Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-15 / 10. szám

emelkedik, a pénzes emberek elköltöztek, a kereskedelmet a vasút drága tarifáival tönkre silányitotta, az ipar pang, mert az általános jólét igen alászállt, a házak ára igen nagyon csökkent, szóval a város folyton sülved. Az elkövetett mulasztást teljesen jóvá tenni lehetetlenség, de a szenvedett veszteséget némileg pótolni csak uj vasút által lehetne, mely vagy innen indul ki, vagy Pápát metszené, Már a magyar nyugoti vasút építése elutt volt tervben Pápát Keszthelylyel összekötni; ezen terv ezelőtt 5 - 6 évvel meg lett pendit\e. Feltűnő, hogy oly élépk forgalmú városok, mint Sümeg-, Tapolcza- és Keszthely, már nem sokkal előbb kaptak vasutat. Ha ezen városok egy Pápától kiinduló vasút által összeköttetnek, akkor egy nagy és gazdag tájék, a Balaton vidéke Pápára gravitál és legalább Pápa városa további sülyedése meg van akadályozva, sőt van kilátás a vám emelkedésére. Esterházy Móricz gróf meg is kapta rá az előmunkálati engedélyt, de az érdekeltség által nem vétetett annyi részvény, mennyi szükséges volt a vasút megépítéshez. Mi azt hiszszük, hogy ha az egyes érdekelt községeket ismert befolyásos emberek beutazzák és ott előadják a tervezett vasút hasznát, akkor talán mégis sikerül a szükséges összeget megteremteni, de ez nem történt, vagy csak nagyon hiányosan. Pápára nézve szerencsétlenség \olt, hogy az érdekelt tájék legnagyobb és leggazdagabb birtokosa Fe-stetich Tasziló gróf Keszthelyen, csaknem ellenséges állást foglalt el e vasúttal szemben ; ha sikerül Őt megbarátkoztatni e vasúttal, akkor megépítése bizonyosadé ez nem sikerült, sőt talán meg sem lett kisértve. Fenyvessy Ferencz képviselő Pápa város polgármesteréhez intézett levelébe! tudjuk, hogy a pápa-keszthelyi vasút kezdeményezése volt elhibázva, mi elég nagv baj, de csak Pápa városára, mert Sümeg-, Tapolcza- és Keszthely azért kapnak vasutat, de nem Pápától, hanem a Kis-Czell melletti Bubától, mi által Pápa egy nagy vidéket vtszit, a melyet erély és hozzálátás, kitartó munka és igyekezet által megnyerhetett volna. Nem akarunk ezúttal is bűnbakot keresni, nem akaruuk ezen ujabb csapásért senkit sem mulasztással vádolni, de tény az, hogy ha a nagyon fölösleges veszprémi megyei palota költségeinek csak egv harmad részét nyerhettük volna meg e vasútra, nyák urat kényelmes és úrias poiigyolában megpillantotta a gazdag terítékű asztal mellett. Hát még mikor a fiatal bájos hölgyet meglátt a, a ki Rifnyák jobbján ült s a kit ez mint leányát mutatott be a megzavarodott titkárnak. — Bocsánatot kérek, rebegé Kormos Aurél, de valóban . . . — Isten hozta. Isten hozta Nagyságodat. Éppen jókor! Tessék helyet foglalni! Ugyan Emília húgom hozz csak szaporán egy teritéket a titkár ur számára. De üljön le hát kedves titkár ur. Kormos Aurél egyre jobban megzavarodott s azt sem tudta ébren van-e, vagy álmodik ? Rifnyák darabig mosolyogva gyönyörködött a fiatal ember zavarán s csak aztán világosította őt fel. — Kedves titkár ur, arczárói olvasom le bámulását és meglepetését. Nem is csudálkozom rajta. Kissé több kényelmet talál, mint a mennyi egy közönséges koldusnál várható lenne, akármilyen jói is menne az üzlete. De én nem vagyok közönséges koldus. Nem kényszerűségből teszem, nem szorultam rá. Hála Istennek, lenne miből éljek leányommal, egyetlen gyermekemmel. I)e . . .