Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-24 / 12. szám

remteni könnyű lesz, ez pedig a jó helyi igazgatásnak feltétlen biztosítéka. A helyes közélet s közvélemény megteremtésének másik kétségtelenül igen fontos eszköze és tényezője a vidéki sajtó, a mely feladatának csak akkor felel meg, ha a jogos helyi érdekeket szolgálja páratlanul és elfogulatlanul. De ezen magában véve hatalmas tényező munkája is eredménytelen akkor, ha működése a társadalom által nem támogattatik. Csak ha a sajtó ós a társadalom jobbjai válvetve felkarolják az ügyet, lehet javulást remélni. Igazán szeretnők, ha ékesen szólók tudnánk leírni, hogy képestk volnánk mindenkit meggyőzni arról, hogy a helyi érdekek megvalósítása magának a közérdeknek szempontjából mennyire üdvös, mennyire hasznos, hogy az az ambiczió, mely ezen érdekek megvalósítására törekszik, mennyire nemes és méltánylandó, hogy a ki tehetségét, fáradozását ezen érdekeknek szenteli, az a közügynek mennyivel jobb s több szolgálatot tesz, mintha erejét és képességét oly nagyzó czélok után való küzdelemben pazarolja el, a melyek megvalósítására azok elégtelenek. Ha felszólalásunk nem maradna kiáltó szó a pusztában s a sajtóval karöltve mindazok, kik a helyes közvélemény és közélet megteremtésére hivatottak, — ilyenek pedig a mi megyénkben s városunkban oly szép számmal vannak — a cselekvés terére kilépnek, hitünk s meggyőződésünk szerint a fáradozás liztos sikere nem marad el. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Futóbetyárok. — Savanyó czinkostársai a bíróság előtt Savanyó Józsi hírhedt rablóbandája az 1886. évi május 6 és következő napjain megtartott végtárgyaláson nem állott ott egész teljében a büntető törvényszék előtt. A betyárok közül négyen Savanyó Józsi elfogatásakor megugrottak, s pedig Nárai Jancsi a legkegyetlenebb, Dorna Vendel, Fercsák Gyuri s Horváth Wenczli Miska. Mig Savanyó Józsi egy vezérhez illően gyakorolta az irgalmat és kegyelmet, addig Nárai Jancsi a kérlelhetetlen végrehajtó hatalom képviselője volt. Savanyónak nem volt egy állandóan szervezett bandája. hanem esetről esetre szedte össze embereit azon környék juhászaiból, hol fel akart lépni, s nagy tapintattal von^a körébe azon embereket, kik a helyi uszonyokat ismerték, s azután egy kis szerencsére i» volt szükségük. Egyedül állandó szövetségese Nárai Jancsi volt, jól tudták ezt a többi betyárok, azért el is tünt, máig sem akadtak nyomára. Igen valószínű, liogy ugy tüntettek él, Savanyó Józsi adta volna a parancsot Fercsák Gyurinak és ez megértette a vezér szavát. Savanyó elfogatásakor a rablóbanda három tagja Doma Vendel, Fercsák Gyuri és Horváth Wenczli Miska különböző irányban bujdostak, mig nem Doma Vendelt Veszprém vármegyében Veszprémtől egy órányira levő vámosi csárdában 1887. szeptember 23-iki és 24-iki közti éjjel Mantsch és Lollok csendőrök elfogták. A vámosi csárda amolyan „puszta csárda* milyenről a nóta szól, hol meg-meghuzta magát a Bakony sűrűjét elhagyó szegény legény. Weisz Száli mérte ki a bút oszlató italt a futó bet} ároknak, egymagában álló nyolcz esztendeig. Egyébként is fiatal barna menyecske, sőt mi több szalmaözvegy, nem csoda tehát, hogy a vámosi csárda ritkán volt vendég nélkül. Ide tért be Doma Vendel is 188'/. szeptember 23-án, hol Dezső Dániel erdőkerülőt találta, ki épen fél liter bor mellett pihente ki fáradalmait. Doma mellé ült, s még meg sem ihatta borát, a mikor kardcsönetést hallanak, mire Dgma a söntésbe menekült. E pillanatban Oroszlán Pali rablóbandájának üldözésére két csendőr lépett a csárdába s látván a két fél liter bort két pohár s egy vendég társaságában, n^ ómban elővették a csárdásnét, ki azonban rémületében s talán alkalomszerüleg is elájult. Mantsch csendŐrormester a helyi viszonyokkal ismeretes lévén, azonnal a söntés felé tartott és észrevette benn egy a szabadba nyíló ajtó mellett Domát. ki megfordulva fegyverét felkapta, de mielőtt lőhetett volna, a csendőr rávetette magát s hosszas dulakodás után leteperte. Mig a söntésben teljes setétségben a dulakodás folyt, azalatt a csárdásné eltűnt s az erdőkei ülő is kereket oldott. Legkalandosabb múltja van azonban Fercsák Gyurinak, két izben állott már itt a törvényszék előtt, meg is látszott rajta, keresztbe tett kezekkel egész nyugodtan hallgatta végig a tárgyalást, s a kérdésekre szónoki hangon felelt. Már 1867-ben is részt vett a csempeszA csalogány dalát megérted, Hogv mért zokog szegény madár?! Rezdül szived, . . . úszik a sajka, ügy vón, ragad a vész, az ár! . . Aztán, . . . aztán? ... Mi lesz a vége A pásztor órák kéjinek ? . . . A lányka hű, ... a lányka álnok S mi fő: hamisak a szivek ! Lelkednek békés templomában Bálvánvt viszel Isten gyanánt, És áldozol hitet, szerelmet, Szülőt, barátot egyaránt! Most érsz csak a tüudérvilágba, Hogy ajka súgja, hogy szeret! Van-e haló és halhatatlan, Kivel cserélnél im szivet?! . . . 