Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-05-04 / 18. szám

postakönyvvel, sem kézbesítési ívvel meg nem hivatott senki, akkor sem­mis az a közgyűlés is, mely esetleg 0 s v a 1 d Dániel urat választá pol­gármesterének, mert erre a közgyű­lésre sem hivtak meg senkit posta­könyvvel, vagy kézbesitési ivvel. De különben felkérjük a tekintetes vár­megyét, hogy mutasson nekünk olyan paragrafust, amely azt követeli, hogy valaki városi közgyűlésre posta utján, vagy kézbesitési bizonyítvánnyal hi­vassák meg. Ilyen §. nincs. Ilyen in­dokolással tehát nem semmisíthető meg városunk határozata. Ott áll az indokolásban az is, hogy a szavazat lapok nem őriztettek meg. Mi ugy tudjuk éh ezt a tudomá­sunkat igazoljuk a szavazatszedő bi­zottság tagjaival is, hogy a szavazó czédulák az urnával együtt ott ha­gyattak hivatalos őrizet alatt a köz­gyűlés termében. Hát hova lettek ezek a szavazó lapok? Követeljük, hogy fe­gyelmi vizsgálat indittassék azok ellen is, akik ezen szavazó lapok köny­nyelmíi, vagy roszakaratu elidegeníté­sével vádolhatok. Még csak egyet és ez az, hogy a beadott felebbezést olyan egyének irták alá, akik nem csak, hogy fogal­mazni nem tudnak, de tudományuk legfelsőbb foka az, hogy nevüket le tudják írni. A valódi felebbezŐk, oly gyávák voltak, hogy nem mertek a nyilvánosság előtt nyilían fellépni, ámde azért a felebbezés sorai közül kilátszik a hosszú orr s mi ál­arcz alatt is ráismerünk a szép ma­darakra. , Pápa város önérzetes polgárai megfogják felebbezni e megyei hatá­rozatot ! szédelgők, a sikkasztók s a jó nép hagyja őket élni, mert hát a magyar ember nem áru­lónak született. Egykor „liózsa Sándor" a „rablók fejedelme" is jó menhelyet talált o ta­nyák árnyain, miért ne élhetnének meg most ott e modern betyárok ? A régi rabló roman­tiba lejárt, az alföldi nép pedig szereti a mu­latságot s most mulat azokon az urakon, akik modern alakban — igaz, hogy a nép zsebére rózsasándoroskodnak. Hanem azért, te szép, te tündéri varázs­zsal, pásztortiizekkel, bánatos furulyaszóval, ékes világ : üdvözöljek ! Szellőnek súgása vidd el a Somló arany­nedvü hegyéről a szőke Tisza locsogó habja­inak, tündérlányaínak. Tiszavirágainak, lelkem csókjait! Mégegyszer, üdvözöllek ! 1. Hogy lett Katinka Jánosé ? Ott a Duna- és tiszai rósz közepén, zöld lombos erdők aljában, virágos kertektől körítve áll egy kedves kis mezővároska. Olyan az épen, mint a többi alföldi mezőváros. A közepén a községház, járásbíróság, a kir. adó­hivatal, az iskola m^g egypár honoratios épü­lete emelkedik ki festett falaival, cserép zsin­delyes tetejével, a többi ház azután zsupfede­lyes épület, mintha csak azt igazolná, hogy „a jó emberek kis helyen is megférnek* — A város végén egy kopott, valamikor jobb na­pokat látott nemesi kúria emelkedik a tönkre­De ezzel nem szabad megelé­gedni. ! Fegyelmi vizsgálatot kell kérni azok ellen a tisztviselők ellen, akik — a közgyűlési határozat indokolá­sának tanúsága szerint — kötelessé­güket nem teljesítették ! Regále-ügy. Több oldalról kérdés intéztetett hoz­zánk regále ügyekben, melyekre itt meg­adjuk a választ 1. Italmérési engedélylyel biró fél köteles e kismértékben való elá­rusitáshoz külön eugedélyért folyamodni ? Válasz. Az italmérési engedélylyel bíró fél külön engedély nélkül a kismértékben való árusítást is gyakorol­hatja, mert az 1888. évi 35 t. cz. vég­rehajtása iránt kiadott 33450 szám alatt kelt miniszteri utasítás 2-ik §-a világo­san kitünteti, hogy szeszesitaloknak ki mérése alatt, ily italok ülő vagy álló vendégek részére az üzlethelyiségeiben vagy azokon kivül a fogyasztásra, nyilt vagy e mellett zárt edényekben is, iparszerüleg való kiszolgáltatása értendő. — A 3. §. pontja még azt is megen­gedi : hogy városokban az olyan kereskedők és szatócsok, kik 1888. évi november hó 1-seje előtt egyszer mindenkorra teljesí­tett fizetés által italmérési engedélyt nyer­tek arra, hogy üzleteikben szeszes italo­kat nyilt edényekben is kiszolgáltathatnak azoknak az italmérés az eddig birt jogo­sítvány korlátai között megengedendő. 