Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-16 / 7. szám

dozatokat, melyeket a nemzet Budapestért hoz, egyúttal kell, hogy a vidékünkbeli váiosok forgalmát, előhaladását is emeljük, előmozdítsuk; mert abból ránk is, ha közvetlen, ha közvetve, de okvetlen haszon háramlik. Tekintsünk végig vármegyénken s akkor látjuk, hogy a vármegye területének nagyrésze a pápai, devecseri, a veszprémi és zirczi járás (mely legközelebb közvetlen vasúti összeköttetésbe jő Győrrel) érdeke, geográfiái és közgazdasági helyzete együttesen tiltakozik a közigazgatási bizottság helytelen határozata ellen. És szabadjon itt csodálkozásunknak kifejezést adni affölött, hogy a közigazgatási bizottságnak egyik tagja Dr. Fenyvessy Ferencz az ugodi v. kerület általunk tisztelt orsz. képviselője, Pápa város polgára is — nyiltan kimondjuk — ezen városunk és az ugodi kerület polgárainak, jogke reső közönségének kárát czélzó határozathoz hozzájárult. Mert azt csak elhiszi a tisztelt képviselő ur, hogy az a pápai és ugodi polgár, ügyvéd olcsóbban utazik vidékünkről Győrbe, de még Szombathelyre is, — mint Budapestre ? — Minek annak az elszegényedett, Amerikába indulni kész bakonyaljai népnek zsebén még inkább az ilyen ábrándos határozatokkal léket ütni? Ha mindenki hozzájárult is ahhoz a javaslathoz, az ugodi kerület képviselőjének azt nem szabad lett volna tenni! A kir. táblák szétosztására, a decentralisatióra, mint egyik inditó ok az is szolgált, hogy az összpontosított kir. táblák nem ismervén egyes vidékek speciális viszonyait, a jogkereső közönség érdekét, — az igazságszolgáltatás tekintetében, az igazságos méltányosság alkalmazása által — nem fia Bodokról és a majornoki Bíró Jáuosék Anna leánya. Kilencz szekérben ölt csupán a násznép, a tizedikben Gilagóék bandája. A legutolsó kocsin a tulipántos ládákat hozták, meg az ágyat, A vőlegény ott lovagolt bóka lován a menyasszonya mellett. Hanem mikor a bédoki köves határba értek, megbotlott a Csillom Józsi hires lova ; pedig nem vak, de meg lámpás is van a homlokán. — Még pedig ugy megbotlott hogy a lovas maga is lefordnlt róla a hóba, mert ha alácsuszott a nyereg, hiába volt kezére csavarva a kantárszár. Leesett; az ögyetlen állat a hátulsó bonta lábával ráhágott a czifra pitykés dolmányára is ; alig tudott föltápászkodni s mi tűrés-tagadás, megütötte magát a fagyos rögökön ós elkezdett keservesen sirni. A kis menyasszony csak nézte-nézte egy darabig, és mert mindenki nevetett: addig-addig csucsoritotta a száját ő is nevetésre, hogy egyszer csak csak eltört a mécses és elpityeredett. Józsi nem mert többé lóra ülni. Oda ültették a menyasszonyához a kocsiba, a ló pedig saroglyához kötve, kevélyen hányta vetette kendős fejét, mig bent a gyerekek érzékenyen zokogtak; a mi aztán lassankint csöndes, fuldokló pihegésbe ment át. Homokos Pálné, Ficsikné és Felsővégi Kapós István, — a ki nagyobb pletyka a vászonnépnél is — gúnyosan neveták ezt a dolgot. szolgálhatják ugy, mint a decentrálisált kir. táblák. — Nos hát tisztelt közigazgatási bizottság ? Hiszen önök is azok között voltak, kik Szilágyit ezen törekvéséért üdvözölték ? És miért történt ezen Pálfordulás ? Higyjék meg nekünk is fáj, hogy azon együttes törekvésünket, hogy Pápa vagy Veszprém kir. táblát kapjon — siker nem koronázta ; ámde azért, ha igy ütött is ki a dolog, sértett egyéni hiúságból, nem akarunk vidékünknek kárt okozni, csak azért, hogy ha Veszprémmegye , nem kapott kir, táblát, hát daczból azért nem Cbaf,lakozik más vidéki városhoz sem ! És higyjék meg, Veszprémmegye vidékének érdeke jobban előmozdittatik azáltal, ha a jogkereső közönség a szomszédba lesz utalva, és nem a távoli költséges fővárosba! A vármegye ügyvédi karának érdeke is azt követeli, hogy megyénk oly kir táblához osztassék be, melynek székhelyéről az ügyvéd ugyanazon napon otthonába is visszatérhet s igy sok fölösleges kiadástól mentheti meg ügyfelét. No már azután nagyon naiv embernek kell annak lenni, aki ennek ellenében azt merészeli állítani, hogy Budapestre felmenni, ott egy két ügyet tárgyalni, s onnét vissza jönni ugyan egy nap Pápára, Devecserbe vagy Veszprémbe is — lehet, aki ezt állítja, azt jó lesz először a normális iskolába küldeni, hogy tanuU jon egy kis geográfiát, meg egy kis vasúti menetrendet. És most tiszteiette], igaz meggyőződésünk tiszta hevében szólunk ő nagyméltóságához Szilágyi Dezső igazságügyminiszter