Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-15 / 10. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcra 91. sz. hová az előfizetések és a lar szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. HÍRLAP Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intéze dő. Kéziiatok vissza nem adatnak. Hirdetések és nviltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor ti kr. Nyi.ttér pe)titsora 20 kr. Kincstári ille­' ték külön o0 kr. Visszaélések az adóbehajtás körül. », julius 14. Furcsa állapotoknak kell ott lenni, ahol már arról is kell panaszkodni, hogy az adót nem szedik be annak rendes módja szerint. Pedig hát nálunk Pápán olyan kedvező viszonyok vannak. Mikor a szegény adófizető pol­gárság a már legmagasabb fokig fel­csigázott adót rendületlenül fizeti s mindenét potom árért elvesztegeti csak azért, hogy ne kerüljön szégyenfejre mindene az árverési dobra, hogy ele­get tehessen az adóprés kívánságának, akkor megjelenik egy közeg, aki, mi­ként a nadály, ráköti magát az em­berekre, hogy a rendes adón kivtil még egyéb kellemetlenségeket is okoz­zon, a tehetősebb, pénz tekintetében v érmesebbeket kiszipolyozza, a sok adófizetés következtében tönkrement embereken pedig egy jogtalanságot kövessen el, mint a vérszomjas hyéna, aki, ha már csak maradványokra talál, boszujából rug egyet az áldozaton. Ilyen viszonyok közt élünk Pápán. Az adóbehajtási közegek egyike rutul és nem emberhez, hanem vér­szopó nadályhoz, hyénához hasonló módon él vissza hatalmával és jogkö­rével. A város azon jóhiszemben van, hogy megbízható, lelkiismeretes nap­számost állított a prés mellé. Ami a préselést, szipolyozást illeti, abban a mi emberünk lelkiismeretesen jár el, de nem csak az állam hanem a saját jóléte és zsebje javára, is. És épen ez utóbbi körülmény az, ami méltó panaszra ad okot. Ha valahol egy pár czipőt ingyen készítenek számára, ott meghamisítja a jegyzőkönyvet, vagyontalannak irja azt; aki pedig jogtalan kívánságainak részint szegénységénél, részint igazsá­gánál fogva nem akar eleget tenni, az biztos lehet, hogy adója felhuzatik úgy, hogy nyöghet a teher alatt. Ugy tudjuk, hogy a város pol­gármestere már tavaly nyilt közgyű­lésen is interpelláltatott e körülmény miatt, midőn az interpelláló és a többi képviselők, kik. ezt támogatták, azon választ nyerték, hogy a polgármester­nek igenis van tudomása a visszaélésekről, de a bajon nem segíthet, mivel akkortájban az adóprésnek legnagyobb működési ideje volt. Azóta minden maradt a régi. A visszaélések nem hogy szüne­teltek volna, hanem naponkint na­gyobb mérvet öltöttek, úgy hogy ma ez az állapot igazán tűrhetetlenné vált. Elérkezett az idő, ezen a mi­zérián a legszigorúbb intézkedéssel se­gíteni kell. Jogosan megkövetelheti a polgár­ság, hogy az ilyen divatos zsebmet­szőtől megszabaditassék a város. Nem akarjuk feltételezni, a pol­gármesterről, illetve a tanácsról, hogy jelen esetben agy ón hallgatással fogad­ja e komoly hangot. Szeretjük hinni, hogy a polgár­mester ur nem késik soká és az ügy megvizsgálása czéljából azonnal intéz­kedést fog tenni. Mert nem csak az állam, hanem főkép az adófizető polgárok joga köve­teli ezt. Mert utóbbvégre hová jutunk ak­kor, ha azok, akik az illető adóvég­rehajtót törvényellenes haszonban ré­szesitik, azok törvényellenes és jog­talan kedvezményekben részesülnek, mig azok, kik a potyázásnak nem emberei, nem csak annak vannak ki­téve, hogy törvényellenes jogtalansá­PAPAI HIRLAP" TARCZAJA. Gyász és remény. Holló haj fürtéi d Szint olyan feketék, Mint csillag szemeid Igéző