Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-13 / 2. szám

Papa, 1889 Papai Hírlap tfasirnap. január 13. tium fent irtt sim-mábau imputá Inunk, mind ezután a specific;ilt punctumokon feliül minden Dominalis Jussokat, hozzánk és Tiszttveinkhez további engedelmességei et reservállyuk, ugy ezen contractust ha valamely részről ők meg nem állonák, a,zonnal nunc pro tank annihiláljuk és semmi erejűnek (ledaráljuk; A

1 kinek is nagyobb elhitelére és örökön való megmaradására adtuk ezen saját kezeink írásával és szokott Pecsétünkkel megerősített perennalis contractusunkat. Dátum in Arce nostro Papensi Die 1-a Mensis Januarii anno Domini Millesimo Septingentesimo Trigesimo secundo Gróf Eszterházy Ferencz m. k. (L. J.) Jóllehet ugyan, hogy ezen contractusnak nvolczadik Punctumában az itt való Bírák számára bizonyos földeket igéi tünk vala, mindazonáltal hasznossabbnak Ítélvén ezen városunk azon földektől való ellétet, a helyett a Bírák házaiktól járandó arendalis censusnak ezen contructalis summából leendő defalcatiojáért alázatossan instált előttflnk, kihez képest mi is hozzájok járuló atyai Gratiankat tollök megvonni nem kívánván, azon földek helyett a Bírák házai censusának annua defalcatioját ezen contractuális summából az alább bevett szokás szerint kegyelmesen applacidaltuk és megengedtük. Sig Papa Die 13-án Octob. 1732. Praesentom copiam cum suo originali per nos collatam, et eidem per omnia conformem esse testamur. Sig Veszpremii 3-a Decsmbris 1794. Anto.tius Anrós de Faiss Hat tn

