Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-16 / 7. szám

Pápa, 1890. Harmadik évfolyam, szám. Vasárnap, február 16 Előfizetési árak: Egész évre . , . 6 frt — kr. Fél évre . . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 , Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Szél-utcza 150. ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a kiadói teexdőkkel meg­bízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. A megyei közigazgatási bizott­ság és a kir. Ítélőtábla. Veszprém vármegye közigazgatási bizottságának működését eddig komoly számba vettük. Ámde a közigazgatási bizottság legutóbbi, határozatával — mellyel a veszprémi kir. törvényszék területét a budapesti kir. táblához kéri a decentrálisátió esetében is csatol­tatni — rászolgált arra, hogy ennek a különben tiszteletre méltó hatósági testületnek az idevonatkozó határoza­tát, mint vármegyénk lakosságának, jogkereső közönségének határozottan kárára szolgálót — elítéljük és roszal­juk s annak keresztülvitele ellen a vármegye közénségének nevében han­gosan tiltakozzunk! Akárhogy feszegessük a kérdést, bármely oldalról tekintsük a dolgot, a józan ész és minden körülmény amellett képez érvet, hogy ha már Veszprém vármegye területén nem lesz kir. tábla, akkor a kir. tábla te­kintetében, ne a tőlünk távol fekvő fővároshoz, hanem az egyik szomszé­dos vármegyéhez csatoltassunk. Ezer érvet tudnánk ez álláspontunk helyes­ségére, erősbitésére felhozni, de mi­nek tegyük ezt? Az igazságszolgálta­tás gyorsasága, geográfiái helyzetünk követeli azt, hogy ne egy tőlünk más megyék által elválasztott, velünk köz­A ' PÁPÁI HÍRLAP" TÁRCZÁ JI Farsang végén . . . Szűnik tehát már a szilaj tene ? A melynek olyan csábos árja van, Hogy rá az agg is tánczra felkele S az ifjúság égett kedv lángiban! A lázas pir nem ég az arczokon ? És nem hullámzik a rózsás kebel ? — Aranykor volt, tavasz bübája az, Helyét a némaság foglalja el. A lány, ki a kedv mámorát szivá S virult, miként a rózsa keleten, Oly édesen tud most gondolni rá! . . . És elmereng a szép emlékeken. Tán sóhaj is kel még kis ajkain — Ugyan mi is verné le annyira ? Oh, megtalálta ott az ideált ! Szivét sebezte meg Amor nyila. És a mamája ? — El-elnézi őt; Hisz látta szépnek 's jól mulatni is ! A képzelet lefesti a jövőt; Boldog leszen, mosolyg s remélve hisz. Oh, szép remény, te tünde, csalfa lény, Ne szállj el, szárnyaid csattogjanak, Legyen oly boldog mind a szép leány, A mint a kedveséhez hű marad. Papákról is hadd zengjen most a lant, Mit tesznek ők? — Egyet sóhajtanak! — Nem, nem lehet költőibb itt a hang, Pedig a költeményük az, mi leapadt. vetlen összefüggésben nem lévő me­gyéhez, hanem egy szomszédos vár­megyéhez legyünk igazságszolgáltatási tekintetben is szorosabbra fűzve. Ezen nézetnek helyességét osztotta Vesz­prém vármegye közönsége is, midőn a mult évben tartott őszi közgyűlésén kimondotta, hogy ha Veszprém és Pápa városok kir. táblát nem kapná­nak, akkor Győr szabad kir. városá­nak a kir. tábla elnyerése iránti tö­rekvését, mint vármegyénkre is leg­üdvösebbet fogja támogatni. Es sza­badjon most kérdezni, hogy mi az oka annak, hogy a vármegye köz­igazgatási bizottsága, nem respectálva a vármegye közönségének határozatát, önhatalmúlag egy a megye óriási te­rület többletének kárára szolgáló aktió szószólójává akarja tenni a megye ifjú főispánját és a megye orsz. képviselőit ? Avagy azért, mert nem törődve a megye túlnyomó közönségének érde­kével, néhány mezőföldiszületés, vagy más uton megvagyonosodott dsentri budapesti utazásaihoz ürügyet szol­gáltasson? Mert ne magyarázza azt nekünk veszprémmegyeieknek senki, hogy Budapestre olcsóbb az utazás, Budapesten olcsóbb az ott tartózko­dás, mint akár Győrben, akár Szom­bathelyen, mert ha azt akarja a józan ész és józan gondolkodás ellenére el­hitetni velünk valaki: akkor azt kell hinnünk, hogy a vármegye közönsé­Be is hegeszti mélyre ngilt sebük A gondolat, hogy igy volt s igy lesz ez, Mig a világon farsang 's lány leend Es a czigánykar tánczra zengedez ! S az ifjúság, mely tánezban hős vala ? — Múlton, jövőn együtt el-elmereng S mindegyikért szakod fel sóhaja,' De kgfájóbbnak látja a jelent. Csend némaság üt mindenütt tanyát, A mig kitárul tavasz kebele, Csak itt-ott van öröm, beszélgetés S a böjti szél kaczagva zug bele. Fülöp József. Hárfa hangongok. Tragoediám. Két utat ismerek : A bölcsőt, Mely kárhozatra: — ez életre hoz; És a koporsót, mely a földről Mennybe visz: a sir örök álmihoz. Hetesy Dániel. * Szelíden . . . Szeliden lengő esti szél Csókdosc a fürtimet, S a boldogság felöl regél Egy édes éneket. Merengő szívvel hallgatom Szemembe köny ragyog, Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-uicza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető mindvn közlemény intézendő. Kéziratok vissza uem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petit­«sora 20 kr. — Kincstári illeték 1 külön 30 kr gének értelmetlenebb osztályát akar­ják felültetni, félrevezetni. Ha az a magán fél, vagy ügy­védje Budapestre utazik, bizonnyara többet fog ott elkölteni, mint Győr­ben s eniíek mind az a szegény jog­kereső közönség adja meg keservesen az árát. Azért az, aki a szegényebb néposztály érdekeit lelkén viseli, az soha nem fogja észszerűnek találni azt a javaslatot, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága egy szeren­csétlen pillanatában magáévá tett. Mi vagyunk azok, kik hazánk szeretett fővárosának felvirágozását, emelkedését dobogó szívvel kisérjük figyelemmel; mi vagyunk azok, akik lelkesednek mindannyiszor, midőn Bu­dapest fejlesztésére valami történik; ámde a nemzetgazdaságtani és poli­tikai szempont egyaránt azt követeli tőlünk, hogy midőn a közvetlen szom­szédban megtaláljuk igazságszolgálta­tásunk fórumát, akkor ne kelljen jo­gainkért, védelmünkért a harmadik vármegyébe fáradni, ne pedig akkor midőn tudjuk, hogy egy-egy ilyen költséges utazás egyenlő anyagi ered­ményű egy pervesztéssel. A történe­lem, az előttünk lebegő példák tanít­ják, hogy a nagyvárosok, az emporiu­mok rohamos fejlődése rendesen hát­rányára vannak a vidéki kisebb szék­helyek felvirágzásának. Azért midőn nem sajnáljuk az ál­Tükrébe irva, hogy : nagyon Boldogtalan vagyok! Vénus*. * Sorsom . . . Meghalt, kivitték eltemették Nem volt, ki megsirassa öt, Szegény útszéli, árva koldus Elég, ha adtak szemfódőt . . . A pap kisérte két gyerekkel, Meglátszott rajtuk, hogy robot; A vén sirásó nagy boszusan, Ásóját fogva mormogott. Megálltam összetett kezekkai Az ujonhantolt sir felett, S mig ajkaim imát rebegtek, Szivem a kintol reszketett; Hogy elbúcsúztam könnyeimmel Öntöztem csendes nyughelyét ; Az útról is még visszanéztem. Saját sorsomra gondolék. Lévay Sándor. Csillomék mézes napjai­(Rajz.) Irta: Mikszáth Kálmán. Mikor megindultak a menyasszonyi ház­tól, egész a malom-zugóig ért a nászmenet, olyan hosszú volt; hogyne ! hisz két mágnás­familia került össze : az elhalt Csillomék Józsi

Next

/
Thumbnails
Contents