Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-25 / 29. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 6 frt - kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . I „ 50 „ . Egyes szám ára 15 kr. Kiadóhivatal: Pápa, Közép-utcia 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. PÁPAI HIRLA Megjeleli minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. b.tva u lap szellemi részét ü.ető minden köziemén) intézendő. Kéziratok vissza, nem adatnak Hirdetések és nyiltterek a kiadóhivatalban vétetnek fel. Egy petit-sor 0 kr. jMyiittér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön cJO kr. Társas köreink. Pápa, nov. 24. öt társasköre van ez idő szerint városunknak: Kaszinó, Lloyd, Polgári kör, lparos-ifjusági egylet és Kereskedelmi ifjak köre. A mi társadalmi életünk közepette ez épen elég. De egyikről sem állithatjuk, hogy teljesesen megfelel azon ezélnak, melyet zászlajára irt s mely alá azért csoportosulnak polgártársaink, liogy létrehozzák ama szükségképen kívánatos szellemi összekötő kapcsot, mely az élénk tarsadalmi élet megteremtője. Mert mi a főczélja minden társaskörnek ? Bizonyára nem más, mint össze-hozni a tisztes polgárokat társadalmi állás és vagyonkülönbség nélkül, megtestesítem a baráti egyetértést, melynek segítségével létre jő egy hatalmas szellemi erő, mely egy varos társadalmára, közművelődésére a legjótékonyabb kihatással van. Társasköreinkre ezt nem mondhatjuk el igazán. Mert bizonyos idegenkedés létezik a polgárság között egyik vagy másik társaskör iránt. Az iparos polgárok, kik fáradtsággal, kezük munkája árán szerzik meg kenyerüket, teljesen távol maradnak a kaszinótól, mintha ott a becsületes iparosoknak nem is volna helyük, mintha csak hivatalnokok, nagysagos és tekintetes urak számára jelölte volna ki azt a kör alapszabálya. A polgári kör is csak tánczvigalmain látja egy-két nagyságos és tekintetes tagját, többnyire azonban a polgárság köréből gyűlnek össze tagjai. A Lloyd pedig csupa zsidó polgárokat számlál, elkülönítve, mint a többi társadalmi osztály, valóságos kasztrendszer szerint. Nagyon természetes ezután, hogy mindenik társaskör kebelében más nézet az uralkodó mind politikai, mind társadalmi tekintetben. A közügyek itt is -— ott is más szinti szemüvegen tekintetnek, máskép biráltatnak, ami a közügyek iránt is csak gyakori és kártékony nézet-eltérést hoz létre. Az idegenkedés aztán folyton nő, a társadalmi élet megöloje, a hatalmas válaszfal erősödik s a polgári összetartás, egyetértés helyén tel burjánzik a kasztrendszer, létrejő a szegény ember fitymálása, lenézése; hatalmassá növi ki magát a nagyságos pressió és megteremtődik egy óriási apparátus, aielv csak azért vonja hatalmasait delejként a maga körébe, hogy választások alkalmával teljes erővel készenlétben álljon; az iparosok és kereskedők részéről pedig bizonyos félénkség a hivatalnokoktól, a birtokos osztálytól.^ Pedig ennek nem szabad igy történni. Élénk társadalmi életet teremteni, a közművelődést előmozdítani van hivatva minden társaskör. Tánczvigalmak, - estélyek és felolvasások által meg kell tehát teremteni a szellemi összekötő kapcsot, melynek segítségével megváltozik a jelenlegi helyzet. Az idegenkedésnek el kell múlni! Hisz mindenik társaskörnek az a fóelve, hogy tisztességes, íeddhetlen jellemű embereket gyűjtsön zászlója alá. iNe tartózkodjék teliát az iparos a kaszinótol s a hivataluokság az iparosok társasköreitől. Hanem kölcsönös megbeszélés íolytán osszák lel a mulatságok sorozatát maguk között arányosan, hogy mindenik társas-összejövetelen mmdePÁPAI HÍRLAP" TARCZAJA. A „pápai leáuyegylet" megnyitásán*) — Medgyaaztty Vinczétöl. — Oly szép a kert, midőn virágfüzérrel Felékesíti rózsás kikelet! Úgy érezzük : talán angyal mosolyból Szőtték virágit látatlan kezek. Es itt is, ott is egy nemes gyümölcsfa, Zöld