> de . . . mit akar . . . minden embernek van valami szenvedélye . . . s lássa az enyém a koldulás, nem birok róla leszokni. De csitt, a leányom jön ! Egy szót se előtte, mert ő természetesen mit sem tud a dologról. Erről a dologról nem tudott, de tudott sok egyebet. Tudott bájosan mosolyogni, kedvesen csevegni, gyönyörűen zongorázni, énekelni. akkor 2 járás sok községének lakossága tetemesen gyarapodott volna jólétben, különösen sokat nyert volna Pápa városa, ami talán mégis nagyobb érdekeltséget érdemelne meg a vármegyében mint egy tulnagy és tulpazarul épitett megyei palota. A vasutért szivesebben fizettük volna a kisebb megyei pótadót, mint a szegénységünkhöz sehogy sem illő félmilliós megyei palotáért. Pápa városának, — hogy csak a vasút kiinduló állomása ne Boba legyen, — még arra is kellett volna ráállni, hogy ezen vasút inkább Devecserből induljon ki, mi szinte kivihető lett volna, mert sokkal rövidebb az ut Sümegre DevecsertŐl, mint Bobától; ez által Pápa jövője, nem igen lett volna veszélyeztetve, mert kedvezőbb időben bizonyosan kiépíttetett volna a \asut Pápától Devecserbe Mig a pápa-keszthelyi vasút az idézett okok miatt lassankint elszenderült és életbe lépett helyébe a ránk . nézve oly káros Bobasiimeghí vasút, nagy változás állott be e vasút jövő jelentőségére nézve. Még ezelőtt 5 — 6 évvel ezen vasút jelentőségét láttuk és kerestük annak folytatásában Somogy megyében Marczali és Barcs felé; de azóta kiépült a zógóriai vasút, Csáktornyától Zapresic, Zágrábba, miáltal a Sümegh-Tapoleza-keszthelyi irány másodrendűvé lett, mig ezen vasút jelentősége egy Sümeghtől Zala-Egerszegen át Csáktornyáig vezető vonalban fekszik. Kétségtelei:, hogv. ezen vasúti vonal meg fog — már a közeli jövőben — épitettni, mert uagy fontossága szembeötlő. Ez által még sokkal keservesebben fogja Pápa városa megérezni azon hanyagságát, hogy átengedte e fontos vasutat Kis-Czell-Bobának. Az utolsó 2-3 évben még egy vasúti terv merülfc fel, mely Pápa városára nézre nagy fontosságú ; ez a Pozsonv-Moson-Csornasárvári vasút. Ha ezen tervett vasút kiépül, ez ismét jelentékenyen fogja városunkat megkárositani, mer

1; a jelenlegi forgalomnak nem csekély részét fogja tőlünk elvonni. Ugy látszik nem sok ember van Pápán, ki ezt tudja, vagv ki ezzel törődnék. A váios hatósága és a város intéző körei nem tartoznak az utóbbiak közé, az eredmény tehát előre ismeretes. Egyik hiba szüli a másikat; egyik mulasztás maga után vonzza a többi mulasztást; mi pedig hibákat és mulasztásokat követtünk el sokkal többet, mint mit meglehet bocsátani. ' Már nem is szólunk a kis-czelli csomópontról, de ha a sümeghi vasút Pápáról indult volna, kétségtelen, hogy a ;Pozsony-sárvári vasút Pozsony-páp.ii lett volna, mig jelenleg Csornáról Bárkány, Szili, Vágnak van tervezve Sárvárra. E/.eu vasúti-vonalra nézve még nincs meg a végleges megállapodás, mert azelőtt Síombath -lyig akarták vinni, de mivel néhány mértföldre a déli vasút melleit kellene a vágányokat lerakni, mi nagyon felesleges, a csatlakozó pontot jobban keletre tervezték Sárvárra, de ez sem helyes, sem földrajzi, sem forgalmi tekintetben. Aligha oda nem lyukad ki, hogy a csatlakozási pont lesz Kis-Czell; ha ennek lakossága ezt komolyan akarni fogja, ki is fogja vinni. Pápa városa hatóságának és vezető embereinek érintkezésbe kellene lépni ezen tervezett vasút főembereivel és oda hatni, hogy ezen vasút Szili-Sárkánytól vagy Szanyon vagy Gencs-Hőgyészen át Pápára vezettetnék. Ha a városi képviselő testület ezen tervet erélyesen támogatná — min nem kételkedünk — ezen terv valósulhatna is. Ez által csaknem biztos kilátásban