Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-15 / 10. szám

got követnek el rajtok, de még- a törvényengedte kedvezményekben sem részesülnek. A vizsgálat megejtésére most a legjobb idő van. Az adóvégrehajtás szünetel. A polgárság érdekei is azt kivánják, hogy a vizsgálat ne késlekedjék. Mert azt szeretnők, hogy egy perczig se maradjon állásában az az ember, akinek a törvény nem tud parancsolni, aki a maga zsebjét többre becsüli, mint a tisztességet és az adófizető polgárság igazi, jogos érdekét. Pápa-város vasúti bűnei. Pápa, julius 14. B.) Minél nagyobb és minél élénkebb egy helységben a forgalom, annál életre valóbb az, annál jobban gyarapodik és gazdagodik annak lakossága, annál jobban halad ezen város, annál több kényelmet nyújt az lakosainak, mi által az nagy vonzerővel bir; a föld cs a házak ára emelkedik és terjed a jólét, mi által ezen város ipara és kereskedelme virágzásnak indul. Minél kevesebb a forgalom, annál jobban sölyed a város, lakossága elszegényedik ; a város elmarad, nem tud a korral haladni, megmarad nevetséges ósdiságában, az iparosok és kereskedők elszegényednek, a kivándorlás folytonos, az ingatlan ára mindinkább leszáll. A forgalmat manapság a vasutak eszközlik; e mellett még a hajó-forgalom érdemel említést, a kocsi forgalom a vasúti vonatok mellett majdnem elenyésző csekély jelentőségű. A létérti küzdelem meg van az országok és városok között is. A kedvező geográfiái helyzettel biró városoknak a létérti küzdelem nagyon is meg van könynyitve, többnyire virágoznak, gazdagodnak, szépülnek. Az ezen előnyökkel nem biró városok között szabad a verseny, a mely városnak életre való iparkodó lakossága van, az inkább magához fogja ragadni az előnyöket, meg fogja szerezni a vasutakat, mint a melynek nincs sem oly életre való tanácsa, elöljárósága, polgármestere vagy birája. Akár lefelé jött valaki a várból, akár felfelé igyekeztek, e pontnak szemébe kellett tűnnie és pedig ideje korán, két három perczig látnia kellett azt a vigasztalan szomorú alakot, ki némán ugyau, de oly búsan szegezte tekintetét a járó-kelőkre, hogy azokuak átlag véve harmincz-harminczöt száztólija részvétre lágyult iránta, s nem tehette, hogy elhaladjon mellette a nélkül, liogy egy kis kónyöradománynyal meg ne kinálja. Valósággal megigézte az embereket csodálatos tekintetével, melynek csak a legridegebb szivek tudtak ellentállani. És abban fekszik az üzlet meglepő virágzásának magyarázata is. Rifnyák a természettudományok ujabb vivmányait jól fel tudta használni — delejjel koldult. A tekintetében volt a varázs-erő, azon mélabús, de átható és metsző szemekben, melyek a legvastagabb téli kábátokon át is megtalálták utjokat a szívhez s ellenállhatatlan erővel szántották fel a könyőrület ösztönét. Legalább Kormos Aurél csak igy tudta megmagyarázni, hogy miért nem képes ő e mellett az ember mellett elhaladni a nélkül, hogy legalább egy krajczárt ne adjon neki. Pedig párszor megpróbálta, mert utoljára boszantani kezdte őt a dolog, hogy mért legyen ő rendes adófizetője egy épkézláb embernek, a ki még ho«zá nem is olyan öreg. Mert Rifnyák a legjobb korában levő férfiú volt, ugy negyven - ötven között, s eltekintve vigasztalan szomorú arczától és bús szemeitől, semminemű külső testi fogyatkozással sem látszott sújtva lenni. kormos Aurél párszor el is ment melEzeknek előre-bocsátása után nézzük Pápa-városának helyzetét. Vidékünkön csak az egy Győr városnak van igen kedvező geográfiái helyzete, a mennyiben Bécs és