Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-02 / 30. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Neg)edévre . . 1 „ 50 r Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utc?a 91. sz. hová az' előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hova a lap szellemi részét iK-etö minden közlemény intézendő. Kéziratok viasza nem adatnak Hirdetések és uyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor (i kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték kiilün 30 kr. A kabátos betyárok. Papa, decz. 2. Szabadon járnak-kelnek, arczuklól leolvadt a pir, lelkűkből kiveszett a becsület, nem félnek senkitől sem, mert együttvéve hatalmat képeznek. Hanem szemeiket a földhöz szegezik, érzik bűnösségüket, de annak arczukon levő kinyomatát gúnyos mosolyukkal iparkodnak eltüntetni. Ezek a politikai iparlovagok, a társadalmat veszélyeztető phylloxerák, „becsületes" gazemberek, valóságos kabátos betyárok. Itt élnek köztünk, vérünkbőlpénzünkből szivnak magukba hatalmat s a tudatlan vagy félénk nép zsírján hatalmassá lett betyárok addig viszik szemtelenségüket, mig sárba taposhatják tisztességesnek látszó, de betyárokhoz illő eszközeikkel a polgári erényeket, míg elnyomhatják az igaz lelkiismeretet. Szolgalelküek az utálatig, bosztiállók a legtisztességteleneb b eszközökkel, zsebrevágják a megvetést és egyedüli erényük az aknamunka. Nem mernek szembeszállni nyíltan, tisztességes harczczai a becsülettel, hanem lárva alatt, tolvajokhoz méltó suuyiskodással lábujjhegyen lopóznak a tisztesség, becsület mellé, megtámadják azt orozva és letiporják minden irgalom nélkül, nem félnek az igaz Isten rettentő csapásától, letagadják a csillagokat az égről, csakhogy elérhessék czéljaikat: eszközökül felhasznalhatni a polgári legszebb erényt, a becsületet, tisztességet. És a becsületes emberek behunyt szemmel, türelmesen nézik ezek szerepléseit. Nem mernek gátat vetni gaz üzelmeíknek, mert félnek tőlük, tartanak hatalmuktól, melyet a törvény kijátszásával bitorolnak, mert személyesitői a tőlük cseppet sem különböző „hatalmasoknak". Szomorú kép ez, utja az elveszésnek, gyászos előhírnöke egy váratlan pillanatban fellépő diktatúrának, mely legyilkolja az erényeket. A társadalom béna, a közönség tehetetlen. A félénkség tartóztatja őket, nem merik kilökni maguk közül egyiket sem, mert sokan vannak, egyik kéz a másikat mossa s mikor megsemmisült az egyik, a kigyomlált társadalmi réten leiburjáuozik a másik és rodthasztja tovább a társadalmat. Similes simile gaudet. Itt is minden zsák megtalálja a foltját. És igy a szolgalelküek tábora naponkint erősödik s mig az ország fővárosában Steineckeréket élve eltemetik, itt a kabátos betyárok naponkint feltámadnak s a szolgalelküek rettegő s mégis hatalmas tábora üdvözli őket harsány hozsanna kiáltással. . ^ A társadalomnak fel kell eébrednie s le kell vágnia testéről a rút fattyuhajtást, mely magába szívja minden tápláló erőnket, hogy azután rajtunk élősködjék. Útját kell állrn.ennek a szédelgő betyárseregnek, meg kell semmisíteni a hatalmas szédelgők poloska-bandáját. Vesse ki magából a társadalom ezt a salokat, semmisítse meg ezeket az élősdieket, adja ki a megvetésnek, temesse el élve őket s e temetés, Istenemre, jobban feledésbe viszi ocsmány emléküket, mint a megásott sírÉs e czél eléréséhez legjobb eszköz a becsület. E fegyver inig erős és sértetlen legkisebb parányában is, leveri a becsületet cs^k ajkukon hordozó hydrafejeket, mert nem olyan hatalmasak azok mégsem, mint amilyennek mutatják magukat. Ne legyünk előttük alázatosak, hanem nyíltsággal leplezzük le bűneiket. De ha továbbra is az eddigi tréma marad fenn, ha a kabátos betyárok hízelkedő leereszkedését nem ért„PAPAI HÍRLA

