Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-03-17 / 11. szám

Pápa, 1889. Második évfolyam, flf-ik szám. Vasa Előfizetési árak: Egész évre . ti frt Félévre . . . 3 _ — Negjedévre 1 „ 50 *yes szain ára 15 kr. Kiadóhivatal: l'ápa, Közép-utc?a 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. ilOVit il'titŐ i.. ijite,.. K'izi;ato'k vjssza nej.. Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetuek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Gyermekölő járványok. Pápa, márezius 15. Régen tárt olyan elszomorító adatokat a városi orvos heti jelentése a nyilvánosság; elé, mint az elinalt héten. A roncsoló toroklob városunkban járványszerüleg lépett fel és egymásután ragadta ki a szülői; karjaiból szeretett ártatlan gyermekeiket. A szomszéd Jákó községben dult vörheny járvány immár szünőben van s most városunkban mindinkább gyilkolóbb fokozódottsággal pusztit a roncsoló toroklob. Mit sem használ az orvosok lelkiismeretessége, a sztt'ők gondos ápolása, a rideg halál Heródes véres szellemeként jelen meg és elfojtja az ártatian gyermekangyalok üde lehét. A halál gúnyos mosolylyal tekint a jajveszéklő szülőkre, de nem kegyelmez, a ragály egyre szedi az áldozatokat. Kétségbeejtő állapot ez nemcsak a szülőknek, de mindazoknak, akik egy város egészségügyeivel foglalkoznak, akik a járványos betegségek hatását kereskedelmileg is megérzik. A levegőben van valami gyilkos miazma, mely ellen nincsen orvosság a patikában. Azt látjuk, hogy a leggyorsabb orvosi segély is tehetetlen a romboló betegséggel szemben, a legfigyelmesebb szülő sem elég óvatos gyermekét megóvni a ragály előtt. És e veszélyes baj keletkezése miatt nem lehet senkit sem felelősségre vonni. Ma csak megdöbbenve állhatunk a kisdedek koporsójánál s könyöröghetünk az Istenhez, hogy vegye le az átkot a szülőkről és gyermekeinkről. De hogy az Isten segítsen, előszőr kisérteni kell magunknak is. Szülőké, orvosoké és tanítóké a feladat. Mert ha a járvány keletkezése miatt felelősségre senkit sem vonhatunk, annak fokozatos tovaterjedésekor a könnyelműség vádja sujtj a a szülőket és tanítókat egyaránt. Mert amidőn az orvosi tudomány béna egy betegséggel szemben, a szülőkön és tanítókon a sor, hogy gátot vessenek a tovaterjedés elé. Ma még a bölcsőben ringó gyermekek közül követeli áldozatait a roncsoló toroklob, holnap talán befészkelődik az iskolák falai közé és a reményteljes .ifjak közül ragad el egy-kettőt, lehet hogy később nem kíméli meg a felnőtteket sem. Nem szabad tétlenül nézni a baj tova terjedését. Legyenek a szülők és tanítók elővigyázók és óvják meg gyermekeinket a meghűléstől, melyből a romboló járványos betegség keletkezik. Egy két iskolában szokásos, hogy a termeket előadás kezdetéig zárva tartják ós a szorgalmas tanuló, aki rendes időben megy iskolába, hogy el ne késsék, óranegyedekig kénytelen a hidegben várakozni; majd másutt előadás után annyi időt sem engednek a gyermekeknek, hogy felöltözködhessenek, hanem kizárják őket a teremből és a vékonyruhás iskolásgyermekek az utczán öltik fel télikabátjukat. A meleg, fülled iskolaszobából kijönnek igy a küvösre és kész a betegség. Ezt fontolják meg a tanítók, a szülők pedig a legkisebb jelenségek alkalmával is vegyék igénybe az orvosi tudományt. Mert házi kezelés után, a vész pillanatában, az orvos is ritkán segíthet. Tavaszi ágensek. Pápa, márezius lti. n—. Mi már kezdjük elfeledni, de a külföldön nagyon is jól tudják, hogy hazánk tejjel-mézzel folyó Kanaán. Nekünk van okunk erről megfeletkezni a sok csapás s az ujabb nehéz viszonyok miatt, de a külföldiek jogosan tartják hazánkat az igéret tejjel-mézzel folyó földjének — a maguk számára. A külföldi kereskedők, „PAPAI HÍR

