Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-16 / 7. szám

Pápa, 1890. Harmadik évfolyam, szám. Vasárnap, február 16 Előfizetési árak: Egész évre . , . 6 frt — kr. Fél évre . . . . 3 „ — „ Negyed évre . . 1 „ 50 , Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Szél-utcza 150. ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a kiadói teexdőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. A megyei közigazgatási bizottság és a kir. Ítélőtábla. Veszprém vármegye közigazgatási bizottságának működését eddig komoly számba vettük. Ámde a közigazgatási bizottság legutóbbi, határozatával — mellyel a veszprémi kir. törvényszék területét a budapesti kir. táblához kéri a decentrálisátió esetében is csatoltatni — rászolgált arra, hogy ennek a különben tiszteletre méltó hatósági testületnek az idevonatkozó határozatát, mint vármegyénk lakosságának, jogkereső közönségének határozottan kárára szolgálót — elítéljük és roszaljuk s annak keresztülvitele ellen a vármegye közénségének nevében hangosan tiltakozzunk! Akárhogy feszegessük a kérdést, bármely oldalról tekintsük a dolgot, a józan ész és minden körülmény amellett képez érvet, hogy ha már Veszprém vármegye területén nem lesz kir. tábla, akkor a kir. tábla tekintetében, ne a tőlünk távol fekvő fővároshoz, hanem az egyik szomszédos vármegyéhez csatoltassunk. Ezer érvet tudnánk ez álláspontunk helyességére, erősbitésére felhozni, de minek tegyük ezt? Az igazságszolgáltatás gyorsasága, geográfiái helyzetünk követeli azt, hogy ne egy tőlünk más megyék által elválasztott, velünk közA

