Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-05-05 / 18. szám

és ott Laky Kristófné elé állva, közvetlen közeléből kétszer rálőtt. Az egyik golyó a fiatal asszonynak kezét zsarolta, a másik pedig a vese táján hatolt testébe. A lövések dörejére berohant a szobába a két másik cseléd, a szolgáló és a szobaleány, s Lakyué, a ki a lövésekre nem vesztette el eszméletét, ezekkel együtt kifutott a szobából, s csak kiinu a kouyhában esett össze. Ez alatt a merénylő kocsis a szobában egy karosszékbe ült s maga ellen is két lövést intézett. Az egyik a jobb mellébe hatolt, a másik azonban szivén találta és rögtön halálát okozta. A szöruyü eset hirére az orvosok egész csoportja sietett a törvényszéki elnök lakására és ápolás alá vették a sebesülteket. Lakyné sérülése életveszélyes, az oldalába fúródott golyó kivételéhez azonban eddig nem mertek hozzáfogni az orvosok. Az egész megyében általánosan tisztelt és becsült törvényszéki elnök ritka szépségű fiatal nejének ez a szerencsétlen balesete óriási részvétet keltett az egész városban. A délután folyamán százakramenő népcsoport álldogált egész estig a törvényszéki elnök lakása előtt, aggodalommal lesve a legújabb hireket a szép asszony állapotáról. A szakácsué állapota sokkal súlyosabb, mint úrnőjéé. A szerencsétlen aszszonynak mellét fúrta átmint a két golyó, s kétséges, vájj ou megéri-e a reggelt. A gyilkos és öngyilkos kocsis holttestét beszállították a városi kórház halottas kamrájába. Laky Kristófuét Pillitz, Láng, Csoluaky, Thaly és Perlaky orvosok ápolják. Egy inásik tudósítónk, ki nyomban a helyszínén termett, a következőket írja: Kertész József, peremartoni illetőségű kocsislegényt neje Ihász Mária, előbbinek kicsapongásai miatt elhagyta és dr. Laky Kristóf cs. és kir. kamarás, törvényszéki elnökhöz. állt, miut szakácsué, szolgálatba. Kertész szivében sem hamvadt ki a neje iránt érzett szerelem, otthagyta faluját és itt Veszprémben állt szolgálatba. Néhány ízben felkereste nejét és szép szavakban kérte, hogy térjen vissza a családi tűzhelyhez, igérte, hogy becsülni fogja és felhagy rossz tulajdonságaival. Neje mindig hidegen fogadta és alig válaszolt neki. Mintegy 2-3 hete újólag felkereste, de a nő azt felelte, hogy nem tér többnyire hadi préda által szereztettek meg. Otthon az asszon\i lakosztály volt tartózkodásuk helye, honnan csak nagy ritkáu távozhattak sűrűen elfátyolyozva és férjüknek egy hű szolgája kíséretében. Később a nők előnyére változtak meg a körülmények, közeledés jött létre a férj és nő között és ehez képest a külső helyzet is jelentékenyen módosult. Fő okul arra nézve, hogy a uők állapota megjavult, különösen ama körülmény tekinthető, hogy a görög nő megszüut később rablás, vagy adás-vevés által szerzett jószág lenni, hanem saját tudtával és beleegyezésével adatott át férjének megfelelő hozomáuy kíséretében. Azaz egy áldása azonban mégis hiányzott a uőuek, hogy saját szivének sugallatát követhette volna, mert a fórjet atyja választotta a leány részére. A Rómaiaknál a uok helyzete egészben véve jobb volt miut a görögöknél; nem voltak elzárva, sem a férfiak társaságától elkülönítve. Egyes nők kiváló tetteinek emlékére a senatus 'több oly intézkedést tó'n, mely a nőknek őszinte megbecsüléséről tanúskodik. Sajátságos az ókori társadalomban és majdnem páratlan az agg nők és első sorban az anyák (matrónák) tisztelete. Mindennek daczára a római nő önállótlan volt és az is maradt ; magánjogi ügyletekben sohasem léphetett fel gondnok nélkül, férjéhez pedig ugyanazon viszonyba lépett, melyben