Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-02 / 30. szám

igérjttk meg, hogy azokat szüntelen ápolni fogjuk és hogy tartóssá akarjuk tenni a lelkedés nemes tüzét, melyet szent ügyünk iránt érzünk, hogy hálás, őszinte és becsületes munkatársaivá akarunk válni, ezen áldást terjesztő nevelési, képző és mivelödési egyletünknek. Sok ember érez az életben keserű órákat, sok átkozza azon napot és órát, melyben született, anélkül, hogy tudná, honnan származik keserve, honnan folynak életét fájdalommal boritó cseppek, mert ha széttekint élete folyamán, nem talál semmit, ami nézete szeriut okozója lehetne bajának, nem talál semmit, a mivel korlátolt felfogása szerint vétett volna a dolgok reudje ellen. Nem találja magát „er. íindet sicli nicht" mondja a német. Ott áll keservének közepette, dühöngve, zúgolódva, elégedetlen sorsával és helyzetével. De ha mélyebben vizsgálná a sors sújtó csapás okait, ha visszatérne, ha visszatérhetne a baj igazi forrásához, lehetetlen, hogy fel ne találná, miszerint ő maga szerencsétlenségének kovácsa, hogy tétlensége, neveletlensége lánczolta össze fájdalmának egyes gyűrűit, hogy ő gyermeki neveltetésével megelégedve, vagy azt talán sokalva is, tétlenül marad azon állásponton, melyre szülei és az iskola állították. Gyermeki neveltetésünk .nem alkotja, nem alkothatja azt azon ferde és helytelen felfogás, hogy a házi és iskolai nevelés elegendő az emberi boldogságra, hogy a negyedik polgáriskolai bizonyítvány, egyszersmind érettségünk bizonyítványa is, hogy a tizenegyedik évvel már az önállóság korát értük el. Ez a felfogás alkotója későbbi bánatunknak, porba tipíója jövőnk és boldogságunknak. A házi és iskolai nevelés csak az alapja jövő hivatásunknak, az önnevelés kiegészíti az épületet. És jövőnk romba dől, ha tétlenül megállunk s késő, igen későn sirathatjuk meg-feladatunk felreértését és elhanyagolását. Az önnevelés az élet hidj a, a házi és iskolai nevelés a két oszlop, melyen a híd áll. Az önnevelés azonban tényezőktől függ és útbaigazításra szorul. A történelem tágas mezején szedjük az önnevelés virágait, ott látjuk a morált és az erkölcstelenséget, a jellemet és jellemtelenséget; a történet a fenséges előképeket tárja fel előttünk, ő minden korból minden kornak szól, és a ki a történelmet érti, nagy és magasztos eszméket talál minden egyes lapján, az lelkesülni képes hozzá, kitűnően sikerült. Csak a végén történt kis ..avar. Valami gonosz lélek, akit valószínűleg a sátán inspirált, megzavarta azt a gyönyörű harmóniát, melyben színházunk három elsőrendű csillaga eddig élt. Mikor együtt jelentek meg zugó tapsvihar közepett a lámpák előtt, hogy megköszönjék bájos bókolással a közönség falrengető elismerését, egyszerre egy nagy babérkoszorú, gyémántoktól, ékszerektől csillogva, repült a színpadra. Az volt rá irva: „A legtehetségesebbnek". Csoda volt-e, hogy egyszerre mind a három csillag odarohant, a koszorú után nyúlt és magának reklamálta az elismerés e fényes jelét? Csoda-e továbbá, hogy egyik sem akart engedni, hogy vége szakadt a gyönyörű harmóniának? Nem, uraim, aki ismeri a női szivet, nem fog bámulni, hogy a nárom istennő a következő pillanatban körömmel ment egymásnak, és tépte, rángatta egymás haját. Fátyolt boritok e jelenetre, melyről a grácziák mitsem akarnak tudui. Szerencsére erős volt a koszom és nem engedett. Szerencsére erősek voltak a haj fonadékok és nem engedtek. Szerencsére piczinyek voltak a rózsás körmök és nem tettek nagy kárt. De az egyszer fékevesztett harag nem csillapult le, különösen, mivel a zsarnok direktor egy-egy havi gázsit vont le büntetésképen