Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-22 / 11. szám

A magyar kereskedelemnek csak ugy lehet tekintélyt szerezni, ha erre a pályára képzettséggel és tehetséggel biró egyének is vállalkoznak. Ugy lesz tekintélyes a magyar kereskedelem, ha a vagyonos szülők felsőbb iskolákat végzett gyermekei a kereskedői pályára szoríttatnak tőkéjükkel együtt. A kereskedői pályán éppen annyi tekintélyt — de tán több vagyont — lehet szerezni mint az ügyvédi vagy az orvosi praxison. Hogy pedig valaki csak ugy lesz tekintélyes kereskedővé, ha iskolákat végzett és hogy e nélkül még itt sem boldogulhat, eléggé mutatja kereskedelmünk, amely proletárokban szintén nem szegény. Ha majd egyszer társadalmunk művelt eleme.it látjuk a kereskedők között, megjön a tisztelet minden oldalról. Törekedni kell a magyar kereskedőnek tiszteletet szerezni a magyar névnek, igyekeznie kell forgalomba hozni a magyar czikkeket, a magyar gyártmányokat. Addig, amig nem lesz tekintélyes magyar iparunk, addig nem lesz jelentősége és jgy tekintélye a magyar kereskedelemnek sem, akárhogy magyarosodik. Amig szegény lesz a magyar ipar, szegény marad a kereskedelem is. Azért a magyar kereskedelem tartsa kötelességének forgalmat és tekintélyt szerezni a magyar iparnak, ha tekintélyt akar magának szerezni és ha azt akarja, hogy tiszteljék és magyarnak tartsák. Pápai czigányzenészek Amerikaban. — Levél a szerkesztőhöz. — Chicago, julius 4. E levelemmel tudósitom Önt, hogy minden baj nélkül, szerencsésen ideérkeztünk rendeltetésünk helyére, Chicagóba. Az utunk, mely alatt 2 napig tengeri betegségben kínlódtam, család testlialmaival vélte biztosíthatni alkotmányos jogait. Nálunk a nemzeii rend megértve a korszellem intő szavát, lelkesülten oda vitte kiváltságait a haz-v oltárára. Maga küzdött azért, hogy örökölt előjogairól lemondhasson, hogy magához emelhesse a jobbágyságot s közös kincsesé tehesse honában a szabadságot. — Egy sziv dobogott végre a nemzet testében ; egy óhaj, egy czél hevített minden magyart: a hon felvirulása A lelkesedés verőfénye tölté be a jelent, a remény rózsaszínben rajzolá a jövőt. . . miért is tűntek el oly gyorsan azok a békés szép napok? Miért is kelle méregnek hullnia egy nemzetnek örömpoharába. ... Be hiába, nálunk is érvényesült ama végzetszerű igazság, hogy nagy eszmék megtestülését ingyen a sors nem adja, sőt nagy árt követel érte: áldozatot a szenvedések Golgotháján. — Talán csak azért, hogy annál jobban bevésse azokat a lélekbe, hogy az utódoknál annál drágább legyen az elődeiknek könnye és vére által megszentelt ereklye. Julius 5-én Pesten még közlelkesültség mellett nyílt meg a népképviseleten alapuló első országgyűlés, de a láthatáron szaporodtak a vésztjósló fekete pontok. A fejedelmi udvarban az absolut uralom hívei nem tudtak belenyugodni a dolgok uj rendjébe ; meg akarták buktatni s azért szorosán szövetkeztek a magyar alkotmánynak minden áron való megdöntésé/e. Eszközül felhasználták a felizgatott nemzetiségeket. Egyfelől a JeHasits által lázított horvátok köszörültek fegyvert ellenünk, más felöl a szerbek, oláhok. A kormány felterjesztésére Ferdinánd király ismételten rendre ulasitja § végül egy leira9 napig tartott s az időjárás, — leszámítva a junius daczára csaknem folytonos esőt és hidege":, — meglehetős jó volt, sőt mikor már New-York-felé hajóztunk, forrósággá változott. Itt New-Yorkban két napig nyugodtunk, ellátogattam a Eden-Museeba, jól mulattunk Erdélyi Náczival s társaságával. Előbb meghallgattuk gyönyörű játékukat és