Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-15 / 10. szám

Nem kevesebbről volt szó, minthogy Devecserben egy ember koleraszerü tünetek között meghalt. A hir első látszatra komoly aggodalomra szolgáltatott okot, mert épen e vidék volt ezelőtt két évvel is e pusztító betegségnek tanyája. A belügyminiszter szigorú rendeletet bocsátott valamennyi hatósághoz, hogy a felmerülő kolera nostras esetekről is táviratilag értesítsék. Igy történt az a d evecseri esetnél is s igy kelt szárnyra a rémületbe ejtő hir. Köztudomásu dolog azonban, hogy a ragályos betegségek leginkább egyes vidékeken azért ütik fel tanyájukat és azért pusztítanak nagy mérvben, mivel annak keletkezése nem csak egyesek, családok, hanem a hatóság által is titkoltatni szoktak. Épen azért e hir, legyen az akár tény, akár költött, mindenesetre elégséges arra, hogy mi, részünkről megtegyük a komoly sajtó kötelességét és ugy a hatóságot, valamint a közönséget a legszigorúbb óvintézkedések megtételére hívjuk fel. Rámutattunk már ama egészségügyi mizériákra, melyek Pápavárosában léteznek, hangsúlyoztuk azt, hogy egy esetleges ragályos vész kitörésekor a kolera sehol sem talál olyan teret, mint épen nálunk — Pápán. Ha városunkat megvizsgáljuk látjuk, hogy talaja a natura igen alkalmas a kolerára. Az a por, mely az öntözés hiányossága i oly tán fertőzi a levegőt, nagyban felfogja a miazmákat. A csatornázás hiányossága következtében szigori gond fordítandó a peczegődrők desinticialására, valamint azon helyiségek szellőztetése is rendkívül ajánlatos, ahol többen tartózkodnak. A járványos betegségek ellen teendő . . . Bízni kezdünk magunkba, Hogy telik még mitőlünk is nagy munka; Hogy kivirit még a magyar nép fája S lombjait majd Isten, ember csodálja. És a költők hangja nem lett kiáltó szó, mely a pusztában nyomtalan elreppen, hanem az a tova lengő szél, mely termékeny magvakat hord szárnyain s az élet ezernyi csiráival gazdagítja kikeletkor a tért. Hatott, gyújtott a költő dala a városban és a falun, a palotában és a gunyhóban; megvárta a vének szivét s a lelkesedés könyüit fakasztá az itjak szemében. Felébredt a nemzeti öntudat, erős táborrá alakult, a hazaiias érzelmű társadalom, mely kész volt követni vezéreit ama nagy munkára: a honnak ujjá alkotására. Igaznak bizonyult, liogy a költő keble kis világ Szabad népet, szabad hazát képes teremteni. Igy honszeretetben egyesülve költők és tudósok, államférfiak és szónokok, egy hatalmas hullámgyürüivel mindig szélesebb kört uraló mozgalmat indítottak meg, a nemes czélnak : a haladás feltételeinek kivívására. Ennek pártolói világosan látták az előttük álló nagy akadályokat. Ezek között első volt a nemesi kiváltság s az ezen alapuló elavult institucziók a jogok, terhek egyenlőtlen s igazságtalan elosztása. E szerint a nemzetet csak voltaképen, csak a pár százezerből álló nemesi rend képviselte, mely minden jogot a maga számára tartott fenn s minden terhet a rajta kivül álló osztályokra vetett. A jelen században már csekély értékűnek bizonyult felkelési kötelezettségen kivül lemondott a honvédelemről is. Á robot, tfézsma, vám s más tartozások óvintézkedésekről is a belügyminiszter körrendeletet bocsátott ki az összes hatóságokhoz. Utasítja azokat, hogy a meleg napok beálltával a köztisztaság fenntartására s a járványos betegségek kiütésének megakadályozására az előirt intézkedéseket szigorúan hajtsák végre. Különös gondjukba ajánlotta a következőket 1. A levegő tisztaságának megóvását, a miért is lehető gyorsan eltávolítandó mindaz, a mi a levegőt vagy a talajt fertőzteti. 2. Az ivóvíz tisztaságát őrizzék. A közkutakat tisztíttassák s tiltsák el a közkutakon a vízhordó edények bemerítését. 3. Az élelmi sz ereket és italokat gyakran vizsgálják, hogy azok nem hamisítottak s az állásban nem váltak-e ártalmasokká? A piaczi rendőrség különösen a gyümölcsérés idején a legszigorúbban járjon el. 4. A vágóhidakra, vendéglőkre és korcsmádra ügyeljenek, hogy azok környékéről minden szenny és hulladék naponkint eltávolittassék. Az intézkedések azonban magukban véve ellenőrzés nélkül mit sem érnek, azért az intézkedések végrehajtása szigorúan ellenőrizendő s a közöny, hanyagság vagy mulasztás kérlelhetetlenül büntetendő. Ha járvány vagy azzá fajulható betegségi esetek fordulnának elő, az ide vonatkozólag már korábban kiadott rendeletekhez kell alkalmazkodni. A tett közegészségi intézkedésekről a miniszternek még e hó folyamán jelentést kell tenni. A miniszter tapintatos óvóintézkedése mindenesetre szigorú megszívlelésre méltó. Ha valahol annak foganatosítására szükség vau, akkor nélkülözhetetlen ez főkép Pápán, ahol, miként azt fenebb ós már más alkalommal is elmondottuk, a mellett a jobbágy fizette az államnak a pénz és a véradót is. Az ősiség által levolt kötve a föld, az urbériség által a nép milliói szolgaságra kárhoztatva. Az elfogulatlan gondolkodónak be kellett látnia, ho^y ugy a korszellem, mint a nemzetnek érdeke is követeli e fonák viszony megváltoztatását. A nemzeti önállóság biztosításánál nagy, közös czélok kivívásánál ma már nem rabszolgák, hanem a ozabad polgárok milliói számítanak. Meg kell azért osztani a köznéppel ugy a kötelességek töviseit mint a jogokuak rózsáit. Átalakításra várnak a polgári viszonyok; mint az uj bor uj tömlőt, az uj eszmék uj intézményeket igényelnek. Forrjon össze e hon minden fia egy nemzettestté, csak ugy alakulhat, haladhat egyesült erővel s foglalhat méltó helyet a polgárosult népek sorában. Ily elvek voltak irányadók a haladó párt törekvéseiben. De igen nagy gátot képezett a nemzeti fejlődés előtt más részről a bécsi kormány bizalmatlansága. Ennek vezetője: Metternich herczeg, az absolutismusban látta ugy a trón, mint a társadalmi rendnek egyedüli szilárd alapját. Hogy a szabad eszmék terjedését meggátolja, s lehetőleg megnehezítette a külfölddel való érintkezést, itthon a censura súlyos bilincseit vetette az irodalomra. Gyanúval fogadott, üldözött minden újítást. Az elnémetesült fő rendek .íagy részét továbbra is lekötni, ígéretekkel kegyosztogatás^al az udvarhoz csatolni s a nemzeti ügy szolgálatából elvonni törekedett. A megyéken előbb a nemesi jugok ellen harczolt, s azután, hogy bevágja a haladó párt előtt az utat, maga hivta sorompóba a maradók pártját s szította titokban és nyíltan kolerának igazi megtestesült fészke van. Mi erősen hisszük, hogy a városi hatóság komolyan oda fog hatni, hogy a rendelet ne csak irott malaszt legyen, de legyen foganatja is. A közönség pedig saját jól felfogott érdekében, reméljük, teljesíteni fogja a kiszabott rendeleteket s a hatóságnak nem lesz szüksége azt kényszerrel, büntetések kiszabásával végrehajtani. Az a főszabály lebegjen előttünk, hogy minden, ami a rondaságot előidézi, előidézi egyszersm'nd a ragályt, a kolerát, inig ellenben minden intézkedés, mely a tisztaság fentartása mellett van, egyszersmind óvóintézkedés a kolera ellen. Ha mindenki lelkiismeretesen jár el, nem kell félnünk még akkor sem, ha Devecserben a kolera tényleg ázsiai alakban is jelentkezik. Az izr. ifjúság táncz vigalma. — Saját tudósítónktól. — Hiába csak nagy taktikus az idő, de a legény féle sem utolsó ám. Mert mérkőzés volt kettejök között, valóságos mérkőzés. Majd hogy azt nem mondtam, hogy mint igazándi fel- és alperes küzdöttek egymás ellen, de ezt jó lesz nem mondani, mert nagy füle van a fináucznak, s ha neki durálja magát, biz Isten rnegleletezi akár a felhőket is, hogy mernek stempli nélkül bekötni valakibe. Alig hogy híre terjedt, hogy a pápai izr. ifjúság mulatságot nendez a vasúti vendéglőben, valami gálád ellenségük tamadt ottfönn, a ki rögtön ide czitálta még Ausztriából is a felhőket s uuos-untalan föl-le sétáltatta őket elrémítésére minden mulatni vágyó léleknek. De már akkor meg volt irva, hogy mulatság lészen, már pedig a mi meg vagyon irva, ami muszáj meglenni, már csak a m. k. rőnduek miánna is. S meg is lett. A rendezőség csak sugott-bugott, hogy felhő uraimék meg ne tudják a sort, váltig állítva, hogy nem lesz a héten semmi, meghívókat sem bobocsátott ki, a szombati mulatságra csák péua féltékenységet a ren di kiváltságok mellett. A nemzeti ügy védői korlátba ütköztek miuden lépten-nyomou, a szabad szó börtönbe vivő ut lett: oda lett vetve Vesseléuyi, Kossuth, Táncsics és még többen. A kormány rendszeresen izgatta végre a nemzetiségeket is és dédelgette a magyar államtól külön szakadó törekvéseiket. A horvátok, szerbek, oláhok vezetői szabadon szórhatták a rágalom, gyűlölet nyilait a magyar ellen; a magyar sajtónak megvolt tiltva, még a vádok megczáfolása: az önvédelem is De mind ez akadályok nem csüggesztették el a jog mellett küzdő hazafias pártot, sőt csak ujabb erőfeszítésre, még nagyobb buzgalommal szolgáltak indokul. Egy részről a Széchényi kezdeményezése nyomán folyton szaporodó egyletek élesztették a tevékenységet s egymásután léptették életbe a vagyonosodás és miveltség emelését czélzó intézkedéseket; másfelöl az országgyűlésen a szabadelvű párt jeles vezérei alatt szívós kitartással s az igaz ügy diadalába helyezett reménynyel vívta a harczot a nemzetnek az 1791-iki törvényben is biztosított önrendelkezési jogaiért, egyengették az utat a polgári terhek és jogok igaz ságos megosztásához. 1825-óta miuden országgyűlésen tért hódított s egymásután kiverték állásaikból a kiváltságok roskatag sánczaival védekező maradék pártját. A viták tüzében tisztultak az eszmék s mindig határozottabb körvonalokban tűntek fel a nemzetnek jogos kívánalmai, melyeknek törvényes megvalósításában látta boldogulásának zálogait. Joggal állítják, az 1848 előtti 25 év közdelmei hazánk történetének legszebb lap-