Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-05-11 / 19. szám

az uj nemzedék magyar nyelven fogja dicsérni istenét s magyar dal fog hangzani mindenütt a Bakony- százados rengetegei közt! Nem ugy állunk az anyagi téren. Gazdasági egyesületeink vannak ugyan, de hogy azoknak áldásdiis működését érezte volna vármegyénk népe, azt épen nem mondhfvtjuh. A meddő időjóslásból, amelyet a i legyénkbeü gazdasági egyesület elkövet, biz' nem sok haszna van sem Péternek, sem Pálnak. Nem tanítják meg azzal a kis gazdát ok és korszerű gazdálkodásra, nem akadályozzák meg azzal az elszegényedést és ennek következtében a kivándorlást. Ezen a téren lesz nehéz, de magasztos működése a közművelődési egyesületi! el?. Utat kell mutatni a népnek arra, hogy miként tudja elővarázsolni az anyaföld áldását s akkor nem vándorol idegen földre, akkor a mi vérünk nem fogy Amerika bányáiban s akkor nem lesz magyar, aki lávol hazájától, szeretteitől ott, — a tengeren tul — zárja le az örök álomra hunyó szemeit. Sokat várunk, sokat, reménylünk a „Dunántúli közművelődési egyesületitől. Adja a sors, hogy reményeinkben ne csalatkozzunk! Adja a sors, hogy a Bakonyaljának népe a földmivelés, az ipar és közlekedés fejlesztése által itthon találja meg Amerika aranyhegyeit s adja a sors, hogy a Balatonvidék kopár hegyeit ismét az aranynedvet termő venyigék koszorúja Övezze ! Üdvözöljük a „Dunántúli közművelődési egylet "-et ! S üdvözöljük annak vezérférfiait! M-r. nem szép dolog az a csúfolódás !) Hogy ezen rosz indulatok a jeles ifjúból alaposan kiirtassák, egy szerető pap bátyja a jezsuiták kolostorába adla Őt. Itt aztán, hogy rosz indulatait eltitkolhassa, képmutatóvá és alattomos lelkületűvé vált. S ez maradt egész életében. Minden sikerét s minden bukását e szerencsétlen indulatainak köszönheté. Ehhez járult még, hogy az aljegyző ur csodálatos tüneményként még iíju korában tökéletesen megőszült. . , Halnássy Katinka és Orom vissza János, még gyemekkorukból ismerték egymást. Á már felsőbb iskolába járó ifjú csodálatosan vonzódott, a még apró lánykához s képes volt órákig eljátszani vele, eltűrni azt, hogy az sánta lábáért, őszülő hajáért kigúnyolja. De Ő napról-napra jobban érezte, hogy szereti ezt a gyermeket lelkének minden hevével és az az érzelem oly erős gyökeret vert szivében, hogy csak azért a lányért küzdött, tamult és elfeledve nagyravágyást, elfeledve miudent czélja volt mihamarabb oly szeréuy állást szerezni, hogy a szegény, de bájos Halnásy Katinkát magáévá tehesse. Mikor joggyakornoki évei elmultak s mikor az x —i 600 frttal díjazott aljegyzői állás megüresedett, hogy azt elnyerhesse elment protectiot keresni. Hogy a képviselőkhöz bejuthasson testvéri poharat ivott azok inasaival, kezet caókolt azok szobalányainak, sőt midőn a miniszterhez, a kegye'mes úrhoz, kihallgatásra meat — kezet akart csókolni az ajtónállónak A pápai polgárok tiltakozása. — Felebbezés a pápai központi választmány választását megsemmisitő sérelmes megyei határozat ellen. — Tekintetes vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés ! A f. évi ápril hó 22-én tartott bizottsági rendkívüli közgyűlés által, a Pápa városi központi válesztmány tagjaira nézve megejtett választás megsemmisítése tárgyában 44/890. sz. a. hozott határozatot sérelmesnek találván, ellene ezennel felebbezéssel élünk, indokaink a következők u.m.: 1-ször. Sérelmes reánk a hivatkozott számú határozat azon okból, mivel a központi választmány tagjaira nézve megejtett választás eredményét megállapító határozat ellen beadott felebbezést aláíró 7 egyén közül: Mező Gábor, Varga Imre, Legény Ferencz és Körmendy Antal nemcsak hogy Pápa város képviselőtestületének nem tagjai, de még az sem bizonyos (mert igazolva mivel sem lett) vájjon pápai lakosok-e, vagy sem, s igy ennek következtében ezen ügyben felebbezésre nem is jogosultak, Horváth Károly pedig az 1889. évi nov. 30-án tartott ülésen melynek határozatát megtámadta, jelen sem volt, miért is annak mikénti lefolyását bírálat alá venni s kifogásolni nem jogosult és pedig annál kevébbé, mivel annak lefolyásáról közvetlen tudomással nemcsak hogy nem bir, de nem is birhat, Lukonics Pál és Pákay Mihály ott voltak ugyan a választásnál, de nuvel az ellen óvási; nem emeltek, sem kifogást nem tettek, mit a gyűlésről felvett s hitelesített jegyzőkönyv is igazol, felebbezéssel élni szintén nem jogosultak s mégis