Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-02 / 30. szám

jük meg s örülünk azok barátságának, akik becsületünk ellen törnek, akik csak azért keresik fel barátságunkat, hogy szolgájukká, eszközükké változtassák polgári erényeinket, akkor mielőbb be fog következni az az idő, mikor teljhatalinulag rendelkezik felettünk egy-két ember s áruczikk lesz a polgár, melyet adnak-vesznek a „hatalmasok", pedig ezeket is a mieinkhez hasonló jogokkal ruházta fel a törvény. Bátran, fel tehát a küzdelemre ! Ne rettegjük őket sehol! Az ördögnem olyan fekete, mint amilyennek a falra festik. Nyilt fellépés Isten és ember előtt. Mert nem szabad elbukni az igazságnak. Ha nem hallgatják meg a kis nagyságok, megértik talán a panaszokat magasabb fórumnál, és ha ott sem találna helyet a becsület, él az igazságos Isten, aki megveri a bűnösöket s nem fogadja oe lelküket a menny, testüket pedig kiveti a föld az undornak. Hogy kik ezek az emberek ? Nem soroljuk fel Őket név szerint. Hatalmat gyakorolnak, minden nap látjuk őket, amint lesütött szemekkel ujabb aknamunkán gondolkodnak. Vigyázzunk, a kabátos betyárok meg akarnak rabolni bennünket legdrágább kincsünktől: becsületünktől és el akarják adni elveinket. Polgárok, vigyázzunk a szívre, észre, résen legyünk! És mi az igazságba vetett hittel hiszünk ezek megsemmisülésében, eljő a nagy temetési nap, melyen élve adjuk át őket a temetésnek, megtagadja őket a szülőváros, kiveti méhéből a szent haza. És ez lesz társadalmunk feltámadása. Az orvos boszusan förmedt reá; — Uram : ön engem bolonddá akar tenni. Önnek kutyabaja sincs! — Kutyabajom nem is lehet! — Egészséges mint a makk! — Sohse éltem makkal! — Hát tulajdonképen mi a baja önnek ? — Azt hiszem, nincs szivem. Az orvos odatette fülét lord mellére. — Önnek nincs szive? Hiszen kérem olyan dobogás van a mellében, mintha kendertörő malmot hallanék. — Bizonyosan csalódik ön orvos ur, lehet, hogy a májam vagy a zuzzám mozog, de a szivem nem. — Hát miről gondolja ezt ? — Nem tudok szerelmes lenni. Az orvos végig nézett a kövér angolon. — Ebből nem következik, hogy nincsen szive. PrSbált már szerelmes lenni? — Nem. — Nohát akkor tessék előbb próbát tenni, azután forduljon orvoshoz. Lord Blimblum magára szedte a ruháit, aztán kezet fogott az orvossal. — Megpróbálom orvos, megpróbálom. Amint a lépcsőre ért, egy bájos hölgy jött vele szemközt. Lord Blimblum végignézte amint mellette elhaladt, aztán utána ment. A bájos hölgy az orvos ajtóján lépett be. Lord Blimblum ide is utána ment. Leült egy székre az előszobában s várakozott. Tüzoltóegyletünk érdekében. Pápa, decz. 1. A megyei tűzrendészet életbeléptetése alkalmával a megye alispánja megkeresést intézett Pápaváros tanácsához, hogy városunk tűzoltó ügyének állapotáról adjon jelentést. Ennek elkészítésére T e u f f e 1 Mihály t. o. főparancsnok kéretett fel, aki a pápai önkéntes tűzoltó-egylet hű képét ós annak fejlődési akadályait röviden, • de annál érthetőbben tárja a vármegye közönsége elé. A jelentéshez nem szükséges bővebb commentár. A tanulságot könnyen levonhatják azok, akiket illett a jelentés, de mi sem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy ne figyelmeztessük Pápaváros tanácsát a bajok orvoslására, hogy fel ne hívjuk a város közönségét a tűzoltó-egylet által kiérdemelt rokonszeuves pártolásra. Nincs emberbaráti egyesület, mely annyi jót cselekednék a közügy érdekében, mint a tüzoltóegyletek. „Őrködni felebarátaink élete és vagyonbiztonsága felett!" Ez képezi jelszavát a tűzoltóegyleteknek ós hűen tartják be jelszavát zászlajuknak azok a derek polgárok, kiket nem a sallangos külsőségek, nem az egyenruháoan való feltűnési viszketegség, hanem a felebaráti szeretet és kötelesség erényei vezéreltek az igaz lobogó