Budapest között, középen és a Duna mellett fekszik; előnyben vannak még Komárom és Esztergom, valamint Moson városa. Előnyös geográfiái helyzete van még Székes-Fehérvárnak, Sümegnek és Nagy-Kanizsának. De enuél több kedvező geográfiái helyzetű várost vidékünkön nem ismerek. Midőn hazánk az 1867-iki kiegyezés után önállóságát nagy részt visszanyerte, hozzálátott legfőbb vasutvonalainak kiépítéséhez. Már évek óta volt tervben egy vonal, mely Győrt a Balatonual és Somogymegyével összeköti; ezen vonal Pápát, Sümeget és Keszthelyt érintette volna. A ministeriumban ezen tervet elvetették és egy nvugoti irányban Gráczba vezető vonalban állapodtak meg és igen helyesen Győrt és Fehérvart tűzték ki kiindulási pontoknak. Számtalan variatió merült fel. Eleiute ugy volt tervezve, amint a földrajzi helyzet megköveteli és a mint egy állami biztosítékot nyert nagy vasúthoz illik, egyenes vonalban és ez: GyŐr-, Pápa-, N.-Szőllős-, Tüskevár-, Molnári-, Körmend-, Szt.-Gotthárd- Grácz. Más részről Sz.Fehérvár-, Veszprém-, Devecser- Tüskevár vagy Jáuosháza. Ezen vonal 3 mértfölddel rövidebb, mint a jelenlegi és tetemesen olcsóbb lett volna, és Pápát sem károsította volna annyira. De ekkor megkezdődött a létérti küzdelem azon városok részéről, melyek a helyzetet megérteni képesek voltak és az alkalmat felhasználták saját javuk előmozdítására. Pápa nem tartozott ezen városok közé. Fájdalmasan érezzük ezt és érezni fogják késő unokáink; sem a városi hatóság, sem az akkori városi képviselőtestület nem bírta felfogni a vasút jelentőségét. A kereskedők nagy része zúgolódott ugyan, de ezek többnyire zsidó vallásúak levén, a városi képviselőtestület tagjai akkor még nem lehettek és társadalmi viszonyaink miatt panaszuk nem is juthatott kellő helyre; de ha oda jutott volna is, ennek semmi sikere nem lett volna, mint azt mindenki tudja az akkori polgármesterről. Ha ezen eredeti és leghelyesebb vonal Győr-, Pápa-, Tüskevár- Molnári építtetik ki, akkor ezen vasút épugy tönkre teszi Szombathelyt, a mint a Kis-Czellbe épített csomópont lette a nélkül, hogy adóját lefizette volna, de alig haladt pár lépést, oly élénk lelki furdalás és szemrehányás támadt szivében, hogy vissza kellett fordulnia, hogy adóját lefizesse. S hogy nemcsak Kormos Aurél volt igy, hanem mások is, számosan, mutatja az üzlet virágzása. Történt egyszer, hogy Kormos Aurél — a ki mellékesen legyen megemlítve, valamelyik minisztériumban titkár volt — sok éretlen baraczkot talált s ettől lázt kapott és pedig oly nagy mértékben, hogy orvosi kezelés alá kellett magát adnia, s igy kénytelen volt néhány napig ágyát Őrizni. Rifnyák, kinek figyelmét semmi sem kerülte ki, észrevette elmaradását s midőn mint lábbadozó először fizette le napi adóját, megszólította őt, a világért sem azért, hogy szemrehányásokat tegyen neki elmaradásaért, hanem hogy részvételét fejezze ki betegsége felett, melynek nyomait a fiatal ember halvány arczán nem volt nehéz ielfedeznie. — A nagyságos ur bizonyára beteg volt? kérdé életpályájához illő szelíd és szomorú hangon. — Bizony még most sem vagyok egészen egészséges — feleié Kormos Aurél, kit a koldus részvétteljes érdeklődése kellemesen érintett — hideglelést kaptam és nem akar elmaradni. Hülés vagy gyomorrontás okozta a bajt? Kérdé Rifnyák élénken, de még mindig szomorúan. — Azt hiszem, hogy mind a kettő. Feleié Kormos Aurél. — Ez esetben én biztos gyógyszerrel tönkro tette Pápát. De Szombathely város polgármestere és tanácsa fel birták fogni a