Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-01-19 / 3. szám

Egyre dul ez az irtózatos betegség; vagyonbukás, becstelenség, öngyilkosság, Amerikába költözés, csőd, árverezésben stb. nyilatkozik ; végig sepri a társadalmat másfél évtized óta s mindeddig nem találták ki orvosságát. A nagy vagyont öröklött mágnás; kitűnő névvel biró kereskedő vagy üzletember-, hamis tanokat hallgató álfináncz-geniek ; az egyesülés erején urgorkafára kapaszkodó, önvagyonát már elprédált gavallér ; más országokból idevetődött s két-három csődöt kiállt intézeti mákvirágok; világboldogitási eszmékben vajúdó néptribunok ; országgyűlési portentum és a váltók vizözönén úszkáló, politikai hajótörést szenvedett matrózok mind, mind égnek, lelkesülnek a vágytól, hogy egyesülésre birják a tömegeket és intézeteket alapitsanak ! . . . Az alkotmányos élet e szikrákat eldobta nálunk országszerte s belegyujtott Magyarország minden vidékébe aunyira, hogy most a régi nevesek, a próbált, tüzet állt vezérek, a tapasztalat emberei sem tudják a tüzet eloltani! . . . Miután — vannak körök, melyekben ben nagy a prédálás, szegénység; pénztelenek a családok, tehát segély kell; s mivel segély kell, ennek a czége alatt alapjtanak, egyesülnek, toborzanak, dobot vernek, csőditenek; papírokat bocsátanak Ki, váltóznak; giündolás olyan mániává vált, hogy. még sok szellemi proletár is ebbe kapaszkodik ! És támadnak az intézetek, egyesülnek nyakra-főre ; egy-kettő megáll, mert jellemek állnak éllén, mert kezelése solid; s kétannyi elbukik, mert akik alapították, elsősorban magukon akartak segélni s nagyon is mélyen nyúltak bele a kasszába. Ott van példának a sok bukott biztosító-társaság. Két-, három-, négyezer ember összeadta a pénzt, öt, hat, nyolcz, tíz meg elköltötte az ország több részében s aztán azzal fizetett, hogy felkötötte magát, vagy beleugrott a Dunába ; egy hitvány élet százezrekért ! . . . Öngyilkosság, szökés és börtönnel elégítettek ki olyan tartozásokat, melyeket a könyelmüség, túlköltekezés fényűzés hordtak halomra. néz le a közel múltra, melynek ugyan azért vetettem alája magam, hogy lelkem nemesbitse, de az czéljátói eltérve, inkább elnyomni igyekezett. Most tehát, pajtás, ón is oly lelkesedéssel irhatok, mint te írtál, midőn engem a nyomorúságban Schiller költeményével akartál vigasztalni, monaván, hogy gondoljak azoknak isteni szavaira és könnyeben fog eswszni Keizler marczija, Szegény fiu ! mily ártatlan bizonysága volt ez a te jólétednek ós boldogságodnak. Hát te hogy vagy azóta, pajtás ? Merre felé fordul sorsodnak kereke ? Felmégy-e a télire Bécsbe ? Ugy látszik igen egyforma nótát fuj nekünk a gondviselés, te is csak akkor érzed magad jól, ha nem érinted a leplet, mely jövődet takarja, hanem csak ugy bekötött szemmel engedet magadat Múzsád által vezettetni, csak arra nézvén, hogy jelenedet használd és élvezd. Már hiszen az igaz, hogy nekem is magyar szabó varta a sorsomat, még pedig oly szűkre, mintha csak díszmagyar nadrágot akart volna beljle szabni, a mélyben sokat feszelegni nem igen lehet, mert kiszakad. Mindazonáltal én legközelebbi indulásomat Berlinbe vagy Münchenbe akarom intézni, s ez okból festek itthon is egyre-másra hogy pénzre szert tehessek. Talán a környéken akad is, aki magát festetné, ez a keresetmód volna a legjobb, de nem merek rá számítani, hanem