mindezek ellenére felebbézésük elfogadva lett. 2-szor. Sérelmes azért is, mivel a megsemmisítés egyik indokául az mondatik, hogy a közgyűlésre valamennyi váia. Ezt a derék lakájt meghatotta ez a hódo1 tt s ajánlotta a fiatal embert a kegyelmes ur pártfogásába. És Oromvissza János ur néhány nap múlva olvashatta a hivatalos lapban x—i aljegyzővé történt kinevvzését. Boldog volt. Sietett uj állását elfoglalni. Megvolt arról győződve, hogy a szegény Halnásy család örömmel fogja átengedni „holtomiglan-holtodiglan" egy szép reményű aljegyzőnek, — akiből idővel még járásbiró-, sőt táblabíró is lehet — a bájos Katinkát. Első dolga volt felkeresni Halnásyékat. Midőn a romladozó kastély küszöbén lábát áttette — szivét szokatlan érzelmek hozták forróngásba. A hosszú küzdelmeknek végre elérte jutalmát. Egy angyali szép nő fogja boldoggá tenni életét. És János örült, mert tudta, hogy a legnagyobb protektió a mai világban egy szép asszony, tudta, hogy ha ezt a lányt elnyeri akkor jövőjét ís megállapította. Azonban a sors ez alkalommal másként határozott. Az aljegyző ur, özv. Halnásynét egyedül találta. A szegény özvegy asszony már beleképzelte magát a csehországi Kudlicska féle tízezer holdas majorátusba s igy meglehetős leereszkedéssel fogadta Oromvisszát, kinek aljegyzővé tőrtént kineveztetéséről különben is tudomása volt. Alig váltottak néhány szót, midőn élénk kaczagás vegyült a társalgásba. Katinka és Kudlicska, még a lúgosból rosi /képviselő testületi tag meghiva nem lett, illetve, hogy eme körülmény, sem kézbesítési ivekkel, sem postakönyvvel igazolva nem lett. Helytelen és minden alapot nélkülöző s mint ilyen sérelmes pedig ezen indok nemcsak azért, mivel ama körülményt, hogy a kérdéses képviselőtestületi közgyűlésre valamennyi városi képviselő meghiva nem lett, a felebbezést aláirt Horváth. Károly és társai pusztán csak állítják, de semmivel sem igazolják,holott a mivel sem igazolt puszta állítás a megsemmisítésnek alapul nem szolgálhat. De sérelmes ezen indok még azért is, mivel sem az 1871. évi XVIII. t. cz. tem az ezt módosító az 1886. XXII. t. cz. 56. §-sa sem Pápa város szervezeti szabályainak idevonatkozó §§-ai, sehol nem mondják és nem rendelik azt, hogy a képviselőtestületi közgyűlésre a városi képviselőtestületi tagok kézbesitési ivek, vr.gy postakönyv utján hivandók, illetve idézendők meg. Minthogy pedig a mit a törvény nem rendel, azt a vármegyei törvényhatósági bizottság sem jogosnlt követelni, s igy ebből kifolyólag ezen indok alapján a választás szintén nem semmisíthető meg és pedig annál kevésbbé, mert az 1886. évi XXII. t. cz. 56. §-a azon kívánalmának, hogy a gyűlés határnapja s tárgysorozata a képviselőtestület tagjaival 24 órával előbb közöltessék, mindenben elég tétetett, minek megtörténtét különben sem a fölebbezők, sem Pápa város polgármestere a f. évi február hó 22-én 702. sz. a. kiadott hivatalos nyilatkozatában nem vonnak kétségbe. Egyébként is Pápán mindez ideig azon szokás dívott, hogy a városi képviselőtestületi közgyűlésekre, a képviselőtestület tagjai külön-külön egy-egy tárgysorozattal ellátott nyomtatott meghívóval hivattak meg ós pedig oly módon, hogy ezen meghívók a polgármester által az illető képviselőtestületi tagoknak rendészre vették a kis őszülő sánta, fiatalembert s mert a lány tudta a"t, hogy mi vonzza Őt hozzá, előre figyelmeztette rá Kudlicskát, kivel együtt elhatározták, hogy nyomban szét foszlatják a jámbor aljegyző rózsás ábrándjait. Bementek a nagyterembe s a lány bemutatta az ifjú tisztet a reménydús aljegyzőnek : — Báró Kudlicska Venczel ő méltósága — jegyesem. Szegény Jánossal nagyot fordult a világ Valamit szólt, valamit hebegett is,, hanem még máig sem tudja, hogy miként került vissza vendéglói garcon lakására. Az a kaczaj, amit az a gonosz lány bucsuzőul küldött ntánua csengett fülében, marczangolta szivét. Elhatározta, hogy feledni fogja azt a lányt, hogy megmutatja, hogy nem törődik vele. S amint tervezé, ugv cselekedett. Néhány hét múlva jegyet váltott Zsiros János hentes mester Zsuzsánna leányával. Csakhamar az esküvőt is megtartották. Zsuzsánna asszony hozott ugyan a házhoz néhány ezer frtot, hanem azért ez nem tette boldoggá házasságukat. A szegény asszony az esküvő után belátta, hogy ez az ember nem szeremből vezette oltárhoz Őt az egvszerü polgárleányt, hanem önzésből, számitá,«bólS az ifjú nő hervadt napról-napra, (folyt, köv,)