Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-22 / 11. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr Félévre ... 3 n n Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcía 91. az, hová az előfizetések és a lar> szétküldésére vonatkozó felszólamlások inte'zendők. PÁPAI HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézeudő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Vétkes hanyagság. , julius 22. Az a szent hivatás, mely kezünkbe adta a tollat és bennünket a közérdek őreiül tett meg, ismét arra késztet bennünket, hogy egy sajnos tény felett törjünk pálczát; ama vétkes hanyagság fölött, mely a pápai róm. kath. hitközségi adó behajtása körül évek óta fenforog. A vallás ama szent kötelék, mely összefűzi a sziveket, eröt ad a küzdelmekben és valnmely vallás követői csak kötelességüket róják le, ha intézményeik fentartásálioz keserves verejték árán szerzett vagyonukkal hozzájárulnak. Es a pápai róm. katholikus hitközség hívei sohasem emeltek panaszhangot a terhek viselése miatt, mindenki szívesen fizette le a hitközség adóját, a hagyrészt kultuiális czélokra fordítandó illetékeket. Ezt eddig minden alkalommal teljes megnyugvással tették, mert az volt a hit, hogy azok az egyének, akik a hitközség ügyeinek vezetésével megbízattak, lelkiismeretesen végzendik kedves kötelességüket. De sajnos, ez utóbbi időben a tapasztalat mást mutat. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a pápai róm. kath. hitközség adója évek óta nemcsak a leglianyagabbul kezeltetik, hanem a tagok nagy részétől több mint egy évtizeden át a hitközségi adó kérve sem lett. Es az a körülmény, hogy tíz évre össze hagyták jönni az adót, nem enged egyébre következtetni. A legnagyobb mértékben elitélendő cselekmény ez. Mert az által, hogy több mint tiz év óta a hitközségi tagoktól hitközségi adó fejében mitsem követeltek, és most 10 —15 év után egyszerre minden előleges megintés nélkül nagy összegű követeléssel lépnek lel végrehajtás szigorával ellenük, nem csak arra ad okot, hogy a hivek méltó zugolódásuknak adjanak kifejezést, de bátran kifejezhetik rosszalásukat is és nem csekély mértékben kételyüket is a kezelés viszássága fölött. Az eddig követett rendszerrel kárt csinálnak a hitközségnek és jogtalan módon megnehezítik a fizetést is a tagoknak. Mert senki sem fogja tagadni, hogy könnyebb a terheket kicsiny részletekben, mint sommás összegben egyszerre fizetni. A hivek, kik a hitközséget íentartják, szigorúan tiltakozhatnak a vétkes hanyagság ellen és joggal megkövetelhetik, bogy a legilletékesebb helyről azonnal bizonyság szereztessék a felöl, hogy rendesen kezelik-e ott a pénzt, ahol ilyen sajnos esetek előfordulnak. Mi kételkedünk. Mert azok kőzött, akik tiz év után nagyobb összeg lefizetésével zaklattatnak, vannak olyanok is, akik eddig pontosan fizették adójukat, amit nyugták felmutatásával is igazolhatnak. Ok minden figyelmeztetés nélkül, saját jószántukból kifizették a részletes illetékeket, a pénztárnok nyugtatta azokat, de ugylátszik nem könyvelte el. Igy származott aztán az a kellemetlenség, melynek leghelyesebb elnevezése: vétkes hanyagság. Ilyen állapotokat tűrni lehetetlenség az amúgy is túlterhelt ás egyéb adók által is agyonnyomásig sújtott híveknek. Az ilyen vétkes hanyagság ellen a nyilt hang teljes erejével kell tiltakoznunk, bárkik követték is azt el. PÁPAI HÍRLAP" TARCZÁJA. A hűség. Húsz éve már szinész kényért eszik S nem csüggedett e nagy idő alatt; Keserves élet a szinész kenyér — S néki izlett mindenik falat. Szerelme űzte. Ea a délibáb, Lidérczfény, mely csak száll odább ... odább .., Ez őrülésbe ejt, szivet rabol: Ott nincsen ész, hol szerelem honol. 