Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-09 / 6. szám

gyenére válnának. — Erélyes kéz, buzgalom, a haladás utáni vágy kell ide uraim és nem patópáloskodás ! Im feltártuk a hiányokat, melyek városunk belső és külső közlekedésének hátrányára vannak. Ezeken segiteni kell! S ezt máról — holnapra halasztani nem lehet, nem szabad! Ami járdáink jókarba helyezését illeti, hihetőleg azt már szépitészeti e gyesül etünk fogja teljesiteni. Óhajtjuk, hogy ez egyesület vegye fel újból a megszakított tárgyalási fonalat a magyar aszfalt részvénytársasággal, mely már több nagyobb városban is czélszerüen és jutányosán felelt meg a közönség várakozásának. A városi közgyűlés is tegye meg ez irányban kötelességét ! Közutaink helyreállításáról és jókarba helyezéséről pedig együttesen gondolkodjék a város polgármestere és a járás főszolgabirája! Mert a közlekedési utak jósága, könnyűsége előfogja segiteni az íparós kereskedelem forgalmát. S ha már a vicinális vasutakat elszalasztottuk, legalább a kezünkben lévő szerény eszközökkel igyekezzünk előmozditani városunk iparának, kereskedelmének emelkedését. Mert, ha a 38 százalékos pótadót behajtják, beexequálják rajtunk, hát adjanak legalább módot és alkalmat arra is, hogy adónkat megkereshessük s azonkivül a kenyér se hiányozzék asztalunkról ! Mert az éhes has rosz tanácsadó! és ideje, hogy a, város érdekeinek előmozdítására végre valahára valami történjék! látszó diurnistáig, miud a szép Nanetteért lelkesült. A szép Nanette azután válogatott köztük, egyet-egyet felemalt magához, azután ha megunta, kiadta neki az utat s választott helyette másikat. * * * Árvay Zoltán adóhivatalnok volt a fővárosban. A sors ugy hozta magával, hogy előléptessék, hogy az eloléptetes után áthelyezzék a mi kis városunkba. Szelid, csendes ifjú volt, azután a hivataláért ólt, halt. Boldog volt, ha a B) tabellát rendbe látia s ha számadása jól ütött ki. Szóval olyan volt mint a jól járó óra. Mikor a fővárosból a vidékre egy fiatal ember jön, rendesen nagy furorét szokott csinálni. Mikor a hivatalos lap az én Zoltán barátom kinevezését hozta, már előre megrostálták az asszonyok az uj jövevény minemüségét; a férfiak meg szörnyen köszörülték már a torkukat arra a nagy áldomásra, amit majd az ismerkedési estélyen Árvay Zoltán adópénztárnok kontójára lesznek megivandók. Hanem biz ebből semmi sem lett. Ami Zoltánunk a kis városban is csak az lett, a mi volt a fővárosban. Nem kereste a férfiak társaságát, kerülte as asszonyokat, nem járt nyilvános helyekre, (nem kerül az ki a csekély fizetésből) hanem a hivatalának élt, azért lelkesült. Hanem az asszonyoknak éles szemük van ! Azok észrevették, hogy Zoltán még el Búcsúzó — Dr. Breuer Salamon rabbitól. — Tizennégy hosazu évig működött városunkban Dr. Breuer Salamon, mint a zsidóhitközség lelkésze, s most midőn örömmel veszünk tudomást azon kitüntetésről, mely őt azáltal érte, hogy a Majna melletti Frankfurt rabbijává választotta, illő, hogy városunkban töltött jeles működéséről im mi is megemlékezzünk és kalapot emeljünk igaz érdemei előtt. Dr. Breuer Salamon városunkbani hosszú időrése alatt örömmel tapasztaltuk, hogy a pápai izr. népiskolában a magyar nyelv, anynyira tért hódított, hogy a felserdült ifjúság nem csak hogy jól, hanem anyanyelve gyanánt is beszéli a magyar nyelvet s emellett szivébe zárta a magyar haza iránti szeretet érzelmeit, — ámde, ha őszinték akarunk lenni fájdalommal kell kijelentenünk, hogy ez nem Dr. Breuer Salamon rabbi, hanem as izr. tanítói kar érdeme, nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert Breuer Salamon dr. 14 évi működése alatt még a magyar nyelvet sem tudta, vagy akarta elsajátítani annak daczára, hogy édes magyar hazánk kenyerét ette. A zsenge gyermekeknek a magyar nyelv teljes mellőzésével a germanizmus előmozdítására német nyelven, német szellembea adta meg oktatásait, akkor, midőn a magjar haza iráuti hála és az elvállalt kötelesség egyaránt azt parancsolták neki, hogy a vallás tisztelete mellett, a közös édes anya, a magypr haza szeretetét oltsa a z.enge gyermeki szivekbe. Magyarul sem a templomban; sem azon kivül nem beszélt. Szive, lelke rideg maradt a magyar nemzet, a magyar szellem iránt, nem tudta megérteni a költő szavát: Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar ! Nem született magyarnak s nem tudott azzá lenni soha ! Mig Breuer Salamon rabbi az ő tizennégy évét eltöltötte városunktan, örömmel tapasztaltuk azt is, hogy a műveltség is egyre terjed az izr. iíjuság körében, hogy a régi válaszfalak, mely a többi polgártárstól eddig elválasztották Őket, mindinkább romba dűlnek a társadalmi béke, együttérzés javára, —ámde meg kell vallanunk fájdalommal, hogy oz az örvendetes