Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.
1889-04-21 / 16. szám
Katonaság — polgárság. (Nyilt válasz Huberth Andor lionvéd-huszár ezredes urnák.) Ezredes ur a következő sorokat intézte hozzánk: A „Pápai Hirlap" tekintetes Szerkesztőségének Helyben. A „Pápai Hirlap" f. é. 15. számában „Verekedő közhonvédek' 1 czimü közleményében, többek között az foglaltatik, hogy „az ártatlanul félholtravert mészároslegény ' stb. Van szerencsém tisztelettel tudomására hozni, hogy „a félholtra vert egyén" a verekedést követő napon nálam volt panaszt emelendő, de rajta merülés nyoma látható nem volt. Aminthogy tény, hogy emiitett mészáros legény megveretett és az illető vétkesek kérdőre vonása már el is rendeltetett, ép ugy túlzásnak mondható azon kifejezés, hogy az illető félholtra veretett! Minthogy pedig ily hirek alkalmasak a polgárság és honvédség eddigi összetartását meglazitani, felkérem a tekintetes szerkesztő urat szíveskednék oly esetekben, midón honvéd egyenek Kihágásairól értesül, mielőtt becses j lapjaban azokat közölné — hozzám fordulni, hogy a tény a maga valójára redulkaltassék és ne lásson — túlozva -- becses lapjában napvilagot. Én azt hiszem ez által csakis az ügynek teszek szolgálatot, mert meg vagyok győződve, hogy Tekintetes Szerkesztő Ur egyetért velem abban, hogy a polgárság" és honvédség jó egyetértésenek megzavarása — koholt hírekkel — senkinek javára nem lehet. Ezek után maradtam hazafias üdvözlettel Pápán,a 1889. ápril hó^ 14-én Huberth Andor, ezredesLegelső sorban hirlapirói kötelességünknek tartjuk ezredes ur föntebbi, emelkedett lélekre valló nyilatkozatáért Őszinte köszönetünket im itt a nyilvánosság szine előtt documentaini. Jól esik a mai világban a hadsereg egy előkelő íértiától hallani, hogy a polgárság és katonaság közti jóviszonyt erkölcsi kötelességének tartja fentartani. Mi is ezt akarjuk. Ép azért, midőn egyesek botlásait a nyilvánosság ítélőszéke elé visszük, ezt azért tesszük, hogy egyesek botlásaiért ne itéíje el a közvélemény az egész testületet. A fönti esetben ezredes ur igazat ád nekünk, hogy egy polgár a katonák által megveretett, csak azt kifogásolja, hogy nem félholtra veretett. Ezt mi is szivesen documeutáljuk. De még szivesebben azt, hogy ezredes ur a polgárság egy szegény tagja ellen elkövetett sértésért — elégtételt vett. Köszönjük ezt ezredes urnák. Köszönjük annál inkább, mert inig Nagyságod a pápai honvédség élén lesz, ezen jelekből következtetve hisszük, hogy a katonaság és polgárság közti jóviszouy megzavartatni nem tog. Hanem a társadalom és a magyar haza javára megszilárdul. Ezredes urnák hazafias tisztelői a „Papai Hirlap" szerkesztősége. Irodalom és művészet. — Abonyi Lajosnak, a legnépiesebb magyar irónak egy ujabb kötete jelent meg az Egyetemes Regénytárban, a budapesti Singer es Wolfner czég e derék vállalataban. A Regénytár olvasói régóta ismerik már Abonyit a Magduska örökségéről, e bájosan idilli és megkapóan drámai nepies regényről, mely mint népszínmű a színpadon is dicsőséggel futotta meg pályáját. Abonyi legújabb kötetének „A pénzes molnár romancza" a czime, s szintén a falusi élet képeit és drámai összeütközéseit tárja elénk. Nem regéuynyel, hanem