0 is csalódott, miut sok annyi más, Soh'sem kereste, melyik volt hibás. A sziv eltűrte szenvedéseit S kit no írásait, csak jó barátba' hitt. Múzsák között, de hol van jóbarát? Babért aratsz: irigylik glóriád! És mindenütt gyalázzák hirneved, A múzsa ilyen, rosz neven ne vedd! Husx év után egy mégis hű maradt Kutyája ez, mely ugat s nem harap. Husz éve véle egy kényért eszik : Tűr, szenved, hű és — nem panaszkodik. V. Hullám József. Mikor a feleség kedveskedik. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Madarassy László. Amióta feljött K. gróf a fővárosba, csak ritkán tölté estéit nejével; többnyire barátaihoz, vagy a kaszinóba járt el vacsorára. Pedig neje kitűnő szakácsot fogadott s legkedvesebb ételeit készítette, csakhogy honn maradjon. Egyszer aztán azt kezdte észrevenuie, hogy amíg ő rendesen, este és éjjel nincs honn, addig neje a nappalokat tölti liázon kivül. Mit művelhet egész nap a barátnőinél, vagy a boltokban? Kérdé saját gondolatkitalálójától a férj. Egy-két rémképet festett maga elé s belebújt a féltékenység ördöge. Utána lesni vagy lesetni mégis átallótta, a leveleit kezdte hát elfogdosni. Lelkiismeretét azzal az okoskodással nyugtatta meg, hogy ha joga van a neje ajakához, a kölcsönös szeretet e piros pecsétjéhez, miért ne volna joga a nejére czimzett leveleken is a titokőrző eltávolításához, mely gyakran még csak nem is pecsét. A levelek közt csakhamar akadt egy rendkívül gyanús. Valami Page Henrik azt irta nejének franczia nyelven Párisból, hogy eredménytelen volt az utazása és siet Budapestre, hogy szolgálatjára álljon a grófuénak. Az utóiratban e szavak rémiték el a grófot legjobban. „Nevetném, ha a gróf úr mit sem sejtve, nem vette volna észre távozásomat." — Hát hogyan is vettem volna észre? — kiáltott föl ingerülten — tudom én hogy ki ő ? Pedig mintha a nevét mégis hallottam volna valahol. Alig várta, hogy nejével találkozzék. — Grófné! Ha szabad tudnom, hol szokta mostanában a napjait tölteni? — kérdé tőle jogosultnak vélt leczkéző hangon. — A nagynénémnél, aki kitűnő szakácsnő. — Kikkel szokott ott találkozni? — Senkivel. Nem jár oda senki rajtam kivül. — És Page Henriket hol szokta elfogadni ? — Én Istenein, hát hol fogadnám el máshol, mint itt. Hm, morgott a gróf, még esak el sem pirul a neve hallatára. — Hát csakugyan ismeri? — Már hogy ne ismerném ! —

1 Nem tagadja? — Miért tagadnám? — Tudja meg, hogy ez az ember jelenleg utazik . . . — Ah, te nyomára jöttél? — Minek? — Hogy ő Párisbao van. — Természetesen. Bár maradna is ott örökre! Mit keres Ő Budapesten? Hisz a neve is azt mutatja, hogy született franczia! — Persze, hogy az. De hát miért akarod Őt elküldeni? — Elküldeni? Hát ki ő? — A szakácsunk. — ügy! Igaz biz az! . . . Majd el is feledéin, hogy őt hivják Page Henriknek. De hiszen ez már vén ember, öt gyermek atyja, a felesége is él. — — Persze, hogy él. De hát mit beszélsz itt össze-vissza. Szinte megrémítesz. — Bocsáss meg, olvasd e levelet. Az imént egészen megzavart. — Ha, ha, ha, — kaczagott a grófné. Úgy kell neked, miért bontogatod föl a leveleimet. Lásd hiszen az egész egy meglepetés akart lenni a számodra, s Kedveskedés, hogy itthon töltsd az estéidet. Mai számunk 8 oldalra terjed,