Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-12-02 / 30. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Neg)edévre . . 1 „ 50 r Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utc?a 91. sz. hová az' előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. PÁPAI Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hova a lap szellemi részét iK-etö minden közlemény intézendő. Kéziratok viasza nem adatnak Hirdetések és uyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor (i kr. Nyiittér petitsora 20 kr. Kincstári ille­ték kiilün 30 kr. A kabátos betyárok. Papa, decz. 2. Szabadon járnak-kelnek, arczuk­lól leolvadt a pir, lelkűkből kiveszett a becsület, nem félnek senkitől sem, mert együttvéve hatalmat képeznek. Hanem szemeiket a földhöz szegezik, érzik bűnösségüket, de annak arczu­kon levő kinyomatát gúnyos mosoly­ukkal iparkodnak eltüntetni. Ezek a politikai iparlovagok, a társadalmat veszélyeztető phylloxerák, „becsületes" gazemberek, valóságos kabátos betyárok. Itt élnek köztünk, vérünkből­pénzünkből szivnak magukba hatal­mat s a tudatlan vagy félénk nép zsírján hatalmassá lett betyárok addig viszik szemtelenségüket, mig sárba taposhatják tisztességesnek látszó, de betyárokhoz illő eszközeikkel a pol­gári erényeket, míg elnyomhatják az igaz lelkiismeretet. Szolgalelküek az utálatig, boszti­állók a legtisztességteleneb b eszkö­zökkel, zsebrevágják a megvetést és egyedüli erényük az aknamunka. Nem mernek szembeszállni nyíl­tan, tisztességes harczczai a becsület­tel, hanem lárva alatt, tolvajokhoz méltó suuyiskodással lábujjhegyen lo­póznak a tisztesség, becsület mellé, megtámadják azt orozva és letiporják minden irgalom nélkül, nem félnek az igaz Isten rettentő csapásától, letagad­ják a csillagokat az égről, csakhogy elérhessék czéljaikat: eszközökül fel­hasznalhatni a polgári legszebb erényt, a becsületet, tisztességet. És a becsületes emberek behunyt szemmel, türelmesen nézik ezek sze­repléseit. Nem mernek gátat vetni gaz üzelmeíknek, mert félnek tőlük, tartanak hatalmuktól, melyet a tör­vény kijátszásával bitorolnak, mert személyesitői a tőlük cseppet sem kü­lönböző „hatalmasoknak". Szomorú kép ez, utja az elve­szésnek, gyászos előhírnöke egy vá­ratlan pillanatban fellépő diktatúrá­nak, mely legyilkolja az erényeket. A társadalom béna, a közönség tehetetlen. A félénkség tartóztatja őket, nem merik kilökni maguk közül egyi­ket sem, mert sokan vannak, egyik kéz a másikat mossa s mikor meg­semmisült az egyik, a kigyomlált tár­sadalmi réten leiburjáuozik a másik és rodthasztja tovább a társadalmat. Similes simile gaudet. Itt is min­den zsák megtalálja a foltját. És igy a szolgalelküek tábora naponkint erő­södik s mig az ország fővárosában Steineckeréket élve eltemetik, itt a kabátos betyárok naponkint feltámad­nak s a szolgalelküek rettegő s mégis hatalmas tábora üdvözli őket harsány hozsanna kiáltással. . ^ A társadalomnak fel kell eébred­nie s le kell vágnia testéről a rút fattyuhajtást, mely magába szívja min­den tápláló erőnket, hogy azután raj­tunk élősködjék. Útját kell állrn.ennek a szédelgő betyárseregnek, meg kell semmisíteni a hatalmas szédelgők poloska-bandá­ját. Vesse ki magából a társadalom ezt a salokat, semmisítse meg ezeket az élősdieket, adja ki a megvetésnek, te­messe el élve őket s e temetés, Is­tenemre, jobban feledésbe viszi ocs­mány emléküket, mint a megásott sír­És e czél eléréséhez legjobb