mindegyiktől. Másnap három csillag megjelent előttem és panaszt emelt. Talán a megczibált hajfonadékok miatt? Talán a rózsás körmök kegyetlensége miatt? Korántsem! Azt akarták tőlem megtudni, kié a koszorú. minden nagy és magasztosért; az élet költé- I szetére, annak vonzó varázsára, az erkölcsi szilárdságra, a szellem és kedély öszhangzatára a történelem figyelmeztethet, Ő az emberiség nevelője. És a történelem olvasására figyelmeztette egyesöletünk tagjait a mult heti felolvasás, nem közvetlenül, de közvetve. A rég és közel mult magaslatáu álló két legkiválóbb alakot, Socratest és Báró Eötvös Józsefet mutatta be nekünk. Ez a két fenkölt szellem szólt hozzánk, mondván: Menjetek csak bízvást komoly kötelességeitek teljesítéséi e, működjetek az önnevelés szép munkáján, érzület és akarat egyenlőségben, hogy virágzásnak indítsátok szép egyesületetek pezsgő életét; tartsátok erkölcsi és szellemi tisztaságban, és legyetek fáradatlau hírnökei az emberiségjobb részének. Ennek a történelemből levont tanulságnak hirdetője a mi egyletünk elnöksége és a mi kötelességünk, hogy erőnkhoz képest hozzájáruljunk a programul megvalósításához, hogy az ige teljesítése napról-napra mindinkább terjedjen, és az elfogultságot elhárítva, mi a „Pápai Leányegylet" méltó tagjaivá váljunk. Programmunk második pontja az önképzés. De vájjon ki képezi önmagát, kérdi a •nevelés és tanügy főmestere Pestalozzi ? Egyedül az, felel ő, a ki minden ember és minden eseménytől tanul, sohase pedig az, ki dölyfösen elhiteti magával, hogy ő, mert a tudomány valamelyik ágacskájában némileg jártas lévén, parányi, jelentéktelen teremtéseknek láthatja a többi embereket, hogy azok a műveltség legalantabb fokán állnak és hozzájuk leszállani, neki a tudósnak!! merő lehetetlenség volna. Azonban a tapasztalat szerint, az nem képzett ember, sőt nem is képes a képzettségre. Az önképzés föltétele, hogy szerényen leereszkedjünk meg a látszólag tudatlan, de fogékony szellem és kedélyhez, és hogy őt tanítva, tőle megtanuljuk, hogy milyen könynyü ós értelmes módon, az ember maga magát az igazi jó, szép és nemesre, a szerénységre képezheti, le kell szállni a műveltség alacsonyabb fokán alióhoz és azt nyájasan fölemelni fokról-fokra azon színvonalra, melyen mi állni vélünk. A leány egylet tagjai, mélyen tisztelt hölgyeim, mind egyranguuk, az egyesület főlényege az egyenlőség és testvériség. Itt nem lehet a kérdés, hogy mennyit tanult már valaki, hanem akar e m é g tanulni ? Nem a mély, tudományos gondolatok hir... Ha igazságos akarok lenni, akkor az ismeretlen adakozó álláspontját kell alapul Ítéletemnél elfogadni. 0 a legtehetségesebbnek szánta a koszorúi. Annak kell tehát átadni. De melyik a három közül a legtehetségesebb? Én nem voltam jelen az előadásnál, inert teendőim akkor a vidékre kény szeri tettek menni. Ha együtt volna az akkori előadás összes közönsége „ . . megszavaztatnám. De nincs együtt. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy fölkérjem a tisztelt panaszosvádlottakat, rendezzenek versenyt a meghívott szakértők előtt. Signora Ola Pötrida (a tánczosnő): Hogy érti ezt a biró ur? Dusanka asszony (a hősnő): A biró ur tréfálni méltóztatik ? Signora Adeliua (az énekesnő): Kik lesznek a szakértő versenybírák ? Biró: Ez az utolsó kérdés a leghelyesebb, a többit, mint ide nem tartozót, figyelmen kivül hagyom. A szakértők már várnak a szomszéd teremben. Minden készen áll; zongora, pódium stb. Ha tetszik, megkezdhetjük. Egy hang a tömegből: Megengedi biró ur, hogy indítványt tegyek? Biró: Ha ax ügyre tartozó, miért nem? Egy hang a tömegből: En vagyok az, aki a vitás babérkoszorút