' PÁPÁI HÍRLAP" TÁRCZÁ

JI Farsang végén . . . Szűnik tehát már a szilaj tene ? A melynek olyan csábos árja van, Hogy rá az agg is tánczra felkele S az ifjúság égett kedv lángiban! A lázas pir nem ég az arczokon ? És nem hullámzik a rózsás kebel ? — Aranykor volt, tavasz bübája az, Helyét a némaság foglalja el. A lány, ki a kedv mámorát szivá S virult, miként a rózsa keleten, Oly édesen tud most gondolni rá! . . . És elmereng a szép emlékeken. Tán sóhaj is kel még kis ajkain — Ugyan mi is verné le annyira ? Oh, megtalálta ott az ideált ! Szivét sebezte meg Amor nyila. És a mamája ? — El-elnézi őt; Hisz látta szépnek 's jól mulatni is ! A képzelet lefesti a jövőt; Boldog leszen, mosolyg s remélve hisz. Oh, szép remény, te tünde, csalfa lény, Ne szállj el, szárnyaid csattogjanak, Legyen oly boldog mind a szép leány, A mint a kedveséhez hű marad. Papákról is hadd zengjen most a lant, Mit tesznek ők? — Egyet sóhajtanak! — Nem, nem lehet költőibb itt a hang, Pedig a költeményük az, mi leapadt. vetlen összefüggésben nem lévő megyéhez, hanem egy szomszédos vármegyéhez legyünk igazságszolgáltatási tekintetben is szorosabbra fűzve. Ezen nézetnek helyességét osztotta Veszprém vármegye közönsége is, midőn a mult évben tartott őszi közgyűlésén kimondotta, hogy ha Veszprém és Pápa városok kir. táblát nem kapnának, akkor Győr szabad kir. városának a kir. tábla elnyerése iránti törekvését, mint vármegyénkre is legüdvösebbet fogja támogatni. Es szabadjon most kérdezni, hogy mi az oka annak, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága, nem respectálva a vármegye közönségének határozatát, önhatalmúlag egy a megye óriási terület többletének kárára szolgáló aktió szószólójává akarja tenni a megye ifjú főispánját és a megye orsz. képviselőit ? Avagy azért, mert nem törődve a megye túlnyomó közönségének érdekével, néhány mezőföldiszületés, vagy más uton megvagyonosodott dsentri budapesti utazásaihoz ürügyet szolgáltasson? Mert ne magyarázza azt nekünk veszprémmegyeieknek senki, hogy Budapestre olcsóbb az utazás, Budapesten olcsóbb az ott tartózkodás, mint akár Győrben, akár Szombathelyen, mert ha azt akarja a józan ész és józan gondolkodás ellenére elhitetni velünk valaki: akkor azt kell hinnünk, hogy a vármegye közönséBe is hegeszti mélyre ngilt sebük A gondolat, hogy igy volt s igy lesz ez, Mig a világon farsang 's lány leend Es a czigánykar tánczra zengedez ! S az ifjúság, mely tánezban hős vala ? — Múlton, jövőn együtt el-elmereng S mindegyikért szakod fel sóhaja,' De kgfájóbbnak látja a jelent. Csend némaság üt mindenütt tanyát, A mig kitárul tavasz kebele, Csak itt-ott van öröm, beszélgetés S a böjti szél kaczagva zug bele. Fülöp József. Hárfa hangongok. Tragoediám. Két utat ismerek : A bölcsőt, Mely kárhozatra: — ez életre hoz; És a koporsót, mely a földről Mennybe visz: a sir örök álmihoz. Hetesy Dániel. * Szelíden . . . Szeliden lengő esti szél Csókdosc a fürtimet, S a boldogság felöl regél Egy édes éneket. Merengő szívvel hallgatom Szemembe köny ragyog, Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-uicza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető mindvn közlemény intézendő. Kéziratok vissza uem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petit«sora 20 kr. — Kincstári illeték 1 külön 30 kr gének értelmetlenebb osztályát akarják felültetni, félrevezetni. Ha az a magán fél, vagy ügyvédje Budapestre utazik, bizonnyara többet fog ott elkölteni, mint Győrben s eniíek mind az a szegény jogkereső közönség adja meg keservesen az árát. Azért az, aki a szegényebb néposztály érdekeit lelkén viseli, az soha nem fogja észszerűnek találni azt a javaslatot, melyet a vármegye közigazgatási bizottsága egy szerencsétlen pillanatában magáévá tett. Mi vagyunk azok, kik hazánk szeretett fővárosának felvirágozását, emelkedését dobogó szívvel kisérjük figyelemmel; mi vagyunk azok, akik lelkesednek mindannyiszor, midőn Budapest fejlesztésére valami történik; ámde a nemzetgazdaságtani és politikai szempont egyaránt azt követeli tőlünk, hogy midőn a közvetlen szomszédban megtaláljuk igazságszolgáltatásunk fórumát, akkor ne kelljen jogainkért, védelmünkért a harmadik vármegyébe fáradni, ne pedig akkor midőn tudjuk, hogy egy-egy ilyen költséges utazás egyenlő anyagi eredményű egy pervesztéssel. A történelem, az előttünk lebegő példák tanítják, hogy a nagyvárosok, az emporiumok rohamos fejlődése rendesen hátrányára vannak a vidéki kisebb székhelyek felvirágzásának. Azért midőn nem sajnáljuk az álTükrébe irva, hogy : nagyon Boldogtalan vagyok! Vénus*. * Sorsom . . . Meghalt, kivitték eltemették Nem volt, ki megsirassa öt, Szegény útszéli, árva koldus Elég, ha adtak szemfódőt . . . A pap kisérte két gyerekkel, Meglátszott rajtuk, hogy robot; A vén sirásó nagy boszusan, Ásóját fogva mormogott. Megálltam összetett kezekkai Az ujonhantolt sir felett, S mig ajkaim imát rebegtek, Szivem a kintol reszketett; Hogy elbúcsúztam könnyeimmel Öntöztem csendes nyughelyét ; Az útról is még visszanéztem. Saját sorsomra gondolék. Lévay Sándor. Csillomék mézes napjai(Rajz.) Irta: Mikszáth Kálmán. Mikor megindultak a menyasszonyi háztól, egész a malom-zugóig ért a nászmenet, olyan hosszú volt; hogyne ! hisz két mágnásfamilia került össze : az elhalt Csillomék Józsi