csak ugy Isten neviben dolgozom. Épen most van késien egy genreképem, a kedvesét váró leány fonás mellett, estveli világitásnál, életnagyságú, térden aluli egyes alak. Ez, amint mondom, kész, most nem tudom, mit csináljak vele: felküldjem-e a kiállításba, vagy itt próbáljak vele szerencsét ? Kijátszani akarnám, Most megint Uozzá fogok Százan és ezeren fizettek be a pénztárba jó reménység fejében, néhány svindler meg elköltötte!! Igy ment ez Bécsben, Budapesten, az ország számos vidékén; ugy emelkedtek az intézetek, egyesületek, mintha csak hólyagból fújták volna. S a mániának, a ragálynak még máig sincs vége, csakhogy a közönség már annyira megdöbbent, hogy nem igen hajlandó többé lépre menni vagyonával. Biztosító, segélyzo intézetek épen akkor estek romokba, midőn segélyezni, biztosítani kellett volna ! A milliók, melyek igy elvesztek a közönség vagyonából, nem urodalmat, de egy országot lehetne rajta venni. S fájdalom, es nemcsak Magyarországon ment igy, hanem az egész continensen ; romlás, az erkölcstelenség tért foglalt és seperte a társadalmat végig ; néhány gonosztevő ezer és ezer családot vetkőztetett le ! . . . Aztán ha vége volna ? Ha már megnyugodhatnánk? De azt hisszük, hogy biztosító társaságok, egy-két bank és takarékpénztár bukása még nem az utolsó; követik még többen, melyek a svindlerség ingoványára lettek épitve Ausztriában ugy, mint nálunk. Egyik városban is, másikban is omlás és pusztulás ; a vagyonbukottak kétségbeesése végig sirja az, igazságszolgáltatás termet. Egymásra hullanak, akik jégre mentek s nem voltak elég ovatosak. Olyan csapás ez Európa országain, hogy akár két háborút kiállhatnának helyette; ez sem tenne annyi kárt. Hol és mikor áll meg a jégverés, mely letarolja az emberek vetését, — nehéz volna megmondani, de gátat kell neki vetni, ha ellenőrzés, szigorú törvénynyel nem lehst, izzó vassal, mert meging nemcsak maga a liit, hanem az egész társadalom ! A közönség pedig legyen vigyázóbb, jobb érzékű a megítélésben, s mindenek felett pártolja és támogassa kétszeres erővel azon intézetek, egyesületek és társulatokat, [melyek a veszélyt mosolyogva állják ki s valóban méltók a bizalom és pártfogásra. két nagyebb képhez, melyeknek egyike fogja ábrázolni munka után a nyomtatókat, a másik egy alföldi árvizet a menekültekkel. Én, amint mondom, Berlinbe szándékozom, de hogy miből és hogy mikép jutok ki az osztrák birodalomból, mielőtt a katonaság alól felmentetem, azt még mind nem tudom, csak most gondolkodom rajta. E hó folytán egy hirdetett művészi ösztöndíjért is folyamodtam, azonban semmi reményem hozzá, mert csupán C3ak a folamodvány ment fel, rövid lévén az idő bizonyítványokat szerezni. Bécsből a lejöveíelre Baloghtól vettem jegyet az órámért. Hogy pedig egyébb szükségletemet fedezzem, a gyűrűmet hagytam szegény Krumpelnél 25 frtba, a mit azonban kiváltani erős szándékom, mert még mindig többet ér, daczára annak, hogy szeme hibázik, meg aztán kedves emlék. A Húsvét képem a kiállításon van, nem is mondtam még, hugy leküldöttem volt Bécsből az albumlapra hirdetett pályázatra, ahol albumlapra el lett fogadva, de aztán — minthogy ez idényre Székelvnek épen három képből álló egy tárgyra vonatkozó müve,,volt beadva, a mit ő a bizottmány felhívására nem akart egy keretbe összevonni hogy ez által az én képemnek is legyen