esz­köz a becsület. E fegyver inig erős és sértetlen legkisebb parányában is, leveri a be­csületet cs^k ajkukon hordozó hydra­fejeket, mert nem olyan hatalmasak azok mégsem, mint amilyennek mu­tatják magukat. Ne legyünk előttük alázatosak, hanem nyíltsággal leplezzük le bűne­iket. De ha továbbra is az eddigi tré­ma marad fenn, ha a kabátos betyá­rok hízelkedő leereszkedését nem ért­„PAPAI HÍRLA P" T ARCZAJ A. 4 költő szerelme. „Költőnek hinni nem lehet, Meghódít, aztán elfeled! Virágnak nézi a leányt, Rászáll csapongó méh gyanánt, Kiszívja mézét kelyhibül 5 megittasodva — elrepül." De, angyalom, te el ne hidd! Ne hajts ily rágalomra, ne! Szived legyen paizs ellene. Költő, ha szive lángol, érez, Hivebb, mint bárki, kedveséhez! Ne sírj, ne sirj. ha bántanak, Ne fogja pártom' egy szavad, Mondj titkon értem egy imát, — Mi gondod akkor a világ! Sőt ínég. ha azt is hallauád, Hogy ajkam gúnyt nyilaz->reád, Hogy szép frigyünket eltiportam, Szerelmünk koszorúja — porban, S a tűzzel, mely oltárodon Lobbant föl, másnak áldozom : Leány, akkor se higyj te másnak ! Mert csalhat a rossz sziv, a látszat; De én, — óh éltem angyala, — Én nem csalhatlak meg soha. Hű sziv, hű szivet el nem árul, Szived tudhatja — önmagárul. Ne hagyjon el hát a remény; Csüggj bizva költőd esküjén: Bármily hazugnak mondja más, — Itt rejlik épen a varázs, — Bánatban és örömben az Tehozzád mindig hű, igaz, Szerelme forró, tiszta, mély: Távolban is csak érted él, Küzd, álmodik, rajong, virraszt, — S te nyújtod neki a vigaszt: Áldott a gondja, szenvedése, Mert csókod lesz az enyhülése! Szeresd, szeresd! Oh győzd bevárni, Mig eljön, mint győztes kiiályfi, Hogy téged, szép királykisasszony, Győzelmi jelnek leszakasszon . . . S ha ennyi szentelt éj után Mégsem fog győzni a tusán? Ha összeroskad szörnyű vágy Gyötrő hevétül s pázsitágy, Helyett sivár homokra lép? S legyintve bűvös vesszejét, Forrás a sziklán nem fakad? Ha legszebb álma megszakad? S szivének, —• látva: czélt nem érhet, — Gyűlölt lesz a világ, az élet ? Oh kedvesem ne kérdj te senkit; Csak sirj, zokogj! a köny megenyhít. S ha megsirattad, légy nyugodt: El nem felejt hű dalnokod! Nyomán az ut avarba vész ; De ő még vissza — visszanéz . . . S megtörve, vérző nyilt sebével, Ha majd a véghatárba ér el, Fejét egy puszta kőre hajtván: Meghal — neveddel ajkán! Rudnyánszky Gyula. Bolond ánglius. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Irta: Gárdonyi Géza. Lord Blimbum megérte a negyvenedik születés napját, anélkül, hogy csak egyszer is szerelmes lett volna. Sok szép leáuyt látott .ugyan életében, de a szivét soha sem érezte mozogni. Elment liát a leghíresebb angol orvos­hoz és igy szólt hozzá: — Uram! szíveskedjék engem megvizs­gálni. Az orvos beleigazitotta füleit az arany­keretű pápaszem rudjaiba s végig nézte lord Blimblumot. — Miért vizsgáljam meg? — Akarom tudni, vesz-3 valamit rajtam észre ? — Hát mi baja van önnek ? — Ha tudnám, liogy mi bajom, akkor nem kérdezném öntől. Ismétlem: tessék meg­vizsgálni. — Méltóztassék levetkezni! Lord Blimblum két perez múlva'ruha nélkül állott az orvos eló'tt. Az orvos először körülkeríilgette lord Blimblumot, miközben igy motyogott: — Teste ép. Háta görbe. Térde kalácsa ránezos. — Ezt magam is tudom! Az orvos most odatette a bal kezét lord Blimblum hátára és kopogtatott. — Szabad! — kiáltá a lord. Mai számunk 8 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents