Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-05-05 / 18. szám

Pápa, 1889. második évfolyam, 18-ik szám Vasárnap, május 5. Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt — ];r. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . .1 „50 .. Egyes szám ára 1 •> kr. Kiadóhivatal : Pápa, Közép-utcza 01. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások iiitézendók. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. SE, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény iutézendő. Kéziratok vissza ueni adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor ü kr. Nyiittér peütsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. A kereskedelmi utazókról. Pápa, május 3. A házalást és a vándoriparosok foglalkozását törvény hoz ásilag szabályozni a nélkül, hogy a kereskedelmi utazók működési köret meghatároznók, annyit jelentene, mmt félmunkát teljesíteni. Ha a kereskedelmi utazó arra szorítkoznék, mi neki hivatásszerű teendője, t. i. kereskedőkkel, gyárosokKaiés iparosokkal üzleti összeköttetéseket létesitene és e czélból emliteLt üzletembereknek árumintákat bemutatna, velők az áruczikkek árát közölné és azok körében ily árukra megrendeléseket gyűjtene, józan eszszel senki sem tehetue közhasznú működése ellen kifogást, sőt mindenki elismerné, hogy ezen utazó föltétlenül sziikseges, nékíilözhetien közvetítő. i)e ha állandó lakhelylyel és üzletteleppel biró kereskedőink és iparosaink tapasztalják, hogy mig ők, kik az állami es községi adóknak mértani arányban emelkedő terhet viselni, a reudes verseny veszélyeivel, a konjunktúrák esélyeivel megbirkózni kénytelenek, a mai kedvezőtlen idő viszonyok között alig képesek maguknak existenciát biztosítani, addig a belés külföldi vándonigynökök valóságos sáskahada lepi el varosunkat és megyénket s községről-községre, házról-házra járván, keresi árumintákkal föl a vevőközönséget, hogy attól a szóbeli reklám minden eszközeivel megrendeléseket kicsikarjon és azt az állandó, helybeli üzletembertől elcsalja: akkor méltán keserűség fogja el üzletembereink szivét és ők jogosan követelik fenhangone baj orvoslását. Es üzletembereink nem követelnek lehetetlent, nem kivánnak abszurdumot, bármennyire akarnák is ezt a kereskedelem korlátlan szabadságáról szóló dogma apostolai velünk elhitetni. Auszriában 1852-ben alkottak a kereskedői mi utazókra vonatkozó szabályzatot, mely 180 2-ig hazánkban is érvényben volt es mely szerint a bei- és külföldi kereskedelmi utazók határozottan eltiltattak attól, hogy más egyénekkel, mint kereskedőkkel es iparosokkal üzleteket köthessenek. És ugyanezen Ausztria, melynek hatalmas ipara hazánk iparát végveszélylyel fenyegeti; Ausztria, melynek ügynökei elözönlik hazánkat ós végig házalják ez ország minden számbavehető helységét, Ausztria még ma is fenntartja ezen szabályzatnak y. és 10. §-át, mely a fenti tilalmat tartalmazza. (Lásd az osztrák kereskedelmi minisztériumnak 1883. évi október 30. 14352. sz. alatt kelt, a feldkircbi kereskedelmi és iparkamarához intézett rendeletet!) A kereskedelmi szerződésben megállapított viszonossági elv daczára mi tehát nem vagyunk azon helyzetben, ha akarnók is és ha a siker reményével tehetnők is, hogy ügynökeinket ép ugy raküidhetnók az osztrák szövetséges nyakara, mint ahogy ő azokat reánk, küldi. A mii. Ausztria nekünk és minden más államnak megtilt, az megvan neki nálunk engedve. A mi az egységes vámterület egyik felében a külföldi iparnak meg van tiltva, azt szabadon teheti ezen terület másik feleben. Mindezen okok és azon őszinte és becsületes szándék, hogy a hazai ipart es kereskedelmet iételeben fenyegető legnagyobb bajok egyike megszüntettesseK, kell, hogy arra indítsanak bennünket, miszerint oly törvényhozási intézkedést is kérjünk, mely a bel- és külföldi