azelőtt apjához állott. A Karthagó és Corinthus lerombolása után beállott fényűzés, a nők helyzetét nagyon javukra változtatta meg, még inkább a császárok kora és általáu | hozzá vissza, mert nem tudna neki ily kényelmes életet szerezni, mint a milyenben most él. Ezen kijelentés az amúgy csendes természetű I Kertészt felette felingerelte s már akkor fenyegette nejét, hogy rosszul jár, de ez sem használt. Kertész kilépett a szol: gálatból és gyakran látták a vásártéren dult abrázattal járkálni. Április hó oO-án a déii órákban betért Pátkay Ignácz vásártéri vendéglőjébe és ott lassankent idogált. Eztn vendéglő átellenben van a törvényszéki elnök lakásától. A vásártér hátsó részén egészen elkülönítve ail baró Tódescó nagyvázsonyi faraktára. A colossális épületet ket csalad lakja, Laky törvényszéki elnök, családjával és Stern Jízsef urodalmi ispán, már eltes ember nejével. Az elnököt hivatalba szólította kötelessége, ötern pedig dolgai után jart. Különben ez az eset mindig fennállt es igy a nagy házban ritkán volt férfiú. Kertész a nevezett vendéglőből látta, hogy ugy Laky, mint az ispán eltávoztak hazulról, trre lelkeit és fél 2 órakor délután látták a mint szilárdan, gyors léptekkel a lakóházba ment. Néhány perez múlva az egyik cseléd lélekszakadva, orvosért és segítségért kiált. Óriási népáradat verődik össze, a konyha előtt fekszik a szakácsnő nörgo és rángatódzó teste, közvetlenül a szobaajtó előtt a törvényszéki elnök meglepő szép neje, kezét baloldalához szorítva, segélyért esedezik. Bent a szobában egy karosszéken Kertész nyugodtan ülve mint ha aludnék, kezében egy hatlövetű forgó pisztoly mind a hat tölténye kilőve. Az emberek hajszálai az ég fölé merednek és megdöbbenve szótlanul allnak. Ekkor érkezik a szerető lérj, dr. Pillitz és Sándorfi'y orvosok kíséretében. Midőn Laky Kedves nejet vértől elborítva látja, felsikolt, a jelenet megható, önkénytelen könnyek peregnek az arezokon. Az orvosok ugy az elnökné mint a szakácsné sebeit veszélyesnek constatálták, a kocsis szörnyet halt. A helyszínén fehett hivatalos jkönyv szerint, a dráma igy történt: Kertész délutáni fél 2 órakor bement nejéhez és esdoklŐ szóval kérte a visszatérésre, ez valószínűleg tagadó választ adott, mire a kocsis bement a szobában időző eluöknéhez és kérte, hogy nejét bocsássa el a szolgálatból. Ez azt válaszolta, hogy ő rajta nem áll, intézzék el maguk között. Erre Kertész felindultan kirohan és durva szavakkal illeti nejét. Az elnökné ki akar menni, de ebben a pillanatban két egymásutáui lövés reszketi meg a levegőt, megdermedve áll meg a küszöbön, ei\kor a kocsis Ő reá is fegyvert emel és reá lő. A golyók bal karjába és baloldalába fúródtak, mire vértől bontva összerogy. Erre a kocsis bemegy a szobába leül egy karosszélibe, kigombolta kék zubbonyát és 2 lövést bocsát mellebe, az orvosok jelentése szerint nyomban meghalt. A kocsis hulláját ugy a súlyosan sebesült szakácsnét, a kórházba vitték. A házbau pedig az ekkorra összesereglett egész orvosi kar Laüynét vette ápolás ala, a karból a golyót azounui eltávolították, de a testből nem lenetett kivenni. Az orvosok kijelentették, hogy csakis akkor tudnak tudományuknak érvényt szerezni, ha a seblaz nem losz nagymérvű. A szakácsné ki jobb oldalába és mellene kapta a lövéseket, szintén veszélyesen sebesült. A nem várt katasztrófa, — Sürgünylevél : — Lakyne meghalt! május 2. A lesújtó hír, valóságos szenzácziót keltett. Miudeu körben a legmélyebb sajnálkozást keltette lel a törvényszéki elnökné tragikus esete, mert eltekintve meglepő