Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-24 / 12. szám

Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak s határozatra gyül Ugod népe, már a többség meg is szavazza a nemzeti nyelvet veszélyeztető törvényjavaslatát. A népgyűlés azért nem marad teendő nélkül. , Fejezze ki a népgyűlés elismerését a nemzeti nyelvért harczra kelt képviselők iránt, és adjon fenséges módon kifejezést azok iránti megvetésének, akik a nemzet nyugalmát a kétségbeesés örvényéig sodorták. A nemzet nem csügged. Bizik lelkes fiaiban s nem fog csalódni. Mellettünk az igazság és becsület! És az Isten is velünk! És eljövend a várva várt idő, midőn lesújtja villámát azokra, akik szentségtelen kezekkel törtek — imádott tárgyunkra, nemzetiségünk támaszára: édes anyanyelvünkre! Hanyatló önkormányzatunk. Pápa, márczius 23. Az eszmeirány, mely állami adminisztráeziónkat mindinkább a czentralizáczió teljes megval5sitása felé tereli, közéletünkben oly erős gyökeret vert, hogy majdnem általánossá vait a nézet, hogy az autonómia már saját ügyeinek vitelére is képtelen, hogy helyes és jó adminisztráczió C3ak egy erős uj kormány által lenne megteremthető. Nem lehet feladatunk e helyütt az állami igazgatás czentrálizácziójának vagy deczentrálizácziójának helyességét vitatni, jelen sorainknak czélja kiváiólag annak kimutatása lesz, hogy a fennebb vázolt helyzettel miként vagyunk a helyi érdekek szempontjából? Hogy a megyéknek és városoknak is vannak saját külön érdekeik, a melyek megvalósítása a vidéki körök létfeltételét képezi, annak bizonyítása, azt hisszük, teljesen felesleges. Elég e tekintetben hivatkoznunk az áll.-'m organikus természetére, mely nem esak egészében, de részeiben is él, igy a részeknek, mint élő lényeknek az egeszéből különböző életerdekeik vaunak. Hogy ezen külön helyi érdekek jogosultak, az szintén az állam organikus természetéből következik, mert az egész csak ugy lehet erős, hatalmas, ha a részek maguk erősek és hatalmasak s viszont a részek elgyengülése maga után vonja az egésznek elgyengülését is. A helyi érdekek megvalósítása tehát ugy magának az illető körnek, mint az államnak érdekében áll és elmondüatjuk, hogy ha helytelen a lokálpatriotismus, a mely felfogás szerint a helyi érdekek fontosságra nézve minden más érdeket, magát az állami érdeket is megelőzik, ép oly helytelen, sőt helytelenebb az a felfogás, a mely a helyi érdekeket kicsinyli. annak megvalósítására súlyt nem fektet, azt támogatás nélkül hagyja elveszni, elpusztulni. A további kérdéssel is könnyen tisztába jöhetünk, t. i. hogy ezen helyi érdekek ki által valósithatók meg a legsikeresebben? Kétségtelenül maguk az illető helyi körök, a vármegye, a város és a községek által, mert első sorban ezekről leginkább feltehető az, hogy érdekeiket felismerni képesek,^legjobban tudják az eszközöket, a melyek a megvalósításnál rendelkezésre állnak és mert a valószínűség szerint a saját érdekükbeu ők maguk járnak el a legtöbb ügybuzgósággal. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy önkormányzási köreink ezen feladatukat miként oldják meg, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy e tekintetben a lehető legrosszabbul állunk. Önkormányzó testületeink, működését a lehető legnagyobb bágyadtság, érdektelenség jellemzi; olyan ügyek iránt, a melyek tisztán helyi érdeküek, kevés az érdeklődés ugy, hogy azok megvalósításáról e miatt alig lehet szó. Hogy ez igy van, azt alig lehetne megtagadni. Távol áll tőlünk, ezért az önkormányzati testületeket tenni felelőssé, ellenkezőleg tudjuk azt, hogv az érdektelenségnek, mely jelenleg önkormányzati igazgatásunkat jellemzi, első és legfőbb oka épen az, hogy jogkörük az utolsó időben nagyon meg lett nyirbálva de nem tehetjük másrészt azt sem, hogy ezen állapot ellen tiltakozó szavunkat fel ne emeljük, mert nagyon fáj az nekünk, ha azt látjuk, hogy az az autonómia egyre többet vészit életképességéből, hogy maguk az autonómia lelkes hívei kénytelenek belátni, hogy ha cz igy halad, rövid időn nem lesz sem vármegyei, sem városi, sem községi igazgatás, hanem mindezek az állami igazgatásba bele fognak olvadni. A baj megállapítása után első sorban az a kérdés, hogy ennek az érdektelenségnek, közönyösségnek mi hát a valódi oka? Nézetünk szerint első és legfőbb oka. a tájékozatlanság. Az