helye — nekem vissza adatott azon meghagyással, hogy a jövő évi album részére fogadják el. Hanem ekkorra szeretnék én egy jobbat csinálni, ha élek és ha lehet. Reménylem, pajtás, nem haragszol, hogy válaszommal ennyire késtem, de nem ok nélkül volt az, tőled azonban sokkal hamarabb várom a választ, s addig Isten veled. Szerető barátod Miska, j Vészben, hullámok közt erősen tartani a kormányt, parthoz vezérelni a hajót, nagyobb érdem, mint a csendben szószátyárkodni, kültölni, dobolni, aztán eredményt nem mutatni fel. Vannak — hála égnek — anyagilag és hitelben virágzó intézeteink, csoportosuljunk ezek körül még nagyobb számban ós eréllyel, s vessük meg a szédelgőket, mert a ragálynak csak igy állhatjuk útját legbiztosabban. A bíróság keze, a törvény szigora még maga nem írja ki, hanem maga a társadalom, mely elég könnyelmű volt, hogy testén az első fokelyeket késsel nem vágta ki! . . . A romlott vér nem szivárgott volna igy szét a testben. Közös megvetés, undor a tékozlók, vokátorok és azon szédelgők ellen, kik más vagyonán akarnak tort csapni és lakmározni ! A jövőben — ugy látszik — szárnya lesz szegve a szédelgéseknek ; Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter a biztosítótársaságok működésére is kiterjesztette figyelmét. A mi a magyarországi biztosító-társaságokat illeti, melyeK ez idő szerint csupán a kereskedelmi törvénykönyv általános határozmányainak vannak alárendelve, az kontempláltatik, hogy a kormány meglehetősen mészszemenő felügyeleti jogot gyakorolhasson rájuk és hogy e jognak alapján esetleges visszaélések ellen adminisztracionális uton léphessen föl. Ha e hir való, nagy hatása lesz! A sajtótörvény. Örömmel értesülünk, hogy az igazságJgyminiszter jelenleg a sajtó-eljárás reformálásával foglalkozik. A főbb újítások, hir szerint a következők lennének; A fokozatos felelőség megszűnik; az esküdtszék hatásköre alól a magánsértések kivonatnak és rendes bíróság elé utaltatnak; az esküdtszék elé jövőre csak politikai természetű vétségek fognak tartozni; a sajtóügyi eljárás alapos revizió alá vétetik. Mindezek indokolt és fölötte szükséges utasítások, melyek kifogják korrigálni a mostani sajtótörvény szembetűnően hibás intézkedéseit. A fokozatos felelősség elve, ugy, a mint az sajtóügyekben alkalmazva van, képtelenség, melyet gyakorlatilag keiesztülvinni nem is lehet. Mert felelős a szerkesztő, a kiadó, a tulajdonos, sőt a nyomda is. Még jó, hogy az expeditor és a lapkihordó, vagy a továbbító postahivatal nem tétetnek szintén felelŐssekké az inkriminált czikkért. Mert abban, hogy az illető czikk nyilvánosságra jut, körülbelül nekik is van annyi részük, mint pl. a kiadónak, vagy a nyomdának. A felelősség, a dolog természete szerint, mást nem érhet, mint a szerzőt és másodsorban a szerkesztőt. Olyanokat azonban, kik a vétségnek akár elkövetésére. akár elhárítására semmiféle befolyással nem bírnak, mindenesetre fel kell menteni a törvényben foglalt obligo alól. Nagyon helyes intézkedés az is, hogy a magánsértések a rendes bírósághoz lesznek utalva. Számos példa mutatja, hogy az esküdtszék nem mindig megbízható őre a magánbecsületnek, melynek okos megvédése fejlett jogérzetet és igen finom distingválási képességet igényel, kivált azoknál, kiket az Ítéletben a törvény paragrafusai nem köteleznek ós a kik szavazatukért nem felelősek.