Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.

1889-04-21 / 16. szám

máu lefolyni, mint kormánypárti körökben szeretnék, — az már bizonyos. — A függetlenségi és 48-as párt alkalmas jelöltről fog gondoskodni s nagy a valószínűség, hogy Pápán oz alkalommal az ellenzéki lobogót koszorúzza meg a diadal. — (Láng Lajos 1849. október 13-áu Bupesteu született, Középiskolai tanulmányait a fővárosban, a kegyesrendi főgymnásiumban végezte. Tanulmányai kiegészítése végett Párisbau és Berlinben töltött néhány évet. Hazatérve, mint szépirodalmi iró működött. „Női udvarlás" czimü vígjátéka színre is került; egyik főmunkatársa .volt továbbá a „Figyelő" szépirodalmi folyóiratnak. A jogi szigorlatok után a nemzetgazdaság magántanára lett a budapesti egyetemen, ugyanezen időben az „Ellenőr" közgazdasági munkatársa lőn. 1878-ban a szakcsí kerületben választatott meg képviselővé szabadelv üpái ti programmal. 1881-ben Pápa városa választotta meg képviselővé s azóta állandóan e kerület kormánypárti képviselője. Ekkor már az „Ellenőr" felelős szerkesztője volt; közben több pénzügyi és közgazdasági tanulmánya jelent meg. 1882 végén a szabadelvüpárt két nagy lapja a „Hon" és „Ellenőr* egyesülvén, a két lapból létesített „Nemzet" szerkesztésével bízatott meg, de nem sokáig maradt ez állásában, mert Kenek Sándor tanár halála után a tudomány-egyetem statisztikai tanári székére neveztetett ki. 1883-ban a tudományos akadémia levelező-tagjává választatott; ugyanakkor a tudomány-egyetem jogi karának dékánja lett. 1884-ben kiadta „Magyarország statisztikája" czimü művének első kötetét. Tagja a közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak s a delegácziónak; előadója volt számos törvényjavaslatnak.) — Uj kir. törvényszéki biró. Simor János veszprémi kir. törvényszéki biró nyugdíjaztatása- folytán megüresedett kir. törvsz. birói állásra, mint halljuk, dr. Levatich Kálmán pápai aljárásbiró van kijelelve. A jelölt által a kir. törvényszék egy munkás birót nyerne. — Feleky Miklós Veszprémben. Előkelő művész vendéget volt szerencsés Veszprém egy hétig falai között üdvözölhetni. A központi holtodiglan, hogy jó és balsorsban nem hagyják el egymást s liivek lesznek egymáshoz: azonban hetek, hónapok s néha évek múlva elhangzik az eskü, mint a visszhang s eloszlik a szerelem, mint a szappanbuborék. A kihűlt férj kaczér nőkre pazarolja keresményét, lábbal tapossa az előtte nyiló virágot és messze fut hitvány, idegen kórók után, mert a változatosságban talál élvet és az elhanyagolt, megvetett nő idegén férfival osztja meg ágyát és szerelmét, hogy áruba bocsátott hűségi esküje vérdíján magát felpiperézhesse s csilloghasson. Alig találsz ma hű cselédet, a ki a család tagjául tekintené magát, a ki ugy őrizné gazdája vagyonát, mint sajátját, hanem gazdája vagyonát olyan tőkének tekinti, melyből csípve s lopva kielégítheti vágyaiá, szenvedélyét. „Ne keressétek az élők közt a becsületességet, nincs már, kihalt." Az adott szó üres hang, melynek nincs értéke; a másik jószívűségével, könnyenhivőségével visszaélni ma már nem csalás, hanem élelmesség; a felvett kölcsönt per nélkül visszafizetni, pénzkidobás volna, de azért, ha szemére lobbantanák gazságát, ki tartaná magát sértettebnek, mint ez-a gálád csaló. „Ne keressétek élők közt a takarékosságot, nincs már, kihalt." Minden ember fényleni akar s jövedelmén felül költ, hogy ragyoghasson s midőn hitelét vesztette, irigy szemekkel nézi a mások boldogulását, a gazdagok jólétét s átkozza az államot, mely jólétét nem nyújt a polgárnak s nagy adóval