Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-02 / 30. szám

relvényeit illeti, az a tűzoltó egylet és a város anyagi erejéhez képest kevésnek nem mondható, de é^en nem mondható teljeueu kielégitőnek. Igy van ez a tflzoltóegylet hatékonyságával is. Pár év óta előforduló tűzeseteinket véve irányadóul a tűzoltóság tevékenysége és ható ereje elégnek bizonyult az ismert vezetés mellett, hogy urává lett a romboló elemnek, ámde mentse Isten városunkat egy na- ' gyobb tüztámadástól, annak következményei kiszámitkatlauok. Az a 81 önkéntes tűzoltó, a ki most van, nem a létszám, és oly szellemtói áthatott, melylyel nagyobb csatába biztos győzelem tudatában indulni mernék. Ezen 81 tűzoltó nagyrésze megélhetéséért vidéken munkát kereső ács, kőműves, akire jobban csak télen számithatunk, egy része mindig ujoncz, kinél a szakszerű munkásság még hiányzik. Nagy része a tagoknak pedig elkedvetlenedett, a szép ügy iránti érzék fűzi az egylethez még, azon biztos reményben, hogy közel az idő, midőn a tűzoltóságnak, a társadalom ezen leghasznosabb faktorának a létet nem ugy kell koldulni. Az egyletbe belépni értelmiségünk, jobb iparos osztályunk teljesen vonakodik, ha néhány régi tag ott hagyná egyletünket, szét hullanék az, mint az oldott kéve, az a közöny, az a fásultság, mely* a közönséget évek óta elfogta, kihat a legjobb tűzoltók tevékenységére is. Sokat, igen sokat mondhatnék e téren a hiányokról, atalános itt a baj, orvosszerét i merem, ez nem más, mint a tűzrendészet! szabály, melyet a kormán)rendelet szellemében már évekkel ezelőtt készitetíüuk, de jóvá hagyva máig sincs. Ezt kérjük az igen tisztelt megyehatóság által napvilágra emelni, azt jóváhagyatni s auink méltányos végrehajtása által városunkban korrekt tűzrendészed állapot fog eiőállani. — Ez a tűzoltóságra nézve azon főkörülmény, mely hatósági pótlást kiván. Lényeges továbbá a fejlettebb igényeknek megtelelő helyiség eloallitása is. Baj, hogy gyakorlóterünk minden helyeselhető indok nélkül más czélra íoglaltatik el, gyakorló házunk környéke szüntelen kő törő heiylyé valtoztatik át, a szabad mozgástól foszt meg bennünket, a kőhalmok rendszeresen ide hozatnak, holott azoknak a major más részein ép oly jó hely ük volna. Szertári helyiségeink — Kedves lord, ön egészeu a feje búbjáig föléleszti a homlokát, holott én igen kedvelem a szemöldökön borongó Adonis-fürtöket. Nos? Beláthatja, hogy addig nem lehetek neje, mig hajat nem ereszt. Lord Blimblum megnyomta a kilincset, — ment hazafelé. Hozatott 4 tuczat Csillag Anna pomádét és besározta vele a szőrtelen fej búbot. Négy hét múlva gyönyörűen lóggtak az Adonis-fürtök homlokára, az igaz, hogy nem a pomádétól, hanem egy paróka széléről, de hát ez ugy is egyre megy. Hanem aztán most az a bolondság történt vele, hogy szép menyasszonyának házát üresen találta. Elszökött az özvegy, egy lámpabél-gyárossal. Lord Blimblum azonnal utánuk utazott. Minden városban megtalálta a nyomukat, hauem azért el nem érte őket. Mikor Kómába ért, egy kis korcsmában ette meg a vacsoráját, a mi sült galamb volt rizskásával. Lord Blimblumnak nagyon Ízlett a sült galamb. Nem tudott attól a korcsmától elválni. Valami uat hónap mulval éppen az evéshez készülődött ott a kurta korcsmában, midőn egyszerre belép az ajtón a szép özvegy és a nyakába borul. — Oh Blimblum! — Mi baj, nagysád? 