Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-07-08 / 9. szám
miszerint jövőre hasonló esetek elő nef,Toluljanak. A közgyűlés tudomásul vette az elnöklő polgármester válaszát, mert az olyan alakban mondatott, hogy tudomásul kellett vennie-, azonban nem vehetik egyszerűen tudomásul azok az adófizetők, akiknek a pénzéről, nyugalmáról van szó. Mert bizony nem akarjuk hinni, hogy akadjon Pápán olyan ember, aki eltűrje, hogy a már lefizetett illetékek végett másod izben is zaklattassék. A mi komoly kötelességünk is tilja, hogy napirendre térjünk az ügy felett. Mert bár tisztelettel, becsülettel viseltettünk mindenkor a városi tanács, mint intéző kör iránt és ezt fen tar tjük jövőre is, de már azthisszük, hogy maga a polgármester ur volna az első, aki azt fogná ránk, hogy nem felelünk meg hivatásunknak, ha szó nélkül hagyunk olyan választ, mely csak szinleg és nem árgumentumaiban megnyugtató. Nem beszélni, hanem intézkedni kell, nem bizottságolással, hanem szigorú vizsgá' lattal megyünk valamire. Mert nem vagyunk az iránt megnyugtatva, hogy történt-e intézkedés hasonló esetek kikerülése czéljából, amidőn a jelen esetről is értesülve volt az intéző kör. Nem vonjuk kétségbe, hogy az eddig elsikkasztott ősszeg fedezhető az illetők kaucziójából, de az tagadhatatlan, hogy maga a város azért megkárosul. Mert a polgármester kegydijat szavaztatott a közgyűléssel azok hozzátartozói részére, akiket a visszaélés terhe nyom. Midőn pedig egy város és annak adófizető polgárainak jogairól vau szó, nem Csak mi, hanem mindenki joggal elvárhatja, hogy ilyen kicsinyesnek látszó ügyben is ne puszta napirendre téréssel hallgattassunk agyon, hanem kapjunk indokolt, teljes megnyugtatást. Mert ha kicsinyes dolgokban nem működik az erély, akkor a ragadós betegség, melyet köznyelven sikkasztásnak neveznek és amely ma még érdekeinket kis helyen támadta meg tovább terjed, a végtagokról átmegy a jobbkézre és innen gyorsan tovaterjedhet a főre is. Es ha ezt egyszerű, de szigorú óvóiutézkedésekkel meglehet gátolni, akkor ne várjuk azt az időt, amikor gyökeres operáczióra lesz szükség. A választó polgárok figyelmébe. — Eredeti tudósítás. — Pápaváros központi választmánya, az 1889-ik évben országos képviselő választásra jogosított választók névsorának kiigazítását bevégezvén, ezen névsor a városház nagytermében julius hó 5 - 25-éig közszemlére kitétetik oly czélból, hogy azt naponkint délelőtt 8—12. délután 2 6 óráig bárki megtekinthesse és lemásolhassa, — a kinek pedig a névsor öszszeállitása ellen kifogása lenne, ez iránti felszólamlását folyó évi julius hó 5 — 15-ik napjáig írásban a városi polgármester urnái, mint a közp. vál. elnökénél beadhatja, viszont a kik ezen felszólamlásokra észrevételeket tenni akarnak, ezeket írásban ugyan Ő hozzá julius hó 16—25-éig tartoznak beadni. A központi választmány ezen határozatait, melyekben szorosan a választási törvény intézkedéséhez ragaszkodott, oly megjegyzéssel hozza a választó közönség tudomására, hogy a megszabott idő után beadott felszólamlások és észrevételek figyelembe nem vétetnek. figyelembe vétetni óhajt a 100-as bizott ságot bizta meg mindennemű teendők teU jesitésével Egyúttal elhatározta, hogy * volt tanítványokat már ezúttal á t. hely. lapok utján — később a vidéken lakóka. lehetőség szerint levélben is — félkér„ arra, ho gy a nemes czé 1 ra s z án adományokat i f j. K u n t e János pénztároshoz küldeni szíveskedjenek. Helyben egyébként gyűjtő ivek fognak kiosztatni, s egy ilyen az értekezleten már megnyittatott, és rövid idő alatt szép üszszeg lett azon aláírva. A bizottság a helyi lapok t. szerkesztőségeit felfogja kérni, hogy a közönséget érdeklő közleményeket lapjaikba felvenni szíveskedjenek. A 100-as bizottság. Egy néptanító jubileuma. •— Eredeti tudósítás. — A Hannig jubileum rendező bizottsá! ga „100-ris bizottság" czimen megalakult. A mult vasárnap tartott értekezleten megválasztották a bizottságot és annak elnökéül: Ifj. Marton fal vay Eleket, elnökhelyettesül: Bermüiler Alajost, jegyzőknek: Neuhauszer Imrét és Bánóczy Isvánt, pénztárosnak: iíj Kunte Jánost. Az értekezlet megjelölve némi irányokat, melyeket az ünnepély rendezésénél Irodalom és művészet Uj zenemüvek. Szerkesztőségünkhöz ujabban beküldettek az alábbi sikerült zeneművek, melyek Rózsavölgyi és társa budapesti zeneműkereskedők kiadásában jelentek meg. 1) Szegedi tornaverseny. Népdal-csárdás, szerzé Dankó Pista, szegedi népzenész. 2) Mentőinduló (dr. Kresz Géza urnák, a mentő-egyesület igazgatójának ajánlva,) szerzé Rozenzweig Ármin. 