úrhoz ; kérve őt, hogy ezen szerény szavunkat, mint az igaz meggyőződés szavát méltassa becses figyelmébe ! Hát még ezek is házas emberek ! Oh, hogy is lehetett ilyen két tacskót összeadni ? Az egyiknek bábu kellene még, a másiknak papiros-sárkány,de nem feleség! Vagy ha már megakarta házasítani a gyámja, kerestek volna neki olyan párt, kinek már megjött az esze. Olt van, teszem azt, mindjárt a szomszédban a nagyobbik Péri leány. Azzal jól jár valaki. Hiszen szép, szép a menyasszony, akár a gyönge majorána ; a legényke is nyúlánk, jó növésű, mint a rozmarin-szál; össze is illenének talán valamikor, de most még — uram én istenem — mi lesz ezekből, ha majd a lakodalom után haza megy Birónó asszonyom meg Seregély uram. a gyám, és magukra maradnak a nagy Csillom-portán. Hát bizony az lett belölök, hogy egész nap csókolóztak, mint a turbékoló galambok, és mikor zajos lakodalmas nép elszállinkózott még zajosabb lett a ház, az ő nevetésüktől s az ő ajtó-csapkodásaiktól. Uzsona táján jutott eszökbe nagy ijedten, hogy még nem is ebédeltek. — Annácska ! No, ne szaladj hát! Nem a csókod kell. Tudod-e, hogy még ma nem ettem ? — Az ám, — mondja az hüledezve, — én sem, Józsi, én sem ettem. — Mondjad csak, — kérdi aggodalmasan — tudsz-e te főzni ? A kis Anna gondolkozott; fehér homlokát asszonyosan ránczba s?.edte s a jobb kezét méltóságteljesen a csípőjére szóritá. — Hát hogyne tudnék ! — felelte vonAzok az emberek, kik azt a kérelmet lógják az igazságiigyminiszter ur elé terjeszteni, hogy a veszprémi kir. törvényszék a budapesti kir. itélő tábla területéhez csatoltassék ; — azok nevezzék bár magukat a megyei közigazgatási bizottság tagjainak, vagy bárkinek, azok nem képviselik Veszprém vármegye közönségének, jogkereső publicumának,ügyvédi karának meggyőződését ; hanem képviselik egy hiúságában megsértett kliknek elégedetlenségét. Ép azért hisszük, meg vagyunk arról győződve, hogy Magyarország igazságminisztere mély tudománya és helyzet ismereténél fogva, nem fogja igazságügyünk e fontos kérdését oly irányba tereltetni engedni, mely Veszprém vármegye lakosságának óriási többségét egy igazi csapás gyanánt sújtaná ! Veszprém vármegye közönsége bizalomteljes várakozással tekint bz ország igazságügyminiszterének határozata elé és kéri : v Legyen méltányosság ! Legyen igazság ! Ipartestületi viszálykodások. Akadtak városunkban egyének, akik az ipartestület kebelében a viszály magvát elvetették s egyes testületi tagokat félrevezetve,, azokat — az ipartestületből való kilépésre csábítják. Ne hogy az elvetett rosz mag kikeljen és felbürjánozzék, most az ipartestületi közgyűlés előtt engedjék meg iparos polgártársaink, hogy néhány jóakaratú szóval a helyzet tisztázásához hozzájárulhassunk. Nincs Magyarországban több egy oly testület sem, sem a magasabb társadalom, sem a nép körében, mely oly kiterjedt önkormányzati joggal birna, mint az ipartestületek. A tcrvéry az iparosokkal szemben úgyszólván a hatóságok kezéből teljesen kivette az önkormányzati hatalmat és oda adta az iparosoknak, hogy tatottan — és kisietett a konyhára. A Józti meg a gazdaság után nézett addig a félóráig. Hanem biz abból két óra is lett, sőt a vic«ispán ebédjét is megfőzhették volna addig, mig a kis Anna a czibere-levessel kínlódott s azt a csikós abrosszal teritett asztalra behozta. Belemeritette Józsi a kanalat mohó étvágygyal, de a mint megízlelte a levest, egyszerre csak rosszul lett tőle. Rettenetes ize volt annak az ételnek. — Mit tettél ? Megmérgeztél! — sziszegte Csillom Józsi, szörnyű torzképet vágva. — Oh, én szerencsétlen ! Hát minek is vettél el ? Minek is vettél el ? A legnagyobb ijedelmében voltak a piczinyek, a mikor éppen benyitott Kozmás Jánosné és megízlelvén az ételt, kitatálta, hogy a bizony nem méreg, hanem igazi só helyett timsót vett ki a pohárszékből a fiatal menyecske s azzal sózta meg a kis gyámoltalan a czib3re-levest. Híre is terjedt azonnal ennek a nagy szégyennek az egész faluban, és az lett a következése, hogy Kozmásnét meg kellett fogadni szakácsnénak. — Negyven váltó forint, tizenkét rőf vászon, két kendő és egy pár uj csizma gyertyaszentölokor. Meg is érte volna Kozmásné ezt a summát, mert meg tudta adni savát-borsát az ételnek ; nem hiába, hogy a főtisztelendő esperesnek főzött hajadon korában — csak ne lett volna olyan nagyon goromba! Alig, hogy megmelegedett a Csillom-portán, nagy nyel-