P" T ARCZAJ A. 4 költő szerelme. „Költőnek hinni nem lehet, Meghódít, aztán elfeled! Virágnak nézi a leányt, Rászáll csapongó méh gyanánt, Kiszívja mézét kelyhibül 5 megittasodva — elrepül." De, angyalom, te el ne hidd! Ne hajts ily rágalomra, ne! Szived legyen paizs ellene. Költő, ha szive lángol, érez, Hivebb, mint bárki, kedveséhez! Ne sírj, ne sirj. ha bántanak, Ne fogja pártom' egy szavad, Mondj titkon értem egy imát, — Mi gondod akkor a világ! Sőt ínég. ha azt is hallauád, Hogy ajkam gúnyt nyilaz->reád, Hogy szép frigyünket eltiportam, Szerelmünk koszorúja — porban, S a tűzzel, mely oltárodon Lobbant föl, másnak áldozom : Leány, akkor se higyj te másnak ! Mert csalhat a rossz sziv, a látszat; De én, — óh éltem angyala, — Én nem csalhatlak meg soha. Hű sziv, hű szivet el nem árul, Szived tudhatja — önmagárul. Ne hagyjon el hát a remény; Csüggj bizva költőd esküjén: Bármily hazugnak mondja más, — Itt rejlik épen a varázs, — Bánatban és örömben az Tehozzád mindig hű, igaz, Szerelme forró, tiszta, mély: Távolban is csak érted él, Küzd, álmodik, rajong, virraszt, — S te nyújtod neki a vigaszt: Áldott a gondja, szenvedése, Mert csókod lesz az enyhülése! Szeresd, szeresd! Oh győzd bevárni, Mig eljön, mint győztes kiiályfi, Hogy téged, szép királykisasszony, Győzelmi jelnek leszakasszon . . . S ha ennyi szentelt éj után Mégsem fog győzni a tusán? Ha összeroskad szörnyű vágy Gyötrő hevétül s pázsitágy, Helyett sivár homokra lép? S legyintve bűvös vesszejét, Forrás a sziklán nem fakad? Ha legszebb álma megszakad? S szivének, —• látva: czélt nem érhet, — Gyűlölt lesz a világ, az élet ? Oh kedvesem ne kérdj te senkit; Csak sirj, zokogj! a köny megenyhít. S ha megsirattad, légy nyugodt: El nem felejt hű dalnokod! Nyomán az ut avarba vész ; De ő még vissza — visszanéz . . . S megtörve, vérző nyilt sebével, Ha majd a véghatárba ér el, Fejét egy puszta kőre hajtván: Meghal — neveddel ajkán! Rudnyánszky Gyula. Bolond ánglius. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Gárdonyi Géza. Lord Blimbum megérte a negyvenedik születés napját, anélkül, hogy csak egyszer is szerelmes lett volna. Sok szép leáuyt látott .ugyan életében, de a szivét soha sem érezte mozogni. Elment liát a leghíresebb angol orvoshoz és igy szólt hozzá: — Uram! szíveskedjék engem megvizsgálni. Az orvos beleigazitotta füleit az aranykeretű pápaszem rudjaiba s végig nézte lord Blimblumot. — Miért vizsgáljam meg? — Akarom tudni, vesz-3 valamit rajtam észre ? — Hát mi baja van önnek ? — Ha tudnám, liogy mi bajom, akkor nem kérdezném öntől. Ismétlem: tessék megvizsgálni. — Méltóztassék levetkezni! Lord Blimblum két perez múlva'ruha nélkül állott az orvos eló'tt. Az orvos először körülkeríilgette lord Blimblumot, miközben igy motyogott: — Teste ép. Háta görbe. Térde kalácsa ránezos. — Ezt magam is tudom! Az orvos most odatette a bal kezét lord Blimblum hátára és kopogtatott. — Szabad! — kiáltá a lord. Mai számunk 8 oldalra terjed.