helyzetet és volt bennök akarat és képesség a veszélyt maguktól elhárítani. Képviselőjük Horváth Boldizsár akkor minister volt. Ez a Szombethely városát fenyegető veszélyt nem csak elhárította, de a tervezett magyar nyugoti vasutat — ámbár jelentékeny kerülővel — * Szombathelyre vitte; e várasból nagy vasúti csomópontot csinált, sőt a vasúti műhelyeket is ide tétette és ez által biztosította Szombathely városának felvirágzását, a város rohamos emelkedését, gazdagodását és az ezzel járó nagy előnyöket. Horváth Boldizsár jogos buzgólkodása választó városa érdekében nem árt Pápa városának, ha a tervezett vasút csomópontja Tüskevár vagy Janosháza marad és a vasút iunen vezettetik Szombathelyre; de Rosenberger és Pick élelmes kis-czelli kereskedők, az utóbbi mint az időközi kis-czelli biró vagy polgármester minőségében is — megfeszített tevékenységük, fáradhatlan buzgalmuk, eszük, tehetségük, ügyes felfogásuk és ismeretségük által e vasútnak egész más irányt adtak és főkép saját érdekük és jólétük hatalmas előmozdítása czéljábol a vasutat ugy Győrből, mint Fehérvárról, Kis-Czellbe vitték. Ez annyival könnyebben és jobban sikerült nekik, mivel az ez által veszélyeztetett Pápa városa részéről még egy szóval sem lettek háborítva vagy akadályozva tervük kivitelében. Mint ezen száraz tényből látszik, Pápán akkor a polgármesteri székben és városi képviselőtestületben a megtestesült tehetetlenség uralkodott, mely bűnös mulasztással, gyermekies gondolatlansággal és megfoghatatlan közönynyel szó nélkül hagyta a csomópontot Kis-Czellbe vinni, a helyett, hogy Pápának iparkodott volna ezt megszerezni, mi egy kis észszel és utánjárással, egy kevés szorgalommal bizonyos, hogy sikerült volna; mi által Pápa város felvirágzása, gazdagodása és jóléte biztos alapra lett volna fektetve. De Pápa város polgármestere, tanácsa és képviselőtestülete ezen rá nézve oly fontos időben mintha aludt volna. Határoztak a város jövője fölött a ministeriumban és országgyűlésen, a város rá sem hederített és így megtörtént, hogy Kis-Czell lett a vasúti csomópont, minek következménye, hogy Kis- Czell szolgálhatok a nagyságos uruak. Ez egy vegyes mixtúra, melyet magam szoktam készíteni. Hogy mily szerekből, az családunk titka. Kissé keserű, de hatása biztos. Nincs oly makacs láz, melyet három kanálka meg ne ölne. Százakra megy azok száma, a kiken e szerrel segítettem. Ha a nagyságos ur megtisztelne látogatásával szerény lakásomon, tiszta szívvel szolgálnék belőle, mert ott kell bevenni nálam. A házból ki nem adom, mert vegyelemzés alá vennék s tetszik tudni, a dolog titok. A hatásról jótállok. — Hol lakik édes . . . — A nevem Rifnyák. Rifnyák Sámuel. Lakásom pedig Retek-utcza 27. a Rózsahegy tövében. Reggel 8 óráig és este hat órától kezdve mindig otthon vagyok található. Kurmos Aurél megköszönte a barátságos szívből eredt ajánlatot s azt mondta, hogy ha még ma délután is rá jön a láz, akkor még ma este meglátogatja, mert valamennyi doktor yan, az mind szamár s ő is tudja, hogy a jó házi szernél niucs valami jobb & világon. És meg is látogatta, mert a láz csakugyan nem maradt el. A ház, melyben Rifnyák Sámuel lakott, nem volt igen nagy, de rendkívül czélszerüen vala beosztva és berendezve, kertté alakított udvara pedig kedves bokraival és virágaival valóságos kis paradicsom volt. Rifnyák kényelmes pongyolában a lugasban vacsorált, midőn a fiatal titkár megérkezett. Kormos Aurél bámulva nézett maga körül és alig mert hinni szemeinek, midőn Rif-