volna ezen vasút folytatása SümeghEgerszegnek Csáktornyára, mi által Pápa városa egy magyar délnyugoti vasútnak nagy csomópontjává válnék és megvolna a biztos alap a város jövendő felvirágzására. Szerintünk ezen conjectura értelmében kellene azoknak cselekedni, de erélyesen és kitartó buzgalommal — a kiknek kezébe van letéve a város sorsa és azon pár embernek, kik a város kicsinyes ügyeiben oly tevékenyek és túlbuzgók tudnak lenni. Itt méltó tere volna tevékenységüknek: Ha folytatjuk az eddigi közönyt, értelmetlenséget és továbbra is mulasztást halmozunk mulasztásra, akkor Pápa mindinkább stilyedni fog és semmiféle még oly finom kortesfogás sem lesz képes a várost az enyészettől megóvni. Még megérhetjük, hogy Mezőlak és Vaszarból is előbb lesz vasúti csomópont mint Pápából. Már is igen érzi az összes városi lakosság az eddigi tétlenség, az elkövetett hibák és vétkes mulasztások keserű gyümölcseit. A járvány ellen. Pápa, julius 12. Kellemetlen hír kelt szárnyra a szomszédos Devecserből. egyszóval a titkár ur el volt bájolva s bár láza csakhamar megszűnt, mégis rendesen eljárt az orvosságért, sőt alig pár hét múlva azzal lepte meg Rifnyák urat, hogy megkérte tó'le a kisasszony kezét, — természete,-en azon feltétellel, hogy mondjon le a koldulásról. — A leányomat odaadom, de kívánságát nem teljesíthetem. Meghalnék unalmamba. Hanem azt a concessiót megteszem, hogy a várost és környékét odahagyom. S valóban az esküvő napján a Józsefvárosba tette át üzletét. JMagy idők és azok intő szava. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája — Irta: Gyurácz Ferenoz. (Folytatás.) A magyar nyelvnek, még az ország szivében is idegenné létén kesereg Kisfaludy Károly a „Rákosi Szántóban": „Pest-Budáról sok nép kijár, 1s alig érti nyelvünket már, hogy maholnap a magyar szó, ritka, miut a fejér holló." Mint metsző ostor sújtanak Kölcsey szavai, midőn a kérdésre: Hol vau a hun, melynek Árpád vére Győzelemben csorga szent földére ? És hol a nép, mely pályát izzadni, Izzadás közt hősi bárt aratni Os apáknak nyomdoKin tanult ? — ily vallomást kénytelen adni: Itt van a hon, de nem mint a régi : Pusztaságban nyúlnak el vidéki Többé nem győzelmek honja már, Elhamvadt a magzat hő szerelnie. Niacs magasbra vivú szenvedelme. Jég kebelben fásult szivet zár . . . Vándor állj meg, korcs volt anyja vére, Más faj állott a kihunyt helyébe, Gyönge íovel, romlott, szivtelen. . . . Az éji homályban késő régi dicsőség után eped Vörösmarty. A kárhoztatás köveit hajtja Petőfi a külföld magyarjaira, kik fajuk megtagadásával csak fekélyek lettek a hazának testén. Fájdalommal szemléli hátramaradását 's kimondja a kemény szót : Magyar vagyok, s arezom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magjai vagyok. Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott másutt a nap már ugy ragyog. De a költők mig a tétlenséget ostorozzák, panaszolnak és dorgálnak, másfelől, hol látják a tettre buzdulást, az áldozatkészséget a hazáért, ott a remény dalát zengik. Az egyik áldást kér a népre, mely „megbűnhődte már a multat s jövendőt." Vörösmarty midőn reá mutat a földre, melyen a hős Árpád hadai s a rabigát tördelő Hunyadi aratták a babért, hol a szabadság véres zászlai lengtek: látnóki lélekkel hangoztatja: „Az nem lehet, hogy annyi sziv Hiában onta vért: Keservben annyi hü kebel Szakadt meg e honért. Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán." Majd Petőfi ir bizalomra gyúlva a hazafias irány emelkedésén s ennek igy ad kifejezést \