kereskedelmi utazókat (vándorügynököket) arra szorítsa, hogy kizárólag kereskedőkkei és iparosokkal köthessenek kereskedelmi ügyleteket, azaz minták előmutatása és az árak közlése mellett gyüjthessenek megrendeléseket. Uátot keli vetni valahára az utazó ügynökök kihágásainak, mert ez még veszelyesebb a házalásnál is! „PAPAI H1KLAP TARÜZAJA." Tavasz. Völgyön a csenneiy zúgva foly át, Árul a vén tölgy friss ibolyát; Jár fűszeres illat, zsong a liget, Epitik a fecskék fészkeiket. Hósziuíi hattyú leng a tavon, Engem a sejtő vágy odavon; Látom, mit a mélység tükre mutat; Naplény szeg aranynyal árnyas utat. A viruló fák gyöngye pereg, Gyönge levél közt dal csicsereg; Visszhangzik az erdő, rezg a bokor; A földben az élet dús ere forr. Szép a világ, óh szép a tavasz! JMern födi baját ködbe panasz: A lombot, a rózsát zengi dalom, Bár csöndben utána száll sóhajom. Volt nekem ennél szebb tavaszom, Sírva merengek most is azon: Első dalom akkor félbeszakadt: Ajkamra galambom ajka tapadt. Rudnyánszky Gyula. A liazassági intézmény és a nők tarsaüaimi helyzete.*) — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczaja. — Irta: Hirsch Vilmos dr. (Folytatás és vége.) Tahitibeu a poliuésiai sziget tenger délkeleti részeben levő, franczia protektorátus alatt álló legnagyobb társaságszigeten sokkal kedélyesebbek es czifrábbak a viszonyok. Jü helyütt elokela férfiak és nők olyan társasággá csopoitosulnak, a melynek tagjai egymás között közös házasoknak tekintetnek. A budha vallás, melynek követői hátsó India, Khina és Jappánban élnek, tiltja ugyan a többnejüséget, de megengedi, hogy a férj szeretőt tartson. A zsidók mint emlitém egykor szinte polygamiában éltek ; említésre méltó azoknak úgynevezett leviratusi házassága, melynek parancsa szerint az elhalt férj íivére, az elhunytnak gyermektelen özvegyét köteles nőül venni ; iia az özvegyet nőül venni vonakodott, ugy az úgynevezett ch a licz a tartatott meg, mely abban állott, hogy birák és tanuk jelenlétében az özvegy vagy jobb kezével, vagy fogaival (műl'ogak akkor mégnem léteztek) egy e czélru felhúzott czipőt húzott le sógora lábáról és ennek megtörténte után leköpte a vonakodó sógort. Ezen czeremónia eszközlőbe vétele után, az özvegy férjhez mehetett bárkihez, — ha ugyan elvették. *) Fölolvastatott a „Pápai kereskedelmi ifjúság önképzőköre" ápril 22-iki estély én. A Mohamedánok vallása akkép szabályozza a házasságot, hogy minden híve négy törvényes feleseget vehet el, de azért a legtöbben, különösen a középosztály takarékossági szempotból és azt hiszem a családi béke érdekében is megelégesznek egy feleséggel, ezeknek azonban kárpótlásul megengedi a vallás, hogy szeretőt is tarthassanak. Törökországban a házas felek már gyermek korukban eljegyeztetnek, az esküvő azonban a felserdült korban tartatik meg a kadi vagyis biró előtt, polgári aktussal. Köztudomásu dolog, hogy a török asszonyok egész éltüket a Háremben töltik, majdnem teljesen elzáratnak a külvilágtól és euiiocliok által őriztetnek, a kik a bennük helyezett bizalommal ritkán szoktak vissza élni. Azon nő, a ki a Hárem szentségét megsérti, zsákba kötve a vizbe vettetik, vagy pedig egy torony pályázatáról dobatik le és ilyen halállal lakol a hűtelen. A házasság fogalmának tisztultabb és nemesebb felfogásával az occidensben találkozunk, de itt sem kezdettől fogva, a menynyiben az e részbeni felfogások lassanként és fokozatosan fejlődtek. Kezdetben a feleségnek vétel, vagy elrablás utjáni szerzése volt itt is szokásos és hogy mily materialis irányban fogták fel a házassági viszonyt, emellett bizonyít némely vidékeknek azon gyakorlata, hogy a íeleségjelőlt próbavételképpen is megvásárolható volt, de melylyel ugyanazon előjogok jártak, melyek különben csakis a íérjet illetnék me

g. j Mai számunk 8 oldalra terjed.