Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-09 / 6. szám

Előfizetési árak: Egész évre ... fi frt — kr. Fél évre .... 3 „ — n Nögyeá évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal : Pápa, Szél-utcza 150. ház ízáiu, hová az ejöfizetési és hirdetési dijak a kiadói teendőkkel megbízott KOCZKA LÁSZLÓ úrhoz küldendők. PÁPAI Megjden minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Píipa Pó^a-uicza 1036 ház szám. hová a lap szellemi rés/.ét ill<

jt" minden közlemény inté7e»d<">. Kéziratok vissza ueui adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalbaü vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. Közutaink és kövezetünk. Megemlékeztünk e hírlap hasábjain arról a tarthatatlan állapotról, melyben Pápa város utczái kövezet dolgában sinylenek. Most midőn itt van az alkalom, hogy legalább járdáinkat jobb karba helyezhetjük, szükségesnek tartjuk elmondani, hogy miképen' javasoljuk mi annak keresztülvitelét. Szerintünk itt gyökeres javításra van szükség, mert az, liogy az elkopott köveket ujakkal cseréljük fel, az nem javítja, hanem az inkább rontja járdáinkat, sőt a kiálló uj kövek még életveszélyessé is teszik a közlekedést. Már pedig Pápa városa 18 ezernyi lakosságának minden tagja, ki 38 perczentes pótadóval viseli a város terheit, megkövetelheti azt, hogy ne veszélyeztessék élete akkor, midőn lábát az ufccza kövezetére teszi. A mult és a közelebbi mult is — nem a haladás, hanem a hanyatlás korszaka volt városunk életében, pedig ha a ^áros élén erélyes, ambitiosus egyén áll, akkor maradandó és észszerű alkotásokkai lehetett volna gazdagitani városunkat s ma nem nevetnének szemünk közé az illetékes körök, mint teszik most, midőn a királyi táblát kérelmezzük. — Ámde re beszéljünk most a multak bűneiről, hibáiról, hanem beszéljünk arról, hogy miként lehetne azokat helyrehozni. A magyar aszfalt részvénytársaság nem régiben nngyon jutányos ajánlatot tett városunknak a járdáknak aszfalt burkolattal leendő befedése iránt. A városi tanács ifjabb tagjai, akik beható tanulmányozás után meggyőződtek arról, hogy városunkban az aszfalt burkolat alkalmazása a legczélszerüb és legolcsóbb: melegen pártolták az eszmét. — Ámde minden üdvös igyekezet megtörött O s v a 1 d Dániel polgármester patój)álszerü ellenszegülésén, ki míg annak idejében belement a szerencsétlen artézikut fúrásába, — amely a városi közönségnek 14 ezer forint.iyi kárt okozott, — addig ugy látjuk, hogy irtózik minden egészséges újítástól, melynek eredménye biztos és üdvös a város közlakosságára. — Ámde ha á polgármester nem érez magában elég erőt az egészséges újítások keresztülvitelére, akkor gyöngeségének tudatában ne álljon útjában azoknak, kik a várost fejleszteni, magasabb nívóra emelni akarják, hanem mondjon le! De nem csak a város belterületén van a közlekedés útjába akadály gördítve, hanem a város külterületén, sőt a járásban is oly elhanyagolt állapotban vannak a közutak is, hogy immár azokról is ideje lesz beszélni. És itt már nemcsak Osvald Dániel polgármesterhez, hanem a pápai „minta járás" főszolgabirájához Horváth Lajoshoz is van szavunk s ez a szó az, hogy ez utóbbi köztisztviselő is, — a multak szomorú tapasztalatán okulva — elérkezettnek látja-e immár az időt arra, hogy már valamit cselekedjék is ? Hogy legalább a járás Pápára vezető utait annyira javitassa ki, hogy egyes községek lakossága ne le gyen kénytelen a rósz utak miatt városunk elkerülésével pl. Győrben beszerezni szükségleteit városunk iparának és kereskedelmének nagy kárára! Mert megbocsásson a minta járás tőszolgabirája, ha a múltban való működésére visszatekintünk, még ma sem vagyunk és tudunk lenni iránta bizalommal mindaddig, míg tettekkel be nem bizonyítja, hogy járása s így közvetve városunk érdekeit szivén viseli. Ennek