Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-01 / 8. szám

És ez az egészségtelen árok, végig­liiizódik az egész városon, anélkül, liogy annak tisztítására, időközönkinti desinfici­álására gondolnának. És a sacharai por, mely utczáinkat ellepi, leginkább fogja fel .a járványt elő­idéző miazmákat. Ebből a porból egy be­légzés — és ezt kevés ember kerülheti ki — épen elégséges arra, hogy megkap­juk a pestist, a pusztító feketebetegséget. Az öntözési rendelet csak irott ma­laszt, nem lesz foganatosítva s maga a városi hatóság cselekszik első sorban e rendelet ellen, amidőn a megszavazott öntözőkocsikat nem szerzi be, ho­lott e czélra a pénzt rég be kasz­s z á 11 á k. Nem is szólunk a fásítás mizériáiról, ama indokolatlan eljárásról, hogy akácz­fákkal ültetik be az utczákat, (már t. i. amelyiket beültetik.) Már pedig tudnivaló, hogy az akáczfa lombosodik legkésőbben s ha még ugy lenyírják a fákat, mint a szin­házkörüli parkban, akkor meg későbben sem nyújtanak épen semmi árnyékot. I)e hát akiknek nincsen semmi dol­guk az utczán, akik a hüs hivatalos helyi­ségben vághatják agyon a kánikulát, mu nek is vesződnének az ilyes dolgokkal. Hanem ha a vész kiüt, akkor upre, neki mennek a falnak is ós foly gőzerővel a meghagyatik munka Hü bele-Balázs módjára, Hanem ez már csak eső utáni köpö­nyeg lesz. Itt az idő, hogy az irott malasztok foganatosítva is leivenek. Mert késő lést akkor, ha az emberi áldozatok hozzátartozóinak jogos és meg­érdemelt átka kiséri azokat, akik a kitörő ragályt bűnös közönyükkel előidézték. Garasos gazdálkodás. Pápa, junius 30. A vármegye közigazgatási bizottsága azt mondta barátságosan Pápaváros ren­dezett tanácsának, hogy szívesen helyben hagyja a kövezésre kivetett költségvetést, de azt szivéből ajánlja, hogy az utczák kö­vezésénél alkalmaztassanak szakértő köve­zőket. A vármegye közeli rokonságban van Pápavárosával; a közigazgatási bizottság még sohasem veszett össze a pápavárosi képviselőtestülettel, az alispán ritkán élt figyelmeztetéssel. Amit itt megcsináltak, azt kivitték a megyénél is. Már ez csak így ment csupa követ­kezetességből. De most a megye is beleszól, figyel­meztetést ízen s kövesbe múlt, hogy azt nem izenték: ha szakértő kövezőkről gondoskodtatok, akkor nézzetek szakértő kö veztetők után is. Hanem az alispán ur igen udvarias ember. Ezt nem izente, pedig bizonyára gondolta. Mert hát neki is kijutott bőven abból az élvezetből, ami a pápai kövezeten való kocsizással jár. Ahoz pedig, hogy valaki végig ko­csikázzon, meglehetős bátorság kell. Mert életveszélyes kísérlet ez és testamentum nélkül nem is ajánlatos megtenni. Dehát ezen nemlehet segíteni. A som­lói kő igen szeszélyes. És a város gazdasági tanácsa mégis eddig hűen ragaszkodott a somlói kőhöz. Mig végre sok hajsza után belátták azt, hogy a drága pénzért nem csak inpracti­kus, de gyorsan pusztuló kövezete van a városnak s elhatározták, miszerint a kocz­kakövezésből próba-kövezést rendeznek és ha ez a „Tizes malom"-tói a főtérig be­vág, hát ezzel köveztetik a többi kövezni való utczát is. Mi őszinte megszivlelesébe ajánljuk a próbakövezést a városi közgazdasági ta­nácsnak. Egészségügyi mizériáink. Pápa, junius 30. Talán nincs az országnak még egy olyan városa, mely olyan megtestesült ko­lera fészek volna, mint Pápa. Azt mondják, hogy mivel az egész­ségügy az egész polgárság ügye, hát azért nem törődik vele a városihatóság, holott ez volna hivatva első sorban is arra, hogy az adófizető polgárság érdekeit minden tekintetben előmozdítsa. Megmétlyezett, miazmákkal telt, gyil­~kos levegő ez a mienk. És még ezt a rosz levegőt is busásan kell megvásárolnia az adófizetőknek. Valóban, nem tudnánk méltó kifeje­zéssel illetni az intéző köröket ama bűnös negligálás miatt, melylyel városunk tisz­tántartása, közegészségügye iránt viseltetik. Mert szomorú statisztikát tár elénk a városi orvosnak a halálozásokról szóló ki­mutatása. De magában véve azon körül­mény, hogy a vörheny és egyéb ragályos betegségek sok áldozatot követeltek ta­vaszelőn is városunkban, intő jel arra néz­ve, hogy a mostan uralkodó kánikulai hő­ségben méltán félnünk kell valamely ra­gályos vész kitörésétől. A hőség óriási. A