Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-02-02 / 5. szám

tisztában van azokkal a nagyhangú rohamokkal, melyeket holmi talmi Edison és Aquilla művész (?) professzor (?) urak sajátkezüleg raggatnak fel az utczasarkokon. Igy esik meg, hogy ezek a tanár (?) urak rendesen megbuknak és adósságokat hagyva maguk után ugy vesznek bucsut a kapufélfától. Az ilyen dolgoknak azután a színházra nézve kiszámithatlan erkölcsi káros következménye van. Mert az a közönség, mely felült a nagyhangú reklámoknak és elmegy az ily művészi (?) előadásra. Csalódva hagyja oda a színházat, mert pénzéért nem élvezetet, hanem boszuságot szerzett magának. És ha azután jönnek tisztességes, magyar szinészek ? akkor ezek adják meg ennek az állapotnak az árát, mert a közönségnek az a része, melynek a bűvészi svindlerségbői kijutott, joggal tételezheti fel, hogy abban a színházban melyben már egyszer rászedték, másodszor is ráfogják szedni, — s igy azután nem megy a Thalia templomába. És igy buknak meg s ezért színtársulataink is. Tudjuk nagyon jól, hogy a szinházi részvénytársaság pénztára nem a legjobb anyagi körülménynyel dicsekedhetik. Tudjuk, hogy az intendatura azért engedi meg a művész-tanárok (?) előadását, hogy a pénztár aggasztó hiányai némileg pótoltissanak. Ámde e hiányok pótlására, más módot kell keresni, nem pedig megengedni azt, hogy magyar nemzeti színházunkban, német komédiások hányjanak bukfenczeket. Nem vagyunk souvinisták, de azért kimondjuk, hogy ez nem nemzeties sem nem hazafias eljárás ! Hisszük, hogy a szinházi intendáns megszívleli jelen sorainkat s jövőre nem fogja megsértetni engedni holmi tizenharmadrendü csepü lágók által színházunk dekórumát. Ezt elvárjuk tőle mi és elvárja az a közönség, mely megbecsüli az igazi művészetet, de elitéli a német és idegen büvészeti svihákságokat. Színházlátogató. A Pápa vidéki gazdakör, i— Levél a Szerkesztőhöz. — A megyei lapok „különfélék" rovatában olvastam azon viszás állapotokat, melyek legutóbb a „Devecseri gazdakör" és a „Veszprémi megyei gazdasági egyesület" közt felmerült, nem mintha közöm volna azon kör speciális ügyeihez, vagy talán beleavatkozás! viszketeg adná kezembe a tollat; — hanem eszembe jutott, hogy hisz — nekünk ís van, vagy talán csak volt? Pápa ós vidékének egy gazdaköre. Megalakult már másodízben 1888. havában, meglett szerkesztve az alapszabály, és azóta ismételve másodszor a feledés mélységében p e s s e d

; sem köz- sem választmányi gyűlés nem tartatik, és igy létezéséről sem a kör tagjai, sem a nagy közönség érdemes tudomással nem bir Azt hiszem — kötelességet vélek teljesíteni, ha ezen úton felhívom illetve felkérem a megválasztott t. elnököket Nagys. B é k á s s y G-yula és Ihász Lajos urakat, hogy ez erdemben akár egy közgyűlés összehívásáról gondoskodjanak, akár pedig más utón a kör tagjainak megnyugtatására intézkedni szívesek legyenek. Ezen fellépésemre indit első sorban azon kötelezettség, miután csekély személyem szintén a kör választmányi tagja, de leginkább pedig az, — hogy a kör megalakulása után egy aláírási ívvel több községet meglátogattam, és buzdítva al érdemes gazdaközönséget rövid idő alatt harmineznégy uj, részint rendes, részint pártoló tagot nyertem e tagadhatlan szép és nemes intézménynek ; most pedig ugyanazok részéről vagyok több izben felszóllitva, hogy tulajdonképen létezik-e? és hol a „Pápa ós vidéke" gazdakör. Vanyola, 1890. január hó 30. Teljes tisztelettel tfj. Perczel Sándor, választmányi tag. Fiatal leányokról The best study of maii is — woman.*) Fogas kérdés. Itt a kezdet csak elnézésért való könyörgés lehet. Szolgáljon meutségemül a tény, hogy embereket általában jellemezni igen nehéz, rendszerbe hozni pláne lehetetlen. A bölcsészet tana ugyan rendszerbe hozta és pszichológiának nevezik az embertan magasztosabb részét, de minél jobban tanulmányozzuk, annál komplikáltabb lesz az a rendszer és odajutunk, hogy csak egyes typusokat lehet valósága al msghatározni. Egynéhány közös vonás adja meg csak a rendszer behozatal jogosultságát. A finomabb nuaucot el kell eljtenünk, inert ha az életben az egyes személyek után indulva részletezzük az egyéni, odajutunk, hogy kettő sincs egyforma, mindegyik külön rendbe tartozuék. Egy kicsit engedve a negyvennyolc/bői, talán még család szerint legjobban lehetne osztályozni az emberi jellemet tulajdonaival. Azt tapasztaljuk, hogy egyes csaWdok tagjai bámulatosan hasonlítanak külsőben, lélekben és megtartják sajátságaikat generációkon keresztül. De persze a milyen bizar, oly bizoi.ytalan studium volna és a természet egy csekély szeszélye miatt csakhamar csütörtököt mond. De van az emberi természetnek néhány szilárd alapvonása, mely nem változik meg soha az énben, bármilyen körülmény is legyen befolyással