban, na Breuer Salamon dr. nem tudna magyarul, akkor még az enyhitné némileg nemzetietlen nyilvános _ működését, de ha tud magyarul, beszéli Árpád földjének zengzetes nyelvét ós ennek daczára nem érvényesíti a haza javára ebbeli tudását, sőt inkább öntudatosan, készakarva 14 hosszú éven keresztül következetesen terjeszti a német nyelvet, német szellemet, a magyar nyelv iránti ragaszkodásban ennyi idő óta megrontani törekszik egy nemzedéket; akkor már nem hibát, nem vétket, hanem bűnt követett el a magyar nemzet, a magyar nyelv és magyar szellem ellen. Alig néhány óv előtt a pápai zsidó hitközségi képviselőtestületben az értelmes bb, haladó osztály volt többségben. Ennek a következménye az lett, hogy a tárgyalások magyar nyelven folytak, magyar nyelvű jegyző könyvek vétettek fel, minden hitközségi képviselő magyar nyelven beszélt, egynek a kivételével — és ez az egy: Dr. Breuer Salamon rabbi volt. Hát kérdjük, ez az a hirdetett magyar hazafiság ? Mert az a kérdés, hogy tud-e Dr. Breuer ur magyarul,vagy nem? Ha nem tud nagy hiba, de ha tud s mégsem beszél magyarul ott ahol 14 éven át kötelessége lett volna ezt tenni: — akkor gyűlöli a magyart, gyűlöli a magyar nyelvet de szégyen — megeszi a magyar kenyeret. És hogy ez a feltevés bír valószínűséggel, mutatja az a czélhoz ért törevése Dr, Breuer rabbinak, hogy fondorlatai utján megbuktatta a magyar érzelmű képviselőtestületet és megválasztatott egy oly szellemű képviselő testületet, mely Dr. Breuer iabbi hazafias érzelmeinek illustrálására mai napság német nyelvű jegyzőkönyveket vesz fel és ékes német nvelven tartja tanácskozásait. És elhiszi e valaki azt, hogy a bocheroknak ily szellembeni nevelésével hazafias missiot teljesített Dr. Breuer ? Nem rabbi ur, nem teljesített, de még emberséges missiot sem teljesített, mert az önáltal kitanított bocherok közül épen 199 kenyer nélkül koborol a világban, átkául az emberiségnek, terhéül önmagának. És ezek után nem hisszük, hogy valami nagy honfiúi fajdalommal hagyná itt Dr. Breuer Salamon Magyarországot. Nézzük azt, a szegény, nyomorult napszámost, azt az éhség üzi el othonából és mégis megcsókolja azt a tónŐ lenni ? Pedig még csak 100 év előtt ez szentírásnak tartatott. De mindig szem előtt tartandó, hogy semmi sem lehetetlen, a mi a természet örökös törvényei szerint lehetséges. Ki merte volna 3ü00 év előtt állítani, hody a rabszolga is ember ? Ki merte volna 1000 óv előtt azt állítani, hogy a nemes egyenlő a nemnemessel, hogy a jobágy époly szabadságra született ember mint egy gróf? Ki merte vclna nálunk 100 év előtt a jobágyság eltörlését indítványozni? Melyik nő mert volna csak 40 év előtt postamesteri állásért folyamodni ? És íme a rabszolgaság megszűnt, teljes kiirtására az összes müveit államok szövetségre léptek; a jobágyság megszűnt, a törvény előtt mindenki egyenlő (legalább papíron). Száz meg száz nő alkalraaztatik mint tanítónő, posta- távirdai és VPSUÜ hivatalnok anélkül, hogy ez által a társadalmi rend a legcsekélyebb csorbát szenvedne. Sőt az által, bogv a nők eme pályákat occupálják, az erősebb szerkezetű férfinak alkalom adatik, tehetségeit más tereken érvényre juttatni. Ez világos! És mégis az emancipáció szó még mindig elijesztő hatást gyakorol f-ok férfiú