Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-22 / 11. szám

A vád nagyrésze az elnököt és pénztárnokot illeti. A pénztárnokot azért, mert a beszedést évenkint nem teljesitette, de nem kevésbbé terheli felelősség az elnököt, mivel hangzatos czimével járó főkötelességét, az ellenőrzést, elmulasztotta. Pedig a felelősség nem csekély minőségű. Mivel nem csak a hivek, az adófizetők jogtalan zaklatásáról van szó, de a hitközség tetemes megkárositásáról is, ami abból származik, hogy mivel tiz év óta az adóbehajtás körül nem jártak el hivatalos pontossággal, a hivek közül ez idő alatt többen elhaltak, nagyszámban elszegényedtek vagy Pápáról elköltöztek és igy tiz év után meglehetős összeg a hitközség kárára behajthatlanná vált. A megzaklatott hitközségi tagok jogosan-panaszos hangján követeljük tehát, hogy mielőbb intézkedés tétessék az ilynemű visszaélések és mulasztások megszüntetése czéljából. Azok, akiket, e tárgyban felelősség terhel, mulasztásukért felelősségre vonassanak és helyük más alkalmas s kötelességüket lelkiismeretesebben teljesitő emberekkel töltesék be. Továbbá az eddigi kezelési rendszer módosittassék, az illetékek negyedévenkint szedessenek és a fizetés szelvényes nyugtákkal ismertessék el, mely szelvényekkel a fizetés könnyebben ellenőrizhetővé lesz és nem kérhetik a pénzt mégegyszer azoktól, a kik azt már régen befizették. Mivel pedig senki sem kivánhatja a hitközség megkárosodását, követelni kell, hogy a hanyagság által behajt— S ezért a szakácsot kellett Párisba küldened? — Természetesen. Születésednapjára, mely a jövő liéten lesz, nőtlen korod legkedvesebb ételével akartalak meglepni. — Biz én már azt se tudom volt e akkor kedvencz ételem. — De én tudom. Csakis a készités módjával nem vagyok tisztában. A szakácsod se tudja, s azért küldtem Párisba, bogy ott megtanulja, de úgy látszik eredmény nélküli volt az utazása. Én is kísérleteket tettem előállítására a nagynénémmel, de sehogy sem akart az étel sikerülni. Valami rendkívül mesterséges készítési módja lehet. Talán te magad legjobban megtudnád mondani. — Mi a neve annak az ételnek ? — Töltött makaróni. — Töltött makaróni? Nem emlékszem én rá, hogy ettem volna valaha töltött makarónit. — Már hogy ne ettél volna? — Hiszen a világon sincs tán olyan instrumentum, melylyel a makarónit töltögetik! És a töltött makaróni volna az én kedvencz eledelem? Hogyan jöhettél ilyen furcsa gondolatra? — Éjjeli kimaradásaid féltékenynyé tettek és kutatni kezdtem leveleid között. Azok közt egy nőtlenkorod beiire akadtam. — Ah, igen! Amelyben irják nekem, hogy a töltött makaróni kedvéért járok az opera mellé vacsorára. — Igen. — Az a töltött makaróni egy olasz énekesnő, aki itt vendégszerepelt s akinek az akkori araayifjuság e gúnynevet adta. El is fehatlanná vált összeg azokon hajtassék be, akik a mulasztás és kár előidézői. Ennyit a sokat megzaklatott hitközségi hivek s a közérdek ügyében. Mivel tényekkel állunk szemben, elvárjuk hogy a hitközségi elöljáróság egy perczig sem fog késni, hanem mielőbb vizsgálatot rendel ez ügyben és nem sokáig várat bennünket megnyugtató válaszával. Elvárjuk ezt annál is inkább, miután ellenesetben kénytelenek leszünk a hitközségi tagok jogainak megóvása szempontjából ujabb és részletesebb adatokat hozni a nyilvánosság elé és egyúttal minden törvényes eszközt felhasználni, hogy végre valahára ezen viszás és tűrhetetlen állapotoknak vége szakadjon. A vád erős, tehát az érdekelteknek saját lelkiismeretük megnyugtatására is sürgetni kell az erélyes vizsgálatot. Mert ezen az uton tovább haladni nem szabad 1 Keverády. Magyar kereskedelem. Mióta a névmagyarosítás eszméje oly nagy hódításokat tett, azóta föltűnően halad előre a magyarosodás ügye, úgy a közéletben mint a kereskedelemben. A kereskedelmi kamaráknak lelkes fölhívása nagyrészt megmagyarositotta a czégtáblákat, meg sok helyütt a főkönyveket is. Német volt a szó miuden boltban, miuden özíetben, minden kereskedésben. Ha a vevőkkel magyar nyelven beszélt is a kereskedő, segédjével, üzleti ügyfeleivel németül társalgott. A levélbeli érintkezések német nyelven folytak. Magyar levelezőt egy nagykereskedő sem tartott szükségesnek alkalmazni. ledtem már régjn. Azt az egyet azonban sem én, sem te ne feledjük, hogy amely levél másnak lett irva, abból magunknak legtöbbször kellemetlenséget, üdvöset csak nagy ritkán meríthetünk. Nagy idők és azok intő szava. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája — Irta: Gyurácz Ferencz. (Folytatás.) Márczius 15-ike valóban megragadó választ adott Petőfinek egyik költeményében feltett azon kéidésre : „Avagy virág vagy te hazám ifjúsága? Igen, szép reményvirág volt ez; büszke záloga egy szebb jövendőnek. Im lelkesedése magával ragadja a főváros lakosságát; és sehol rendbontás, erőszak, nem forgatnak vérbe mártott fegyvert, mint Páris és Bécs népe; nem törnek mást, csak a rabbilincset, nem kívánnak mást, mint az 1791-iki törvényben is biztosított nemzeti önállóságot s a polgárjogoknak kiterjesztését. Fényes bizonyságul adta, hogy csak a közügyért hevül, s szive lángja tiszta. E közben a pozsonyi országgyűlés küldöttsége Bécsbe jutott s a népnél rajongó fogadtatásra talált. Kossuth ismételve tartott szónoklataival ugy magához hóditá a sokaságot, hogy ott léte alatt kezében tartá a főváros sorsát s igen könnyen kelthetett volna az osztrák kormányra, monarchiára végzetessé válható vihart. Ő nem élt vissza e bizalommal. Ő bizott a király jóakaratában, hitte, hogy a nemzet törvényes uton is érvényesítheti az őt megillető jogokat; és e hit távol tartott Csak mikor a sajtó, csípős végű ostorával nyaka közé suhintott a jogosulatlan germanismusnak és a publikum kezdte visszaküldözgetni az idegen fogalmazási! felhívásokat, reklámokat és leveleket, kezdte a boltos magyarul is megdicsérni a portékáját és igy született meg aztán a kényszerűség pressiója alatt a magyar levelezés is. Alulról fölfelé kezdett magyarosodni a magyar kereskedelem. És ha ezt Budapesten későn is vették észre, Bécsben nagyon is okultak rajta, mert német nyelvű utazóikat kénytelenek voltak — ha nem. is magyarokkal helyettesíteni, de olyanokkal, akik magyarul is tudták magukat megértetni. Bécsben nem egy nagykereskedő czéget ismerünk, ahol egy-egy magyar segédet alkalmaznak, hogy a magyar ügyfelekkel való érintkezés megkönnyítessék. Megtörtént máielég szégyenéi e egy magyar kereskedőnek, hogy német nyelvű megkeresésére magyarul kapta meg a választ. A magyar kereskedelmet ugy kell megmagyarositani, hogy a magyar kereskedő kívánja meg, miszerint az, aki vele közvetlen érintkezik, vele magyarul beszéljen. A német kereskedelmi utazókkal ne álljunk szóba. Ha a külföldi gyáros közvetítőre szorul, vagy azt alkalmaz, az a közvetlen közvetítő tudjon magyarul. De a magyar kereskedelmet igazán megmagyarositani nem fogjuk tudni addig, amig annak tekintélyt nem szereztünk. Alig van egy pár kereskedőnk, aki a a külföld előtt számottevő képviselőjeképen szerepel a magyar kereskedelemnek. Most érezzük még csak igazán a magyar büszkeség bűneinek súlyát, amelynek nyomasztó hatása alatt a legszegényebb kirakat poros üvegje alatt, évekig kellett szenvednie iparunknak és kereskedelmünknek. nagy lelkétől minden dinasztia ellenes érzelmet, minden fel forgatási szándékot. A király márt. 17-iki leiratában helybenhagyta a felelős ministeriumra vonatkozó kívánalmat s megbízta az országgyűlést a törvényjavaslatok mielőbbi elkészítésével, April 7-én megalakult az első felelős magyar ministeríum gr. Batthányi Lajos miuister elnökkel élén; tagjai: Deák Ferencz, gr. Széchényi István, Kossuth Lajos, báró Eötvös József, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár és Hg. Eszterházy Pál. A rendek hálás örömmel fogadták a leiratot s lázas buzgalommal munkálkodva 20 nap alatt megalkották az örökké emlékezetes 48-iki törvényeket. Egy értelem uralta ekkor már az egész gyűlést s Kossuth nem egy pártnak, hanem az összes rendeknek volt dicsőség-koszorús vezére. A megalkotott törvényjavaslatokat 0 felsége elfogadta, szentesitette s az utolsó rendi országgyűlést — apr. 11-én a nép s a követek tiszteletének, ragaszkodásának kitörő jelei közt bezárta. Az öröm árja zajlott át a hazán. Meghallgatva lett milliók imája, beteljesült egy, hajdan nagy hivatást teljesített, a balsors által levert, s most romjaiból újra kelő nemzet hő vágya. A feltámadást jelképező tavaszszal együtt ünnepelt a magyar. Eljött a nap, mely a Duna, Tisza partjain szabad földet, szabad népet talált. Az átalakulás nagy munkája megtörtént s az itt szerzett érdemeiért a magyár nemességnek a történet tisztelettel nyújtja oda az elismerés koszorúját. A franczia forradalomban a mult század végén a uip csak a vérözönbe ölt nemesség s a legyilkolt királyi