Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-27 / 4. szám

Pápa, 1889. Második évfolyam, i-ik szám Vasárnap, január 27. Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . i „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendök. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-ntcza 91. sz. hová. a lap szellemi részét iüetö minden közlemény intézendő^ ' Kézi.atok yissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr.' Kincstári illeték külön 30 kr. Városház épités. Pápa, január 26. Jellemző a közügyek terén, hogy nem vagyunk eléggé óvatosak a határozatoknál. Egy gondolat, egy modern eszme, egy élénk beszéd a városi közgyűlésen, csak azt nézzük kitől jön, és az ige testté válik, hogy azután a jó szándékból fogamzott test nem-e szörnyszülött lesz, az ugylátszik már nem az intézők, hanem a gondviselés dolga. Valóban elérkezett az ideje annak, hogy közkérdések eldöntésénél ne csak szavazzunk, hanem előbb gondolkodjunk is és fontoljuk meg a tárgyak bordereiét, mielőtt megvalósításukat kimondjuk. Elég a sikertelen művekből egy kettő, ne keserítsük a jelen és jövő nemzedéket.. Nem reagálunk, haladást kérünk mi is, pártoljuk a valóban jót, de a foltozásnak hivei nem lehetünk. Miről van szó ? — Városházunk átalakításáról. Elismerjük szükséges voltát, kivánjuk keresztül vitelét, de legyen czélszerii, minden igényeket lehetőleg kielégítő s közönségünk fizető erejével arányban álló. Első kérdés: városházunk mai állapota mulhatlanul megkivánja-e, hogy az átalakittassék, s az eddig előttünk fekvő terv olyan-e, melynél hasonló kiadások mellett jobb és czélszerübb irányban is ne építhetnénk. Az artézi-kut bajainak lidércznyomása alul még nem szabadultunk fel, vigyázzunk azért s ismertessék kissé a városház építését ugy, hogy megnyugvással vehesse a nagyközönség zsebjének igénybevételét, mert ne áltassuk magunkat, ezen kiadás szintén nem másból, mint községi adófilléreinkből lesz csak fedezhető s fontoljuk meg több oldalról a kérdést, azután nyugodtabban lehet lelkiismeretünk. A kérdés aként áll, hogy városi tanácsunk a közpénztári, adópénztári, gyámi és alapítványi pénztári eddig elkülönített kezelésnek a megyehatóság által elrendelt egyesítése folytán városunkat azon kényszerhelyzetbe látta sodortatva, hogy, a pénztári kezelés együttvalóságának megfelelő tágabb helyiségről gondoskodjék, s ha már ennek meg kell lenni, a többi hivatalos helyiségeket is illő rendezés alá vegye. Kiküldött tehát egy bizottságot a saját kebeléből, mely hivatva volt a kellő átalakítások iránt előterjesztést tenni. Ezen bizottság mindenesetre a legjobb intentióval kezdette meg szemléjét, de hogy feladatát nem egészen szerencsésen oldotta meg, az bizonyos, hogy nem jó indulatán mult. Tény, hogy a bizottság, helyesebben csak küldöttség, javaslata a tanács elé terjesztetett, egy építési tervezettel együtt, s tény, hogy ezen terv már kétszer állott a közgyűlés előtt anélkül, hogy az építészeti szakbizottság még csak egy szempillantást is vethetett volna rá. Megengedjük, hogy a maga keretében ezen terv jó lehet, de azt nem látjuk át, hogy czélszerü is, mert ha már akkora áldozatot hozunk, mint mekkorát a költségvetés elénk tüntet, közel 4000 frtot, mely azonban kétes, hogy elegendő lesz, — akkor méltó talán oly terv keresztül viteléről gondolkodni, mely ugy a szépitési, mint czélszerüségi szempontoknak szerintünk sokkal jobban megfelel. Építsük a vár osliáza utczai részét második emeletre. A jelen czikk keretébe nem tartozik a benyújtott építési terv részletes ^bírálata, de a tervezett építkezés alapgondolatát is elhibázottnak tart„PAPAI HÍRLAP" TARCZÁJA. Ha énnekem ... Ha énnekem azt mondanák : Kell-e egy s«ép nyiló virág? Azt felelném: nem kell nekem, Nyiló virág a kedvesem. A kedvesem két orczája Tündér-kertnek rózsaszála. A tündér-kert a szerelem, Ahol ilyen virág terem. Nagy a világ, sok a lánya, Lehet köztük szebb is nála. De a rózsám legszebb nekem, Mert itt virul a keblemen ! Medgyaszay Vincze. A ballet. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Sarkady Stefánia. Rythmus, mely miként a versben, szabályszerűen nyilatkozik a tánczlépésekben is — ez a ballet. j < i Nem emésztő fáradtság, mint sokan gondolják, — élvezet áz, melylyel megtestesítjük a zenét s kifejezzük, előállítjuk, mit a költő darabjában a laikus fül elől elrejtett s ez csak a kellemes melódiát hallja, andalog a zene bájain, anélkül, hogy ismerné a darab hátgondolatát. Mig a zene csupán a fület gyönyörködteti s megrezegtetve a szív húrjait, kellemes, majd bús érzelmekre ébreszt, addig szövetkezve a ballettel, amit a hallószerv csak felfog, a látóérzék egyszersmind megtestesítve szemléli a melódiába rejtett költői gondolatot, — tehát kettős élvezet az: egyesítve magában a zene és a tánczművészet összejátszó költészetét. Elválva e kettő egymástól, be kell ismernünk, hogy szövetségben a ballett a gyengébb fél, mert mig a zene egyedül is gyönyörködtet, érzelmeket ébreszt s hullámzásba hozza a sziv- és lélekben rejlő indulatokat, — addig a ballet a zene kísérete nélkül érthetetlen rythmusa bizonyos szabályok határai közt történt mozdulatoknak ; csupán a szemet gyönyörködteti; — de élvezetet csak a cselekvőnek nyújt, drámai része érthetetlenné válik, s olyan, mint egy ismeretlen, és sohasem látott jelenet képe, melyet a festő ecsetje a vászonra vetett, de amelyből hiányzik az egésznek értelmet adó magyarázat. Sokan kérdezték, hogy mit érezünk a mi a gondolatunk, midőn kilépünk a lámpák elé, s midőn egy nagy közönség szemléli nemcsak minden mozdulatunkat, hanem lesi minden pillantását szemünknek? Valóban nehéz erre felelni, de megfigyelve önmagamat, ugy találtam, hogy szivünk és értelmünk összpontosul ilyenkor feladatunk megoldásában ; felejtve a környezetet s minmagunkat, csak a zene ütemeit hallva, egyedül az ez ébresztette andalító kéjes érzelmek má morszülte lelkesedéstől ragadtatunk, mindent kizárva, egyedül Terp3Íchore istenasszony oltárán áldozunk Helicon bűvös aetherében. Érzékeink megszűnnek működni, nem látjuk többé a közönséget, s környezetünk képe egy egységes szinné Összefoly, — de ha a karmester pálczáját elégedetten leteszi s szereplésünk véget ér, — a függöny legördültével a művészet legszebb jutalma, a felzuduló tapsvihar felébreszt bennünket s'ujra visszaad a mindennapi életnek. A ballet legfontosabb része: az entrée, vagyis a belépés a színpadra; az előadás pedig a gest, vagy is a karmozdulat és az attitűdé, vagy is a testmozdulat által emelkedik — művészetté. A ballettet legjobban kedvelik a szellemes francziák, s annak művészi megteremtője állítólag Baltazarotti, a leleményes maestro Medici Katalin pompaszerető udvaraban. Ennyit a hallétről és többet nem! hisz ugy vélem elég unalmas ez, hogy az olvasó várakozásában csalódva ép oly elégedetlenül dobja el azt a semmiséget, mint a mennyire követelte tőlem az a szemes reporter, ki kezembe adta a tollat s nem engedte azt addig letennem, mig ezeket papírra nem tettem. Mai számúak 8 oldalra terjed.