mondhatom, hogy jobb czigánybandát még életemben nem hallottam; de szeretik is őket s ha meg akarnak maradni, egyhamar nem eresztik el őket s a mint hallom, újra egy évre fogják őket szerződtetni. Ugyanott most 9 szebbnél-szebb bécsi vívó-nő produkálja magát vivómesterükkel együtt s nagy közönség bámulja ügyességüket. Mi harmadnapra elutaztunk és utunk Chicagóig azon a gyorsnak kihiresztelt amerikai vaspályákon 1 nap és 2 éjjel tartott. Ide megérkezve egy napig kipihentük a hosszú ut fáradalmait. Junius 15-én kezdtük meg ünnepélyesen működésünket. A megnyitó estélyt válogatott közönség előtt tartottuk meg. Zártkörű volt; meghivó jegyek adattak ki, de belépti dij nem volt. Megjelent körülbelol 1000 előkelő család, a város értelmi és pénzaristocratiája, valamennyi ujságiró és sok jeles zenész, valamint műkedvelő. Kimondhatatlau tetszéssel fogadták játé kunkat, másnap persze zsúfolva volt a helyiség, tele voltak az újságok dicsőítésünkkel és most is folytouosau hoznak felőlünk égig magasztaló czikkeket. Ez az itteni Eden-Musee (hangversenyterem) amerikai szokás szerint részvénytársulat által lett alapítva Már régebben akartak egyet s most nem régen sikerült is, mikor 3 olyan úr állott a vállalat élére, kikről tudták, hogy 60 millió dollárral bírnak. Rögtön elkapkodták a részvényeket s ámbár csak két hete, hogy meg lett nyitva, egy-egynek ára már 2a dollárral feljebb szállt s napról-napra emelkedik, — bár nekünk is volna belőle valami 100 darab. Ezen Eden-Musee a new-yorki mintájára van készítve s a director, ki előbb New-Yorkban volt, igen derék, becsületes és szakértő ur, ki nekem jó barátom, azaz jóakaróm s minthogy a mi igazgatónk New-Yorkban lakik, tehát én vagyok a helyettese, én csinálom a programmokat. Velem közli, ha valami megbán le is teszi báni állásáról Jellasicho!;; ő azonban mindennek daczára megtartotta hivatalát s még 6x*éiyesebben folytatta magyarellenes intézkedéseit. Minden nappal világosabb lett, hogy az udvartól Jellasits más rendeleteket kapott titokban, mint nyíltan. A trón közelében diadalmas reactió egyre több akadályt gördített a magyar kormány elé, a veszély a nemzetiségek részéről mindig fenyegetőbb alakot öltött. A ministerium a szentesitett alkotmányra hivatkozva ismételten kéri Ő felségének támogatását az ország békéjének és törvényének háborgatói ellen, késznek nyilatkozik minden lehetőt megtenni a félreértések békés kiegyenlítésére. — Hasztalan, a kamarilla meghiúsít minden egyezkedést. Csak e kettő között választhatott a magyar : vagy meghunyászkodva lemondani jogairól és saját kezeivel dönteni porba gyáván, a nemzeti önállóságnak oszlopát, vagy oda tárni mellét a reátörő ellenségek elé, és karddal kezében véres betűkkel is kiállítani szabadságszeretetéről a bizonyságlevelet. Önérzete, az elvhüség, őseinek emléke az utóbbit parancsolák, és ő férfiasan elfogadta alkotmánya s hona védelmében a reá kényszeritett harcot. E nagy feladat megtalálta intéző, szervező vezetőjét Kossuthban. Kossuth századának első szónoka, szellemi tehetségeivel kiváló hazafi, kinek a 48-iki törvények megalkotásában oly nagy része volt, lángeszének fényével megtöré a kétségek homályait s lelkesedésével bizalomra kelté ugy az országgyűlést, mint a nemzetet. Jul. 11-én a képviselőház figyelmét honvédelmi intézkedésekre hívja fel. Varázsával minden szivet magával ragadó szónoklatában lángszavakbau festi a mindenfelöl beszélni valója van s minthogy a mi zenetársulatunk mind kipróbált rendszerető és derék emberekből áll, tehát baj soha