5? Veszpr. Table Gudrie Juratus Exmissus in. p. (L. J.) Joannes Herico aeque Exmissus Exequers m. p. (L. J.) Olvasóin Ki lioz. Immár második évfolyamát járja a „Pápai Hírlap." Akik lapunknak figyelmes olvasói voltak annak megjelenése óta, tudják, hogy mennyi küzdelembe került hírlapunkat arra a színvonalra emelni, melyen jelenleg áll. Nem szükséges ezt nekünk közönségünkre disputálni. Nincs ember Pápán, aki be ne látta volna rég, hogy e városnak szüksége van egy szókimondó újságra. És mi bátran szembeszállunk mindenkor ellenségeinkkel. Mi sohasem riadunk vissza és ezután is bátran kimondjuk az igazat, mert bizunk abban a közönségben, kiknek kezében hírlapunk jövője van. Ezt a nemes közönséget — erősen hisszük, nem ingatja meg semmiféle ármány, avagy hivatulos pressió. Mi teljesen megfelelünk a hozzánk fűzött várakozásnak, de viszont reméljük, hogy a nagyérdemű közönség támogatni ós terjeszteni fogja ezutr.n is a „Pápai Hírlapot", mely a közrend részrehaj lati an őréül, az igazság kimondására vnn hivatva. Mi nem tömjénezünk magunknak öndicsérő himnuszszal, miként az olyan újságok szokták, melyeket nern olvas más, mint akik csinálják s akiknek az olvasás megparancsoltatik. Mig azok az öndicséret tömjénében úsznak, addig mi minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a ,,Pápai Hírlap" függetlensége megóvása mellett a megkezdett uton haladjon, Vezérczikkeink mindig helyi, vagy legalább is megyei érdeküek. Argumentumaink meggyőzők, mert azok adatokon alapulnak' s nem hintünk port a közönség szemébe. Tárczáink mindig irodalmi színvonalon állók és bátran el merjük mondani, hogy hasonlóval egy vidéki lap sem rendelkezik. Híreink ezután is hűen adják vissza a hét eseményeit. Ezekben nem száraz tényeket adunk, de a tények élvezetes feldolgozásban kerülnek sajtó alá. E rovat kibővítése czóljából elhatároztuk, hogy ezentúl figyelemmel kisérjük a nevezetesebb megyei eseményeket is. Szóval, nem történhetik semmi általános érdekű esemény, melyről pontosan és gyorsan ne értesítenénk közönségünket. Érdektelen laptöltelékkel nem traktáljuk az olvasót. Fontosabb és elodázhatatlan esetekben rendkívüli lapot adunk ki, miként azt már két alkalommal tettük. Karczolatok élénkítik hírlapunk minden számát, melyek kedvelt olvasmányai a közönségnek. Hirdetéseket csakis megbízható czégektől veszünk fel, hogv a közönség félre ne vezettessek. Irályunkat magyarosság, irányunkat a tisztesség jellemzi. Nem tömjénezünk senkinek, nem jegyezgetjük a személyes hiúságokat, kedélyes disznótorokról nem referálunk, bankettek étlapját nem tálaljuk fel, hanem csakis élvezetes dolgozatokkal szolgálunk közönközönségünknek. Nem erőszakoljuk senkire lapunkat, mert akik azt csak egyszer olvassák, lehetetlen be nem látniok azt a nagy különbséget, mely egyik-másik újság közt létezik. Midőn az olvasó közönség eddigi bizalmát megköszönjük, kérjük azt számunkra a jövOben is fentartani. Előfizetési arak; Negyedévre . , . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 „ — „ Egész évre 6 , — „ Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban (Közép-utcza 91.) ós vidéken minden postahivatalnál. Nix Dájcs. Közművelődési egyesületek alakulnak, százasokat szavaznak meg a megyék a magyarosítás terén szép eredményeket felmutató néptanítóknak, szorítjuk a Kóhnokat, a. Rosenblattokat névmagyarosításra és mégis akad egy miniszter, aki a nemzeti nyelvet Csáky-szalmájának tekinti, melyet az elveszés örvényébe akar sodorni meghagyatik rendelettel, impertinens vakmerőséggel. Nem kevesebbről van szó, minthogy Csáky miniszter kiadta a parancsolatot, miszerint a németnyelv tanítását a gymnasiumokban és reáliskolákban fokozni kell s akinek a gyomra nem veszi be a német nyelvet, ei keli buktatni az érettségin irgalmatlanul. Ilyen gyönyörűséges állapotot kell megérnünk az ezredéves jubileum közeledtével. Egy svábimádó miniszter kedvéért — Nagyobbrészt. — És kivétel nincsen ? — Csak anuyiban, hogy néha az egyik bolonditó. — Uram, az ön filozófiája rettenetes. — De igaz. — Hát mondja meg, mi boldogítja az embert, ha nem a szerelem? — Igaz. nagysád, hogy ez boldogítja, de épen azért boldogítja, mert megzavarja az eszét. — Tehát tiszta észszel nem lehet szeretni? — Csak szívvel. — De hisz a kettő összefüggésben van! — A szívbe álmodni száll le a lélek. — És ugy-e, édes ez az álom? kérdezé ábrándosan a leány. — Azt hiszem. — Hát nem tudja? — Sohasem voltam szerelmes. E szavak után leült az ifjú és ismét a falakra nézett. Izabella lángragyult szemekkel nézett reá és elgondolta magában: íme, egy fiatal ember, a ki ő neki a filozófiát akarja tanítani és fil0zófU3 létére nem ismeri a szerelem filozófiáját. Tetteti magát, hogy megveti az ideálokat és anyagias ember, pedig a szemei tele vannak ábránddal, élettel. Kétségtelen, hogy már is meg van hódítva és épen ezért mutatja magát érzéstelennek. Skeptovics ur kibámult az ablakon. Izabella hozzá lépett és megfogván a filozof nevelő kezét, delejes, mosolygó, bolonditó tekintettel nézett a szeme közé. — Skeptovics ur, igazán nem volt ön szerelmes? — kérdé a nőknek azon sajátságos zenélő hangján, mely megreszketteti a sziveket. Skeptovics ur kimeresztette a szemeit és érzéketlenül válaszolt: — Mondám. A leány még ragyogóbb, még erősebb, melegebb fényű szemekkel tekintett reá s újra susogott: — Nem is fog soha szeretni? Ah, egy vadállat is térdre borult volna e szavakra s megszólalt volna emberi hangon: — Fogok, igen fogok szeretni! téged! te büvülő, te szépl — De Skeptovics valóságos eszkimó flegmával mukogá: — Nem. A leány erre eltaszitá a filozófus kezét, szemében haragos villámok égtek, arcza, kipirult, visszament előbbi helyére, aztán lihegve, sziszegő epés gunynyal szólt Skeptovics úrhoz : — Uram, atyámnak meg fogom mondani, hogy nincs szükségem önre. Igen. Ön nem filozófus, hanem szamár. Rosentlatt ur revemre. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája, — Bendegúzífy Elemér urnák kél kiváló tulajdonsága volt. Egyik, hogy szeretett nagy lábon élni — adósságot csinálni, a másik, hogy nem igen szerette azt megfizetni. Ebből kifolyólag gyakran volt kénytelen „otthon nem lenni", hogy hitelezői zaklatását kikerülje. De hát örökké semmi sem tart, annál kevésbé a hitelezők türelme. Mikor már nagyon szorították Elemér urat, kijelenté, hogy megnősül - - és akkor lesz pénz. A házasság megtörtént s Elemér ur rendre kifizette adósságait, csak Ilosenblatt Áron urnák volt még csekély háromezer forint követelése, amiről ugylátszik Elemér megakart feledkezni. Aron ur türelmes umber volt, s várt, várt sokáig. Egy napon Elemér ásítozva szivarozgatott szobájában, midőn belép az inasa, kezében egy levéllel. — Nagyságos ur egy levél jött! — Honnét? — Nem tudom, hordár hozta. — Ezzel átadta urának a levelet. Illatos kis szerelmes levél volt. Elemér kíváncsian bontotta föl és olvasta. „Kedves Elemér! Szivemnek nem birok tovább parancsolni ; heves dobogással vágyakozik utánn'ad