bebizonyítására, a többieken kivül szép alkalom neki a járási utak rendbehozatala. Mert nekünk nem frásisok és Ígéretek — hanem cselekedetek kellenek. A város határában lévő utak elhanyagolt állapotáért, a tanács feje, a polgármester a felelős. Ha ő fcenne van erély, akkor ma kitűnő utaink lehetnének, mert ehhez nem szükséges valami nagy áldozat, mig most például a Vaszar és Gecse község felé vezető utaink oly kritikán alóli állapotban vannak, hogy nem nemes Pápa város polgármesterének, hanem még Bagos község kupaktanácsának is széA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Gondolatok . . . i. Miért oly kidves a leány ? . , , — Mert rajt tavasz mosolyg, virul, — Szemében napnak fénye van, Kaczaj és dal száll ajkirul . . . De, haj ! csalóka a tavasz5 /S a lány ? — Oh, ő is sokszor az ! II. Ne mond a lánynak ezt : „szeretlek:,* A mig mosolynak a szemek És egy ve zeng, cseveg kis ajka » Mert egyet fordul 's kinevet ! De hogyha néma — és szemében Mikéniha köny ragyogna égne : Akkor . . . óh, akkor mond : „szeretlek" S imádattál borulj elébe. . . . III. A lány szeret ián ? . , . Soh'se hidd ! Télen is látsz fényes napot . . . Habár rebeg a bibor-ajk S a szem igézően ragyog : Csak téli napfény semmi más ez ; Csalódni fogsz, ha meg nem érted : Milyen szerencse több imádó ! — Válasszt közülök majd az érdek ! — IV. Szerelmes vagy 's talán csalódtál ? — Hiszen ez könnyen meglehet ! — Mi kár a vesztésen zokogni, S megostromolni az eget ! A tény, ki egy érzést kijátszott, Nem érdeme*, csak megvetésre, hidd ! — De hogyha az, kit hőn szerettél: Sírban pihen, ott sird el könnyeid ! Fülöp József. N a n e t t e— Egy mindennapi történet. — — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Magyar Gyula. Akinek kihalt a szive, akinek lelkét nem rázkódtatja meg többé sem az öröm, sem a bánat, aki bele tud nézni egy szép asszony tüzes szemébe anuélkül, hogy a szive hevesebben dobogna, hogy arcza elpirulna ; az a férfi, az már szeretett egykor igazán; s az már csalódott egyszer nagyon, nagyon. Az asszonynak sokkal könnyelműbb szive van, az könnyebben felejt, annak nem vésö'dik agy a lelkébe az első szerelem bűvös emléke, mint a férfiúnak ; az asszony lepke, kinek minden virág himpora édes, az asszony szive vándormadár, melynek miuden éghajlat alatt hazája van. Szerelem, szerelem! . . . Egy megfoghatatlan édes érzelem, mely közös édes mindnyájunkkal, mely ép ugy megdobbantja a forró délen lakó szerecsen • szivét, mint az éjszaki eszkimóét. A világfi ott hordja lelkében ennek sebeit, mig a pap tallárja alatt a szorhoru lemondás ütött tanyát. Egy szép asszony, egy pár szép fekete széria, hány férfi sziv nyugalmát tudja megzavarni, s hány szívben üt sebet, hánynak lelkében nagy kétségbeesést! ? . . * # * Nanettenak hivták . . . Az ifjak rendkívül szépnek tartották, a férfiak rajongtak érte, az öregek féltek tőle. Ha vau varázs két fekete szemben, melynek ragvogása mellett a gyémánt fénye homályos, ha van csáb egy mosolygó ajakon, ha a leomló dus azoké haj hullámai a kéjes érzelmet feltudják kelteni, ha ölelésre vau teremtve az a két alabastrom szinü, szobrásznak mint ul szolgálható, gömbölyű kar;akkur Nanette a legszebb, legcsábosabb és legveszedelmesebb lány volt ezen a világon. Az asszony, ha szép, jónak is szokták tartani; pedig ez a két eset ritkán szokott együtt járni. Azután nincs veszedelmesebb az olyan nőnél, akinek a szép, a csábos külső mellett ravasz, álnok lélek jutott osztályrészül. Nanette nagyon szép volt, hanem a lelkéről nem lehetett jót állani. Szerették sokan és ez hízelgett az o hiúságának. Ott lakott egy kis vidéki városban, olyan városban, ahol az olyan rendkívüli szépségek ritkán szoktak előfordulni. A város ifjúsága, elkezdve a törvény-, széki jegyzőtől, le egész a joggyakornoknak