Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-07-01 / 8. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . G írt — kr. Félévre . . . 3 „ — r Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcza 91, sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét il'ető minden közlemény intéze. dő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 0 kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Felhívás. A „Pápai H i r 1 a p u r a julius elsejével uj előfizetést nyitunk. Hírlapunkban ,mint azt rövid pár hónapi pályafutása alatt megmutattuk, Pápaváros és vidékének közönsége még a legmesszebb menő igényeknek is teljesen megfelelő, minden tekintetben függetlenül szerkesztett hírlapot bir, mely ugy szerkesztés, mint dús tartalom tekintetében jóval felül áll bármely vidéki lapon s mint ilyen, e fővárosi napisajtó teljes méltánylatát kinyerte. A „Pápai H ir 1 a p" teljesen független közlöny, nincs befolyásolva a hatóságoktól, független a klikkektől és egyesektől. Mert a szerkesztőség keze szabad és igy részrehajlatlan ítéletet mondhat ugy a hatóság, mint a klikkek és egyesek cselekedetei fölött. Kárhoztatja a kivetni valót, küzd a közügyekért, a hatóságok figyelmét felhívja mindarra, a mire bizonyos s z e 11 e m n y o~ mása alatt vagy szándékosan, avagv véletlen nem terjesztik ki figyelmüket. Demokratikus .szellem lengi át hírlapunkat, nem t ö m j é n e zü n k senkinek, de azért a kiérdemelt elismerés sohasem fog hiányzaní hírlapunk hasábjairól. Kiméletesség jellemzi tollúnkat, de kérlelhetetlenek is tudunk lenni, ha azt kívánják a körülmények, hogy teljes élében mutassuk fel tollúnk hatalmát. Ha szükség lesz erre, ott leszünk a o-áton. Vezérczikke i n k ezután is mindig helyiérdeküek lesznek s azok nem felületes kétértelműséggel, hanem határozott irány nyal és tiszta, érthető argumentumokkal irvák. TárczH és egyéb s z é pirodai m i rovat alatt bemutatott közleményeink mind első rendű irók tollából eredtek. Erre jövőre is kényesek leszünk és nem boszantjuk olvasóinkat haszontalan stylkisérletekkel, kanem arra törekszünk, hogy minden tekintetben irodalmi szín vona1 o n álló hírlapot nyujtsunk. Hírrovatunk élénken szerkesztett. Azokban^f-.nem száraz sorolását a tényeknek, hanem egyszersmind élvezetes olvasmányt is kap az olvasó, A hét eseményeit hűen tükrözi vissza e rovat. A gyors és pontos értesítésre igen sokat adunk. Megmutattuk ezt Frigyes császár halálakor i s, m időn a nagy p o 1 it i k a i eseményt minden tudósítást. m e g e 1 ő z ő 1 e g tudattuk P á p a v á r o s közönségével. De nem kímélünk semmi anyagi áldozatot, mert hisszük, hogy a közönség részéről kiérdemelt méltánylásban részesülünk. Nincs ember Pápán, ki titkon vagy nyíltan be ne i s m e r n é, h o g y h i r 1 a p u n k r a nagysz ii k s é g v a n. És mi érezzük hivatásunk fenségességét és az eddigi irányban hűen megfelelünk a hozzánk fűzött várakozásnak. Eddigi működ ésiink elégg é m eg mutatta életrevalós á g u n k a t, mi tehát a nagy és igazérzésii közönség szívverésére appellálunk, mert az erős életképesség e t is kiakarjuk vívni. Es ha lapunk iránt eddig tanúsított érdeklődés csak kis mértékben fokozódik is, nem lesz okunk kételkedni abban, hogy azok az emberek, akik szivükből utálják a szolgalelküeket, de azok pressziója alatt állván, ezt hangoztatni nem merik vagy nem akarják — szíves pártfogásukba veszik hírlapunkat, mint ama orgánumot, mely érzelmeiknek, gondolataiknak igaz tolmácsolója. A „PÁPAI HÍRLAP" szeikesztősége és kiadóhivatala. PAPAI HÍRLAP" TARCZAJA. Múlnak hetek . . . . Múlnak hetek, múlnak hónapok. Én nem érzem, én halott vagyok. Vigadnak a boldog emberek. Síromból fel ők se keltenek. Tavasz ont virágot tél után. A szivem nem mozdul meg csupán. van halva, eltemetve rég! Meg sem érzi a tavasz lebét. S ha belőle még egy dal fakad Temetőnek a virága csak. Reviczky Gyula. liánattirágok. i. El- elmerengek szép szemednek tükrén, Elhallgatom csábos hangú szavad És tudni vélem immár, hol a menny, Mely boldogságot, örök üdvöt ad. Es mégÍ3, mégis tova vágyom tőled! Hogy ne kisértsen ingatag remény ! Szivem nyugalma elvesznék utánnad És mégsem lennél soha az enyém. II. Ne tudjon senki bánatomról, Keresem a vigalmakat, S mig ajkam habzó serleg éri, Szegény szivem majd megszakad, Yig zene zendül, pohár csendül, A legvidámabb én vagyok; S a tivornyáknak közepette Sebem még fájóbban sajog. Laufer Lajos. szamár — (Gen r e,) eredeti k ö z 1 e m é n y. — Irta: Porzsolt Kálmán. Egyszer még kis diák korában az utczán talált egy péuztárczát, mely tele volt bankjegyekkel. 0 mint becsületes jó gyermekhez illik oda adta a talált tárczát a tanárának, hogy juttassa az annak a kezébe, a ki elvesztette. A tanára megdicsérte e tettéért. Hanem az iskolatársai kikaczagták és azt mondották rá: Szamár! Ettől a pillanattól kezdve az egész életén keresztül a sírig üldözte öt ez a szó: Szarcár! Mikor iskolatársai valami csínyt követtek el s a tanár megakarta őket fenyíteni, ő reá fogták az elkövetett bűnt, s ő olyan jólelkű volt, hogy inkább elszenvedte a megnem érdemlett büntetést, sem hogy tanulótársait elárulja. Ekkor azt mondták rá, hogy jó szamár. Az iskoláit kitűnő eredménynyel végezte el és felment az egyetemre, hogy majd tanár lesz. Tanult is roppant sokat, eszét kiművelte s szellemét kiélesítette. Éjet-napot összetett, csak elsajátítsa mindazt a bölcseséget, a mi — fölösleges az emberi életben. Bújta a könyvtárakat, beletemetkezett a fóliánsokba, tanult, dolgozott, jegyzett s irt. Mikor aztán a tudományoktól megittasodott neki ment az életnek, hogy majd bölcseségre tanítsa a világot, — nem kapott tanári állást. A világ azt mondta, hogy neki nincsen szükség bölcseségre. Mikor valakinek elpanaszolta saját baját, hogy ő milyen sokat tanult és mind hiába, — az a valaki is csak azt felelte rá: — Szamár vagy barátom, miért tanultál. Ekkor keresett más pályát, hogy érvényesíthesse mindazt a sok gondolatot, melyet agya termeit, mindazt a képzettséget, melyet évek hosszú során át összegyűjtött magában. A közönség tanitój a, a közvélemény vezére akart lenni és lett újságíró. Irt czibket czikkre, könyvet könyv után, kiírta lelkét, beleirta keble szenvedélyeit is a sorokba, — de a publikum nem értette meg, és most ő mondta önmagára: Szamár! Ekkor kereste a boldogságot a szerelemben. Ez volt a legnagyobb szamársága. Szegéuy szerencsétlen gyerek. Mai számunk 8 oldalra terjed.