Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-08 / 9. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utfcja 91, sz. hová az előfizetések és a la^ szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendő!'. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda : Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét il'ető minden közlemény intéze dő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és riyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 6 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön o0 kr. Pápaváros csinosítása. Pápa, julius 8, Minden város anyagi lendülését, haladását a nagyobb városok színvonala felé, legbiztosabban mutatja a város építkezése. A városok csinosítása, azoknak egészségi szempontból kiinduló szépítése czéljábol alakult minden rendezett tanácsú városban a szépitészeti bizottság, mely, miként azt örömmel tapasztalhatjuk, mindenütt kellő sikerrel folytatja működését. A szomszéd városok egymásután építenek diszes palotákat. Ahol azelőtt jelentéktelen, sőt az egészségtelenséget nagyban előmozdító viskók voltak, ma ott diszes paloták, emeletes lakóházak hirdetik azon polgárok neveit, kik önvagyonukkal, tehát azon a penzen, melyet keserves, véresverejték árán, de mindenesetre becsületes munkával szereztek az anyavárosban, — a város szépítését, csinosítását czélozzák. Mindenesetre elismerésre méltó e körülmény s megérdemli maga a tény, hogy ezen polgárok nevei a város történetében méltó helyen jegyeztessenek fel. Pápaváros régi idő óta e tekintetben az ősi monoton egyszerűségben tespedt. Mintha a polgárok megelégelték volna azzal, hogy ,ötven esztendeig terjedő kétperczentes megyei pótadóval felépítették a megyei milliomos palotát, melyből a megyének édes-kevés, lehet mondani épen semmi haszna sincsen. Mindenki meghúzta magát a szerény viskóban s pénzét inkább börzei spekulácziókba fektette, vagy külföldi, idegen vállalatoknál vélte kamatoztatni. Sőt mi több, az első pápai pénzintézet is sok határozatlanság, tömérdek huzavona után elejtette egy uj takarékpénztári épület kérdését s midőn a városnak reméirye volt egy szép épülettel csinosíthatni nlagát — odajutott a hová a mádi zsidó. Maradt minden a régi A pénzintézet áthurczolkodott, beérte a meszeléssel, a kézműves iparosok pedig hiába várták, hogy majd egy kis pénzmagra tesznek szert, amit, mifcagadás, elvárhatt k attól a pénzintézettől, mely őrajtok meggazdagodott és hétpengős terítékű zsíros banketten jubilálta meg az ötvenesztendőt. És a kezdeményezés eszméje, melyet a pénzintézet agyonütött egy hosszú évig haldoklott, míg végre a város egy szerény polgárának, Kende Ignácznak eszébe jutott azt feleleveníteni. Az a csinos emeletes ház, mely a pápai szélutczában már a befejezéshez közeleg, egyike lesz a város egyszerűen csinos epületeinek. Más városban az ilyen körülmény, az építkezésnek egy hírben való egyszerű regisztrálására szorítkozik, de nálunk ez sokkal is nevezetesebb mozzana. Mert kezdeményezésről van szó. Ezzel az van mondva, hogy én ime megteszem a kötelességemet, az anyavároson becsületes munkával keservesen szerzett vagyonomat építkezésbe fektetem, nem külföldi spekuláczión gyümölcsöztetem azt, hanem visszaadom annak a városnak, amelytől nyertem, előmozdítom annak szépítését, csinosítását. Bizonyára igy gondolkodik az a derék polgár, ami után részünkről csak az elismerés és azután többi vagyonosb polgártársainkhoz irányzott lelkesítő szavunk következik. Mert igy kell gondolkodni minden polgárnak A város csinosítását előmozdító épület fenáll. Most többi polgártársunkon van a sor. Nem csak a harmónia követeli meg, hogy a szélutcza alacsony házai hasonló sorsban részesüljenek, de következik a polgár i j ózangondolkodásból. Mert az építtetés által a pénz praktikusan kainatoztatik, a léttel küzdő kézműves iparos polgártársainknak foglalatossága akad, a háztulajdonos pedig szép tanújelét adja városa iránti szeretetének az által, ha az itthon szerzett vagyonnal előmozdítja a város csinosítását, jólétét, boldogitását. v PAPAI HÍRLAP" TARCZÁJA. Mint az őszi •«• Mint az őszi felhőtlen ég, Világos kék, szép szemed, S hogy napsugár se hibázzék, Bontsd ki szőke fürtidet. Lugas árnyán andalító Méla csönd veszen körül, A bokor esak néha rezzen, Egy madár ha felröpül. S ott a fénylő légi űrben Fölcseng hangja édesen, Hymnus legyen a dal uéked Amor édes — szerelem! Gróf Vay Sándor, Régen volt már ., Régen volt már, réges-régen Ott jártunk a hársok alatt S bámultuk az éji égen Tündöklő kis csillagokat. Néztük, néztük elmerengve: „Az a tied, az enyém ez ! Milyen szépen világlanak Az a tied milyen fényes!" S amint néztük, lelkünk felszállt A csillagok fénybonába • • Hát egyszerre az az enyém Lefutott az éjszakába. Felsohajtánk; és arczodon Reszkető bűs.könycsepp égett; Megértetted mit gondoltam, Megértelek én is téged. Ah azóta beh sok csillag Lefutott az éji égen, Mennyit sirtunk már azóta — Régen volt már, nagyon régen. Vészi, József. A fátum gyermeke. — A „Pápai Hírlap"- eredeti tárczája. -iIrta: Mikszáth Kálmán. A kit az Isten egy garasra teremtett, soha sem lesznek forintjai. Minden csak föltevés, találgatás, de ez az egy tény. A mi pedig tétíy, az tény, legjobb megadni magunkat előtte. Ott van a Naláczi Gyuri esete. Azé a Naláczi gyereké, a ki már huszonnégy éves korában, midőn másodéves orvosnövendék volt, nagykorúsíthatott s elpocsékolta minden örökségét. Szülei elhalván, rokonai váltig intették a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fatalista, igy szólott: — Ugyan hagyják el kérem! önökben nincs semmi logika s azonfelül a közvéleményt sem tisztelik eléggé. A közvélemény azt végezte felőlem, hogy tékozló lump vagyok, hát annak kell maradnom ... ez alól nincs kibúvó. — Magadtól függ. — Dehogy függ. Megmagyarázom mindjárt. Vegyük fel az esetet, hogy bemegyek a trafikba s veszek ott huszonhárom krajczáros szivarokat, mi történik ? Az, hogy az emberek igy fognak szólani: „Ni ez a lump, hogy pazarolja a pénzét." — Es méltán fogják mondani. — Megengedem. De vegyük most már az ellenkező esetet, bemegyek a szivaros boltba és szerényen két krajczáros szivarokat veszek. Nos, nem igy fognak szólani?: „Ez a lump már annyira jutott, hogy kurta szivarokat szí." Ilyen logikával nem is lehetett egyéb Naláczi Gyuri, mint országos lump. A mig pénze tartott, addig naaizott, kártyázott a pesti kávéházakban, a helyett, hogy a tanórákra járt volna, mikor pedig a pénze elfogyott, gibiczkedett a nasi-vasi játékosok mellett, s némely nagy húzás után egy-egy hatos sápot kapott a nyerőtől, ez volt — a jövedelme. Napról-napra sülyedt e mellett az élet mellett. A szép fiúból lassankint sárga viaszképű proletár lett, hogy napról-napra még mélyebbre essék s ott találja magát egy reggel a társadalom legutolsó söpredéke között. Azok a gázlángok a kávéházak csilláMaí számunk 8 oldalra terjed.