lomb s virág disziti ágait; Még csak virág s kicsinké is, — de melyből Édes gyümölcsöt vár, remél a hit Harmat kell, hogy viruljon, a virágnak S kertész, ki hü gondot visel rea; Mert elhervasztja égö nap sugara, S a szép virág sárgulva hull alá. Vihar letépi, szél zilálja.szélyl)el, Es megtörik a gyenge, csonka tő. S a kert, — a kert oly puszta és kjetlen ! Keblén virág hely'tt gaz burjána nő. Jó Istenünk! kegyedből itt szivünkben Az ifjúság szép kikeletje mar! Adtál virágot, óh ! sok szép virágot, Mely harmatot kér s gondozasra var. Áldásod szálljon harmatul reája, Gyöngyként ragy'va feslő szirmain; És gondozás lesz — buzgó, szent törekvés, Mely társaságba gyűjt bennünket im ! Óh! adj erő , hogy leikünk drága kincse, Legdrágább kincsünk! tiszta szűz eiény Viruljon itt, ragyogjon itt szivünkben, Mint napsugar tavasz derült egén. *) A mult szombati megnyitó filéaen azaralta Klein Berta. Nem éri szeny, nem éri hervadás azt, Ha védve társz fölé szelid kezet; S vezérlő csillagunk lesz, mely az élet Hullámin biztos rév felé vezet! Ápold, neveld fáját az isoa eretnek, Óvd meg vihartól gyenge ágait! Hiszen ha ránk hull erről egy levélke Olyan sok szépre, jóra megtanít, íá ha szépet és jót látva: mint tükörben Magunkra s tetteinkre ismerünk: Mi egybegyűjtött, czélt ér a törekvés, Iá áldunk örökre édes Istenünk I jtlorfiliiiiifti-csöfipök. — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája. — Dr. SAKJFJFY ALAÜAJLt csevegése. — Nem tudtam aludni az éjjel! Hányszor halljuk ezt a megszokott kifejezést no- es féiliismeroseiuk ajkarol, mikor szörnyű asitásoii kapjuk őket társaságunkban s iia almatlansaguk oka utan tudakozódunk, néha a legtark&bb válaszokat kapjuk. Íme mutatványul néhány b fölük: — Egy sajatságos eszmén töprengtem egész éjjel; hogyan lehetne ezt a hegyes-völgyes földgömböt szép simává változtatni? s ha lehordanák a hegyeket, beleférne-e a sok föld a völgyekbe? mi lenne a folyamokkal? mit énekelnének meg a poéták a „csacska csermely csergő csobDanása" helyett? miféle csodás világ tárulna elénk, ha a Himalája vagy Tátra gyomrát feitarva láthatuók ? . . . Mikor kissé elszunyadtam, akkor meg folytonosan féikrajczárokat olvastam és minduntalan belezavarodtam a számlálásba 1. .. — Lefekvés előtt a mulandóságról gon, dolkoztam — mondja a másik virrasztó —é. seliogy se tudtam szabaduloi attól a gondo lattól, vájjon én is meg fogok-e halni, mint eddig minden más halandóval történt? mit fogok majd érezni a végvonaglás perczeiben? hová lesznek eszméim, erzelmeím és gondolataim ? mi lesz a lélekkel, milyen lesz a másvilág? vagy talán nincs is lelkünk, ahogy materiálisták hirdetik és porladasunknái megszűnik lelkünk világa is ? . . . — Lepihenés előtt — szól a harmadik — megvágtam az ujjamat, elfolyt 7—8 csöpp vérem. E lényegtelen esemény, mely ha napközben történik velem föl sem veszem, hanem pókhálót rakok a sebre és bekötöm, — elrontotta egész éjjeli nyugodalmamat. Az viiianfc meg ugyanis eszemben, vájjon a késen nem volt-e valami iníiciáló anyag, mely megmérgezi véremet? nem megy-e ujjam gyuiadasba, mely hirtelen üszögöaödessé változik, tovabo terjed karomon s mire orvost hivatotí, annyira elmérgesedik, hogy le kell vágni ? . . . mar mintha érezném is a beadott altató hatasat s mintha hallanám az orvosi fürész munkáját, mely karomtói foszt meg?... mintha gyorsabban verne a szivem . . . igen közei vagyok már a aaláihoz . . . felriadok s akkor iátom, hogy a gyertyám ég és tartójára tett zsebórám ugyancsak gyorsan ketyeg ! .. . Megkönyebülve fuvom el a világot, próbálok a fal felé fordulva elaludni, hiaba, minduntalan rémes visiók gyötörnek ! . . . lieggeii féiaivásom alatt meg ép oly vadat álmodtam, hogy élve bonczoltak föl 1... És így további Ezerféle szeszélyes csalfa kép, tarka eszmekör és bizarr gondolatraj forMai számunk 8 oldalra terjed.