Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1889.
1889-04-07 / 14. szám
Az utczai tüntetésekről szólva megjegyzé, liogy furcsa felfogás az az alkotmányosságról, mely csak három vagy ötévenkint egyszer akaija elismerni a népnek azt a jogát, hogy sorsanak intézésébe befolyást gyakoroljon. Angiiában a nép folyton hallatja helyesió vagy tiltakozó szavát és ha nálunk nagy ritkán ily alkalmakkor, különben senki által sem helyeselhető túlkapások fordulnak elő, ez eszébe juttatja Ikarust, midőn a nap melege ennek viaszszárnyait elolvasztotta, milyen dőreség volt azért magát a napot okolni. A párisi kiállítás ügye kerülvén szőnyegre, majdnem lehetetlennek tartotta volna azt, hogy a magyar kormány az iparosok önkéntes részvétele elé akadalyokat gördítsen, mert — eltekintve a tisztán közgazdasági szempontokból — bármely vitális érdekek fűződnek is ez idő szerint Németország szövetségéhez, a frauczia nemzet hagyományos rokonszenvét eljátszani nem állhat Magyarország érdekében. A látogató társaságot még az a kitüntetés érte, hogy Kossuth mindnyájukat meghívta az nap vacsorára, melyen nővére, Ruttkayné asszony a legszeretetreméltóbb magyar vendégszeretettel vitte a háziasszonyi tisztet. Ez emlékezetes estebéden nagy hazánkfiának szívélyes figyelme és fesztelen társalgása nem csoda, ha annyira elragadta az iparos zarándoklókat, hogy az elbúcsúzás késő 11 órakor a legmeghatóbb jelenetek közt történt. A loyális Kis Pipa, Mikszáth Kálmán karczolata. — Mutató a „Kis Fipá"-ból. — Bizony loyális nálunk még a , Kis Pipa" is, pedig ez az egyedüli szittya konyha még, a hova mint valami szigetre menekülnek a zsiros, nemzeties eledelek kedvelői. Maga a vendéglős, a derék Karikás bácsi, igazi eredeti ember, a ki keményen s jó szellemben kormányozza a régi magyar élet utolsó bástyáját. A mi kitetszik az alábbi kis párbeszédből is, mely fülem hallatára folyt Miska bácsi és egy vendége között az nextrá*-ban. — Hová lett, Karikás bácsi, az a tömzsi borhordozó fia, onnan a harmadik asztaltól? — - Az? Hova lett volna ? — Elcsaptam. — Mit csinált ? — Hagyja el kérem. Nagy szégyent hozott a fejemre a gaz kölyök . . . nagy szégyent . . . igazat megvallva, a mai napig sem találtam olyan kellemes várótermet, mint az övé volt. * — S te Féréol? Nem tévesztettek soha más valakivel össze? — kérdé Blauc-Minőt hallgatag barátját. — Sőt nagyon is gyakran! Egyszer Sardouuak tartanak, máskor meg Zola Emiinek ... De én nem vagyok büszke s nem tiltakozom a föltevés ellen. Apámat is gyakran összetévesztették másokkal. Hosszú ideig Napóleonnak tartották őt, engem pedig fiának, a római királynak. Rendesen csak lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy az összetévesztésnek nincs kellemetlen következménye. — Lélekjelenlét? Már hogyis ne! — kiáltott a két barát, akik ugy látszik, nem nagyon biztak Féréol lélekjelenlétében. — Igenis lélekjelenlét! Igy például néhány nap előtt egy ostoba megállított az utczán. — Bocsánat uram! — mondá habozva — nem hívják ónt véletlenül Cascamille-nak? — „Nem uram! — válaszoltam — én nem vagyok Cascamille. De ha az volnék is, akkor sem volnék véletlenül, mert az én anyám tisztességes nő volt, maga pedig tökfilkó." S fölpofoztam a szemtelent. (Fraucziából.) — Ugyan? — Hát, tudja, vem volt egészen tiszta esze, nem volt seinmi judiciuma. Képzelje, kérem, levelet irt a királynak, hogy vegye szolgálatába . . . valami kályhaf ütőnek, vagy minek . . . -— No bizony, ezért kár volt elcsapni. — Hiszen nem is csaptam volna én el, — hanem rá két hétre fogadtam véletlenül egy másik pinczért, a ki meghallván ennek a dolgát, vérszemet kapuit a bolond — s ő már a királynéhoz irt levelet . . . — Hát aztán: — Ejh, hát erre már aztán megijedtem, — mondja Miska bácsi mogorván, — m&rt feltűnő kétszeri — hátha megboszankodnak, mondom, ő felségeik s azt találják mondani: n De már ez mégis csak szörnyűség, hogy mindig épen ezek a Kis Pipa kellnerei alkalmatlankodna)í". . . . S ezért bocsátotta el Karikás bácsi azon melegi 1 e a két kunyorálót, mert még sem szeretné, hogy király ő felsége nehéz szívvel legyen a „Kis Pipa" iránt. A „Pttimi Ilii-lap" im már_II. évi f ol yamána k második évnegyed ébe lépett. — He lyi előfizetőinket a nyugta szikes bevaltására, vidékieket pedig az összegnek utalvanyon való beküldés ere kérjük. Mi, miként eddig, ugy a jövőben is progra mmunkat megtartjuk és szoritko zva a helyi érdekre, élénk es valtozatos tartalmú hirl apot nyujtunk . T. hatralékos elő fizetőinket kérjük, szíveskedjenek a hatralékos összeg et m egkülűeni . A mun katarsak fize tés e és a nyomda nekünk is tömérdek sok pé nzbe kerül s igy j ogosan számíthatunk olvasoink méltán yossagára. Tisztelettel . A kiadóhivata l. lilHÜ 14. — Derék polgár. Kovács Károly vanyolai lakos, az ottani ev. gyülekezetnek 200 frtot adományozott, mely összegnek kamatai gyülekezeti czélokra fordítandók. Ugyan ő a templom renoválása alkalmával — a reá kivetett összegen felül — 150 frttal segítette a szent ügyet. E nemes szivü cselekedethez nem szükséges kommentár. A tett önmagát djcséri. Kívánjuk, hogy adjon az Isten számos ily hitbuzgó, áldozatkész tagokat! — Gyászhír. Az alábbi gyász-jelentés tudatja, hogy városunk egyik előkelő családját mély gyász érte: A jelentés igy hangzik: Borsódi Latinovits Béláné szül. Mülhens Júlia, ugy saját, valamint férje Borsódi Latinovits Béta m. kir. honvéd huszár százados, nagybátyjai báró Dőry Lajos cs. kir. nyug. tábornok, ennek neje Semsey Etelka, báró Dory József Biharmegye főispánja, sógornője özv. Zalakapolcsi Mülhens Tivadarné szül. gróf Drony Alice, unokanővére Scheitlin — báró Mülhens Mária és a számos rokonok nevében is fájdalmas szívvel jeleuti szeretett, felejthetetlen édes anyja, illetve napa, novéröK, sógornője, menye és nagynénje ö zv. Mülhens Tivada mészül. báróD őr y Máriának Pápán 1889. évi ápril 2-án esti kilenczedfél órakor hosszas szenvedés és a haldokiék szentségeinek ájtatos felvétele után életének 63-ik évébeu bekövetkezett gyászos elhuytát. A megboldogult lelkiüdvéért az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 5-én reggeli 9 órakor fog a helybeli plebánia-egyházban az egek Urának bemutattatni, hiilt teteme pedig ugyanaz nap délután 4 órakor fog a kályária melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Pápa, 1889. ápril o. Uram, adj neki örök nyugalmat! — Színtársulatot kapunk május elsején. A székesfej érvári színtársulat titkára, Károlyi