sem adja elő magát és minden a legnagyobb rendben megy. Pontosak vagyunk a darabok megkezdésével és elhagyásával, — a mire pedig itt igej sokat adnak. Különösen örülök az itteni magyarságnak, mert van itt körübelül 6000 magyar ember és család, kik többnyire jómódú és gazdag polgárok; nem mint a new-yorkiak, kik többnyire vagy földhözragadt nyomorultak, másnak olcsón-megfizetett eszközei, vagy csalók és más kétesek. Igaz, hogy vannak azok között is derék egyének. Ezek itt a chicagói magyarok tömegesen látogatják konczertjeinket, egész otthon érzi az ember magát közöttük ebbe az idegen világrészben. Mindéi, a legelegánsabban vajnak öltözve, különösen a nők a legdivatosabban. Az ő kedvükért aztán rendesen megtoldjuk a műsort 2-3 magyar nótával s ilyenkor csak úgy harsog a terem a sok „éljen"-tol, „hogy volt*-tói és „ujrá'-tól. Mi örülünk, ha honfitársainknak jó kedvet tudunk csinálni s örülünk, hogy annyira pártolnak bennünket. Bezzeg New-Yorkban hónapszám sem láttunk egyet sem, persze, nem is kerül úgy tőlük, bár kenyerük legyen szegényeknek! Ezek az ide való magyarok többnyire zsidók, de nem hiszem, hogy keresztény ember jobban szeretné hazáját és jobban örülne hazaföldieinek, mint ezek itt; az igaz, nem kívánkoznak vissza szegény hazánkba, de mindig örömmel és szinte büszkeséggel hangoztatják magyarságukat, vannak magyar egyleteik, és én azt látom, hogy mi zenészek jól megtudnánk élni köztük, ha végkép letelepednénk közéjük, mert minket nemcsak a magyarok, hanem mindenféle nemzetiségűek, különösen az angolok nagyon szeretnek, zenénk tetszik nekik szerfölött. Egész áhítattal hallgatnak bennünket konczertjeinken, egy árva hangot nem lehet hullani, míg a darabot be nem fejeztük s milyen lelkesedéssel tapsolnak a végénél, hogy szinte bámulat! Ma, hogy ezen levelet irom, van julius 4-ike, a legynagyobb ünnep gyanánt megült nap, évfordulója a Waschington által kivívott szabadság és a köztársaság kihirdetésének. Ipar tolongó ellenséges vihart s a védelemre 200000 katona és 42 millió forint megajánlását indítványozva felkiált: „veszélyben a haza, uraim mentsék meg a hazát!" — A képviselők mint egy ember kelnek fel, egy hangon mondják esküre emelt kézzel: „megadjuk!" Erre Kossuth meghatottan szól; „önök felállottak, én,leborulok a nemzet nagysága előtt . . . annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban: s magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni. A kormány — szigorúan a törvényesség terén, erélyesen szervezte a honvédelmet — s e mellett buzgón törekedett felkelteni maga iránt az udvar bizalmát is. Midőn itt kísérletei rendre meghiúsultak: szept. 11-én lemondott, s — az ügyek vezetésére egy honvédelmi bizottmány választatott. A nádor békéltető törekvései, uj minisztérium alakítása a reactió ellenállásán mind törést szenvedtek. — A béke helyett Jellasich jött 30000-nyi sereggel pusztítva az ország leigázására. A hareztéren kellett eldőlnie az alkotmány sorsának. A honvédelmi bizottmányuak kevés rendes haderő állt rendelkezésére, kevesen voltak a régi rendszer által nevelt főtisztek, kik a népszabadságért lelkesedni tudtak. De a nemzeti lelkesedés kipótolt sok hiányt. „Veszélyben a haza!" ez a hir csudás erővel hatott mindenütt. A háromszínű zászlók alá versenyezve gyűlt a honnak ifjúsága. Odahagyta a földmives ekéjét, az iparos műhelyét, a kereskedő boltját, a tanuló az iskolát, tisztviselők, írók, ügyvédek csapatonként öltöztek fegyverbe, hogy vérrózsákból fonjanak koszorút a magyar szabadságnak. A ma még gya-