test eltikkad, a szellem felmondja a szolgálatot. És a városi hatóság parányi óvó-in­tézkedést sem tett az esetleg kitörő ra­gály ellen, nem szabályozza ujabb és szi­gorú rendeletekkel a város tisztántartását. Ott van Pápaváros tengerikigyója; az úgynevezett czincza, méltó dicsőségére a tétlen egészségügyi bizottságnak. Ez mételyezi meg első izben és leg­hatalmasabban az egészség fentartásához szükséges első ío tényezőt: a levegőt. Minden kiöntött piszok, rondaság van itt összehalmozva, mosogató víz és minden más bílzös, rodthadásnak indult tárgyak helye ez. Egy tiszta lélek első szerelmével, egy ártatlan kedély őszinte hitével, egy gyermek rajongásával közeledett a nő felé, kiről azt hit­te, hogy vezére lesz majd ;iz életben és egy­szersmind jutalma. Színésznő volt a leány. Rózának hívták. Szép sugár termet, ragyogó szemek és előkelő modor. Mikor az újságírót megkérte, hogy első fellépése alkalmával írjon róla, szemeiből olyan sajátságos tüz sugárzott az ifjú felé, ügy hogy ez nem hallotta meg az előadáson a giksze­reket és másnap lapjában istenítette a fiatal művésznőt, a ki a színpadon megbukott ugyan, de a nyomtatásban megnyerte a közönség tet­szését. Most már a szamár nyakába kötőfék volt vetve, a melynél fogva a színésznő vezette. Volt valami ingerlő, valami csábító a leány kaczér megjelenésében. Kitanult mesterkedéssel tudta szítani a szegény fiatal ember szenvedélyét. Egyszer barátságos és bizalmas volt hozzá mértéken felül, máskor meg hideg, visszauta­sító és komor, egyszer forró, máskor fagyos! És a szegény ember mig a rejtélyes lány megfejtésén fáradozott, körülötte mind sűrűbbé fonódott a háló, melyben lelke elveszett. Szentnek hitte a leányt és azt remélte, hogy szeretni fogja Őt; ennek a reményében aztán minden fellépése alkalmával dicsőítő hyuimist zengett róla. Mikor aztán egyszer reszkető hangon, félve, remegve, de a boldogságot még is tisz­tán remélve, megvallotta szerelmét, — Róza kaczagva megveregette a képét s csak annyit mondott: Maga kis csacsi! De azért Róza nem utasította vissza az újságírót, — hiszen van-e színésznő a világon, a ki visszautasítana egy újságírót?! Róza sem tette; sőt elfogadta az újság­író kíséretét, ha bárhová ment, egy egy gyön­géd kézszorítást sem sajnált tőle. A szegény újságíró pedig átszenvedte a szerencsétlen szerelem összes kínjait. Mikor aztán végre nagy elhatározással eléje állt Rózának s egész ünnepélyességgel — megkérte a kezét. —­Erre már Róza egész ünnepélyességgel csak annyit mondott: - - Maga szamár ! — Könnyező szemekkel panaszolta el baját jó barátainak. Ezek kikaczagták. — Mit? Te Rózát akartad feleségül venni! Te szamár! Hiszen ő már feleségül ment. — — Kihez? Kérdezte remegve a szeren­csétlen fráter. — Hát a jockey-clubhoz, — te szamár. üTóz. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: jutassy József. — Édes tanitó ur . . . — Nem vagyok én magának „édes;" már százszor megmondtam, hogy engem ne szólítson „édes tanító * urnák, én sem mon­dom magának: „édes szakácsné" — — Elég sajnos. — — Arrogáns némber — mormogta a ta­nító ur és ugy tett, mint aki elmélyed az ol­vasásba. - Azaután meg hogy mer kopogta­tás nélkül szobámba lépni, akárcsak egy zulu­k affér! — — Kopogtatni?! — szörnyűködött a szakácsné — hiszen nem jöttem vizitbe.. — — Nem is óhajtanám, azért csak schaun's, dass weiter kommen — s a szakácsné ismét „lefőzve" távozott. ismét — mondom — mert ilyen jele­netek éppen nem tartoztak a ritkaságok közé a nevelő es szakácsné között. Tudta ezt a ház­ban a kuktától ő nagyságáig mindenki, de senki sem törődött vele, folyhatott a lud­háboru. Egy alkalommal a nevelő urat a két krajczárral megdrágult török dohánynyal töltött csibukjából felszálló kékes füsttel egyetemben magasan szárnyaló paedagogiai eszméinek kö­vetesében kopogtatás zavarta meg s a kinyíló ajtón belép — Anna szakácsné. — Na, ez vízit — gondolta a tanitó s urcza szeligséget fejezett ki, mire Anna egész batran rákezdé. — Édes tanitó ur . . . — Semmi édes! — vágott közbe mér­gesen a tanitó ur. Anna jobban vigyázott si­kamlós nyelvére. — Tessék meguézni ezt a — lózot mon­dá g átadott egy 5U írt. értékű, 50 évig ját-

Next

/
Thumbnails
Contents