reá. Ezen szilárd változatlan alapvonások közössége adja meg a hasonlatosságot az egyes jellemek közt. Tökéletes jellemről még fiatal lányoknál alig lehet szó, mert a befejező jelleget a nőnek — hivatása adja. De az „asszonyt" már nehezebb igazándi voltában látni. A nő alakoskodó tehetségét a világ vagy inkább az élet, mód nélkül fejleszti. A leányoknál még könyebben tudhatjuk hányadán vagyunk. Tehát ne féljenek házasulandó ifjaink, válaszszanak a következő skálában a legjobban kedvelt géniéből, személyesitőt! I. A kedves leány. Ne tessék félreérteni nyájas olvasó, minden fiatal leány kedves, de a kire ítéletül csupán ezt mondják „kedves leány" és azt teszik hozzá „csinos" az képezi munkámat. Eleven, egy kicsit hiu — a nőknél megengedett határig, dolgos, de azért a házi te*) Szójáték, inert az eredeti mondat ugy hangzik: Th« best study of man — ÍB MW». táuczba mentek, pihegő keblével oda dölt a legény mellére, égő szive felé . . . Aztán átölelte s titkon még meg is csókolta, tüzesen, kéjesen, a mitől a legény szinte megrészegült. Attól kezdve Dankó Pisti rabja lett a lánynak. Rabja élet-halálra . , . Leste kívánságát, leste gondolatát s meghozott neki mindent, a mire csak vágyott. Fekete hajába czifra pántlikákat, hófehér nyakára piros klárist-gyöngyöt, rengő vállaira csipkét-selemkendőt .... szórta a pénzt érte, pazarolta jószágát, hiszen életét is feláldozta volna a bódító lányért! . . . A mint hogy fel is áldozta .... Az esti homályban, a temető mellett egy rongyos ember boklál botorkál. Szennyes, züllött alak, mindennapos inség vigyorog le róla. A szeme beesett, az orczája sápadt, vállri görnyedtek s görcsös botjára támaszkodva tévedtegül jár, mint a béna, vagy a szélütött . . . A Dankó Pista , . . Az egykori szálas, sudár legény, a kit most csak „Bolond Pistának" hinak a faluban. Szegény Dankó Pista, bizony bolond voltál, mikor hajtottál a Lidi szavára s hittél hitegető, csapodár szivének ! Annak a bolondja voltál, annak bolondja lettél ! . . . Csak addig szeretett mig gazdag voltál, azután elhagyott hűtlenül, örökre . . . Elment páváskodni a czifra városba, hirét sem hallottad. Sokáig vártad-vártad azután jártál-bujdostál utána -rhiába, hasztalan . . . Ugy-e, még most is azt keresed ? ! Szived utánna sir, lelked csak érte ég, bomlott agyadban emlékével vívódnak kusza gondolatid ?! . . . Most rá találsz . . . czifra város lányát ide hozták szegény falu szegény sírkertjébe, Czifre nyomorúság zajos vigalmai után betegen, fonyadtan hazajött meghalni. Most máinem hagy el többé! . . . A rongyos alak átmássza a temető árkát s bangán bámulja a frissen hantolt uj sírt. A szél erősebben kezd zúgni, a hajlongó fák suhogó ágai sírnak a mig a felhők közt bujkáló hold furcsa tánezot jár rezgő árnyaikkal . . . Fénye oda esik az uj sir keresztjére. Sugarai megvilági^ák a Virág Lidi nevét . . . A szél sirása, a fik suhogása közé egy éles jaj vegyül, s az a szegény, bclocd ember ott esik össze a kereszt tövében . . . A szegények virágai— Raj'.. — Majtényi Flórá-tól. Ott, hol a külváros apró házai véget érnek s aranyos liget fehérlő, takaros nyaralói kezdődnek : ott áll egy sárga meszelt, csinos kis palota is, szemben egy rozzant alházzal, melynek horpadozott cserép-tetőzete régen nyugalomra vágyik már, s napról napra jobban iparkodik magára vonni a szépítő bizottmány figyelmét. 0 divatú, erősen rácsozott ablakai alatt még egy — alig észrevehető — ablaksor van, melyet a kavic«ozástól évrőí-évre emelkedő talaj félig betemet; ugy hogy a napsugár most már csak gyéren hat be a nyirkos, egészségtelen pincze-lakásba. A szemközti zömök, tornyDs palota viszont nyiit, virágos erkélylyel fogadja a napsugarakat. Nyitott ablakaiban vidáman lebegnek a csipke fügönyök a legkisebb légvonat érintésnél, és a teremből messze kihatnak a röpke zongora hangok. Az erkély márványán selemrruhás baba és réztányéros poJichnellek feküsznek eldobottan, mig a kapu előtt egy kék selyem fiiggönyös gyermek hintó áll, mintegy várva kis úrnője kikocsizni vágyó szeszé" lyéfe, s talán egy épp ily változó nyalánksági szeszélyt kielégítendő: ül most egy lomha nőcseléd a kapu sarok kövén, és darálja az illatos pörkölt kávét, melynek arábiai zamatja átjárja közel, távol a leget és behat a szemközti pinczelakás félig eltemetett ablakain is. Itt a szegény két gyermeke iparkodik föltekinteni a gyönyörű palotát megbámulni. A hat éves kis Józsi karjaira emelte a másféléves Marikát, hogy megláthassa a jól ismert nyaralót, mely ma oly különös vidám és hivó, mig őket a munká/a távozott szülők bezárták e szomorú piuc/,e-lakásba — egyedül ! Marikának szeméi most is tele vannak még nehéz, nagy könycseppekkel ; de mozdulatlanul figyelui kezd már a \idám, röpke zongora-hangokra, s a beható kávé illatnál ösz-