Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-01 / 8. szám

Mert tagadhatatlan tény az, 1: gy akoczkakövezés mind használhatóságánál mind pedig közgazdasági szempontból is sokkal ajánlatosabb. A számítás igen egyszerű. Igaz, hogy a koczkakövezés kétszer annyiba kerül, mint a somlói kő, de hát ötször annyi ideig tart és ha tizenöt esztendő múlva elkopott, akkor meg lehet fordíttatni s akkor van uj kövezet olcsó árért. Mig ellenben a somlói kő nem tesz tovább szolgálatot, mint legföllebb bárom esztendeig, azután kikopik, használhatatlanná válik. Ha ugy a városi kasszát, mint a polgárság érdekeit tekintetbe vesszük, oda kell hatnunk, hogy a koczkakövezés fogadtassák el. Praktikusságát megmutatja a próba kövezés, olcsóságát bebizonyítani, tekintve a fennebb jelzett tagadhatatlan körülményt, nem szükséges bővebb cominertár. Tapintattal és szakértelemmel többet ! használhatunk a városnak, mint garasos gazdálkodással. És amit ma megtehetünk, azt ne halaszszuk háromesztendőre, amikor a somlói kőről bebizonyodik, amit mondottunk, de akkor már csak ujabb kárunkon tanulunk. Erre pedig nincs szükségünk, mert hát a magunk kárán már sokat is tanultunk. Csakhogy kevés a foganatja. Vészharang. Pápa, julius 1. A pápai járás dákai és ádáz-teveli község szőlleiben felreverték a vészharangot. Mert halálthozó vendége érkezett e vidéknek, felütötte fejét az a pusztító vi • lághóditó csudabogár, amit phyloxerának neveznek. Kétségbeejtő, szomorú hír ez, szó sorsjegyet — még boldogult anyámtól örököltem, aki azt mondta, hogy ez meghozza szerencsémet. Tanító ur mindig olvas újságot, megnézhetné egyszer, hogy nem-e nyertem rajta. — Mikor van a húzás? — — Minden évben háromszor. — De az utolsó húzás mikor volt. — — Rajta vau, hogy mikor szokott lenni. A tanító megnézte a sorsjegy liátát s haragosan mondá: — Szerencsétlen, hiszen az utolsó húzás is már ezelőtt volt 5 héttel. — — És nem nyertem? — — Hát én azt honnan tudjam, hanem majd utánna nézek; mi is a száma a sorsjegyinek? — 999 széria 99. szám. — — Na, ezt nem lehet elfelejteni. — — Kalapách ur — így hívták a tanítót — utánna nézésében kedvezőtlen eredményre jutott s nemsokára az egész dolog kipárolgott fejéből. Kalapách ur a kávétlázban a lapokat forgatta; már eleget sajnálkozott a szegény német császárokon, rettegett a muszka háborútól és mérgelődött a kisztrhand minisztereken és még mindig ráért. Egy kis levegőbe bámulás és ásítás után ismét kezébé vett egy lapot és tekintete a sorsolási tudósitásra esett. — No lám, tegnap volt éppen azon sorsjegyeknek húzása, talán nyert is a szakácsné, gondolá és érdekkel kezdte olvasni: — Főnyeremény ... ez és ez . . . Mikor polgáraink s nemzetünk anyagi jóléte — Széchenyi szavai szerint — a felhők járásától függ, kétszeresen kell félnünk akkor, ha a rossz felhőjárás mellé még egy világhódító bogár is felüti pusztító fejét. A tavaszi munka elkésve érkezett Ez elég baj a gazdákra nézve. De nagyobb baj volt ezután, hogy tartós szárazságperzselte a yetést s amit nagy nehezen megmentett a gazda, azt tönkretette a szárazság. Altalános a panasz, hogy sehol sem felel meg a várakozásnak a termés, nem látja megérdemelt jutalmát a hónapokon át véres verejték árán gyakorlott mezei munka. És midőn a szomorú jövőt lelki szemeink előtt látjuk, még jobban elszorul a szivünk, ha halljuk a vészharang rémes kongását, mely ujabb csapást jelez. Akik látták a Balaton-vidék szőllőkoszoruzta bérczeit pár év előtt, akik él| vezték e vidék tejjel-mézzel folyó áldásait, önkénytelenül a kétségbeesés foglalja el a kedves emlékezés helyét, ha meglátják e helyeken most a kietlen kopárságot. És mindezt az a parányi csudabogár okozta. A pár év előtt még jómódú szőlőbirtokosok ma már régi boraikat bocsátják áruba, mások már régen túladtak rajta, el is élték a pénzt s most kapát-ásót véve a vállukra, bejárják a szomszédvármegyéket, hogy napszámot fogadhassanak. A mi vidékünk eddig ment volt a phylloxerától. A vész még most sem jelentkezett nagy alakban, de maga a kir is provokálja a legszigorúbb óvóintézkedéseket. Mert nem zörög a haraszt szél nélkül. Ha a vész tényleg ki nem tör, nem jelentéseznek a hivatalos emberek. Népünk, vidékünk gazdaközönségének igen érzékeny megkárosulásával jár a környék szellőinek esetleges kipusztulása. Másodjk nyeremény: 50 ezer frt, nyerte a 999 sor 99 száma .... A tanítónak szemei kápráztak és feje szédült, százszor is megnézte az illető sort s a szerencseszám változatlanul ott állott. — Mi lörténjék, mi történjék! töprengett a tanító, miközbe szinte rohanva hagyta el a kávéhézat — a szakácsné nyert 50 ezer forintot, a szakácsné, az otromba vén 'leány! — Nem lehet, nem lehet! — mondogatta s a hány bankház előtt elhaladt, beszaLidt, hogy újra meg újra hallja az irigylésre méltó igazságot. Szexnei előtt szép gömbölyű számok és még gömbölyűbb aranyok karikáztak — de egyszerre megvillant valami agyában. — — Gazdag ember leszek, - iszonyú gazdag leszek ! — ujjongott, mint a kit határozott czél vezérel, egyenesen lia:'.a tartott. Másnap a tanító, magát kicsípve, beállít ő nagyságához és minden teketória nélkül megkéri az Anna szakácsnét. 0 nagysága, aki — miként említve volt — ismerte az egybekelendők viszonyát, majd kővé vált, de mégis hivatta a szakácsnét. Mikor megértette, hogy miről van szó, sírni, jajveszékelni kezdett a vén leány, hogy ily módon mer vele iugerkedni, de a jegygyűrűt megtűrte ujján s végre is mint jegyesek boldogan hagyták el az urnŐ termeit. Ez pedig fejét csóválva mondá: „Wer neckt, der Liebt." A tanító barátai nagyon mulatságosnak tartották az esetet s a szakácsné ismerősei majd megpukkantak az irigység mián. Anna is félt, hogy az egész Mi szigorúan sürgetjük a hivatalos vizsgálatot. Szemléljék meg szakértők a területűket s ha a phylloxera jelenléte tényleg konstatáltatnók, akkor a legszigorúbb óvóintézkedéseket kell foganatosítani a vész tovaterjedésének meggátlása iránt, mert ha ez nem történik, nem csak a Pápa vidéki szöllők esnek áldozatául, de kipusztul a Somló is. Es szigorú rendeletekkel meg lehet akadályozni a tovaterjedést. Az állítólagos phyJloxerás területet, addig is, mig a hivatalos konstatál ás megesik, szigorú zár alá kell helyezni s mindent el kell követni, hogy a közlekedés által tova ne hurczultassék. A birtokosság tapintatos intézkedése többet ér, mint száz phylloxera-biztos. A megyei jegyzők mulatsága. Veszprémvármegye községi és körjegyzőihez az alábbi felhívást bocsátotta ki a Veszprémvármegyei községi és körjegyzők egylete: Kedves kar társak! Nemes megyénk kegyes szívű, minden jó és szép iránt lelkesedő nagyérdemű közönsége a Veszprémvmegyei községi és körjegyzők egylete által az országos közs.- és körjegyzők árvaháza alapja javára f. é. julius hó 7-én Almádiban tartandó nyári mulatság iránt örömmel észlelt oly meleg "érdeklődést tanúsít, amely kedves reményt nyújtja, hogy ezen a megyei jegyzői egylet által elvetett mag dúsan termő talajba kerülvén, julius hó 7-én az országos községi és körjegyzők árvaháza alapjajavára bőven gyümölcsöző aratást adaud! Hogy ezen nemes és szent czél, ezen mindnyájunk létérdekére, s szeretett gyermekeink esetleges elhalálozásunk által beálló árvaságuk keserűségeinek édesitésére, fájdalmaik enyhítésére — s jövőiknek boldogitására oly égetőn csak' gonosz tréfa és őrült a lázas sietségen vőlegénye részéről. Felvirradt a dicső nap reggele, az esküvő napja; minden a legegyszerűbben ment végbe, habár Kalapách ur egy cseppet szégyeite a frigyet, melyre lépendő volt — Csak nevessetek, gondolá — holnap irigyelni fogtok, tudom. — A boldog férj karján vezette lakába a még boldogabb asszonykát. Egyedül voltak. A férj nejéhez simulva, hízelegve kérdé: — Édes Annám, hol a sorsjegyed ? — A lóz?! — — Igen, melyet egyszer nekem mutattál. — Az a sorsjegy?! — — No igen — — Azt eladtam a zsidónak, hogy kistaférungozhassam magamat. — -- Mit, a zsidónak, melyik zsidónak ? — — Tudom is én — volt áz együgyű válasz. — 0 te szerencsétlen, ó én szerencsétlen, hisz az a lóz 50 ezer frtot nyert a múlt húzáson s te ennyi kincset eladtál nyomorult 50 frton! — Anna felelet helyett ájultan hanyatlott a nászágyra, Kalapách ur pedig, aki úgy érezte, mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon, kitámolygott a szobából s azóta hírét sem hallották. <; Anua szomorú szalmaözvegységre ébredt s a sorsjegyet, mely őt Kalapáchnévá tette, egész életében át siratta.