1 szűkek, ez is mind hatósági pótlást igényel s ideje, hogy megadassék az egyletnek a joggal várható gyakorló hely s ez kizárólagos legyen. Téli iskolázásokra szintén nélkülözünk helyiséget, ez is egyik iobaj. Az óvoda elzáratott előlünk, a városház terme nem all rendelkezésre, de ivem is alkalmas-, ezen helyiség az őrtanyán nehézség nélkül es KÍS költséggel előállítható, csak egy kis jó akarat kell hozzá. Mindezen bajok eihárithatók és hisszük is, hogy saját körünkben orvosoltatnak, de mert a Helyzet kepe kívántatik tőlem, azt hiven kell feltárnom. Nem hagyhatom megemlítés nélkül azon fontos okot, mely szerintem sokakat visszatart az egyletbe lépéstői, ez hogy a prosztitutio fészke az őrtanya és .gyakorlóhely tőszomszédságában van, számtalan jobb családapát ez gátol a belépésben és ennek daczára azt tapasztaljuk, hogy ezeu egyik legelénkebb forgalmi utcza, vásártér, inkább szaporittatik a hatóság által nyilvános házakkal, semhogy az ott létezők is kiszorittatnának máshova, méltó helyükre. A város évente ad 120U frtot, ez jobbára a három fizetett tíizor fizetésére és ruházatáramegy fel, az egylet évenként nyilvánosan számol és .ezt a hatóság előtt külön teszi. A tüzoltószerek jegyzéke •/. alatt csatoltatik. Ezek után egyenlőre nincs más kérésem, mint intézkedés helyiségünk iránt és a tüzrendészeti szabály jóváhagyatásának sürgölése. Tel.es tisztelettel stb. A „Papai Leányegyiet" jövője. Pápa, decz. 1. — Válasz a „Pápai Leányegyiet" alelnökének, t. György Etelka kisasszonynak programmelőadasára. — Mélyen tisztelt hölgyeim! Midőn múltkor, egyletünk saját termenek üuuepelyes megnyitása alkalmával elhangzott vala mélyen t. alelnökünk programmelóadása, az volt a szándékom, hogy rögtön feleljek neki mindnyájunk nevében, hogy minden meghatalmazás es felszólítás nélkül érzelmeinket es nézeteinket tolmácsoljam és mindazt megígérjem, a mit, a mennyire én a körülményeket ismerem, egyletünk tisztelt tagjairól föltenni és nevükben megígérni lehetne. — Végre feltaláltalak. — Hat keresett ? — Minden városban. — És mit akar? — Még kérdezheted ? — Hát a lámpabél-gyáros. ? — Oh a nyomorult. Megcsalt! ^Elhagyott. — Es most? — Hozzád siettem, hogy fölajánljam szivemet és mindenemet. Lord Blimblum levette az asztalról a pirosra sült galambot és odavettette a kutyája elé. Aztán a fejére tette a kalapját, és igy szólt. — Köszönöm, nem szeretem a felmelegített ételeket! És ott hagyta. Művésznők versenye. — Jelenet a törvényszéki teremből. — ... A bíró ajkai fanyar mosolyra húzódtak, mikor a panaszt végig hallgatta. Az ütött-kopott irnok bekapta markát szájába, nehogy hangos kaczajra fakadjon, ami mindenesetre ártalmára lett volna a törvényszéki terem tekintélyének és megrovást szerzett volna a tekintélyt sértő Írnoknak. No de ilyet! A biró törte fejét, hol is olvasott már ehhez hasonlót? Igaz, abban a vaskos kötetü könyvben, melynek hátlapjára volt írva: „A trójai háború históriája", vagyis i Azonban fiatalságom, tapasztalatlanságom, és hogy teljesen őszinte legy ek, ügyetlenségem megakadályozott szánd.