alá. Eddig, őszintén szólva, nem csak nálunk, Pápán, de az ország minden vidéki városában nagy mérvű idegenkedés volt észrevehető a tűzoltó-egyletek iránt. Ezt a közönyt megtörni van hivatva az országos tüzrendeszeti kormány-rendelet életbeléptetése. És a kötelező tűzoltóság le fogja rombolni majd ama válaszfalat, mely a közönség és tüzoltóegyletek eddig működő önkéntes tagjai között létezett, melyre egyesek csak azért másztak fel, hogy Várt egy órát, várt kettőt, hármat, négyet, de a bájos hölgy csak nem jött ki az orvos szobájából. Végre az orvos jött ki maga. Megütődött, midőn a nyugodtan ott ülő lord Blimblumot meglátta. — Hogyan? Ön még itt van? — Amint látja. — Szolgálhatok talán még valamivél? — Azt a hölgyet várom, a ki önhöz ment az előbb. _ Azt a hölgyet? Es miért? Szerelmes vagyok belé! — De hisz az lehetetlen! — Már mért volna lehetlen ? — Hát mit akar vel«? — Elveszem feleségül. Az orvos felkaczagott. — Az én feleségemet? — Tehát az ön felesége már? — Persze, hogy az. — Nem tesz semmit. — Megbolondult ön? — Nem én. — Hát hogyan veszi el? — Meg fogom önt ölni! Az orvos visszahökkent. — Engem akar ön megölni? — Igen: párbajt vivunk i — De én nem akarok. — Az mindegy: kényszeríteni fogom reá. Ezeket mondva, lord Blimblum felállott helyéről, szétmereszté jobb kezének öt ujját onnan a tűzoltók vizsgaszerü gyakorlatait nézhessék, mintha az nem ininlnyájunk ügye, hanem valami czirkuszi móka érdekében tartatnék. Maga a város és megye sem vesződött sokat a tüzoltóintézménynyel. E mellett tanúskodik ama körülmény is, hogy egy benyújtott tüzrendeszeti szabályrendelet, mely Pápa város képviselete által jóváhagyatott, 1883. év óta az alispáni hivatalnál rekedt s onnan még máig sem érkezett vissza. Megjegyezzük, hogy a szabál}rendelet ugyanazt irja a megyére, amit most a kormányrendelet mond, mivel e rendeletnek alapját a Pápán benyújtott szabályzat képezi. Ha tehát ezen szabályrendelet megerősíttetik és még 1883. évben életbe lép, ma már szervezett és erős tűzoltóegyletünk van. Igy azonban az indokolatlan hanyagság következtében öt évvel visszalöketett a tűzoltóság, ami valóban könnyelmű mulasztás vádjával illeti az intézőket. Szeretjük hinni, hogy az alábbi jelentésnek meg lesz a kellő foganatja s ugy a hatóságok, valamint a megye és városunk közönsége buzgalmával az eddigi hiányokon sietve segíteni fog. Teuffel Mihály jelentése igy hangzik: „Tekintetes városi tanács ! Az 1215/88. számú megbizatáshoz képest a következő előterjesztést van szerencsém tenni és pedig kizárólag azon irányban, melyben azt a tek. tanács kívánta, vagyis véleményemet és egyben a statisztikai adatokat terjesztem elő az alispáni körlevél 5. és 6. bekezdésében foglaltakra. Pápa város önk. tűzoltó egylete 1871. év elején alakult meg s azóta többféle hullámzások és hauyatlások között szakadatlanul fennáll. Tagjai száma 200-on felül is volt, le is olvadt 70-ig, most a létszám 81. Arai a tűzoltó egylet és a város felszeés ugy képen nyomta tenyerével az orvost hogy ez egyszerre leült a földre. — Tehát akarja-e már, hogy megverekedjünk? Az orvos feltápászkodott helyéről és igy kiáltott: — Lelövöm önt, mint egy nyulat, s oda, a hol most áll, oda helyezem önt kitömve. * * * Másnap az orvost halva vitték haza. * * * A szép özvegy a harmadik napon ilyen tartalmú levelet kapott: Szép asszony ! A nevem lord Blimblum. A kmézésem nem rósz. Jövedelmem évenkint 200 font. 40 éves vagyok és soha sem szerettem. Felajánlom kegyednek nevemet és mindenemet. Lord Blimblum. A szép asszony csupán csak ennyit felelt rá: Tisztelt Ur! Várjon! Özv. Kanasterné. És lord Blimblum várt 6 esztendeig. Ekkor felöltözött a legfeketébb szalonruhájába és bekopogtatott az özvegyhez. Ez nyájasan fogadá, hanem volt egy kívánsága.