Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-13 / 2. szám

A Jog. Itt adjuk szószerint azon szerző­dést, mely világos magyarázatát adja annak, liogy micsoda alapon bírják a regálejogot Pápa város belvárosi pol­gárai. Az eredeti példányok az állami, megyei és városi levéltárakban őriz­tetnek. 0 Contractus a Pápa Belső-városiakkal 1732. október 13-án. Contractus Interionis Oppidi Papa de Anno 1732. per oppidanos in eadem Fasciculo A. productus sub. H. sequetur in hunc con­textum. Mi Galanthai Gróf Eszterházy Ferencz, Fraknó, Sempthe, Pápa, Gesztes, Ugod és Devecser várainak, és azokhoz taitozó Domi­niumoknak örökös ura, Felséges Hatodik Ká­roly Romai császár és koronás király Kegyel­mes urunk ö Felsége tanácsosa, komornyikja, Generális FŐ Hadi strázsamestere, a Felséges Királyi Helytartó magyar Tanácsnak Tagja, Magyarországi Folovász-mester, és Ns. Borsód vármegyének Főispánja A c. Magunkra valal­ván szerelmes hitves társunk Gróf Pállfy Sidoniának, 's mindkét ágon lévő, Isten kegyel­méből leendő maradékainknak, successoriuknak, Legatariusinknak, successoriusainknak és mind­azoknak, valakiket az alább irt dolog most vagy jövendőben akármi módon illetne, vagyis illethetne terheket; tudtára adván mindenek­nek a kiknek illik. — Hogy mi ezen N. Veszprém vármegyében lévő Pápa Belső-váro­sunk előttünk a 1 végett, hogy vélek bizonyos contraktusra lépni és örökössen controhalni, 's az által pedig minden jövendőben terhekre esendő szolgálatikat eltávoztatni, ugy a tartozó Robottatai, Terragiumtol őket felszabadittani kegyessen méltóztatnánk. Mint földes urak előtt tett alázatos Instantiajokat és könyör­géseket méltó tekintetben vévén, jóllehet ugyan, hogy az ilyetén in natura lett pres­tatiojok nekünk jobb hasznot hozhatott volna, mindazonáltal sok uri embernek tett Inter­positioit, mind pedig eleitől fogva hozzájok való atyai kegyességünket considerálván, liogy arról is nékiek örökös nyugodalmat, felséges Urunk szolgálatainak elviselésére nagyobb könnyebséget, ugy hozzánk való devotio­jokra és hivségekre ujabb ösztönt adhatnánk, olyanformán nézett ki, mint a kopott me­szelő. Az ifjú nem kapván semmi feleletet, csu­dálkozva tekintett a leány szemeibe. Ez a tekintet többet használt, mintha félórára nyújtotta volna a bevezetését; Izabella arczán az öröm pirja futott át, kezet nyujtá az ifjúnak és igy szólt: -r— Érezze magát jól nálunk, Skeptovics ur. — En mindenütt jól érzem magamat, nagysád, — felelt a filozófus hidegen és nem volt az ajkán mosoly, nem volt az arczán ud­varias kiíejezés, csak a szemei fénylettek, mint a legkékebb ég. Ezek a kék szemek ragadták meg a leány figyelmét. — Hogyan Skeptovics ur, ön mindig egyformán érez? Ezt nem értem, — mondá a leány, csak azért, hogy az iíjuval mielőbb tisztában legyen. Skeptovics ur végig bámult a szobán, aztán röviden megjegyzé: — Majd érti. — Azt hiszi talán, hngy én is mindig egylormán fogom érezni magamat? Hiszen ez lehetetlen, keivm. — Nagysád! a filozófus előtt lehetetlen­ség nmeseu. — De én nem leszek filozófusi és szerezhetnénk, kivántuk az alább megirott Punktumokra és örökössen megmaradandó contraktusra ingyen való kegyelmünkből lép­nünk, és condescendálnunk tudniillik. 