teszi tönkre a honfiakat, pedig meg kellett volna gondolnia, az okos fényűzés felvirágoztatja az ipart s kereskedelmet s boldoggá teszi az országokat, a bolond, túlhajtott fényűzés pedig tőnkre teszi a családokat. színész-egyesület igazgató elnöke, a nemzeti színház első művésze: Feleky Miklós vendégszerepelt négy előadáson, hogy kihozza He v e s sy-Ferenczy színtársulatát az óriási deficzitből. Feleky négy estén lépett fei és „Fehérek" színműben, „Madárkák", „Lelencz", és „Idegesek" vígjátékokban mutatta be ritka művészi képessegét. Bár a többi gyenge szereplők korán sem tudták a darabok harmóniáját fentartani, a kevés számú, de értelmes közönség íig3'elmet mindvégig lekötötte Feleky játéka. Minden mozdulatában az örök ifjúság, minden szavából és mimikájából a művészet sugárzott a figyelmes közönségre. A közönség általában közönynyel viseltetett a nagy művész iránt s maga a megyei tiszti előkelőség sem tisztelte meg magát azáltal, hogy Felekyt ünnepelte volna. Az estéket előadások után újságírók és sziuészek társaságában Szabó sörödéjében töltötte a művész. A hétfőn megérkezett Hornig báró megyés püspök alig. értesült Feleky Veszprémben való tartózkodásáról, azonnal meghívta ebédre. A színtársulat, valamint a vendégszereplő művész kedden távoztak el Veszprémből. — Kitüntetés a királynétól. Ő császári és királyi felsége Erzsébet királyné, a magyálszent korona országai vörös-kereszt-egyletéuek legfőbb védasszonya, szentkirály-szabadjai V é gliely DezsŐné, született Molnár Júliának, a veszprémi fiókegylet társelnökének, továbbá Kopácsy Árpád képviselőnek, fiókegyleti elnöknek, az egylet körül szerzett kiváló érdemük elismeréseül, legmagasabb sajátkezű aláírásával ellátott diszokmányt ajándékozott. — Esküvő. Wagschal Márkus, budapesti órás f. évi május 1-éu déli 1 órakor tartja esküvőjét Pápán Fleischner Józsa kisasszonnyal. -- Élénk képet nyújtott városuuk a hét folyamán. Jóképű vidékiek és távollakók, de az ünnepre megtérő rokonok idézték azt elő. Az abriktolásban kifáradt katona ujonezok, a tüntetésben végkimerült egyetemi iíjak és vakációzó diákok azok a kedves vendégek, akik pihenni és üuuepelui jöttek szeratetteikhez. Azt kívánjuk, találják fel, amit keresnek. „Ne keressétek az élők közt a munkásságot, nincs már, kihalt." A munka fárasztó, megtöri a test erejét, elhervasztja az arcz üdeségét, mig a heuyeség lágy párnája oly kényelmes, oly altatólag ringató. — Igy gondolkodik a munkakerülő, mig másnak van, az arczátlanság még mindig talál mások ajtajában annyit, a mivel éhét elűzheti; az utcza szegletére állott szemtelenség keres annyit, hogy kedvére költekezhetik. A heuyeség a bün párnája, lopásra visz, a lopást börtön követi, de hiszen a börtön nyugodalmas menhely a munkakerülőnek. „Ne keressétek az élők közt az ártatlanságot, nincs már, kihalt." Ma már ki sem nyilt egészen a rózsabimbó, még alig csillámlott meg rajta a himpor, már leveleit hullatja s lehervad a száraz földre. „Ne keressétek az élők közt a közügyek iránti buzgalmat, nincs már, kihalt." Rút önzés uralkodik az emberek közt, mindenki csak a maga hasznát les

1'. Az irodalom pang, a művészet idegen földön keres jobb hazát. A gazdagok inkább költenek csaholó ebek falkájára, mint a nemzet dalnokaira. „Ne keressétek az élők közt a hazafiságot, nincs már, kihalt." Szóvirág az emberek hazafisága, üres hang a lelkesedés, azzal pedig nem virágoztatjuk fel a hazát, iegfölebb koszorút köthetünk behorpadt sírjára. Régen megénekelte Kölcsey: „Elhamvadt a nemzet hő szerelme, Nincs magasra vívó gerjedelme." De hát oly rideg e föld, hogy kihalt minden nemes érzés és fenkölt szellem? Azt kérdhetné valaki. — Kossuth Lajos egészségi állapola. Kossuth Lajos, a ki néhány napon át kissé gyöngélkedett, már sokkal jobban érzi magát. Egészsége csaknem egészen helyre van állítva megint. A nagy hazafi, tegnapelőtt fiaival, nővérével Ruttkayné asszonynyal és H e 1 f y Ignácz országgyűlési képviselővel, a ki tudvalevőleg mint vendég időzik nála, hosszabb sétát tett. E séta alatt Kossuth nagyon derült hangulatban volt és sokat beszélgetett Magyarország prezumtiv trónörököséről és az uj véderő-törvényről. A séta után Kossuth igen jó étvágygyal evett és nyugodtan aludt, a mi rendkívül iiditő hatással volt reá. Helfy Ignácz ma elutazik, minthogj Kossuth Lajos egészségi állapota aggodalomra egyáltalában nem ád okot s mert bizton remélhető, hogy a nagy hazafi uéhány nap múlva már teljesen ki lesz gyógyulva bájából. — A pápai kereskedelmi ifjúság önképzőkörében f. hó 23-án esti fél 8 órakor Hirsch Vilmos dr, felolvasást és Kemény Béla szavalást tart, melyen a kör tagjain kivül vendégek is szívesen láttatnak. — Felolvasás, szavalás után — ha jó kedv lesz — tánczmulatságot is rögtönöz az ifjúság. — A papai leány-egyesület, 1888- évi jelentését vettük, melyet Rosenthal Fraucziska elnök- szerkesztett az egylet megbízásából. Az íves füz^t a gonddal készített évijelentésen kivül egy toborzó felhívást, valamint De Gerando Autoninának hirlapunkban is megjelent „Leány-egyesület" czimü czikkét közli. — Zenés mise. A lóm. katli. főtemplomban húsvét napján Dyabelli nagy D-dur miséje műkedvelők közreműködésével adatik elő. Betétek lesznek, Gradualera: Surrexit Christus, énekli Payr Irén k. a., a hegedű szólót játsza: Vid Károly ur. Offentóriumra: Procli „Ave Mariája", duett, éneklik: Brenner Berta és Tauber Jolán kisasszonyok. A közreműködők: Bella Irén, Tóth Jolán,Vörös Ilona k. a. Mikovinyi Ödön, Tchepen Alajos, Vid Károly, Krancsák József, Csányi J., Iglauer István, Schulcz Vendel, Hannig Antal, Hannig Gyula, Hannig Ferencz és Hannig István urak. Oh nem! Mint fényes csillagok az égen, elszórva élnek jelesek e hazaban, a kik a közügyek oltára körül hévvel forgolódnak, a kik a közjóért tevékenykednek : a világosság és igazság felé fáradhatatlanul törekszenek; a haza jó hírneve fölött féltékenyen Őrködnek ; minden fejlendő tehetségre biztatólag, bátorítólag hatnak; a kik a vakhit s képmutatás ellen éles fegyverrel harczolnak. Oh de ezeknek száma mily kevés! A márczius 15-dikét évenként megünnepeljük szónoklatokkal, nagy áldomások közt, de a mint elhangzott a Szózat, elmúl a lelkesedés s nem követjük azon nagyok példáját, a kik a szabadságért éltek s haltak s kiknek köszönhetjük, hogy a nagy ünnepet szabad hazában szentelhetjük. A hősöknek csak emléke él lelkünkben, de szelleme nem, rút, szibarita faj lettünk. * Hát nincs ház e nagy sivatagban, nincs vigasztalás e siralomvölgyében ? Oh igen! van egy pont, melyen lelkünk a hit világától, a remény fénysugarától, a szeretet melegétől áthatva édes elandalodással megpihenhet s az a jótéhonyság forrása, melyet boldogító női kezek buzogtatnak, kiknek lelkéből nem halt még ki a Jézusi szellem. Ezeu nők az ujabb kor ama szent aszszonyai, a kik fűszerszámokat készítenek a részvét virágából s azokkal az özvegyek s árvák hajlékait felkeresik, meglátogatják. Imádkozzunk, hogy Isten hozzon oly húsvétot, melyen a kihalt nemes tulajdonok feltámadnak a házban, a családban, a hazában és akkor vigan énekeljük az angyali szóra: „Feltámadott, alleluja!" Boross Mihály*