szépséget, egyike volt városuuk legjótékonyabb úrnőinek. Rövid 4 év ótai itt tartózkodása alatt teljesen kivívta magának a közönség szeretetét. Magas állasa következtében a legelső körökben fordult meg, mégis szerény háztartást vitt és három leánygyermekét egyszerűen uevelteté. Az orvosok minden lehetőt elkövettek megmentésére, de a megfeszített orvosi tudomány nem segített és az áldott szívű nő, a gondos csaladauya, a szegények jótevője csütörtökön éjfélkor kiszenvedett. A gyászUir városszerte a kedélyeket lehangolta. A szakácsnét a kórházban gyógykezelik és miut hallatszik remény van felépüléséhez. minél elpuhultabbak voltak a férfiak, annál nagyobb önállóságra jutottak a nők. A köztársasaguak utolsó napjaiban azonban páratlan romlottság köszöntött be a nő világba, a nők hajmeresztő politikai bűntényeket inauguráltak, mikéut erről a Liviák-Juliak-Messáliuák és Faustiuák neve tanúskodik. A germánoknál is nagy becsben állottak a nok, sőt Tacitus szerint a nép valami istenit keresett bennük. Patriarcbaiis módon férjeikkel vegyest laktak, háborúban a nok elkísérték férj őket a csatába, a szekérváron állva tüzelték őket és ha megverettek, magukat ós gyermekeiket inkább megölték, sem hogy a gyalázat, vagy szolgaság legyen osztályrészük. Azonkívül reszt vettek a germáu nők a nyilvános mulatságoknál, közügyek tárgyalásánál és általában ama hírben állottak, hogy ajkaikról maga az istenség szólal meg. Polgári alárendeltsége a nőnek azonban mindennek daczára mégis nagy volt. Egyleliil apja, másleiül férje megölhették vagy eladhattak. Később az erkölcsök szelídültével az eladás csak symbolizáltatott a jegyváltásnál szereplő gyürü által, és a nő egy polezra jutott a férfiúval. A lovag korúak egyk jellemző és megkülönböztető kritériuma a nőknek ábrándos tisztelete, mely tisztelet az úgynevezett „ Miunesingerek" által jutott a legnagyobb virágzásra. Tudjuk, hogy a miunesingerek költészete nőies és hogy azok dalnoki művészete egyfelül a német elemnek történeti szereplésével és. másfelül a miuuehófok intézményével van összefüggésben. A minuehóf Francziaországból került Németországba és abban állott, hogy bizonyos kétes kérdésekben valóságos törvényszék ült össze, mely többnyire nők elnöklete alatt gyakran kiszámíthatatlan és éles furfangu kérdésekben itélt. Ilyen kérdések például: Lehet-e valakinek egy ídőbeu kettőt igazán szeretni? Továbbá tartozik-e a férjes nő Uű imádójának epedését megjutalmazni? A miunesingerek néhány kevés polgári állású egyéu kivételével a magasabb lovagrendhez tartoztak, oda sorakoztak a fejedelmek és mindannyian a hölgyek kedves szolgálatával foglalkoztak. Ilyen miuneseuger volt a minden kor által bámult VValther vou der Vogelweide, Heinrich von Moruugeu, Hartmauu von der aue, Uirich vou Winstátten, Uirich von Lichtenstem stb. akik közül Uirich von Lichtenstein már határozottan karnkaturáig viszi a noimádást, midőn azt mondja: „boldog az, a ki kedvesének mosdó vizét megihatja". A barbár népeknél a nő teherhordó állat, melynek vállait a legdurvább munka nyomja; a szinesborü fajoknál a nőnek állapota rabszolgasággal hasonlítható össze. —- A néger hasznos házi állatnak tekinti a nőt és még rosszabb a nők állapota az ausztraliaiakuál, a hol közönségesen elrabolják, vagy rabságra juttatják és egész életében ki vau téve férje brutális bántalmainak. A szamojédoknál a nőnek nem szabad a férjjel együtt étkeznie, de még ugyanazon ajtón sem ki s bejárni. A nő felett élet-halálra való rendelkezés a férjnek kezébe van letéve, aki ezen hatalmával a legvadabb módon él is,