1-ör. Azon mostani statust considerál­ván fönt irt Pápa Belső-városunknak, sub dato 1-sŐ Jannuarii 1732 adott, és saját subserip­tionk alatt Grófi Pecsétünkell egyben foglalt Geometralis consciiptiobol és Repartiobol bő­ven kitetszik, minden esztendőben a 1 dato prasentium conputandó a mi Pápai számtar­tónk, vagy is arra rendelt emberünk keziben fönt irtt Geometralis statusunkhoz képest Ezerhatszáz Rhenes ftokat Idest 1600 ft Rlieny, minden forintyát husz garasban vagy is hatvan krajezárban számlálván, két Termi­nusokkor, úgymint nyoltszáz forintókból álló felét Juniusnak utolsó, a másik rryolczáz irt­okból álló felét pediglen Decembernek utolsó napján. 2-or. Valami némü Házok ennekutánna a' Pápai BelsŐ-városunkban eladatni és vétet­ni fognak, azoknak Fessioit a város előtt minden háborgatás, és Tisztyeinktol vagy magok vagy is az uraság részére leendő Etac­tiok nélkül celebrálni, és inprotocollalni ke­gyessen megengedtük, ugy mindazonáltal, hogy az olyatén ház vevő embert elébb Tisztyeink eleibe hozni, és azok által megvizsgáltatni abban tartozzanak. Ha valamelly törvényes ok bent nem találtatik, melly miatt meg nem maradhatna, megvizsgálván pedig, a Ház Le­velet, Tisztyeink által subscribáltassák és pro majori firmitate^ Domínium Pecsétyével meg­pecsételtessék, annak valóságos mássát Tiszt­jeink kezébe hagyván. 3-or. Minthogy a Terragium és az In­quilinusok censusai fönt irtt summában inclu­dálva vágynák, ez tolok nem fog practendal­tatni, és simpliciter elmarad, ugy a contrahal, summán kivül sem mi, sem pedig successoraink ezen mostani kiadott Geometralis conscriptiot ingredialo Házoknak, földeknek, és azoktól tartozó Robottának redemtiojáért tőllök in futurum többet nem kívánhatunk, 's nem is­kívánunk, ugy pracscriptussainak se kívánhas­sanak. 4-er. A városi Piarczi és vásári Gond­viselést a dolgoknak Revisioját a eriminalis casusokon. Bika pénz, és vérbirságokon kivül nekiek ingyen való kegyességünkből oda en­gedtük, oly conditioval: Hogy a dologban Prokátorok által (minthogy ez a szegénységnek nagy sullyára volna) ne procedálhassanak, és mindenik Rész a ki Írattatott Deliberatioval — Mindenki filozófus, kérem, bizonyos mértékben. Tessék elhinni, hogy még a sza­már is. Izabella kisasszony kissé meghökkent. Egy perczig elhallgatott, azután észrevehetőleg gúnyosan kérdé: — Ön nemde Budapestről jön? — Onnan. — Barátnőm azt állitá, hogy a „Nem illik" czimü könyvecske ismét uj kiadást ért. Igaz ez kérem ? — - Sohasem volt szükségem arra a könyv­re, igy hát nem bizonyíthatom, hogy igaz, amit a nagysád barátnője állított. Különben az igazi filozófus nem ád semmit azokra a társadalmi ostobaságokra. — Hát mit tesz, ha szabad kérdeznem ? — Nem törődik senkivel és semmivel. — A nőkkel sem? Skeptovics ur érezte, hogy cserben hagyja a filozófiája. Mosolygással palástolta zavarát. Ön hallgat, tehát. . , — A nők, nagysád, minden alól kivételt képeznek. — No ez nagyszerű! kaczagott Izabella, aztán hamiskásan kérdezé: — Mondja csak professor ur, van-e a szerelemnek filozófiája? — Van, kérem csakhogy minden szere­lemnek más. nem contentáltatnék az urasághoz szabadon recurralhasson. 