Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-01-06 / 1. szám

Nem szeretik, hogy vagyok? Béreljenek ellenem orgyilkost, ha ezek után az is kitelik önöktől és döfessék keresztül ifjú szivemet, mely a szent igaz eszmékért dobog. Ki akarják ragadni önök kezemből azt a tollat, melyet az ainbiczió és születésem adott? Szívesen eldobnám, ha tudnám, hogy önök hasonlóan kezelik. Miért nem hagynak tehát békében a keserves száraz kenyéren, miért nem hagynak baladni az erény utján? Nem tetszik ez önöknek, mert nem 3zeretik a becsületes embert? Nem, uraim, ezt nem szabad önökről feltételeznem. Lehetnek önök hiuk az arczképeikre, önzők érdekeikben, de olyan rosszak nem lehetnek, amilyennek mutatják magukat. Miért bántanak engem, aki sohasem vétettem önöknek, aki legutóbb Fenyvessy iránti tisztelőmnek egy könyv ajánlásával is akartam kifejezést adni?! Nem kívánom önöktől, hogy mindezekre válaszoljanak. Ehhez nincs elégerejük. Bátran bocsátom eljárasomat a nagy közönség biraíatára, mert szent meggyözödesem, hogy amig a megkezdett uton haladok, addig mellettem lesznek. Nem pressióval csináltam ezt, — mert e tekintetben gyenge ember vagyok — de kiérdemeltem munkásságommal, rászolgáltam az önök aknamunkáival szemben tartott állásponttal. Hanem arra kérem az igazságos Istent, akit önök sem tudnak befolyásolni, hogy áldja meg önöket cselekedeteikért, amint megerdemlik! Nézzenek kiváncsian működésem felé, meglátják, hasznára válik városunknak. Nem a dicsekvés, de az ambiczió mondja ezt. Hagyjanak bókében. Vagy gázoljanak keresztül ifjúi szivemen, mocskositják be, ha tudják becsületemet Én védelmezni fogom magamat a végletekig. De Istenemre, a hamis eskünél is nagyobb bűnt követnek el ezzel. Mert amint a vén Márton tetemét kiveté a föld, nem fogadja be majd az önökét sem, kiket talán a népszerűség hajhá^zat fog élve eltemetni. Az Isten nem ver bottal! Pápa, január 6. V. Hullám József. Pápaváros közélete. — Eredeti tudósitás. — Minden város társadalma közéletének legmegbízhatóbb mutatója a társaskörök, közintézetek és egyletek állásáról, működéséről évenkint kiadott jelentések. A társaskörök képezik ama kapcsot, mely az egyéneket szoros egészszé fűzi, melynek főczélja ledönteni a társadalmi válaszfalakat, megszüntetni a városi közéletre kártékony kosztrendszert. A hivatása magaslatán álló társadalmi lap kötelessége ujévenkint arról hű képet adni az oi vasúnak, hogy mindenki részrehajlatlaii tükrét láthassa annak, amit társadalomnak, közéletnek nevezünk. Egyik-másik kör, vagy intézmény nincs a megkívánható magaslaton. Ezek a hiányok kipótlását megtanulhatják másik, jobban szervezett egylettől. Mi csak társadalmi kötelességünket rójuk le és az alábbiakban hű képét nyújtjuk Pápavaros közéletének. Polgári kör. A legrégibb társaskörök egyike, mely negyedszázada viseli e czimet. Azelőtt „Polgári Kaszinó" néven ismerték, amidőn még nemesi kaszinó is létezett. E kettő később egyesült, de azután ismét szakadás állott be és akkor vette fel a „Polgári kör" czimet, amig a kilépett tagok a „Kaszinó"-t alakították. Vau könyvtára és több tóvárosi napilapot, egy bécsi lapot, élc2- és szépirodalmi, valamint a helyi hirlapokat járatja. Tagjainak száma ma közel 200, mindannyian értelmes polgárok. E kör legjobban élénkiti a társadalmi életet. A nyár folyamán három sikerült tánczvigalmat rendezett könyvtára javára. Ünnepélyesen megüli a Szylvesztar-estét is évenként. Elnök Beguly Náudor, alelnök Heiin Ignácz, titkár Kalmár Károly, pénztáros Heykal Ede, könyvtáros Pintér Gyula. Választmányi tagok: Hanníg Antal, Hotto Elek, Freiszberger József, Makara György dr