párja kék. Mégis, mig fürteid Jelentik gyászomat, Szemednok kék ege, Kemény sugárt íiem ad. Oh hozd fel csillagod A kék szemben remény, Vagy gyász, merülj el a Sötét haj tengerén ! Ábrányi Emil. Szép fiatal asszony Szép fiatal asszony sirva ül a házban, Kesergő szivében jaj de milyen gyász van ! Megölték az urát . . . csitt! . . . senki sem látta, Azt a véres sebet csak ő, csak ő látja. Ott látja a falon, ott, az imakönyvén, Emésztő tűzzel ég a mardosó lelkén, Felzokog az asszony, feltekint az égre : „Nem, nem öltem én meg, hallgassál el végre! „Aludj, pihenj, férjem, te örökké kinzó, Tiszta az én lelkem, felmentett a biró. Felmentett a törvény, újra szabad vagyok, Ceak te vádolsz folyton, te nyugtalan halott . . . Hagyj engemet élni, iám boldogság vár még, Huss, huss, lebbenj tova, sötét, néma árnyék !" Szép fiatal asszony most a vigat adja, Nem mutat bánatot előbb kisirt arcza. isosza selyem, bársony, felöltözik diszbe, Mintha csak most menne boldog esküvőre, Drága fényes gyöngysort köt hószin nyakára, Tüzesebb, ragyogóbb, két szeme sugara. Zene, táncz, szerelem, lágy, hizelgő bókok . . . Sokat feledtetnek a kábitó csókok; Szép fiatal asszony a világát éli, Elaltatott lelke számon most nem kéri. Hiún, lopva tekint a fényes tükörbe, Félelem, gyötrelem nem férhet a szivbe, Hiszen most mosolyog számára az élet, Fényes tánczteremben hogy láthatna rétoet? . . . Ez is, az is viszi, őrületes tánczra, A szép özvegy asszony de kedvtelve járja, Lázban ég a szeme, talán nincs is észnél, Kidőlnek a párok, közeleg az éjfél. Kifárad az özvegy, de azért csak járja, Kebléhez szorítja hü szerelmes párja, A fülébe suttog : „Te ... ha nem szeretnél! , . . Dobogó szivemen mély sebet ütöttél." „Vérzik az én szivem, látod, érted vérzik"; — ­. .. Szent Isten, mit beszélsz, mit jelent e vér itt? Jaj, szép fehér ruhám, vér piroslik rajta . . Tánczosa karjából magát kiszakítja. „Felmentett a biró, a szent törvény engem, De nem ment fel soha, ez a feldúlt lelkem, tín voltam a gyilkos, a gonosz czinkosa, A szerető férjnek igazi gyilkosa 1 Gerenday Kálmán. A titkár ur apósa. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Balázs Sándor. Budán a fehérvári kapu aljában sok esz­tendeig üldögélt egy koldus, ki sem vak, sem béna, sem süket uem volt, de ki azért igen szép eredraénynyel és csinos nyereséggel foly­tatta üzletét. Közönséges napokon is hazavitte a maga két-három forintját, ünnepeken pedig és más rendkívüli alkalmakkor, midőn a várat nagyobb tömegek látogatták, bevétele kétszer annyira is ráment. Szóval el lehetett róla moudani, hogy virágzó üzletet folytat. De mily jogczimen? kérdezheti valamely naiv olvasó, a ki elfelejti, hogy az iparsza­badság korában élünk s hogy a koldus üzlet sem nyög többé a rendőri mindenhatóság zsar­noksága alatt. Kivált ha valaki oly leleményes ügyes­séggel folytatja üzletát, hogy senkinek nem esik terhére, senkitől sem kér, senkit meg nem szólít, akkor nem tudom mi kifogása lehet a koustábler uraknak az ellen, ha valaki széket visz magának a fehérvári kapu aljába s ott tölti el napjait egy oly ponton, mely mig egyrészről léghuzammentes, másrészről teljes­séggel nem áll útjában a közlekedésnek. Rifnyák Samu, — mert erre a névre szólott választó-czédulája, melyet sohasem mu­lasztott el kivenni — e pont kiszemelésénél nem mindennapi megfigyelő és ítélő képessé­gének adta jelét, mert az minden tekintetben czélszerüuek és alkalmasnak bizonyult a koldus­öjalet- sikeres folytathatására. Mai számunk 10 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents