Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.
1888-07-01 / 8. szám
És ez az egészségtelen árok, végigliiizódik az egész városon, anélkül, liogy annak tisztítására, időközönkinti desinficiálására gondolnának. És a sacharai por, mely utczáinkat ellepi, leginkább fogja fel .a járványt előidéző miazmákat. Ebből a porból egy belégzés — és ezt kevés ember kerülheti ki — épen elégséges arra, hogy megkapjuk a pestist, a pusztító feketebetegséget. Az öntözési rendelet csak irott malaszt, nem lesz foganatosítva s maga a városi hatóság cselekszik első sorban e rendelet ellen, amidőn a megszavazott öntözőkocsikat nem szerzi be, holott e czélra a pénzt rég be kaszs z á 11 á k. Nem is szólunk a fásítás mizériáiról, ama indokolatlan eljárásról, hogy akáczfákkal ültetik be az utczákat, (már t. i. amelyiket beültetik.) Már pedig tudnivaló, hogy az akáczfa lombosodik legkésőbben s ha még ugy lenyírják a fákat, mint a szinházkörüli parkban, akkor meg későbben sem nyújtanak épen semmi árnyékot. I)e hát akiknek nincsen semmi dolguk az utczán, akik a hüs hivatalos helyiségben vághatják agyon a kánikulát, mu nek is vesződnének az ilyes dolgokkal. Hanem ha a vész kiüt, akkor upre, neki mennek a falnak is ós foly gőzerővel a meghagyatik munka Hü bele-Balázs módjára, Hanem ez már csak eső utáni köpönyeg lesz. Itt az idő, hogy az irott malasztok foganatosítva is leivenek. Mert késő lést akkor, ha az emberi áldozatok hozzátartozóinak jogos és megérdemelt átka kiséri azokat, akik a kitörő ragályt bűnös közönyükkel előidézték. Garasos gazdálkodás. Pápa, junius 30. A vármegye közigazgatási bizottsága azt mondta barátságosan Pápaváros rendezett tanácsának, hogy szívesen helyben hagyja a kövezésre kivetett költségvetést, de azt szivéből ajánlja, hogy az utczák kövezésénél alkalmaztassanak szakértő kövezőket. A vármegye közeli rokonságban van Pápavárosával; a közigazgatási bizottság még sohasem veszett össze a pápavárosi képviselőtestülettel, az alispán ritkán élt figyelmeztetéssel. Amit itt megcsináltak, azt kivitték a megyénél is. Már ez csak így ment csupa következetességből. De most a megye is beleszól, figyelmeztetést ízen s kövesbe múlt, hogy azt nem izenték: ha szakértő kövezőkről gondoskodtatok, akkor nézzetek szakértő kö veztetők után is. Hanem az alispán ur igen udvarias ember. Ezt nem izente, pedig bizonyára gondolta. Mert hát neki is kijutott bőven abból az élvezetből, ami a pápai kövezeten való kocsizással jár. Ahoz pedig, hogy valaki végig kocsikázzon, meglehetős bátorság kell. Mert életveszélyes kísérlet ez és testamentum nélkül nem is ajánlatos megtenni. Dehát ezen nemlehet segíteni. A somlói kő igen szeszélyes. És a város gazdasági tanácsa mégis eddig hűen ragaszkodott a somlói kőhöz. Mig végre sok hajsza után belátták azt, hogy a drága pénzért nem csak inpractikus, de gyorsan pusztuló kövezete van a városnak s elhatározták, miszerint a koczkakövezésből próba-kövezést rendeznek és ha ez a „Tizes malom"-tói a főtérig bevág, hát ezzel köveztetik a többi kövezni való utczát is. Mi őszinte megszivlelesébe ajánljuk a próbakövezést a városi közgazdasági tanácsnak. Egészségügyi mizériáink. Pápa, junius 30. Talán nincs az országnak még egy olyan városa, mely olyan megtestesült kolera fészek volna, mint Pápa. Azt mondják, hogy mivel az egészségügy az egész polgárság ügye, hát azért nem törődik vele a városihatóság, holott ez volna hivatva első sorban is arra, hogy az adófizető polgárság érdekeit minden tekintetben előmozdítsa. Megmétlyezett, miazmákkal telt, gyil~kos levegő ez a mienk. És még ezt a rosz levegőt is busásan kell megvásárolnia az adófizetőknek. Valóban, nem tudnánk méltó kifejezéssel illetni az intéző köröket ama bűnös negligálás miatt, melylyel városunk tisztántartása, közegészségügye iránt viseltetik. Mert szomorú statisztikát tár elénk a városi orvosnak a halálozásokról szóló kimutatása. De magában véve azon körülmény, hogy a vörheny és egyéb ragályos betegségek sok áldozatot követeltek tavaszelőn is városunkban, intő jel arra nézve, hogy a mostan uralkodó kánikulai hőségben méltán félnünk kell valamely ragályos vész kitörésétől. A hőség óriási. A test eltikkad, a szellem felmondja a szolgálatot. És a városi hatóság parányi óvó-intézkedést sem tett az esetleg kitörő ragály ellen, nem szabályozza ujabb és szigorú rendeletekkel a város tisztántartását. Ott van Pápaváros tengerikigyója; az úgynevezett czincza, méltó dicsőségére a tétlen egészségügyi bizottságnak. Ez mételyezi meg első izben és leghatalmasabban az egészség fentartásához szükséges első ío tényezőt: a levegőt. Minden kiöntött piszok, rondaság van itt összehalmozva, mosogató víz és minden más bílzös, rodthadásnak indult tárgyak helye ez. Egy tiszta lélek első szerelmével, egy ártatlan kedély őszinte hitével, egy gyermek rajongásával közeledett a nő felé, kiről azt hitte, hogy vezére lesz majd ;iz életben és egyszersmind jutalma. Színésznő volt a leány. Rózának hívták. Szép sugár termet, ragyogó szemek és előkelő modor. Mikor az újságírót megkérte, hogy első fellépése alkalmával írjon róla, szemeiből olyan sajátságos tüz sugárzott az ifjú felé, ügy hogy ez nem hallotta meg az előadáson a gikszereket és másnap lapjában istenítette a fiatal művésznőt, a ki a színpadon megbukott ugyan, de a nyomtatásban megnyerte a közönség tetszését. Most már a szamár nyakába kötőfék volt vetve, a melynél fogva a színésznő vezette. Volt valami ingerlő, valami csábító a leány kaczér megjelenésében. Kitanult mesterkedéssel tudta szítani a szegény fiatal ember szenvedélyét. Egyszer barátságos és bizalmas volt hozzá mértéken felül, máskor meg hideg, visszautasító és komor, egyszer forró, máskor fagyos! És a szegény ember mig a rejtélyes lány megfejtésén fáradozott, körülötte mind sűrűbbé fonódott a háló, melyben lelke elveszett. Szentnek hitte a leányt és azt remélte, hogy szeretni fogja Őt; ennek a reményében aztán minden fellépése alkalmával dicsőítő hyuimist zengett róla. Mikor aztán egyszer reszkető hangon, félve, remegve, de a boldogságot még is tisztán remélve, megvallotta szerelmét, — Róza kaczagva megveregette a képét s csak annyit mondott: Maga kis csacsi! De azért Róza nem utasította vissza az újságírót, — hiszen van-e színésznő a világon, a ki visszautasítana egy újságírót?! Róza sem tette; sőt elfogadta az újságíró kíséretét, ha bárhová ment, egy egy gyöngéd kézszorítást sem sajnált tőle. A szegény újságíró pedig átszenvedte a szerencsétlen szerelem összes kínjait. Mikor aztán végre nagy elhatározással eléje állt Rózának s egész ünnepélyességgel — megkérte a kezét. —Erre már Róza egész ünnepélyességgel csak annyit mondott: - - Maga szamár ! — Könnyező szemekkel panaszolta el baját jó barátainak. Ezek kikaczagták. — Mit? Te Rózát akartad feleségül venni! Te szamár! Hiszen ő már feleségül ment. — — Kihez? Kérdezte remegve a szerencsétlen fráter. — Hát a jockey-clubhoz, — te szamár. üTóz. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: jutassy József. — Édes tanitó ur . . . — Nem vagyok én magának „édes;" már százszor megmondtam, hogy engem ne szólítson „édes tanító * urnák, én sem mondom magának: „édes szakácsné" — — Elég sajnos. — — Arrogáns némber — mormogta a tanító ur és ugy tett, mint aki elmélyed az olvasásba. - Azaután meg hogy mer kopogtatás nélkül szobámba lépni, akárcsak egy zuluk affér! — — Kopogtatni?! — szörnyűködött a szakácsné — hiszen nem jöttem vizitbe.. — — Nem is óhajtanám, azért csak schaun's, dass weiter kommen — s a szakácsné ismét „lefőzve" távozott. ismét — mondom — mert ilyen jelenetek éppen nem tartoztak a ritkaságok közé a nevelő es szakácsné között. Tudta ezt a házban a kuktától ő nagyságáig mindenki, de senki sem törődött vele, folyhatott a ludháboru. Egy alkalommal a nevelő urat a két krajczárral megdrágult török dohánynyal töltött csibukjából felszálló kékes füsttel egyetemben magasan szárnyaló paedagogiai eszméinek követesében kopogtatás zavarta meg s a kinyíló ajtón belép — Anna szakácsné. — Na, ez vízit — gondolta a tanitó s urcza szeligséget fejezett ki, mire Anna egész batran rákezdé. — Édes tanitó ur . . . — Semmi édes! — vágott közbe mérgesen a tanitó ur. Anna jobban vigyázott sikamlós nyelvére. — Tessék meguézni ezt a — lózot mondá g átadott egy 5U írt. értékű, 50 évig ját-