-koiu kivitelében. Mert szeietve tisztelt hölgyeim, az akarat és tett, a szándék és kivitele, két jól megkülönböztetendő fogalom és dolog, akarni könnyű, de nehéz a tett, a szándék a pillanat hatásától, a kivitel a körülményektől függ, keli hozzá erő és kitartás, értelmiség és erélyesség, nem az önbizalom és törekvés, kell hozzá — képesség. Gyakran a sikertelenség fölötti félelem bénítja tetterőnket olyannyira, hogy olykor már félúton is szégyenkedve visszatérünk és felhagyjuk a czél felé törekvést. Azt meggondoltam én, és ámbár egy bel&ő s/.ózat biztatott, bog)' csak menjek a kötelességérzet sugallta uton, hogy a nagyszabású előadás hátasat használjam fel, mégsem tettem azt félelembői és a mint mondám, ügyetlenségem következtében. De azóta már elmúlt néhány nap, volt elég időin megfontolni és meggondolni azon horderejű eszméket és tanokat, melyeket mélyen tisztelt alelnökünk hirdetett. Ezen előadásban nyilatkozott felfogás nemessége, a gondolatok szövésében rejlő művészet, az egész előadásban élő es az egész előadás által felköltött hangulatnak komolysága es magasztossága messze magasra emelik a programinelőadast ama színvonal fölé, melyben a mai egyesületek úgynevezett ékesszólása mozogni szokott. Az önművelődés, önképzés és önnevelés tanait aligha fejtegette szebben valaki, mint mélyen tisztelt alelnökünk, mert én legalább, ki az utolsó napokban, a szakirodalom legkitűnőbb műveit lapozgatván és kutatván, nem találtam hasonló és találóbb fejtegetést és magyarázatot. Teljes nyíltsággal el kell ismerni az előadás kilüuő voltát, daczára annak, hogy akadhatnak egyes tagok, kik azon nézetekkel, a mint az előadásban nyilvánultak, nem érthetnek egyet. Két egymástól teljesen független és mégis egybevágó részre oszlik tartalmánál fogva az előadás. Az első része tisztán elméleti, a második tisztán gyakorlati módon, egy és ugyanazt tárgyalja, hogy a társadalom föntartájának íőtényezoje a szellemi munka. Önnevelés, önképzés és önművelődés, ezek programmunk fopontjai, melyek megszivelésére nagyérdemű alelnökünk hívott fel. Menjünk sorba és részletezzük a három főpontot, és „Hogyan veszekedett három istennő a miatt' Hogy kié legyen a szépség almája" ? Bohó egy történet, de mégsem olyan, mint ez a mostani! Szent Györgyre, ember legyen a talpán, a ki komoly Ítéletet tud mondani! A háttérben ember ember hátán állott. Szorongásig telt meg a törvényszéki terem. Egész Nisui-Novgorod már hetek óta készült erre a tárgyalásra, mint valami különös mulatságra. Az is volt az, mint nyomban kitűnik. Biró: Röviden ismételve a hallottakat, fölkérem a három panaszost, szakítson félbe, ha netalán tévednék. Hölgyeim, ez a legsajátságosabb eset, mely hosszú működésem' alatt előfordult.. Három panaszos van és ugyanannyi vádlott; mert minden panaszos vádlott egyszersmind. Történt a mult hetekben, hogy a város színpadján jótékonyczélu előadást rendeztek a nisni-novgorodi árvák javára. S hogy a jótékonyság angyala milyen nagy hatalommal bír, mutatja az a körülmény, hogy a sziuház legkiválóbb három tagja: az első énekesnő, az első liőső és az első tánezosnő — készségesen ajánlkoztak közreműködésre. Uraim, emeljünk kalapot az, ilyen nemesszivüség előtt! („Mi ütött az öregbe'? — súgott bámuló arczkifejézéssel az írnok szomszédja fülébe, — „alighanem valami gonoszban töri fejét. Nagyon is udvarias !") Az előadás a legnagyobb fény nyel rendeztetett — folytatá a biró, - - Nem fér szó