Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-01-26 / 4. szám

jForgács-fán k. — Karczolat. — Nem ugy van már, mint volt rágen, Nem az a nap vau az égeu, Biz, nem ugy volt az Dani bácsi legény korában, nem ilyen szomorú volt a farsang mint ma. Egy-egy bálra, lakodalomra összeverődtek messzo vidék előkelői, s eltaitott a mulatság három napig egy sorjába. Ma máikihalt az embereknél ez a régi jó kedv s ha egy-egy mulatság ki világos reggelig eltart, hát esemény számba megy. Hanem azért, mivel, hogy pompás lábon áll nálunk a közigazgatás, hát Dani bácsi Pápán, Horváth Lajos pedig Lcvászpatonán hivatalosan megnyitották a farsangot. A mi jó öregünknek, mióta a sertéspiaczot visszahelyezték nála nélkül, — pompás jó kedve vau. A legutóbbi bálon pedig egy franczia négyes rendezésével ugyancsak megmutatta, hogy tud ő közigazgatni, csak ne kötekedjenek vele. De ha kötekednek vele, hát azzal sem törődik. Hiszen ott van — ugy mond — Tisza Kálmán, azt miuden épeszű ember szidja — (még titkos pillanataiban Dani bácsi is) még sem pusztította el az influenza. Igaza van Dani bácsi, oda se neki, járjuk azt a ropogósát és ne törődjünk a pótadóval ! Ami azt illeti, nem is lehet csodálkozni az öreg ur jó kedvén. Az „Arany Griff" nagyterme ez este csakugyan aranyos volt. Festett a sok rózsaszínű ruha. akár csak egy balkáni rózsaliget. Ilyetén ligetben azután nem csoda, hogy egy olyan vallalkozé szellem, mint Dani bátyánk, (aki az ártézi kuttól sem ijedt vissza) fizetés nélküli helyettes minőségű csősz-séget is szívesen elfogadott — volna, ha erre esetleg pályázat hirdettetik. Mindazonáltal azonban a táncz ment, akár a karikacsapás ; a Ma.rczi gyerek reszelte a fiibemászó csendest és ropogóst; — a buftetben pedig a már higgadtabb vérű generátió okos örömmel szomorkodott a szomorodi üvegek mellett. Itt volt aztán a szép világ! Hogy kezdett pirosodni a hajnal, a nótázásra is rákerült a sor. Dani bátyánk is rákezdett, a maga nótáját, azt mondja hogy : Nem bánom már akftr mit is beszélnek, Eleresztem a szavukat a szélnek. Kacsintgatok, menyecskének, leánynak, Nincsen pirja a teveli sonkának! Hát a Goldberg Jola sem akart hátra maradnij hanem rákezdte azon a szép bariton hangon, mely oly annyira hasonlít a betleheni csikók hangjához : Én elmentem a nyomdába Here tyó, tyó, tyó ! A nyomdából irodába, Here tyó, tyó, tyó! Egyet-kettőt, hogy hazodtam Here tyó, tyó, tyó! Peder messer, kidobattam Here tyó, tyó, tyó! — Ne pipálj csámpás, ugy sem lesz belőled bakter - szólt neki a Dani bátyánk igen iapintatosan, mire aztán Igazfink elszotyorodott. És szaporodáuak az üres üvegek ós folyt a bor, amelyben tüz van és láng, mint a leány csókjában. Nem is lehet csodálni, ha megtörött a jég, fölengedtek a szivek s a figyelmes fül gyakran hallhatta egy kedves menyecske ajkairól az édes csengést: „Pistám, ne bolondoz, gyere haza!" A Pista azonban tovább is bolondozott, repulikánussá lett a szive s az asztaltársaság előtt ünnepélyesen megkérte a Dani bácsi özvegyi kezét. Ez a furcsa frigy csak azéi^t nem sikerült, mert se kérő, se kiadó násznagy nem került. Ugy reggeli öt órafelé aztán már csak két méternyi volt a kövezeten a köd, hogy a mulatozók fejében meunyi volt, — nem tudták. Derengett a hajnal, kapuk nyíltak, kapuk záradtak, de azért a Marczi hegedűje belesirt a reggelbe : „Adok csókot hatot, Akár tizenhatot is, Is, is, is" . . . Csalavér. "PT T TP T^ *T<*" mJ^mL mim J-W — Hol lesznek az uj kir. táblák? Az uj kír. táblák székhelyei rövid idő mnlva teljesen meg lesznek állapítva az igazságügyi minisztériumban. Mint a parlamenti körökben egyenlőre hir gyanánt jár, a 10 uj királyi tábla székhelyei, kellőleg indokolva, a következők lennének : Budapest, Szeged, Pozsony, Kassa, N.-Yírad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Pées. Ez kilencz. A tizediknél Sopron és Szombathely városok versenyeznek, azonban miuden arra mutat, hogy Szombathelyre fog esni a választás, mivel ezen város mellett nemcsak geográfiái és kulturális okok szólnak, hanem némi részben nyelvpolitikai okok is, mivel ezen legszélső duuáutuli város jelentékeny támaszát képezné a nemzeti politikának is a szláv nyelvhatár felé. Máskülönben az igazságügyi okok is — pedig ezek a döntők — szintén inkább javalják, hogy a választás erre a városra essék. Ezzol rövid idő öreg asszony ott a kályha szurdékban. A Laczi anyja olyan mézesmázos akár a bábos gyúrta volna, a Zsuzsié meg csupa kenyérlágya, olyan nagy szívesen hallgatja a komámassionya édeskés beszédét. El vagyon az már végezve, hogy a fiatalok nem addig a pap elé kerülnek. Ha az Isten egymásnak szánta őket, legyen meg az ő kegyes akarata ! , . . Galyibát ne csináljunk