idegrendszerére, épugy mint ezen szó eleinte a régi rómaiakra is visszatetszőleg hatott. Mert a római birodalomban törvények tilták a rabszolgák felszabadítását. De a mint a rómaiak közt tért hódit a művelődés, lépésenként halad előre az emancipáció lehetsége fődet, mely neki nyomort adott ós mielőbb visszatér hónába. Ámde Dr. Breuer Salamont nem a szükség, nem az óhseg ösztönzi a kivándorlásra - mert hisz arról nom panaszkodhatik, hogy hitközsége nélkülözni hagyta volna tán, — hanem ösztönzi az érzelem mely betölti egész valóját, mely arra ösztönözte őt a körünkben töltött 14 év alatt is, hogy harezossa legyen Magyarország ősi földjén — a német Schulfereinnak. Azt hisszük, hogy többé ily szellemű rabbit nem óhajt maganak a hazafias zsidó hitközség. Hanem lelkipásztorul megválaszt egy oly egyént, ki a bu/gó vallásosság meilett a búza iranii szeretetei az édes anyatejjé szívta üiagaba. Aki magyar ie3z szóban, szívben és nem fog kivándorolni, mert már gyermekkorában megtanulta lelke ismerni a költő szavát: Járjatok be minden főidet, Melyet Isten megteremtett Nem akadtok bizonyája, Magyarországnak párjára. Iskola és templom. A naponként szaporodó bűnügyek elszomorító bizonyságai namcsak meglazult közbiztonságai viszonyainknak, hanem rémes következményei amaz erkölcstelensógnek s vollástalanságnak, melybe népünk mindiukább sülyedni kezd. Az egy gyermek-rendszer által teremtett angyalcsinálók- és gyermekgyilkosoktól kezdve egész légiója áll a bűnösöknek ós gazembereknek fel a rablógyilkosig, És az összes bűnök közt a legrutabbak — a nyereségvágy és haszonlesésből származott büntettek, —• s ezek kezdik átvenni büntető krónikánkban a vezórszerepet. A test/ór elemészti a testvért, a vő meggyilkolja ipát s a gyermek bérenczeket fogad, hogy apját öljék meg, mert nem tudja megvárni mig meghal, hogy a vagyonhoz jusson. Valóban rettentően elszomorító állapotok. Mintha veszni, végkép veszni kóis, mig végre teljes felszabaditási engedély adatik. Épugy vagyunk a nők emancipálásával is. Minél jobban terjed köztünk a civilisatió, annál több iskola létesíttetik, annál nagyobb női rétegekbe hatol a tudás vágya, annál jobban meggyőződnek az emberek, hogy a nőnek époly szükséges az ismeret, a tudás, a műveltség, mint a férfiúnak. És minél inkább terjed e meggyőződés annál több magasabb iskola létesül a nők művelésére, annál több pálya nyílik meg a hasznos ós czélszertt ismeretekben gazdagabb nő részére, mig végre kivívja a nő teljés szabadságát és egyenlőségét; mig végre belátja az állam és a társadalom, hogy nemcsak férfiakból áll az állam, hanem nagyobbrészt nőkből is, hogy nemcsak férfiak alkották az állam alapját képező tarsasági szerződóst, hanem alkotásához bár csöndes, de annál áldásosabb tevékenységgel a nők is járultak, kik eddig minden jogoktól kizárattak, mely jogokat az állam a társadalom egyetlen tagjától sem vonhat meg az örökös igazság törvényei szerint Mert minden államrak létezési joga az igazság, mely mindig és mindenütt egy és ugvauaz. Minden államnak első ós főfeladata az igazságnak diadalra juttatása. A hol az állam ezén magasztos feladatát teljesiti, ott törvényes állapotok uralkodnak, ott szabadság és egyenlőség uralkodik. Ahol azonban az állam az igazságot nem egyenlően ossza, a hol