igazgatás napjainkban már annyira szövevényes lett, annyi sokféle Aga-boga van, hogv abban útmutató nélkül eligazodni nem lehet. Eső sorban tehát küzéletünket kellene átalakítani, helyes és egeszséges közvéleményt teremteni, oda hatni, .hogy a közönséggel minden érdek megismertessék s előtte minden kérdés megvitattassék, hogy igy tudása s ezzel együtt érdeklődése felkeltetvén, a közügynek használni kész és képes legyen. Hanem ezen kérdés aztán már igen nehéz. Útját állja a napjainkban lábra kapott nagyzás. Mindenkinek csak nagy dolgok vitelére van ambicziója s ha ezt el nem érheti, akkor meg nem törekszik semmi után. Ha valaki magában csak kis tehetséget érez, akkor már a politikai pályára szánja migát s ha egy-két évig bekívánkozik is vármegyéje vagy városa adminisztrácziójába, — de ekkor is lehetőleg a gyakornokság mellőzésével — ezt csak oly átmenetnek tekinti, a melynek képviselőségre kell vezetnie. Szükséges volna tehát az, hogy azok, a kik a közvélemény megteremtésére és vezetésére hivatottak, meg legyenek győződve arról, hogy egy vármegye, egy város, egy járás egy község érdekeinek előmozdítása, munkálása ép oly nemes ambiczió lehet, mint pl, a politizálás s hogv jobb szolgálatot tesznek a közérdeknek, ha tehetségűket kisebb körben érvényesitik, mintha nagy czél után törekszenek, a melyeket megvalósítani nem áll módjukban. Ha ők felfogják a kérdés fontosságát s meggyőződnek arról, hogy megyéjök, városuk vagy községök érdekeinek előmozdítása, azok felvirágozása magának a körnek is érdekében áll, s hogy ez uton még a nagyobb szabású állami czélok is könnyebben megvalósíthatók lesznek, akkor nekik egy erős, egészséges közvéleményt teReád mosolygott angyalod! Ajkadnak első hangja mégis A fájdalom sírása volt, Boldog sírás, melyet az édes Anyának méz emlője volt! Azután mosolygál álmaidban,, Tündérke játszott el veled, Az égbe járt parányi lelked, Istenhez látott zárt szemed. S ki őrködék fölötted ébren A hajnalon a nap alkotmányán: Azt ismeréd először áldva S ajkad dadogta, hogy anyáml . . . — Anyám ! . . . Anyám! Mi van e szóban ó gyermek azt még nem tudád, Midőn először zengte ajkad A szeretet e szent szavát! Anyám! E szóban ott az Isten, Ki e fogalmat alkotá! Anyám! E szót csak akkor érted, Ha lelked a sors szét zuzá! . . . -Hajnalra jött a regg s kaczajjal Hangzott tőled berek, liget, Lepkét üzél pajkos futással S ha elcsipéd vidult szived, A jegenyék sudár galyára. Ha néha-néha fel kuszál: Nem tört le a kis ág alattad Erős volt, mint a sziklaszál! Az erdőt, hogy ha összejártad Nem sérte meg tövis, bozót, S ha néha megbotolt a lábad Virágra hult a homlokod. Egy angyal véde óva téged S eveztél bár hullám fölött, Az ima, mely az égbe szállt föl Fölötted ó! jól őrködött! . . . Az ifjúkor e rózsás varázsa Övezete szőkű homlokod, . . . De közbe szólt az élet és vig Szemedbe egy könnyűt lopott. . . . Hogy elhagyád gyermek reményid, Apád, anyád, szüleid lakát, A fájdalom legelső cseppjét ? Szivedből akkor hullatád Felleg borult kis homlokodra. A messze, távol ég alatt: Anyám! anyám ! zokogtad olykor S kicsiny sziked majd meg szakadt! De néma volt a szenvedésed, Tanuja volt az éj csupán, Mely bár nem osztozott a búban, De hát nem is gúnyolt talán! Ott állsz az élet kezdetén most, Reménnyel telve a szived, Jövőd rózsás színekben pompáz És vallod azt a szent hitet: Hogy a miért törődve küzdői Elérve lesz mind, mind a czél, . .. Szamed előtt még nincsen örvény, A hit veszélyről nem beszél! Gyöngy-álmokat elődbe rajzol A himes szárnyú képzelet, A szivárvány sziuü menyország Kaczérkodik vígan veled. Élenyt lenel a rét virága, Dalol feletted a madár, S a szív a földről messze-messze Mulatni csillagokba jár. . . . S a mig te a spherák zenéit A túlvilágban hallgatod, Hát itt alant a secundába Pónál rideg professorod! S bámulva szállsz le az egekből, Csodálkozol: minő világ?! . . . Jeles lőn az arany szamárból S belőled ó ész: fűzfaág! . .. Csüggedsz ? . . . Hiszen a férfi szívnek Első csalódás meg nem árt! A szorgalom, a hű kitartás Fedezni fogja ezt a kárt. Küzdesz tovább erős karokkal, A küzdelem dija: babér! — Szegény laurus, ó be sokszor Ragyásra vert az éji dér!.. . S jő az idő, mert jőni kell, hogy Nyílásba jöjjön a virág, Szived előtt titkos varázszsal I Feltárul egy dicsőbb virág , . ,