5-ör. Tiiz, Pestis, és háború által (a kitől Isten oltalmazzon) elpusztult házoknak a fönt irtt Geometralis coriscriptioban feljegy­zett censusán a' bevett szokás szerint defal­caltatni, és kész pénzek helyett bévenni tar­tozni fogunk. 6-or. Ha valamely ház ennek utána Pá­pai Belső-városunkban vagy laiossaitól pusz­tán hagyatatnék, vagy mi és s.uceesgoraink által valakiknek iuscribáltatnék, annak járandó cen­susát, valamint az kiadott Geometralis könyv­ben találtatik olefalcalni fogjuk. Ellenben ha a mi, vagy is successoraink valamely Inscrjp­tionalis házainkat in futurum rehabéallyuk és census alávettyük, nemkülönben ha a mostani conscriptióban feljegyzett állapotokon kívül valamely Beneficiumunk esik attól az impopu­lálaudó puszta Helyeknek proventusával együtt ezen fönt irtt contractualis summán kívül ma­gunknak és successorainknál reserválljuk. 7-er. Ha valaki a várossal izeti'enkedne és vélek egyet érteni in futurum nem akarna, tehát adunk megirtt városunknak tellyes hatal­mat, hogy pravia tőlünk cessionalis nevén an­nak iuscriptionalis pénzét letehesse, letévén pedig az inseriptiobol, áztat eXolvalhassa. 8-or. A korcsma folyását míglen a mos­tani statusban lészen, nékiek oda engedtük, assccurálván, hogy ezután is Őket korcsma nél­kül nem hagygyuk, és mind a bil'ák szántó földjei eránt, mind pedig a quartelózó német számára exaudálandó oly darab rétről, á mi­némüt az előtt bírtak dispositiokát" teszünk, in s uper azt kegyeimessen reselváltuk, hogy semmi olyas embernek a kinék Pápai belső városunkban vagy lakása, vagy pediglen Háza nincsen, bort Pápai belső városunkban ne lé­gyen szabad áruitatni, 9-er. Hogy ebben is hozzájuk való atyai kegyességünket tapasztalhassák, noha ugyaü a 1 városon kivül alsó majrolri hosszú uttzában lévő s a' váromböz tartozó bizonyos malom végett némelly dificultások adták volna elöl magokat, mindazonáltal ingyen való kegyel­münkből aztat is kivántuk kezeknél hagynifnk, és az eránt való Documentumikat comfirraal­nunk, iusuper Kertyeiktől, kik a városon kivül a corda ut mellett vágynák, és ezen kiadott conscriptios könyvünkben de nomine ad nomen feljegyzettek, járandó Dátiakat vigore presen­— Foglalkozott ön ezzel a filozófiával? — Sokat'. — Mondja hát, kérem, mi a szerelem alapja ? — A jó emésztés. — Ah, uram! ön gúnyolódik! — kiál­tott haraggal Izabella. — Nem én. Csakhogy nagysád a regé­nyekből ismeri a szerelmet, ón pedig a termé­szetből. — De kérem ön rettepetes ember ! — Már miért? — Hát ön a gyomrával szeret! — ki­áltott ismét a leány, és a félszót: gyom — erősen hangsúlyozta. — Higyje el nagysád, hogy ha az em­beriség folyton kukoriczamáléval élne, nem lenne annyi poéta és szerelmes ember a vi­lágon. - . • .... — De hát kérem, mi köze van a szere­lemnek a kukoriczamáléhoz. A szerelem az egyetlen érzet, mely az embert, az anyagiság­tól megtisztítja mely égbe emeli, • félistenné teszi! ^ — Ne higyje nagysád, A szerelem nem más, mint képzelődés. Ha az ember egészsé­ges és jól ebédel, aztán nem tudja mit csinál­jon, akkor elhiteti magával, hogy szerelmes és beáll bolondnak. > < — Tehát a ki szerelmes, az bolond?'

Next

/
Thumbnails
Contents