;, Nagy Boldizsár, Bikky Sándor, Tólh Ferencz, Sirkhuber József, Kovács István, ISeuhauser Imre, Szente János, Teufl'el Mihály. Pápai izr. nőegylet. A szegények gyámolitója, egyedüli .czélja : a jótékonyság. Saját pénztára javára évenkint I—2 mulatságot rendez. Vagyona 2100 írt. 1826. évben alakult, ujjá szerveztetett 1887ben. Elnök: Lőwy Lászlóné, alelnök Fischer Adolfné, titkár és jegyző Hirsch Vilmos dr. A választmány 12 tagból áll. Leány egylet. Kövid fenállás után valóságos népszerűségre tett szert e szerény egyesület, melynek teljes czime „Pápai önképző leány egylet. * És a czimében viselt czéit szavalásokkal, felolvasásokkal ének-, zene- és kézimunkagyakorlatokkal iparkodnak elérni. Tart nyilvános előadásokat és legutóbb sikerűit kézimunkakiállitást rendezett, mely a haladás bizonysága volt. Az egyesület saját helyiséget szerzett az év vége felé. Jelenleg 162 tagot számlál, kik 220 kötetnyi könyvtárt élveznek. A tagok 1 frt beiratási és havi 10 krnyi dijat fizetnek. Tisztviselői voltak: Elnök Bosenthal Francziska, alelnök György Etelka, titkár Aranylábi Mariska, jegyző Lévay Teréz, pénztáros Grófesik Vilmosné, ellenőr Steinberger Ilon, könyvtáros Salzer Gizella. A választmány tagjai: György Etelka, Nagy Gabriella. Steinberger Ilona, lglauer Emília, Salezer Gizella, Kiss Vilma, Pap Amély, tíchwarez Fanny, Eisler Zsófia, Keich Teréz, Kun Anna, Aranylábi Mariska, Ujváry Gizella, Tauss Gizella, Fischer Luiza, Koiler Ilona, Kohn Szelma, Szántó Ilona, Schuster Francziska, Wittmann Flóra, Hirsc-hler Fanny, Herczeg Hermina, Berger lika. Járatja a következő lapokat: „Pápai Hírlap", „Pápai Lapok", „Magyar Gazdaasszonyok Lapja." Összszesen 21 felolvasás tartatott. Ugyan Adorján, mi vitt erre a lépésre? — kérdé levelében Elek. — Édes barátom — felelte Adorján — nem nekem való a papi pálya. Beláttam, hogy az nem más, mint öutudatos hazugság es ámítás. Nincs nagyobb ellensége a czivilizácziónak, mint a papság; szárnyát szegi az észnek, mert azt mondja: Ezt hinni kell 1 s fölötte gondolkodni nem szabad, az már bün, istenkáromlás. Meguntam az áltatást; azért születtünk, azért élünk, hogy az emberiség haladásának legyünk tényezői; hogy felvilágosodjunk és felvilágosítsunk; nem pedig azért, hogy évezredek homályába menjünk vissza s a népet is odarántsuk magunkkal. Nem, ez a fizetés nem tér össze lelkiismeretemmel, meggyőződésemmel; megpróbálom a jogi pályát, ügyvéd lettem. Elek csakis helyeselni tudta barátja nézetét; nem sokára ő is visszaadta a meglepetést. — Kedves barátom — irta Adorjánnak —a katonai dicső pályáról lemondtam. Belátom, hogy az nem egyéb, mint czifra nyomorúság. Ostoba fővel azt hittem, hogy az egyenruha már beléptijegy a dicsőség csarnokába. Nagy változáson mentem át ; egyrészt meggyülöltem á hadsereget, mely médiuma az intriguának és protekeziónak, másrészt megutáltam azt a dicsőséget, melyhez a leghalhatatlanabb hősök és hadfiak is csak vérengzés Csakugyan jó volt elhallgatnia; mert az i ajtón kopogtattak s belépett Szilasy. Haja s kis bajusza csinosan volt kifenve. Udvarias bókolással lépett a lányok eié. Mindegyiknek mondott valami szépet, valami kedveskedot, mindegyiknek adott egy-két szál virágot. . . — Csak néhány pillanatra jöttem, rögtön szolgálatba kell lépnem. Alig tudtam enynyi idut is szakítani, de nem bírtam parancsolni magamnak, hogy ne lássam kégyeteket. Hosszas, szörelemittas pillantást vetett Lenkére, kezet fogott a lányokkal, lassú léptekkel ment ki a szobából, de Lenkének oda súgta még: .Gondoljon ám reám, kedvesem!" Midőn Szilasy a szobát már elhagyta, Lenka ledőlt a kerevetre, melyen ült. Arczát vánkosba temette s elkezdett zokogni, fuldokolva zokogni. Gondoljon reá .. . Bárcsak kiűzhetné fejéből minden reávonatkozó gondolatot. De arra ő képtelen. Tündérmesék regéit, első ifjúsága rózsás álmait látta e férfi szerelmében megvalósulni. Eszébe jutottak megismerkedésük boldog perczei. Ha akkor tudta volna, hogy igéző tekintete, suttogása csak csaló hang, mely a párját kereső madarat lépre viszi: most nem érezné magát ily boldogtalannak. Midőn az első virágot kapta tőle, hogy repesett szive, eltette illatos puha szelenczébe, s most az adott virág tette boldogtalanná, hisz ő nem csalódik, biztosan tudja; a virágot. mely e t most elosztogatott köztük, anyja asztalán látta... S még gondoljon reá! Igen, gondolni fog rá igy sírva, zokogva, gondolni fog rá megvetéssel. . . — Ugyan, Lenkém, vigasztalódjál, lépett hozzá Malvin, feledj. Azután ráhajolt a zokogó lányra s ő is ©kezdett könyezni. — Feledd el Lenkém, mint én . .. — Feledni, soha! Gyűlölni lógom őt! Szilasy pedig már a szomszédban dobálta bókjait ... Két cserepár. — A „l

Jápa,i Hírlap" eredeti tárczája. — Irta: Jutassy József. Midőn szerencsésen átestek az érettségi vizsgán, szépen fogalmazott szerződést írtak alá, hogy tíz év múlva a megjelölt helyen találkozni fognak. Kebleik vérmes reményektől dagadva, a jövőtől nem rettegve, sőt minden jót várva, széledtek el a szélrózsa tájai felé. Szebb Elek ós Jobb Adorján testi-lelki jóbarátok voltak. Egyik a vallás, másik a haza szolgálatába lépett, Adorján pap, Elek katona lett. Nem szűntek meg egymással levelezni. Egyszer Eleket nagy meglepetés érte; barátja levele igy volt alairva: Jobb Adorján, ügyvéd.