LAP" TARCZÁJA. Népem kincse.*) Einémult a vad csaták viszálya, Rég hüvelybe szállt a harczi kard. Hont és benne népet átölelve Égi béke áldó karja tart. Nem sikolt a vészek harsonája, Nem virul a had virága: vér; Nem dicső az, aki népet irtó: Más a küzdés, más a pálya-bér. Hol lesújtó kard irá a törvényt: Már uralmát átvevé az ész. S tettre vágyó nemzet-óriások, — Mind a világ küzdelemre kész. Milliónyi nép epedve várja: Vaj' kié lesz a babéri ág? Itt gyalázat, — ott magas dicsőség; Ez lehull, — az béreztetőre hág. Hát mi, akik annyi századoknak Szenvedésit általszenvedénk ; Kiknek annyi vész dörgé fülünkbe, Hogy hazánk, — még az sem a miénk! Hát mi árva, egy maroknyi nemzet, Tenger árban kis sziget gyanánt — : Nem remegve várjuk a jövendöt? Hogy mi sorsot küld az ég reánk ? *) A márezius 15-iki emlékünnepélyen felolvasta: Czike Pál I. é. papnövendék. Mért remegnénk gyáva C3üggedéssel! ? Másra int a mult idők jele! Fényes ég az ős magyar dicsőség, Fényes égbolt csillaggal tele ! És ki annyi átkot elviselt már, S annyi vészen győzedelme lett: Áldást hoz csak arra a jövendő! En nem féltem ezt a nemzetet! Van egy kincsünk, vau egy drága kíiresönk, Mit nem érhet romboló halál: Mely felette minden pusztulásnak, Mondhatatlan fényességben áll! Fegyverünk ez, mely nehéz jövendők Kétkedésit győzve tépi szét: S-e hatalmas fegyverünk te vagy, te Zengzetes nyelv, szép magyar beszéd ! Szép magyar szó, édesebb a méznél, Tisztább, mint a csengetyük dala ; Es erősebb,. mint az ég haragja, Melytől zeng a bérez szilárd fala! Majd vidámabb, mint a völgyi csermely, Melybe parti szép virág hajol, Majd olyan bús, mint az esti szellő —r Hol van ennek párja, mása, hol?! Szerelemnek zengő rózsabokra, Hogyha ifjú kéri kedvesét ; Egbeszálló, inint dalos pacsirta, Dűs mezőn ha énekel a nép ! Bűvöl, mint a tengerek syréne, Aki hallja, nem feledheti: Úgy figyel rá néma áhítattal, Mintha lelkét lopta volna ki f Én szeretlek édes szép magyar szó, — Úgy szeretlek, mint a jó anyát í Sirt a gyermek, bár ölelte bölcső, S elpihent, ha dallal ringaták I És az ifjú, aki lánghevében Ideálról, mennyről álmodott: Nem feledte, hogy ki voit a dajka: Érted élt csak, néked áldozott! Hogyha lenne, aki elfeledné, Hogy magyarnak szülte anyja őt; És a fára törve gaz kezekkel, Melynek enyhe árnyékába' nőtt: Ezt a nyelvet, ezt a szép virágot Eltiporná, mint útszéli gazt ; Ezt a kincset, aki sárba dobná : Verje isten szörnyű átka azt] Ámde éljen, éljen mindörökké, Aki védi, ápolgatja hőn 1 Hir, dicsőség tartsa nagy nevét fenn, Mig világunk végórája jön! Akkor is, ha a nagy ur szavára Vészbe dő\ mi vette kezdetét: Alkotója biítató musolylyal Nyújtsa ra ki áldó jobb kezét! Medgyaszay Vincze. A gouvernante. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája. — Elzá&zban született. Hogy mikor, azt bizonyosan nem lehet tudni, mivel az 1870-iki háborúkor a straszburgi anyakönyvek elégtek, s igy bátran vallhatta ő az 1860-iki esztendőt Mai tzámunk 8 oldalra terjed.