beszélylyel lévén dolgunk, megfosztanók érdekességétől a cselekményt, ha részleteibe bocsátkoznánk. Csak azt mondhatjuk tehát el róla, hogy Abonyi tolla es költői egyénisége itt is a régi. Ugyan e kötetben a szerzőnek egy másik elbeszélése is vau: „Az ideálról" czimü, melynek különösen elbeszélői formája érdekes. Ket nő könnyed párbeszéde folyamán fejlődik ki a regényes történet, a nélkül, hogy az olvasó észre is venné. Abonyinak itt egy ujabb, érdekes oldalával ismerkedünk meg: a szalouias csevegéssel, melyet, ép oly mesterien tud fűzni, Azóta, hogy ez angyali szó hangzott: sfeltámadott", századok folytak le a semmiség tengerébe és a világ képe s szelleme egészen megváltozott. Most ha angyal jelennék meg, azt mondaná az embereknek: „Ne keressetek az elők közt a vallásosságot, nincs már, kihalt." Az orgona mélabús hangja sokhelyütt a templom siket íalaiuak zokogja el az andalító szent eneket es imitt-amott tűnik fel egy lény, a ki forgatja imakönyvet, hogy imádkozni latszassék, mig a tivornya tanyáin seregesen jelennek meg az ünuepies ruhaba öltözött templomkerülők; a csakpszék ajtajau pajkos vig dana hang?ik ki s Isten szent nevének dicsőítése helyett rút istenkáromlás hangzik a tivornyázók ajkáról. És a mi legszomontóbb, vének és ifjak gyűlnek össze e bünbarlangokban, hogy a romlatlan itju sziv jó idején magába szívhassa a bün mérgét, megtanulja a vallást kiguuyulni s gyakorolja magát az istenkáromlásban. „Ne keressétek az élők közt az erkölcsösséget, nincs már, kihalt." A jóravaló hajlandóság kihalt az emberi keblekből s a bün mételye tölti be azt a tulajdon szentsége ismeretlen az emberek előtt; a legborzasztóbb bűnök elkövetésétől sem isteni, sem világi törvények szigora vissza nem rettenti a g0L0sztevot; az erény sárral hajigáltatik; a szűz szemérem kigunyoltatik; a család-tagokat összekapcsoló szeretet kihamvadt; az érdem jutalma töviskoszoru és a nemzet napszámosa nyomorra számithat a mai világban. „Ne keressétek az élők közt a tisztelettudást, nincs már, kihalt." A törvények azért hozatnak, hogy papíron maradjanak, a nép nem tiszteli azokat, nem fél azoktól, mert m i már a büntetés nem megbélyegzés. A vén ember előtt nem kelnek fel az íijak s a leányok duzzogva gyámolitják szülőanyjuk tehetetlenségét. Az alattvaló . agyarkodik az ő felebbvalójára, mert gátat vet az Ő szabadságának és hanyatthomlok rohan a bűnbe, azért, hogy kijatsza annak éber figyelmét. A cseléd ellensége az ő kenyéradó gazdájának, mert munkát kiván tőle a drága bérért. „Ne keressétek élők közt az Őszinteséget, nincs már, kihalt." A mit szemedbe mondanak, az a hízelgés sima szava, hogy elámítsanak, hogy valamit csalhassanak ki tőled. Hízelgőid hátad mögött rágalmakkal illetnek s kinevetik hiszekeuysegedet, hogy ellenségeidnek örömet szerezhessenek. Nyilt sziv, nyilt kebel, nyílt homlok, mind csak csabda, hogy kelepczébe csaljanak és midőn elbuktál, azok sopánkodnak legjobban, a kik romlásod sirját megásták s titkon kárörvendve nézik, a mint vergődöl a sors hullámai közt. „Ne keressétek élők közt a háladatosságot, nincs már, kihalt." A kit a porból kiemeltél s a jólét asztalához ültettél, az alattomban ellened áskálódik; a kinek biztos jövőt