körülmény nem Breuer Salamon dr. tud pirulni, ha szeme közé néz egy szép aszszony; hogy szive még gyorsabban debog, mint a többi ifjaké, hogy nem volt szerelmes sohasem. — No csak lássa meg egyszer Nanettet, — mondogatták a kávés csészék mellett — majd lépre kerül a madár. És Zoltán meglátta Nanettet, a lány rá nézett azzal a mély tüzű, fekete szemekkel, mélán, szomorúan (tudta az a módját, kire hogyan kell nézni) az ifjú meg elpirult, a szive hevesebben kezdett dobogni, a lelke lángban, az agya lázban égett. A lány most már mosolygott is s Zoltánt megbabonázta az a mosoly. Ettől a percztől kezdve meg volt az élete átkozva. * * * „Szeretlek, szeretlek lelkem legrajongóbb szerelmével és ha Isten ellen nem vétenék, imádnálak Isten gyanánt!" „Szeretlek, mint ember csak szerethet, szeretlek mint egy ábrádképet, szeretlek, mint egy angyalt, pedig tudom, hogy e szerelem megölőjo lesz az én életemnek!" Aki ezt a rajongó szavakat mondta, az az ifjú Zoltán volt; aki ezt a szavakat meghallgatta, aki lángban égő arczát az ifjú vállaira hajtá, aki gömbölyű karjával átölelte azt az ifjút, akinek hullámos arany haja az ifjú arczára omlott és aki azt a végtelen édes, azt a kéjes csókot az ifjú arczára lehelé az az ördög — Nanette volt. érdeme, mert tudva levő dolog, hogy a rabbi ur a zsidó előkelőségtől elzárkózva, a zsidótársadalom legtudatlanabb alakjaival vette ma

J gát körül. A felvidékről 14 évi rabbiskodása ideje alatt maga köré gyűjtött vagy 200 u. u. b o c h e r t, kiket nem a haladás tanaira, hanem az elzártkozottságra és hátramaradásra és a felvilágosodottságtó' való visszatartásra a zsidó-német jargon ós szellem terjesztésére oktatott ki. Igy történhetett azután, hogy ezen 200 szerencsétlen közül a mai napig csak egyetlen egy lett rabbivá megválasztva, a többi Dr. Breuer ur áldozataként koborol a világban jószívű hitsorsosok kegyadományaikból élve s igy tengetve czélt tévesztett életüket. Vagy tán tett valamit Dr. Breuer Salamon a vallásos érzületnek emelésére ? E téreni 14 évi működésének babérjait legjobban illusztrálja azon körülmény, hogy a pápai izr. ifjúság, mely Dr. Breuer Salamon lelki pásztorsága alatt került ki a gyakorlati életbe, legnagyobbrészt még fogalmat sem képes magának a zsidók történetéről alkotni, mert egész taurandszere Dr. Breuer Salamonnak abban állott, hogy a gyermeke k a bibilát héberről németre fordítsák. Minthogy pedig a gyermekek németül nem értettek és nem értenek : ennélfogva a fordításnak semmi eredménye nem lehetett és a zsidók története ismeretlen valami maradt az izr. ifjúság részére, minek folyománya azon vallási közeny és indolentia, mely a pápai br. ifjúság legnagyobb részénél sajno?»an tapasztalható. Ezen állapotot teremté Dr. Breuer Salamon germauisáló törekvéseivel, vad fanatismusávai, mely a felebaráti szeretet parancsait soha nem ismerte ! Ismeretes az a hosszú háboiuskodásnak is beillő küüdelcm, mely a pápai orthodox és neolog zsidóság közt évek folytáig lankadatlanul folyt — ellenségévé tevén egyik családot a másiknak, egyik hitsorsost a másiknak. Breuer Salamon dr. lelkészkodése alatt ez a küzdelem megszűnt és megtörtént az a szép eset, hogy az eddig külön vált orthodox ós neolog hitközség egy hitközséggé tömörült. Ámde, ki az aki ezt érdemül Breuer Salamon dr. rabbinak roná fel ? Érdemo ez egyedül a városunk társadalmi köreiben általán tisztelt magyar érzelmű Dr. Klein Mór jelenleg n. becskereki rabbinak, aki hogy ez az egyesülés megtörténhessék, kész volt megválni szép állásától s megválni attól a várostól, a Zoltán nem törődött többé a B) tabellával, az asszonyok meg ott a kávés csészék mellett mosolyogva pletykázták, hogy a madár lépre került. Igen a madár lépie került! * * * Nanette nem volt vagyonos lány. Az apja mig élt, kasznár volt valamelyik uroda lomban, az anyja élt csak, az meg bálványozta leányát. Zoltán mindennapos lett a háznál. Az öreg asszony örömmel látta az ifjú közeledését, a lány? az meg játszott a szeretőjével. Egyszer megunta a játékot s kezdett neki az ifjú unalmassá válni. — Megunta a mindennapi látogatást. Észrevette ezt Zoltán is és hogy a láuy kedvét keresse, kezdett neki egygyel-mással kedveskedni. A kávénénikéknek kezdett feltűnni Nanette gyémánt gyűrűje, smaragd köves fülbevalója; Zoltán hivatalnok társainak pedig kezdett feltűnni az, hogy a B) tabella nagyon rendetlenül van vezetve. Zoltán kezdett búskomorrá válni, nem mert az emberek szeme közé nézni, a lány meg szeretett volua szabadulni tőle. Unalmas volt neki az a költői szerelem. Egyszer azután meg is szabadította magát tőle. Egy délután Zoltán látogatást tett nála és ott talált a lánynál egy ifjú embert. A lány bemutatta azt az ifjú embert: Dr. Kiss Ede jegyesem!