3) „Le Buisseau," Etude brillanté, zongorára szerzé Po o r. Vilmos. Az uj zeneműveket ajánljuk olvasóink figyelmébe. Első sajtóperem. — Eredeti karcz olat. — — Hymen. Sovány János ur a napokban váltott jegyet Szekfii Izabella kisasszonynyal, aki csak nemrég jött haza a zárdából. Az ég áldását kívánjuk a szép frigyre /" Ezt a hirt küldöttek be a szerkesztésemben megjelent „ Pinkóczi Hirharsona* lapomnak Eri jó hiszemilleg kiadtam a hymenhirt. Egy hétre rá belép a szerkesztőségbe egy 70 — 72 év körüli, mindvégig kaczag ó aggszüz, aki ugy nézett ki, mint a régi komáromi naptár. Kezében vitriolos üveget tartott. — En vagyok uram Szekfii Izabella. Tudja meg, hogy engem senki sem jegyezett el Erre két hétre egy este levél várta a „doktort a kávéházban. 1 4 Egy levél a doktor számára! No ennél nagyobb csodálkozást még a 11L. Napoleon elfogatása sem okozott a stammgasztok között. Hallatlan ! Egy levél! Szájról-szájra járt ez a hír a „Kék Heriugben;* olyan szokatlan dolog volt az, hogy a doktor levelet kapjon. Mindenki csodálkozott. Hogy is ne? Hát mégolyan ember is akadhat a világon, a kinek valami mondani valója lehet a doktot számára? Megnézték alakját, a posta helyét, keltét. Rajta van-e a „márk," a feladó neve? A főpinczér odanyomta az ablakhoz. Semmi sem •ehetetlen: még bizony pénz is lehet benne. Nem volt abban pénz egy garas sem, hanem azt irta meg a nagybátya, hogy beváltotta szavát, megválasztatta a falujokbau nótáriusnak. A jövő héten feljön maga is és felöltöztűti s hazaviszi az uj hivatalába. El is vitték Naláczi Gyurit. A Sárosfürdő, a széuatéri borbély s a kecskemétiutczai „kecske" egészen uj embert formáltak belőle. Ugy nézett ki, mint valami . . . mint valami adófizető, polgár, hogy nagyon sokat mondjak. Az uj nótáriust jól fogadták, s minthogy művelt volt s kellemesen tudott társalogni, csakhamar kedvencze lett a bogárfalusi intelligencziának. Szép, kényelmes szállása volt, jó konyha és tisztességes jövedelme. Ugy élt ott, mint egy kis király s amiről már a legmerészebb fantaziával sem lehetett volna álmodni, még asszonyi szem is rávetette csábító fényét, egy csinos menyecskének valóságosan megtetszett s hajlandónak motatkozott életét az övéhez fűzni. Gyuri talán itt is jobban szerette a mások házasságából szedni ki a sápot, — hanem azért mégis erősen rebesgették a faluban. Már-már azt hitte a nagybátya, hogy a Gyuriból emuer lett, meg fog állapodni, tisztességes goudolkozásmódot vesz fel s még bizony nem lehetetlen: csaladot is alapit. Legalább minden jel azt mutatta, szolid lett, korán feküdt, korán keit s volt valami szomorú komolyság a modorában, ami mutatta, hogy megbánta az előbbi életét. De hátha olyan szomorúság volt az, mint a kalitkába zárt madáré? Egy napon üresen találták a Naláczi Gyula szobáját reggel. Hova lehetett, nem is hált otthon! Vártak délig, várták másnap, semmi híre. Elmúlt egy hét, kettő, még mindig nincsen nyoma. Azt hitték, hogy tán elköltötte a község pénzét s megszökött. Vizsgálatot tartottak, kitűnt, hogy legnagyobb rendben van minden. Gyuri eltűnt. Talán megölte magát? Egy darabig az volt a hit. Végre azonban Pesten találkozott vele valaki. Ott ült rongyosan piszkosan a „Kék Hériugben" s drukkolt erősen egy zsidónak, aki már hetven forint veszteségben volt. — Ön az, nótárius ur? — Én! — szóit nagy örömmel a doktor. — Hát miért hagyott el bennünket? A doktor vállat vont. — Tudom is én? Eluntam magam. Nem tudok ugy élni, hogy miLdenem vau. Abbanhagyta egy félórára a „rokonszenvezést," hogy egy forintot pumpolhasson a bogárfalusi ismerőstől. Nagy idők és azok intő szava. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája — Irta: Gyuracz Ferencz. Az 1848. év történetünkben korszakot alkotó lett; népünket, hazánkat uj alakban mutatta be a világnak. Az a nemzeti erőfeszítés, melyet ez év a történet nagy szinterén bevezetett, az a honfiú lelkesedés, mely mint egy szebb jövő reménycsillaga világol, az az áldozatra kész polgárerény, melynek jelszava volt: a hazáért mindent, a hazát semmiért, tiszteletet parancsol és houszeretetre buzdítja a magyart századok múlva is. Megkell jegyeznünk, hogy az örökké nevezetes 48-iki alkotás a népképviselet, felelős ministerium, a polgárjogok 's terhek kölcsönös megosztása nem a pillanat szüleménye, hanem hosszasb küzdelemnek vívmánya, a kiváló honfiak, a közügy nagy apostalai fáradhatlan törekvésének gyümölcse volt. Szakadatlan egyen-, gette mind ehez az utat az utolsó 25 év, melyet méltán uevezhetüuk a nemzeti ujraébredés korának. Azok, a felvilágosultság által megérlelt