szereztél, elutasít, ha viszontszolgálatát igénybe akarod venni; a kiuek ügyét előmozdítottad^ kezet íog azokkal, a kik hátramozditásodia törekszenek. mint a nép egyszerű fiainak és leányainak szívhez szóló beszélgetéseit. A novella együtt teszi az Egyetemes Regénytár negyedik évfolyamának 12-ik kötetét. Az évfolyamnak ez már negyedik eredeti kötete, a múlt évfolyam pedig nem kevesebb, mint nyoicz kötetett hozott csupa eredeti íróktól Beuiczky-Bajza Lenkétől. Kazár Emiltől, P. Szathmáry Károlytól, Bródy Sándortól, Csiky Gergelytől, s a két Almanach beszélyiróitól. Az Egyetemes Regén} tár kiadói, mint ebből i^ látszik, nemcsak a világirodalom széles termékeit ültettetik át, ha-iem szerető gonddal ápolják és kedveltetik nemzeti irodalmunkat is. Abonyi kötetének ára, csinos piros vászonba kötve, 50 kr. A „Pápai ilirlap" i mmár II. évi folya má nak más odik évnegyedébe lépett. — Helyi előfizetőinket a nyugta szives bevaltására, vidékieket pedig az összegnek utalvanyon való beküldésére k érj ük. IVi i, miként eddig, ugy a jövőben is prog rammunkat megtartjuk és szoritkozva a helyi érdekre, élénk es valtozatos tartalmu hírlapot nyujtunk . T. hatralékos előfizetőinket kér jük , szíveskedj enek a hatralékos összeget megkülűeni. A munkatarsak fizetés e és a nyomda nekünk is tömérdek sok pénzbe kerül s igy jo gosan szamithatunk olvasoink mélta nyossagára. Tisztelettel A kiadóhivatal. ti i a i: ii. — Olvasóinknak és dolgozótársainknak boldog húsvéti Ünnepeket Kívánunk. — Lang Lajos — aliamtitkar. Láng Lajos Papavaros országgyűlési képviselője es egyetemi tanár a hét folyamán neveztetett ki pénzügyminiszteri államtitkárnak. Láng Lajos, ki mar meg is kezdte államtitkári teendőit, a papai vaiasztó kerületben uj választásnak veti magat ala. Az uj választás május hó folyamán fog megejtetni s hogy az nem fog olyan si„Ne keressétek élők közt a barátságot nincs már, kihalt." A kivel inegosztád kenyered felét, ki veled egy tálba mártott; a kit beavattai kebled titkaiba; a kit bevezettél családi életed szentélyébe: az elrabolja kenyered másik felét; titkodból fegyvert kovácsol, hogy az első kínálkozó alkalommal ártalmadra haaználh assa fel; családi szentélyedet megfertőzteti, hogy boldogságodat feldúlhassa. Mig nyílt asztalt tartasz: körülrajong a tányérnyalók hitvány serege; mig ragyog szerencsecsillagod: mindenki siet körödbe elvezni, kéjelegni; de ha elborul uapod, elhomályosul szereucsecsillagod, ha a csapások fellege elborítja fejed fölött a ragyogó eget: mindenki elhágy, mindenki kerül, mint egy bélpoklost s regi ismerőid nem ismerőid: elfordulnak tőled ínségedben. Orestes és Pilades elhaltak s a római költő Ovid szavai betellettek: „Aspicis ut veniunt ad candida tecta columbae, Aecipiat nullás sordida turns aves." (Nézd mint szállanak ragyogó tetőkre a galambok •S egy madár sem száll az ócska toronyra.) Beteljesedett a mit ugyanazon költő mond: „l)onec eris felix, multos numerabis atnicos, Tempóra si fierint nubila, solus eris." (Mig boldog vagy, számos barátot számlálsz, JDe ha elborul napod, egyedül maradsz.) „Ne keressétek élők közt a hűséget, nincs már, hihalt." Az oltár zsámolyánál nagy esküt tesznek vőlegény és ara, holtomiglan,