köztük ! . . . Benőtt a fejők lágya, ők tudják mit cserkesznek ! . . . De meg hát most van az ideje*! Hál' Isten tavairól maradt meg egy kis karezos, — igaz, hogy a Mingyártkéri zsidó kérte már az apjuktól, de hát Ő azt mondta ; Köll a lakodalomra! . . . Hiába mi már öregszünk-gyöngülünk, maholnap ki is szóilithat bennünket az ur Isten az árnyék világból, dolgos kéz kell a ház körül ... a mit keresnek, maguk nak keresik, a hogy dolgoznak, ugy veszik SiaszDát. Egy szó, mint száz, ha a disznótor megesik, én bizony megkérem a Cséplő komámuramat, vegye fel az uj mándliját, aztán u Harisza Gán orral nézzenek el jó szóra édes komámasszouyhoz ! — Hozza Isten Ő kigyelmüket! Bizony hem szóritjuk cl őket a padkáról! . . , Isten engem ugy segélylen, egy hót sem telik bele ott leszünk a komámasszonyóknál háztüzfcézőbe ] , . < A pironkodó lány félszemmel oda-oda kacsint s suttogó asszonyokra s mintha tudná, hogy miről, még lángolóbb lesz az arcza, talán nem is éppen a szégyentől, hanem a lázas örömtől. Mert hát végre is mi nagy szégyen van abban, ha szeretik egymást ? Az isten is arra teremtette szivekeit s ők hűségesen engedelmeskednek az istennek, mikor igaz szerelmükkel boldogítani akarják egymást. Más lenne, ha vétkeznének ellene ! De hát a Laczi nem olyan legény, hogy édes hitegetéssel csapodárságból csábítsa a leánrt; nem pillangó, a ki egyik virágról a másikn száll, s mint bánja, ha el is hervad, — a Lici párja után síró madár, a ki fészket késiül rakni. Hej, mert nem jó ám miuden legénynek hinni! Lám a szegény Szües Marcsa is hogy megadta az árát . . . Karcsú, szép lány volt, akár a bimbódzó rózsa s olyan szeplőtlen, szűz tiszta, mint a virág szirma. Csak egy nagy vétke volt, hogy hitt a legénynek, megnyitotta szivet csalfa beszédnek . . . Letörték a bimbót, ki sem nyilt jóformán, beszenynyezte a bűnös hűtlenség . . . Elhervadt, elszáradt a megtépett rózsa, levelét a vihar messze szerte hordta . . . Szomorú rege szól bus történetéről g múlva — mint a fönnebbi névsorból is kitetszik — megoldást fog nyerni a hely kérdése, mely annyi versengésre és deputácziózásra adott annak idején okot. — Gyászhír. Pápa városának egy érdemes vallás külömbség nélkül tisztelt polgárát ragadta el az élők közíll folyó hó 19-én rövid szenvedés után, váratlanul — a halál. Kende Ignácz pókiparos és lisztkereskedő, munkás életével nem csak szép vagyont szerzett, hanem még polgártársai tiszlelót is kiérdemelte magának. Alig egy évvel ezelőtt építette fel csinos emeletes palota szerö házát s ma már ezt a diszes lakást az egyszerű fakoporsóval cserélte fel. Alig néhány hónappal ezelőtt örvendett egyetlen fiának Dr. Kende Ádámnak, — ügyvédi karunk e derék ifjú tagjának — nászán — s ma már elvált örökre szeretteitől. A szegények is elvesztették benne egyik jóJtevőjüket, mert alig volt óv, amelyben 100 kenyeret ki nem osztatott volna köztük. A gyászszertartás alkalmával a részvétimposáns módon nyilvánult a közönség körében. Nem csak a halottas ház, hanem az előtte elterülő utcza is zsúfolva volt a gyászolók sokaságával. Midőn pedig az egyszerű koporsóval megindult a halottas kocsi — 40-nél több fogat kísérte azt ki a temetőbe, az örök nyugalom csendes hazájába. A szorgalommal és becsülettel eltöltött élet után legyen nyugalma csendes ott a hant alatt, mélyen sújtott családjának fájdalmát pedig enyhítse mindnyájunk közös részvéte ! A kiadott családi gyászjelentés a következő: Alulírottak az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik Kende Ignácznak f. évi január hó 19-én délelőtt 11 órakor, életének 56-ik, boldog házasságának 29.ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak halt tetemei f. hó 20-án délután 7,4 órakor fognak a pápai izr. sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Pápán, 1890 január 19. Béke és áldás lengjen hamvai felett! özv. Kohn Mihálynó anyja. Kende Ignácznó szül. Schlesinger Regina neje. Dr. Kende Ádám fia. Dr. Kende Ádámné föl-fölhangzik a dal, a mig pörög a rokka, zörög az orsó s szakad a szál . . . Messziről hallatszik a bánatos nóta: Este van, este van, hetet ver az óra Minden eladó lány készül a fonóba, Szegény Szűcs Marcsa is oda indult vóna, Ha a csillagos ég be nem borult vóna. Beborult, beborult, be is esteledett, Szegény Szűcs Marcsa el is téveledett „Kisérj el galambom, kisérj el rná' haza, Nem gyüvök én többet a te fonótokba. El is kísértette a szikszai völgybe, A szikszai völgybe, beásta a földbe, Ráirta, rávágta czifra fejfájára: „Minden eladó lány vigyázzon magára.* „Lányok, lányok, lányok rólam tanuljatok A hamis legénynek csókot ne adjatok, Mert ha csókot adtok, majd ti is ugy jártok, Piros verítékkel földet áztatjátok . . /