adományoztam. Ha máibajt okoztam, hadd legyen haszon is belőle. Indítványozom tebát, hogy a szakértői produkczióhoz egy rubel legyen a belépti ár. A pénz adassék a nisni-novgorodi árvaalapnak. (Általános helyeslés. Még a három isI detése és megfejtése legyen önképzésünk tárgya, hanem az egyszerű női életben előforduló kérdések megbeszélése, a sziv és kedély nemesítésére czélzó széptani tételek, mely tekintetben azonban együtt kell működnünk, mivel az alapos és elmés önképzés sikere csak a kölcsönös eszmecsere által van biztosítva. A magas tudomány és eszméletei nem nekünk valók, hanem a szivuemesitő és az erkölcsi tetterőt fokozó nőtan, mely a rósz indulatok, az önzés, a dicsvágy, szenvedély leküzdésére tanítana. Önmegtagadással kell hirdetnünk, az egyesületben hallott tanokat, tanulnuk kell a történelmet, mert különben egyoldalúságba esünk. Szüntelen azon kell lennünk, hogy haladjunk, hogy a munkaszeretet meg ne szűnjék körünkben. Az által megnyerjük a közművelődés kedvelőinek részvétét, a mint meg is nyertük. De Gerando Antonina ő Nagyságát, ki fennen hirdette és szélesebb körökben ismertette egyletünk dicsőségét. „Nincsen már gyermekkor" az a nép szójárása. Hizelgésuek veszik némelyek, én sértésnek találom. Elvek nélkül, magasabb irányzat nélkül, egyszerűen a velünk született természeti elmésséggel nem érünk semmit. Munkára, nem tespedésre hívott fel mélyen tisztelt alelnökünk, dolgozzunk, irjuuk, olvassunk, kitol mely téren mi telik. A porszem hegygyé magasodik, a sok csepp tengerré alakul. A közös erővel egybegyűjtött szellemi munka tiszteletre méltó helyet biztositaud nekünk a művelt társadalomban. Folytatott önképzés által, méltó honleányai leszünk a drága hazának és egyszersmind hozzá is járulunk Szécheny István jóslata megvalósításához, hogy : „Magyarország nem volt, hanem lesz." Az önművelődés programmunk harmadik pontja. E tárgyhoz szólani fölötte nehéz. Az Önképzés és önmivelődés syuonimák, hasonértelmű szó.-:, két csaknem egyforma fogalom, melynek fejtegetése körünket nem illeti. Az a nyelvészek és akadémikusok dolga, hadd végezzenek vele. Mi részünkről csak az öumivelődes hatásáról, annak befolyásáról beszélhetünk, nem törődvén a szó nyelvi jelentőségével. Az önművelődés nézetem szeriut, a sziv nemesítése is, az önképzés szellemi tehetségeink fejlődésére irányul és vezet és mig az önképzést csak terhes szellemi munka által gyakorulhatjuk, az önmivelődés észleletek által sajátennő is késznek nyilatkozik ilyen feltétel mellett produkálni magát. Átmennek a szomszéd teremben. A szomszéd teremben csak azok maradnak, akiknek nincs egy rubel vesztegetni valójuk, Félóra múlva visszatér a biró.) Biró: A szakértői vizsgálat megejtetett, de az eredmény, fájdalom, nagyon is kielégítő. A szakértők egyetértőltg kijelentették, hogy ének dolgában signora Adeliua a legtehetségesebb . . . Signora Adeliua (diadalmaskodva): Nem-e mondtam? Enyém a koszom! Biró: ... de viszont ugy találták, hogy tánczbau signora Ola Potiidáé az elsőbbség és Dusanka asszony, mint színésznő felülmulhatlau. Mindegyik a maga szakmájában az első. A három csillag: Tehát ott vagyunk, a hol voltunk. Biró: Nem egészen, valakinek kell lenni, aki a per költségeit fedezze. Ki lehetne az más, mint aki az egész perpatvarnak az oka? Jó szerencsére jelentkezett az illető. ítéletem tehát: Miután gonosz czélzattal dobta a koszorút, köteleztessék még két, az elsőhöz egészen hasonló és miudeu tekintetben egyenértékű koszorút készíttetni. Osztassék széf a három koszorú a három „legtehetségesebb* közt. A három legtehetségesebb: Bölcs biró! Második Salamon! Tábori Róbert.