0 édes álma életünknek, Titkos varázsu szép világ! . . . Föléd hajol és ő föléje A fényes ég, a rózsa ág! A kéz a kézbe van remegve, Nem jő az ajkra árva szó; . . . A sziv dobog, ... a szem beszél . . . , bár Némán, de az Mindenható ! A kéj, a lázas érzelem fut Az agyba föl, a szívből át S a dús kebel pihegő láza Megbontja az erős tusát! Őrült agyad villám czikázza . . . S az első csókra ajakán Az életen keresztül mindig Emlékszik ifjú és leány! . . , Kit angyalként imádtál egykor, Kinek hűséget szentelél, Iru egy hentessel esküvék meg A fő oltár lépcsőinél! . . . Csüggedsz ? . , Hiszen a férfi szivne'i Ez egy csapás, hejh meg nem árt! Nagyot iszol a billikomból, Fedezni fogja ez a kárt! . . . Igaz, . . . csak egy szived volt egykor Es ez az egy is elveszett! . . . De ne búsulj! . . . Van több akárhány, Aki sziv nélkül született! . . . Tavasz után a nyár virágit Megérleli a napsugár, Sárgult mezők felett a harmat Est-alkonyon elvétve jár. Rengő kalász sütött honában Tikkadva kis madár lapul, A délibáb a légbe játszik Es szét oszol, — ha alkonyul . . . Mezők fölött az ért kalász im Lehull a gyors csapás atatt, Kettőző lány dalol a sorba : „Ki mit vetett, most azt arat!" kopácsi rablásban, amiért 5 évi fegyházra Ítélték, 1874-ben a felso-oszkói birkalopás és egy juhász megölése miatt ismét * évet töltött ki a lipótvári fegyházban, amint mondja teljesen ártatlanul. Alig jött meg 1883. október havában, beállt Savanyó rablóbandájába s ugyanazon év deczemaer 3-án ott működött a nagy-vázsonyi rablasban s pedig nem másért tette ezt, mint azért, hogy a fegyházban az utolsó éven nem gyónt meg, s e miatt keserves keresményét visszatartották, s fedezet mellett kisérték haza. Ily elhagyatott helyzetében mit tehetett egyebst — — szerencsét próbált Savanyó Józsi elfogatásakor rokonainál, mindenfelé bujdosott, egy időben itt Vasmegyében Kis-Somló hegyén is tanyázott, majd elment be Zaiába, később Szlavóniába, de itt rosszul menvén dolga, Gráczba jött, honnan Barcsra ment dolgozni, mignem a Dráva partján levő nagy-lonkai csárdában 1S87. decz. 15. és 16. közti éjjel elfogták. Bujdosása közben majd Kámán Vendel, majd Kiss István név alatt szerepelt. Legkésőbb fogták el Horváth Wenczli Miskát, 1888. május 14-én bátyjánál FelsőHahóton volt, a mikor a csendőrök kezei közé került. A hó márczius 13-án megtartott végtárgyaláson, a már a Savanyó-féle bűntettből ismeretes nagy-vázsonyi rablás története került ismét elő, s ezenkívül Fercsák Gyuri még birkalopás büntette miatt, Weisz Száli pedig büupártolás miatt állott a törvényszék előtt. Szalay elnöklete alatt a tanács, Magassy és Békessy birákból és Pázmándy Elek jegyzőkből állott. A vád hatóság részéről dr. Aj kas Károly kir. ügyész volt jelen, s Doma Vendel dr. Feldman Bódog, Fercsák Gyurit, dr. Kölesvölgyi József, Horváth Wenczli Miskát dr. Török Sándor, végre W

7eisz Szállt dr. Knebel Kornél védelmezte. Mind a három fő vádlott töredelmesen beismerte a nagy-vázsonyi rablásban való részvételét, csak Weisz Száli nem akart tudni semmit a rablókról. A vád és védelem előterjesztése után a szombathelyi törvényszék Fercsák Gyurit rablás ás lopás bűntette miatt 12 évi fegyházra, Horváth Wenczli Miskát 6 évi fegyházra, Doma Vendelt 5 évi fegyházra Ítélte. Weisz Szálit pedig a vád alól felmentette. Fercsák kitételével többi meg is nyugodott a kimért büntetésben, az ügyész azonban felebbezést jelentett be. Te is fiu sokat vetettél, De nem a földbe járt ekéd, Kopár maradt a hely, hová ó ! Hited, bizalmad elvetéd ! . . . És nem aratsz . . . Mert nincs kopárabb Hely, miut az emberi kebel! Vagy néha nap, ha megfogarazik A mag ott, — csak tövist nevel. A hit, amit a jó barátnak S lánynak szivébe ültetél, Örülj, ha bút nem hajt fejedre, Különb vagy így a többinél! De ha aratsz. Mit aratsz hát? ... Örömre bút, küldésre kárt; A hű helyett csaló barátot, A homlokodra utczasárt! S remény helyett a gúnyt kaczagva Szemedbe vágja angyalod . . . S ha van eszed, e rongy világot Kikaczagod, . . . kikaczagod!! . . . Lelked, ha büszke s nem nyalod meg A szolgalelkek talpait, Vagy étlen halsz, vagy majd az éhség Le, — térdre rogyni megtanít! . . . Ábránd, . . . remény, . .. Isten, . . . szabadság Előtted mind az éjbe hull . . . Hejh oly sötét lesz majd fölötted ! Vigyázz! ... A lelked megvakul! . . ,