Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.
1890-05-11 / 19. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . . 0 frt — kr. Fél évre ....?>„ — „ Na gyed évre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal : Pápa, Pósta-utcza 103G ház szám, hová az előfizetési és hirdetési dijak a szerkesztő és lapkiadó MAGYAR GYULA czimére küldendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Pósta-iúcza 1036 ház szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyilterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petitsor 6 kr. Nyilttér petitsora 20 kr. — Kincstári illeték külön 30 kr. A dunántuli közművelődési egylet. Üdvözöljük az eszmét és annak nemes bajnokait! Az ős Bakony bérczei, rengetegei, a vén Somló hegye és a Balaton habjai küldik forrd üdvözletüket az ország fővárosába azoknak a nemes férfiaknak, akik ez eszmét megpendítették, magukévá tették s lankadatlan eréllyel törekednek arra, hogy a kibontott lobogó diadalmasan járja be a Dunántul halmait, bérczeit, rónáit, városait és falvait! Ha valaki, ugy Veszprém vármegyének e íésze érzi ez egyesület szükségét. A tömeges kivándorlások, melyek a Dunántúl egykor oly viruló vidékét megfosztják a munkás kezek ezreitől régóta követelték már azt, hogy e hazának lelkes fiai akadályozzák meg e nemzet pusztulását, kivándorlását és keressenek okot és módot arra, hogy a magyar ember itt a Dunántul is megélhessen saját honában. Hírlapunk volt az első, mely a vidékünket fenyegető A kiszámíthatatlan káros következményű mozzanatokra, a kivándorlásokra és annak okaira felhívta e vármegye és az orsz:ig előkelőinek, vezérszellemeinek figyelmét. Ugyanez időben egy nemes lelkű férfiú csöndben bár, de áldásosán buzgólkodott azon, hogy megalakítsa a „Dunántuli közművelődési egyesületet," amely egyesület hivatva lesz arra, hogy hazánk e nagy és jobb sorsra érdemes területét anyagikig és szellemileg felvirágoztassa. E férfiú a napisajtónak egyik érdemes munkása B e k s i c s Gusztáv orszgy. képviselő volt. Köszönet azoknak, kik a kezdeményező példájára magukévá tették e szent ügyet, köszönnt azoknak, kik meghallották a Bakony aljának s az elpusztult, Balaton vidékének vészkiáltását és nemesen érző szivük megdobbant azon tapasztalatok felett, melyeket ott, a néptelenedő falvak, az elpusztult kopár Balaton vidék szemlélése által szereztek maguknak. Nagy és nemes feladat vár a dunántuli közművelődési egyesületre. Azért kívánatos, hogy ez az egyesület ne csak névleg, az újságok hírrovatában létezzék, de szerepeljen az t é n y 1 e g is és kezdje meg nemes hivatását mi hamar aj) b, mert nagy szükség van arra immár most, az idők tizenkettedik órájában ! S hogy ennek a közművelődési egyesületnek vármegyénkre nézve áldásdus lesz a működése, arról kezeskedik az, hogy az egyesületnek vezérférfiai közt ott van vármegyénk oly két lelkes férfia, mint dr. B e z er é d j Viktor veszprémi és dr. F e n yv e s s y Ferencz ugodi kerületi orsz. képviselő. Eltekintve minden politikai nézettől ennek a két férfiúnak működése a múltban oly áldásdús volt vármegyénkre nézve, hogy mi, akik a politikai téren ellenfelek vagyunk ; ezen érdemek előtt kalapot emelünk és ebből merítjük azt a meggyőződésünket, azt a reményünket, hogy ha a mi közművelődési - egyesületünk megkezdi nemes működését, annak áldásait legelső sorban vármegyénk fogja érezni. Olyan férfiak, mint e vármegye orsz. képviselői: Ányos Tivadar, dr. Bezerédj V. Beöthy, dr. Matkovits Tivadar, — kik hivatva vannak ennek LZ egyesületnek felvirágoztatására, hivatva vannak arra is, hogy odamüködjenek, miszerint az egyesület működésének legelső sorban az arra leginkább ráutalt vármegye : Veszprém vármegye vegye hasznát. Nemzetiségi viszály nem dul köztünk. Falvainkat békés egyetértésben lakja a Bakony vidékén a magyar, a német és tót ajkú nép. Derék lelkipásztorok, lelkes tanitók üdvös munkálkodása folytán az a tót, az a német, aki szivében eddig is magyarr volt, im kezd már magyarrá lenni ajkán is. Ezen a téren tehát vidékünkön a közművelődési egyesületnek csak a befejezés magasztos tényét kell magára vállalnia. Óvó intézeteket községeinknek