Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-05-05 / 18. szám

Egyről-másról. — Eredeti karczolat. — A napokban ünnepélyes sze m r e h á­nyást kaptam az „ismerős barnaszemü* hölgytől, mert régen nem írtam karczolatot. Nehogy valaki félreértsen, tartozom azzal a kijelentéssel, hogy a sz e m r eh dny ás sok­kal kellemessebben esett nekem, mint a minket igen szerető Lajos barátunknak, aki szintén kapott az anyósától szemrehányás t, csakhogy két hétig utána jeges borogatást rak­tak a fejére. — Futoncz ur igazán lustácska — szólt mosolyogva a kedves barnaszemü. Miért nem ir mostanában karczolatot. — Nagysád könnyen beszél, azt hiszi, hogy karczolat-tárgyat és pikantériát (mert kell, hogy a karczolatban ez is legyen, miután hölgyek is olvassák) meg lehet rendelni, mint lumpolás után a pikáns — savanyu peisíit ? Ezen inparlamentális kifejezésért annyira megharagudott rám a piczike, hogy ott hagyott a faképnél. Az egyszer minden futonczságom daczára szégyenkedve távoztam, hogy karczolat-tárgyat keressek. Egyik utczasarkon egypár jókedvű uri­emcerrel találkoztam, akik a mult heti állam­titkári egy jlőrös bankettről adomáztak. Altalános kaczagás kisérte az egyik meg­történt epizódot. Egy ünneplő ruhájába öltözött még el nem tévelyedett atyafi (ágy nevezik most a mamelukokat) magyar áztatta magának egyik kaputos emberrel, hogyhát kik tulajdonképen azok az urak ott fenn az asztal fejénél ? — Az ott Beöthy Algernon, aki most mondja meg viczczesen Fenyvessynek az igazat. — Az meg amott középen Láng Lajos, az uj államtitkár ! — Az ott Pulszky Károly. . . . — Hát ez a hires Pulszky? — sióit a jóképű atyafi végig méregetve a vézna termetű Pulszkyt s amúgy a pápai szójárás szerint ki­böki: A szláv nemzetek, ha feleségükről be­szélnek, mindig előre bocsájtják e szavakat: „tisztességgel legyen mondva." — Orosz- és Törökországba na nők nem számittatnak a nép­számlálásnál lélekszámba; azon syllogismus, hogv férjem közömbös, nem szeret, mert meg sem ver, sziutén Oroszországban leli hazáját. Angliában ?z asszonyt Woman-nek hívják, ami azt jéleuti Mauneswehe :— férfi keserve. Legrosszabb helyzete van a nőnek ame­rika vadai közt; itt az asszony férjét hábo­rúba és vadászatra követni tartozik, a férj csak fegyerét viszi, az asszony pedig minden egyéb pereputtyot és ráadásul még 8—10 gyermeket. — A nap fáradalmai után a férj estve piheu, az asszony azonban úgynevezett „csicsát" egy kábító italt köteles főzni, mely­től a férj lerészegszik és feleségét szeretete jeléül jól megveri. — Ha az asszony meg­vénül (pardon megöregszik), ugy a férj mást keres, természetesen fiatalt és ezzel együtt, ugy saját gyermekeinek közreműködésével dön­getik a megvénült asszonyságot. A magyar uőknek helyzete a legrégibb időktől fogva olyan volt, hogy nem igen szol­gáltathatott alkalmat a panaszra. Szathmán szerint a magyarnak három eszményfíépe van: ,,Isten, Haza és Nő", sőt nem egyszer a nő kultuszt magasabbra látjuk fejlődve a haza szeretetnél is, oly magasságra, mely már a bohó rajongás határaiba vág. — A magyar társadalomnak a notisztelet mindenkor attri­bútuma -volt, a nőt választja központul a tár­sadalmi mozgalmak minden neménél, az erős a gyenge védelmében és kitüntetésében keresi büszkeségét — Eunye de hí tv ány ember! (Értsd sovány ember.) Mosolyogva hagytam ott a kompániát. Jó viczcz, gondoltam magamban, de még min­dig nem elég egy karczolainak. Ez a gondolat kétségbeejtŐleg visszaűzött ismét az ismerős barnaszemü hölgyhöz. — Bocsánat kedves nagysád; ön kar­czolatot kíván tőlem, En szívesen írok, ha kegyed tárgyat ad hozzá. — Mü ? Tárgyat önnek, aki az ország összes lapjait elolvassa, aki nyilván tartja Dani bácsi államtitkári és művészi dikezióit, aki szótárt állit össze a gazdasági tanácsos káromkodásairól, aki tudja, hogy miért válasz­tották meg a r endőrk ap it ány t nőegyleti titkárnak f stb. stb. Es önnek még karczolat­tárgy kell? — Nagysád igazán szeretetre méltó és rendkívül szellemes . . . — Ugyan hagyjon fel a bókokkal; önök újságírók egyebet sem tudnak mást, mint bó­kolni. Olyan pazarul szórják, mint a porzót. - Bocsánat, mi az irodában itatóst használunk. — Hiába minden bocsánat kérés. Egyik hölgyre ugy hintik a bókot, mint a porzót — másikat pedig leit a tj a k. Megdöbbentem. Ez a hölgy sokat forgolódhatott művészi és képviselői körökben és bennünket is gyanú­sít. -— Ön igazán mindent tud. Nem mon­daná meg, hogy ki lesz a képviselő? — Bocsánat, de ebben az ügyben nem nyilatkozhatom. — Es miért nem ? — Mert meg mondaná a gróf ur a tit­kárjának, hogy mondja meg a főszámvevőnek, hogy adja tudtára a