2. A kismértékben való elárusitásra szánt italnemeket tartalmazó üvegeket kell-e hitelesítetni ? Válasz. Azon üyegpalaczkoknak és poharaknak, melyek a kismértékben való öl árusítás czéljaira szolgálnak, hitelesítése nem szükséges, az ily edények hitelesité­sétsemmiféle törvény vagy szabály nem ment Halnásy családé. A legutolsó Halnásy még jó modu ember volt, csak három nem­zeti szenvedély uralkodott rajta : A szép asz­szony, a bor, a kártya s ez utóbbit a szabad­kai sokadalmakon, — ahol a vidék urai mind együvé szoktak jönni s világra szóló napokat cselekedni, — gyakorolta leginkább. Egyszer azután megpredült a dob, a ne­mes Halnásy portán elárvereztek mindent, csak a házat és néhány láncz földet hagytak meg a könyörületes szivü uzsorások nemes nemze­tes Halnásy uramnak, remélvén, hogy ez is a legközelebbi szabadkai sokadalom alkalmá­val kezükre kerül. Azonban az egyszer csalódtak a nemes szivü hitelezők. Halnásy uram ez egyszer meg­gondolta a dolgot, hogy ha a nemes ember adót is fizet s még az adóságért az ősi jus­sát is elveszik, akkor, minek is éljen tovább? Zivataros nyári éj után következő aiuny­sugáru reggelen, ott találták nemes és nem­zetes halnásy Halnásy uramat a park körtve fáján föggve, holltan, hidegen. Mire a kis család, az özvegy és a há­rom árva köztük Katinka ;— a bogárszemü lányka felébredt — zokogva borulhattak aty­juk hűlt tetemére. A körtve fa kiszáradt, de az árvák, a bimbók megmaradtak. Szomorú napok következtek a családra, amit bár keserűen, de mégis anyhitett a ke­gyes emberek s a régi kártya czimborák jó­szívűsége, minek eredménye volt, hogy özv. rendeli, de a czukrászok és kávésok leg­feljebb egy decziliter űrtartalommal biró poharakban szolgálhatnak ki szeszes ita­lokat. 3, szabad-e szesz, sör vagy borke­reskedőnek magán felek részére regále díjmentesen szeszes italokat eladni ? Válasz. Bor és szeszes ital keres­kedők 100 literen felüli, sörkereskedők 25 liternyi menyiséget regále díjmen­tesen árusíthatnak, mert a nagy­ban való forgalom nem esik italméréei adó alá, de a vevő fél azt senkivel meg nem oszthatja. 4 szabad-e magán félnek más adó kerületből 100 literen aluli mennyiséget regále díjmentesen behozni. Válasz. A magán felek nem tar­tartoznak az italmérési adóköteles felek sorába és az általuk behozott italuk után, — ha vidékről szerzik be, a mennyiségre való tekintet nélkül regále dijat nem kö­telesek fizetni. 5. Kaszinók ós társaskörök tartoz­nak e regálet fizetni ? Válasz. A kaszinók és társaskö­rök, amennyiben az azokban fogyasztott szeszes italokat kizárólag más adóköte­les üzletből kis mértékben szer­zik be, regále díj fizetésére nem kötelez­hetők. Ha azonban saját maguk, megbí­zottjaik vagy alkalmazottjaik foglalkoznak üzletszerilleg kiméréssel vagy kismértékben való elárusitással, ez esetben italmérési illeték és adófizetés kötelezettsége alá esnek. Ujoncgozásl tapasztalatok. A mai fiatalság testi fejletlenségét semmisem igazolja oly világosan, mint az ujonczozás. A ki meg akar győződni a jelen ifjúságának satnyaságáról, nézen vé­gig egy sorozást s megdöbbenve kérdi önmagától : mi lesz a magyar nemzetből, Halnásyné három árva gyermekével, teljesen visszavonulva a világtól csendesen és tisztes­ségesen megélhetett . . . Év mult év után, pergett az idők ho­mok órája szakadatlanul. A Halnásy család életében is változás állt be, amennyiben a leg • idősebb leány Katinka a vidék egyik legbájo­sabb hajadonává fejlődött ki. Valóban gyö­nyörű teremtés volt, sugár termetére gyönyörű arányokban omlott az egyszerű testhez álló ruha, mély tüzü szemeiben a menyország ós pokol villámainak vegyüléke volt, a hófehér arcz szépségét emelték a piczi piros ajkak éá azives sötét rzemöldök, az ébenszinü dus hajzat. Az érzékeket zsibbadásba hozták kable halmai s £ miliői vénuséhoz hasonló idomai. Hanem a lelke nem volt olyan szép, mint a teste. Daczos, önzö, nagyravágyó s emelett hiu és érzéki teremtés volt Halnássy Katinka. Akik ismerték, — az aggódó édes anyával együtt sejtették — hogy ezzel a leánnyal alig lesz boldog valaki a világon — na csak a szere­tője nem. Dragonyosok jöttek a kis városba, ami egész izgalomba, hozta a jó magyar népet. De azért, ha szidták is a németet, kijutott a vendégszeretet a szoke-vörös, szálas cseh le­gényeknek, hogy megemlegessék otthon, hogy volt idő mikor kalácsot ettek kenyér gyanánt és puliszka helyett pecsenyét. A dragonyosok egyik hadnagya báró Kudlicska volt, magas, szálas ifjú ember^ megnyerő modorral s ha épen vörös bajuszá-

Next

/
Thumbnails
Contents