és „PÁPAI HÍR LAP" T ÁRCZÁJA, Az elveszett madár. Volt egy szép madaram, ártatlan galambka. Tolla hófehér volt, piros volt az ajka. Tiszta szárnyaival beárnyékolt szépen, Kebelemre hajolt, csókolta a képem. Csendes volt a lelkem, — abba' volt lakása, Andalítón hangzott lágy turbékolása. Lágy turbékolása, szárnya lebbeoése, Ráfigyelt szivemnek miaden érütése. Együtt élveztük a boldog égi békét, Jártuk az iíjukor szép, kies vidékét. Tiszták voltunk, mint az angyalok szerelme Nem forrott még a sziv, nem gyuladt az elme. Együtt üdvözöltük a reggeli sugárt, Együtt imádkozáuk, ha a nap éjre vált, Együtt szálldogáltunk fenn a tiszta légben, Együtt kerestük a jó istent az égben. Mikor örömöm volt, csacsogó vidámság, Hogy irigy lelkek azt egészben ne lássák, Hogy a világ mérge rest ne üssön rajta, Madárkám szárnyával szépen eltakarta. Szivemet, ha tombolt,ha nem birt magával, Lassúbb dobogásra nógatta szavával. Vidám kedvem mellé, hogy legyen összhangja Bús gerlicze módra turbékolt a hangja. Hogyha bánatom volt, hogyha küzdtem bajjal, Jó kedvre derített ártatlan kaczajjal. Ha veszélyben voltam : felrepült az égig Fel a csillagókig, fel az istenségig S visszaszállott onnan szép zöld olaj-ággal, Kibékített engem a bántó világgal. Beteg voltam, fejem nyughelyét se' lelte: Mint hü dajka olyan gondomat viselte. Oh be boldog voltam, mig az én madárkám Itt ringott keblemen, mint galamb a bárkán . . Haj de mult az idő, — a vad szenvedélyek Óriás .erővel szörnyen rám tőrének. Fekete mérgük a keblem felkavarta, Ártatlau madárkám messze elzavarta, Boldogságomnak is szomorú lett vége Gyötrődés az öröm, vihar régi béke. Amikor itt hagyott, ugy fájt a madárnak, Reá is kietlen sivatagok várnak. Oly busán turbékolt, mint midőn az árvák Egymást eltemetik, koporsóba zárják. Szelid szemeivel igaz könnye omlott, Ugy égette keblem, melyre alácsorgott : De szenvedély ragadt, mint az orkán engem Édes szép madaram végkép elfeledtem. Oda vonult mellém, szivemet foná át, Görcsösen öleltem a gyönyör kígyóját. Majd jött a dicsőség vészes fergetegje, Csillogó port vágott elvakult szemembe. Bár könnyűbe lábadt mind a két világa Mint a megbűvölt vad mentem a nyomába. Majd jött a kevélység, jött a bűn, a vétek, Mint a pokol lángja most is ugy már, égett. Vad, könyörtelen kéz mintha dúlna bennem, Megvéizi a szivem, szaggatja a lelkem, Mintha buktam volna, élve, mély gödörbe, Mintha a nehéz föld hullna rám dörögve. Mint a lázbetegnek szörnyű látomásom Síromat naponként miud mélyebbre ásom. Mint vezeklő szórok fürteimre hamvat, Mig a bün, mig a sziv együtt el nem hamvad Oh, ha csendes vón 1 még egyszer szívverésem, Bodogabb hajnalra lenne ébredésem, Oh ha visszatérne szép fehér galambkám : Bűnöm, búm, kínomat messze elsóhajtnám. Ugy megölelgetném, ugy megcsókolgatnám, Szivemen nevelném, lágyan simogatnám, Véremmel itatnám, könnyemmel feresztuém, Megbecsülnénk soha el sem is eresztném. Aranyos madárkám, hol vagy, merre száltál, Bujdosol-e még, vagy valahol megáltál ? Jöjj vissza még hozzám te édes, te drága, S kihajt reményemnek hervadozó ága ! . . . Jöjj vissza, hozd vissza kimúlt boldogságom, Derítsd fel még egyszer kietlen világom. Jöjj — mig el nem takar a temető halma, Édes, szép madaram : „lelkem nyugodalma!" Forgách Endre. Hogyan lett urrá Sánta János? — Elbeszélés. — — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Magyar Gyula. (Folytatás.) í Oromvissza János joggyakornok urat a nagyraélt. igazságügyminiszter ur aljegyzővé nevezte ki történetünk színhelyére. Az uj hivatalnok nem volt ismeretlen, a szomszéd Tárosban látta meg a napvilágot s amilyen sajátságos volt a neve, olyan volt maga a kis emberke is. A sors is nyomorékká alkotta, Gyermekkorában már alattomos, roszindulatu fiu volt. Egy alkalommal, egy gyermektelen szomszédjuknak — ki jótevője volt — bemászott kertjébe alma lopás czéljából, a kis tolvaj azonban ez alkalommal szerencsétlenül járt, leesett a fáról é& kitörte a jobb lábát, mely által örök életére nyomoréká lett. Iskola társai ezen körülmény miatt csak „Sánta Jánosnak" nevezték, amely elnevezés, rajta maradt még polgármester korában is. (Bizony