papámnak, miszerint nekem nem szabad többet a várkertben sétálni. Ah, ezt a bosszút nem tudnám túlélni! Hol adnék én akkor légyottot ? Ah, még a gondolat is borzasztó! A kis barnaszemü démon hamisan mo­solygott : — Csináljon ebből karczolatot! Futoncz. Hogy a házasság legrégibb formája a magyaroknál is az adas-vétel volt, azt a há­zasságnál szereplő személyek elnevezései; eladó leány, vofél, vevőiéi bizonyitjak, de később a magyar törvényhozás a nőkkel szemben ojy állaspontra helyezkedik, melynél kedvezőbbet a jogtörténetben talalni alig lehet es melynek fő elve, a házas felek közti egyenjogúság mar a feleség szóban auva van; meg is erdemük a magyar nők a becsülést, meri mindenkor a nők voltak a magyar nemzetiségi öntudatnak legerősebb támaszai. A magyar nők foglalkozása mindig há­zias volt, erről tanúskodnak a mai napig len­álló „vászoncseléd", "fehércseléd* elnevezések, mely elnevezések a szövés-fonásra es a nőnek a vászonnal való összekötetésére vonatkoznak. Ezek után fogadja a mélyen tisztelt közönség igaz köszönetemet szíves érdeklődé­séért és nagybecsű figyelméért, valamint az önképzőkör lelkes tagjai is az engem meg­tisztelő bizalomért, a mélyért nekik mint há­zasulandó legényeknek egy jó tauácscsal szol­gálok, azzal t. i., hogyha a nőket és a házas­ság intézményét közelebbről akarják megismerni, házasodjanak meg\ szívleljek meg Kabelais mon­dását: ,,Chacun a sa chacunie" a férfi lele­ség nélkül olyan, mint egy ház tetőzet nélkül, viszont a nő férfi nélkül olyan, mint egy ház fundamentum nélkül. Házasodjanak tehát meg ! Petőfi szerint ugyan a fürj pitypalatya azt jelenti, hogy kerüld az asszonyt, de én a fürj pitypalatyát máskép értelmezem és ugyan ebben áll tanácsom is, hogy t. 1. keress egy asszonyt és kerüld az asszonyokat. Sorsjegyek lebélyegzése. Május 1 -áii lépett életbe a magyar sorsjegytől-­vény. Május lió 30-áig kell lebélyegeztetni az osstrák és az egyéb külföldi sorsjegye­ket magyar bélyegzővel. Az osztrák sors­jegyek közül a következők bélyegzendők le: A Pálffy, Salm, St. Genois, 4 és fél százalékos trieszti, Wmdischgrátz, Clary, 4 százalékos dunagőzhajózási, osztrák hi­tel, 4 százalékos trieszti, üudolf, Wald­stein, Szaniszló városi, 5 százalékos duna szacályozási, Innsbrucki, Krakói, Bécs városi nyereinénykötcsön, Laibachi, 3 szá­zalékos osztrák földhitel-nyeremény-köl-. csönkötvények és nyeremény-élvezeti jegyek, Salzburgi, osztrák vöröskereszt sorsjegyek, valamint az 1880. évben kibocsátott 3 százalékos osztrák földhitel dijkötvények tőkeértékének visszatérítése után eddig már kiszolgáltatott nyereményéi vezeti-jegyek. E sorsjegyek lebélyegzéseért illeték nem jár. A külföldi sorsjegyek kö2iül lebélyegzen­dők: a 100 frankos 3 százalékos szerb sorsjegyek- és az olasz vöröskereszt sors­jegyek; az előbbeniért 32 kr., az ubbiért 7 kr. illeték fizetendő darabonkint. A többi külföldi sorsjegyek ezentúl ki vannak zárva a magyarországi forgalomból. Lebé­lyegeztetni lehet Pápán a m. kir. adóhi­vatalnál. A sorsjegyek személyesen vagy megbízott által mutatandó \ be lebélyegzés végett; a postán küldötteket nem fogadják el. Megjegyezzük, hogy a lebélyegzés el­mulasztása uem vonja ma^a után az eset­leges nyeremény elvesztését; a mulasztás hatránya az, hogy az illető sorsjegy veszt forgalmi értékéből. 111REIÍ. — A pápai honvéd szobor javára ünnepi előadás volt a mi.lt kedden, folyó hó 30-án a pápai állandó színházban. Az előre jelzett művészek kö:?ül csak Náday Ferencz és P. Márkus Kuiilia jöttek el, kiket már a vasútnál várt és üdvözölt a városi hatóság nevében Osvaid polgár­mester, a szobor bizottság képviseleteben pedig Eszterhazy Ferencz gróf védnök és Fenyvessy Ferenci, orsz. képviselő elnök, Horváth Lajos főszolgabíró, szín­házunk intendánsa. A bevonulásnál jelen volt a helyi középiskolák ifjúsága is, tün­tetve kucsmákkal. Nádayne Bécsből, gyengélkedése folytán nem jött el. Bar­tók Lajos is kimentette elmaradását. — Művész vendégeink a ,,Griff*'-száll ódába szálltak. Az előadásra már az utolsó na­pon csak nagy nehezen kaphattak jegyet azok, kik előre nem gondoskodtak. Na­gyon természetes tehát, hogy a színház zsúfolásig megtelt. Neg\ vennyolezas pol­gártársaink is jelen voltak az estélyen, hogy ezúttal is hozzájáruljanak a pápai honvédszobor költségeihez. P. Márkus Emíliát és Nádayt kilépésükkor zajos tap­sokkal és éljenekkel fogadta a hálás kö­zönség, mely nem szűnt meg az egész este lolyamán, hanem inkább zajosabban, nagyabb hévvel kitört, még a nyílt jele­netek közepette is. Szalóky Marczi művé­szileg eljátszott nyitánya után a „Kiadó

Next

/
Thumbnails
Contents