Lajos virágvasárnap társulatot szervez a nyárra, melylyel május 1-éig székesfejérvárott pótszezont tart s azután táisulatával és zenekarával Pápára jo, innen Magyaróvárra, majd Keszthelyre mennek. — Koczka László és Valter Sándor iparos polgártársaink kedden délután érkeztek vissza Pápára á turini útról. Vasárnap délutánra várták őket, de a harmineztagu iparosokból álló fogadóbizottság hiába fáradt a vasúthoz — mert nem jöttek meg. Kisésüket egyes nevezetességek megszemlélése okozta. Annál nagyobb volt az öröm kedden, midőn megérkeztek és elbeszélték a szép ut örömeit és kalandjait. — A pápai „Polgári-Kör" tudvalevőleg lovag Zimmerman János, kereskedelmi tanácsost disztagjává választotta ez évi közgyűlésén. E választásról értesitik most a belügyminisztert — az alapszabályok értelmében és csak azután küldik meg a megválasztásról szóló diszlevelet a távolban élő, városunk szülöttének. A diszlevelet H e r c z Dávid jeles rajztanár készíti, aki művészetét szépen érvényesítette Kossuth Lajó9 díszpolgári oklevelén is. A most készülő diszmű, kivitelében versenyezni fog Kossuthéval, már csak azért is, mivel Zimmermannak köszöni lételét az a városi rajziskola, melynek élén Hercz Dávid rajztanár áll. — A veszprémi „Kcrcma'-szalloda, mely székvárosunk egyedüli, tágas vendégfogadója, április elsejével uj bérlőt cserélt. A jó öreg Raszl bácsit VV 8 r n e r Károly derék veszprémi vendéglős váltotta fel. Werner Károly régi jó vendéglős, kiuek előzékeny modora eddigi vendéglőjéhez is számos úriembert vonzott, nemkülönben a házias feleség, kinek pompás magyaros konyhája általánosan ismeretes. Bár mindig tiszteltük Raszl bácsiban a veterán korcsmárost, ezúttal mégsem tartózkodunk kinyilvánítani, hogy Wernerrel igen sokat nyert az utazó közönség. A vendéglő is teljesen renoválva lesz, egészen uj bútorzatot s berendezést nyer. Szóval minden a közönség kényelme tekintetéből rendeztetik, hogy ezután ne legyen senkinek panasza a „Korona*-szálloda ellen. — „Csak szívesen!" Az „Is . . . is" nóta, melyet Pajor Emilia kedves énekével honosított meg Pápán, kezdi „lejárni magát* jól magyarul mondva. Hanem helyette van másik, kétszeresen is „ha/ai", mert a zenéjét Kemény Béla, a szövegét Fülöp József irta. A kedves nótát cziméhez illő kedvvel tanította be Tóth karmester és Szalóky bandája a tőle megszokott jókedvvel játsza a zeneestélyeken. A kedves csárdásnak ide iktatjuk a szövegét is: Nem édes a szerelem, hogyha csókja nem terem Nincsen akkor virága, Édes csók a pecsétje, piros ajkon cserélve Ez a lelke híjába! Ez a titka, igazi, hű szerelem. Jer galambom kis leány Adj egy csókot szaporán Nem ingyen, - majd cserélem. — Hamis a lány kebele, — a kis hamis él vele ; Rabokat gjüjt magának, Az egyiket kaczagja, a másikat elhagyja Hadd ölje a búbánat! Hogyha teszi, csak tegye, én nem bánom ; Könnyű rá az alkalom Kölcsön én is megcsalom: Tulteszek a leányon. — A temetőben született, Angyal Gyuláné szül. Galambos Erzsi felső-orsi menyecske Veszprémbe igyekezve, a veszprémi temetőnél roszul lett s a temető árkában egy egészséges lánygyermeknek adott életet. Majd egy órai időbe került, inig a szenvedő nőt a dermesztő hidegben észrevették és a temető őr lakásába szállították.
